A klasszikus Q4
Szöveges ítélet
Az Alfa Romeoval való megismerkedésem 1994-ben egy 1982- es benzines Giulietta 2.0-val kezdődött, teljesen véletlen.
Az 1600-as Zsigulimtól csak úgy szabadulhattam meg, hogy ebbe beszámolták.
Az első pillanattól szerelmes lettem belé, s bújni kezdtem a szaklapokat, figyeltem a DTM-et(gyk: Német Túraautó Bajnokság), ahol az akkor futó modell, a 155 gyilkolta sorra C-klasse és Calibra ellenfeleit. Akkori lehetőségeim még csak a 170000-ért megszerzett Giuliettára terjedtek ki, de a 155 lett álmaim netovábbja.
A következő 7 évben nagyon sok víz lefolyt a Dunán, s még a Giuliettát is kénytelen voltam Trabantra cserélni, de eljött a pillanat, mikor megvehettem a 155 2.5 V6-ot, akkor 8 évesen.
Nagyon szerettem, de két és fél év után gondoltam egyet, hogy én veszek egy 1983-as Maseratit.
Az Alfa gondos kezekbe került, nem bántam meg, a Maserati viszont nem a lakótelepi parkolóba, s pláne nem hétköznapi használatra való. Kellett egy autó hétköznapra, hogy a párommal és a két gyerekkel is bármikor útra kelhessünk akárhova. Más márka szóba sem jöhetett, mint Alfa Romeo, s mivel a gyártó későbbi típusai nem dobogtatták meg a szívem, egyértelmű volt, hogy újra 155-öt kell vennem. Mivel hiúbb vagyok az átlagnál, ezért a mércét is magasabbra tettem, a V6 felett pedig csak a Q4 létezik.
2003-at írtunk, s kezdődött a vadászat.
Először a legnépszerűbb használtautós portálon kerestem, de azt kellett látnom, nem túl gyakori modell.
Ha hébe-hóba talál egyet az ember, az vagy ilyen-olyan módon meg van már mókolva 300LE körülire(s minden méter ajándék tőle, mikor épp nem szervizben várja a megfelelően utánareszelt alkatrészt), vagy borzasztó módon lepusztult, amolyan donorként várja, hogy felhasználják egy másikhoz a még épségben maradt darabjait, vagy épp a papírjait...
Nekem nem gyorsulási futamokra, vagy gumifüstölésekre kellett egy életveszélyes szörnyeteg, hanem a mindennapokra egy erős és szép autó, amivel nem kell a hóban csúszkálva
kievickélnem a 20cm-re elém- és mögémállók közül, amiben mindig van még tartalék váratlan extrémebb helyzetekre...s amiből nem jön szembe minden sarkon még egy darab.
Jobb híján egy ismerős elég sokat futott(s némi minimális tuninggal megáldott) autójára alkudoztam hetek óta már, mikor - már nem is tudom, honnan - felbukkant ez a darab.
A kommersznél patinásabb ezüst szín bizonyos fényviszonyok mellett és -szögből arany beütéssel(Bianco Argento Metallico), 99900km(a meglévő svájci szervizkönyv alapján hihető is), 1995-ös gyártás(facelift után, szélesített sárvédők, egyéb apróságok), gyári Recaro ülések, MOMO bőrrel bevont légzsákos szép kormány, 16"-os fekete Speedline felnik, benzines turbo-motor(186LE és 294Nm) és állandó négykerék-hajtás három diffivel, egyenesen a Lancia Delta HF Integrale-ből.
A többi "alap-extra" már ismerős volt a V6-ból, ezek nem hatottak újdonságként:
Automata klíma, elektromos ablakok(csippantásra maguktól felhúzódnak), elektromos és fűthető külső tükrök, szervokormány, ABS, ködfényszóró, ködzáró fény, központi zár, riasztó, immobilizer, színezett üvegek...stb, s a lényeg: semmi tuning, minden gyári! Szerencsére csak akkor fél éve volt itthon, s nem nyúlt bele senki sem. A V6-hoz képest hiányoztak a motoros+fűthető első plüssfotelek(a bőr-szövet Recarok tartása bőven kárpótolt) és a hátsó motoros ablakok.
Egy dolog volt necces csak: Ebben az autóban kulcskódos Alfa Code immobilizer rendszer van, amihez van gyárilag kettő darab indítókulcs(ezek nyitnak is mindent) és egy ún. mesterkulcs, más verzióban kódkártya(ezzel lehet további kulcsokat felismertetni, programozni). No, ez a mesterkulcs vagy kártya nem volt meg(nem is rendelhető utólag), csak egy indítókulcs. Csak a meglévő kulcsot tudom másoltatni, klónoztatni ugyanazzal a kóddal. Tehát, ha valamilyen oknál fogva letiltja a Code a kulcsomat, akkor a másolatot is, s csak a vezérlés és az összes zár cseréjével megoldható, ami több százezer forint, ha csak nem bontva, talán féláron. A másik lehetőség, hogy az esetleg mégis valakinél meglévő másik kulccsal elviszik az autót. 5év alatt ezt megúsztam, kopp-kopp...
A megszokott szakszervizben áldásukat adták a vételre, mondván: némi futómű reparálás után tip-top lesz pár tízezerért. Nem márkaszervizről beszélek, hanem egy majd´ két évtizede Alfa Romeora szakosodott olcsó, megbízható, előttem is nagy becsben álló műhelyről, családias hangulattal, hozzáértő csapattal(a V6-ot mindig olcsón, korrektül rendberakták). A márkaszervizeket itt el kell felejteni, a 155 idejében nem lehetett Alfát kapni itthon, tehát tapasztalat nincsen. Minden kisebb hibajelenség okán fődarab-cserét javasolnak, az alkatrész-beszerzés hetek-hónapok kérdése, az árak a fellegekben járnak.
A 100.000-dik kilométert az eladót hazaszállítva léptük át.
Az autó nagyon kellemes meglepetés volt a V6-hoz viszonyítva is!
A kuplung ugyanolyan kemény, az úton nem billeg, nem farol ki, nem úszik meg a kanyarokban. Az én merészségem határait sosem feszegette. Iszonyatosat gyorsul, s mikor így érzem,
még mindig megy lejjebb a gázpedál, s okoz meglepetéseket. A mai napig nem szoktam ehhez hozzá, amolyan 3/4-ig benyomva is kielégítő.
Körülbelül egy hónapig szoktattam magamat hozzá, s kerestem a hibákat, a majdani teljes szervizhez. Vettem új Bridgestone téli- és nyárigumikat, a téliekhez felniket is(jó háromágú 15"-osakat, jó kis felháborodást keltve alfás körökben), szereztem hátulra gyári bontott motoros ablakemelőket, direkt légszűrőt(inkább csak látványelemként), majd bejelentkeztem a szervizbe, mondván, tegyük szalonautóvá.
2003. december:
Ekkor ért az első meglepetés: érdekes módon ekkor már nem volt olyan jó állapotú az autó, mint mikor jövőbeni pénzforrásként álltam ott korábban...5000 kilométerrel és két hónappal korábban.
Folyadékok+szűrők+szíjak(motor+váltó+fék+diffi), féktárcsák(ezeket is cseréltettem felújítás helyett)+fékbetétek, kuplung javító készlet, vezérmű szíj+görgők+feszítő, első lengőkarok,
gátlók (csak felújítás), szelepfedél tömítés, lambda szonda, 4db szilent, 2db féltengely gumiharang, ablaktörlő motor javítása(akadozott, összeakadt a két lapát), ablaktörlő karok,
gépháztető teleszkópok.
Ennyi. Elkértek 410.000Ft-ot ezért, ebből 85000 a munkadíj. Ezt nem tudom kommentálni, kellemetlen meglepetés volt.
Pár nap kellett, hogy megbeszéljem magammal, ennyi kellett ahhoz, hogy abszolút hibátlan Q4-em legyen. Pont.
Nemsokára kellett vennem egy bontott alapjárati szabályzómotort, mert a régi meghülyült, ez nem volt drága, 15rugóból megúsztam munkával együtt(azon ritka alkatrészek egyike, amiket szinte egy kézzel és csukott szemmel ki lehet cserélni), a hiba is megszűnt végleg.
A felniket kábé félévente hordtam görgőzni a kátyúk és szétcseszett macskaköves utak végett(szezononként egyszer, futóműállítással), néha ebből visszakaptam az önkormányzat biztosítója által kátyúkár címén. A műszaki vizsgákon simán átment, egyedül a zöldkártya, aminél trükközni kell szerintem, mert olyan számokkal találkozom rajta mindig, amiket ez az autó a szalonból kitolva, álló motorral sem produkált sosem.
Jött még a két hátsó kipuff-dob cseréje(nem gyárira), meg egy vég, összesen 80ezerért. A véget meg is bántam, a polcon jobban mutatott, felheggesztve a szívószál-effektust adta, ennél a gyári is szebb volt.
Nemsokára megtörtént az első karambol is. Mentségemre legyen mondva, csak annyi közöm volt hozzá, hogy odaadtam a kollegának egy áruszállítás erejéig(nekem friss jogsis koromban volt egy találkozásom egy csuklós Ikarussal, azóta nagyon óvatos vagyok, nem törtem autót). Nem volt nagy csatt, csak épp a bal eleje sarkával gázolt bele az előtte fékezőbe, ahol sok-sok elem találkozik.
Én elvből nem lakatoltatok saját költségen, csak ha azt már fedezi egy betétlap. A parkolóban sumákul nekem okozott sérülésekkel sem rohanok szervizbe(csak átkozódom és pityergek felváltva), elviszi a balhét szépen a következő renittens betétlapja, akit megfogok. Itt is így történt, fél évig vártam, de megérte. A biztosító olyan jól fizetett, hogy ebből kicseréltem a repedt szélvédőt és a lökhárítót újra, minden sérülést kijavíttattam, átfújattam az egészet(az eredeti arany-ezüst árnyalatot biztos nem reprodukálták volna, de egész hasonló lett, nem kályhaezüst végül), a féknyergekkel(vörös), felnikkel(feka) együtt, s még egy tádé Merci sárvédőre is tellett, amiből a légbeömlő egy részét átrakattam magamnak, a légszűrő mellé. Soha nem terveztem semmilyen tuningot, optikailag sem, de ez a kis diszkrét rács nagyon tetszett...s ha már kalapálni kell a sárvédőt, miért is ne? Igazából erről és a matt feketére fújt tanksapka-fedélről felismerhető az autóm máig. Mindent egybevéve: nem gazdagodtam anyagilag, de a kártérítésből kívül is puccra lett vágva az autó.
2004. augusztus:
Ezután fordult elő először, hogy soronkívül kellett meglátogatnom kedvenc szervizemet, két dolog miatt: A lakatoséknál valahogy kilyukadt egy szervo nyomócső, ami szivárogni kezdett(ebből kifolyólag a szervo zúgni), valamint érdekes módon menet közben meg-megtorpant a motor egy-egy tizedmásodpercre, ami bosszantó volt, s nem lehetett semmilyen következtetést levonni, semmitől sem függött, csak előjött és kész. Kicseréltek két szervocsövet egy harmincasért...ezzel a szervozúgás ideiglenesen megszűnt, a motor kellemetlenkedése viszont x-aktának bizonyult. Gyertyákat, gyertyakábeleket cseréltek, tisztítgattak, nézegettek, fejet ingattak, vállat vonogattak...55000-ért. Miután ezeket kifizettem, vettem észre, hogy a vezérlés fedele mellett, mintha valami lifegne. Lifegett is: az alsó holtponti jeladó kábele. Nosza, cseréljük ki, még 15000. Ez volt a megoldás végül.
2005. február:
A következő nagyszerviz ideje a zöldkártya (és a műszaki vizsga) megújításával egyidőbe lett ütemezve, később is mindig ilyenkor vittem. Az időközben előjövő kisebb hibákat
feljegyeztem, utána kérdeztem, s felkészültem. Olyan hiba sose volt, ami okán cserbenhagyott volna, vagy sürgős megoldásért kiáltott volna...
Vittem ugyanoda, mert egyszerűen nem volt más alternativa, s mert némileg túltettem már magam a negatív élményen...s mert tutyimutyi alak vagyok.
Most meglepően olcsón megúsztam: termosztát-csere, olajak, szűrők...stb. Egy százas volt műszakival, zöldkártyával együtt. Valamint szóltak, hogy cseréltessem ki a katalizátorokat kipuffosnál, mert zörögnek, valszeg el vannak törve belül a betétek. Vettem két Bosalt 40-ért, meg egy normális kipuffvéget, ami méretben is passzolt végre. A kipuffos visszaadta a két eredeti katalizátort, mondván, semmi bajuk. Valóban épek voltak, ráadásul a gyári katalizátorok fémből vannak, eltörni sem tudnak, jobb a hatásfokuk, s aranyárban vannak... Azt modjuk, most sem értem, miért nem szólt, mielőtt kicserélte, vissza tudtam volna vinni a boltba a gagyikat. Később visszacseréltettem máshol, az is munkadíjjal járt. Ebből a mulatságból is 70ezer fölös kiadás volt...
Az azóta ismét felerősödött szervozúgást egy kis adalék hozzáadásával elfojtották, mert nem lehetett kapni bontott szervot, az új meg feleslegesen drága, hisz nem típushiba, tehát valszeg a bontott is jó.
2006. február, ismét éves szerviz:
Olajak, fékbetétek, egy lengőkar, szelepfedél-tömítés és egy kuplung munkahenger cseréje volt napirenden. A szervo megint hangos volt, de nem tudtak bontott szervot szerezni, ezért vittem én egyet... Ez állítólag hulla volt már(pedig korábban arról volt szó, nem típushiba, viszont arról is, hogy nagyon nehéz kicserélni), így megint kis adalékolás lett a szervo-zúgás ideiglenes megoldása... Viszont megint megúsztam egy kilóból az egészet!
Két felnim a gumis szerint többé már nemigen volt javítható, ezért sikerált szereznem +3db ugyanilyen gyári Speedline-t 25000-ért. El is vittem mindet homokfúvatni, s leszintereztetni, ismerősökön keresztül ez meglett 25000-ből. A biztosító ezidőtájt cserésre vette az aktuális kátyúkáros felnim, az egy darabra adtak 50-et, tehát ez elég jól jött ki.
Ekkor járt ismét lakatosnál, fényezőnél az autó, mert hátulról belémszaladt egy gallyrácsos Ford Explorer. Most is ki lett javítva minden kívül, még egy bontott jobbos tükröt is tudtam venni, mert az enyémet épp le akarta lopni egy jóképességű márkatárs(vagy annak megbízottja), s szépen eltörte a tartó konzolt, ami javíthatatlan anyagból készült. Nem volt mit javítani még a kasztnin, ezért egy százas haszonnal zárult ez a kártérítés...
Később sikerült a másik tükrömet sk eltörnöm, mert berohadt ugyanaz a konzol, s kissé erőltettem a behajtását. A klíma is elfelejtett hűteni, az alapjárat egyenletes lenni.
2007. március, újabb szervizidő:
Tükör, egy ködlámpa(valamikor megrepedt), olajak, szűrők cseréje, műszerfal zörgéseinek eltűntetése, alapjárati motor cseréje(mint kiderült, az ingadozást két gyújtótrafó csatlakozójának kontakthibája okozta, otthoni megpucolás, WD40 pár perc alatt megoldotta), ablakemelő javítás...klíma-bindzsi: 160000.
A klíma hűtője ki volt lyukadva, s nem javítható, ez sem lett megoldva. Új hűtőt kell venni, ez időbe tellik. Megrendeltem, majd legközelebb beszereljük.
Egy szép tavaszi napon az akkum egyik pillanatról a másikra lemakkant. Nem szidtam, hisz ezzel vettem az autót, s már azóta is eltelt négy és fél év. Mivel épp az Obi parkolójában álltam, bent vettem is egyet kb. duplaárban, 27rugóért.
A szervo fokozatosan egyre rosszabb lett, álló helyzetben időnként meg is szorult.
2008 tavasza, újabb zöldkártya, s szervizidő:
Korábban már megbeszéltük, hogy a motort szétszedjük, s minden tömítést benne és körötte kicserélünk, hogy megszűnjenek az engem zavaró olajpára-foltok. Ha már szét lett kapva, kapott új tám- , főtengely- és hajtókar csapágyakat, vízpumpát is, s fel lett újítva a hengerfej(csiszolás, síklapolás, köszörülés). A kuplung is cserélve lett kompletten(ez nem tudom, miért), az ominózus szervopumpa, klímahűtő, vezér- és ékszíj a tartozékaikkal, első féktárcsák és -betétek, folyadékok, szűrők, néhány víz- olaj- és levegőcső. 3hétig tartott, 650ezer forintba került, és a kuplunggal háromszor visszavittem, mire - majdnem tökéletes - lett.
Ha már lúd, legyen kövér alapon becsöngettem a kipuffogóshoz, s visszacseréltettem a két katalizátort az eredetiekre. S ha már ott voltam, lecseréltük az egész rendszert a végéig, csak a hátsó dob maradt a két katalizátorral, mivel a hagnpróba azt mutatta, hogy egyáltalán nem vészes...
Ezen a nyáron történt meg először, hogy az autó megállt az úton. Mint kiderült, a gyújtás-modulról lelazult a vaskos hűtőborda, s ezáltal túlmelegedett. Bontott modul 15000, munkadíj 18000(másik szerviz). Ez két csavar le- és visszahúzását jelenti, meg nyilván sokórás borzasztó nehéz hibakeresést: ez az első, ami kéznél van, s érdemes csekkolni. De ez egy Q4, ugyebár, akinek ilyen van, fizesse meg! Másnap mehettem érte... No, mikor így beletettem egy év alatt cirka 830ezer forintot a piaci értéken kb. egymilás autóba, határoztam az eladás mellett. Kezdett elegem lenni abból, hogy lassan belépődíjat fizetek, ha csak megjelenek vele egy műhelyben. Az autó vételárával együtt ekkor értem el a 3.6 milliót, a kis táblázatom szerint. S ebben nincsenek benne a tankolás, biztosítás, adó- és hasonló járulékos költségek. Valamint mínuszolva van minden fillér, amit biztosító térített nekem bármire(az még 830ezer).
Hozzáteszem, egy miláért ez előtt is azonnal elvitték volna. Így nagyjából fölös kiadás volt az egész, hiszen az autó előtte is hibátlan volt, egy-két apróságtól eltekintve. Egy ilyen korú- és kategóriájú autónál ilyen apróságok viszont mindig lesznek.
Félreértés ne essék! Nem az autóval van a baj! Naponta használtam, szigorúan városban. Mindig megbízható volt, s az általam ráköltött pénz feléből is fenn lehet tartani.
Az én marhaságom, hogy annyira a megelőzésre alapoztam, hogy átestem a ló túloldalára. A szervizek sincsenek napi szinten felkészülve erre a típusra, s ha nem vagy elég határozott, bizony, kifizeted a tanulópénzt helyettük...s természetesen ott az elkerülhetetlen lehúzás-tényező, ha tetszik, ha nem...
S most néhány tapasztalat arról, hogy az ember fia miért is tart egy ilyen autót:
Ha először vezetünk ilyet, adjuk meg a megfelelő tiszteletet, s legyünk felkészülve mindenre. Elinduláskor sem érezni az 1460kg-ot, simán gurítja a kasztnit, apró gázzal is. Ha kicsit
beletaposunk, nemigen van idő a fordulatszámot, vagy a sebességet figyelni, hamar "felfújja magát", s nemsokára válthatjuk a kettest. Érdemes 2500-as fordulat alatt kitapasztalni először, ilyenkor olyan, mint bármelyik 155 kétliteres motorral, csak ki lehet állni vele a hóval teli parkolóból is biztonsággal...
Álló helyzetből gyorsulni nem szabvány módon kell: Ha állva 5-6ezres fordulatig pörgetve leugrasz a kuplungról, csalódásban lesz részed. Nem pörgeti el a kerekeket, hanem visszaesik a fordulat, s komótosan kezd húzni.
Ha jót akarsz indulni, hasonlóképp kell eljárni, mint araszoláskor: folyamatosan egyszerre cserélni a kuplungot gázra, csak gyorsabban, de nem ugrálva. Ekkor hamarabb feltornászható a fordulat, mintha nagy fordulatról hagyjuk a diffiket hirtelen zárni, ezzel amolyan visszafulladást produkálni, amit nehezebb visszapörgetni.
Tehát egyenletesen ráadjuk a nyomatékot, így a kerekek azonnal gurítják a kasztnit, egyenletesen gyorsulva...kb. 2500-3000/perces motorfordulatnál aztán történik valami. A turbo ilyenkor tölt teljesen, s egy egészen más dimenzióban találod magad. Mintha beindult volna még egy motor, vagy hátulról megrúgnák, olyan veszedelmeset gyorsul, alig tudod követni az eseményeket, s pakolni a váltót. Fenomenális! A váltóval azért nem kell szívni, 3500-6000 között brutálisan megy, ezért 5500-6000-es fordulat között kell tenni a következőt, így bőven 100km/h felett kell a harmadik. A gyári adat szerint a 0-100 7mp alatt történik meg. Ez ma is becsületére válik bármelyik autónak ebben a kategóriában (is). Körülbelül mostanra lett ez szokványos, a kategória csúcsmodelljeiben. 1992-1997 között ez abszolút kimagasló volt(az M3 és az AMG nem ez a kategória, a többi mind nagyjából alá sorolható).
Persze ez egyelőre csak játék a számokkal. Amíg ki nem megyünk az utcára, ahol hamar előkerülnek a gyorsulóbajnokok, az új- vagy páréves csodaautókkal. Az Alfa 155 formájával, s megfelelő hangjával szinte kínálkozik az ilyeneknek. A zöld lóhere emblémába foglalt négyes szám a legtöbbeknek nem mond semmit. Nosza, nyomjuk le a tizenéves, szögletes olasz csotrogányt! Tíz-tizenöt méter után éri őket az első meglepetés, majd minden váltás utás mégegy. A gyári lefújószelep hangos "tüsszögése" valószínüleg a másodikba váltás után megrettenti az ellenfeleket. Ennek következtében valószínüleg a legtöbben rögtön visszavesznek az arcból(meg a gázpedálból), nehéz olyat találni, aki nem adja fel könnyen. Volt olyan eset, mikor egy-egy ilyen delikvens porig aláztatta magát többször, mire elhitte, mi történik vele.
A gyári teljesítménnyel nem forognak el a kerekek, nem lehet látványos gumifüstöléseket produkálni, viszont jégen-hóban olyan piruettekre, helyben pörgésre képes, ami egytengelyes
hajtással lehetetlen. Megdöbbentő, mikor a vizes úton megcsúszva azt hiszed, innen nincs vissza, majd egy gázadással arra tereled, amerre csak akarod. Nehéz elérni a határait, józan ésszel vezetve nem is lehet rá alkalom. Nem kell hozzá semmi varázslat, vagy versenyzői licensz, hogy megtanuld kezelni.
A kormány a két végpont között nem fordul két egészet, nem alul- vagy túlkormányzott, egy kézzel irányítható trükkök nélkül is. A fék harapós, az ABS a többi 155-tel szemben nem
nyüszög, durrog, csattog, szinte észre sem venni a közbeavatkozást.
Télen-nyáron 13-14l/100km volt az átlagfogyasztásom. A negatív csúcs 9.9 volt, erőltetett 90-100km/h állandó sebességgel, autópályán, direkt ezt tesztelve. Ha két tankolás közt volt egy Alfa-találkozó, vagy a kelleténél több duhajkodás, akkor a 18-at is be tudja nyelni...
Sajnos, a típus néhány kivétellel ki fog halni, a gyorsulóversenyekre tuningoló lelkiismeretlen tulajoknak és a hozzá nem értő szakbarbár gányolásoknak köszönhetően.
...a szemem láttára amortizálódnak le sorban a többiek, remélem, ő még oldtimer-vizsgán is részt vehet majd...
Most négy hónapja vevőre vár, az utód már megvan, automata bálna, nagy dízelmotorral...praktikus.
Utolsó jelentés:
2009. januárban eladva. Nagyon hiányzik...
Hibalista
- Hosszú lista lenne, mert nem feltétlen elromlott cuucokat cseréltem.
- A mániákus megelőző karbantartások/cserék voltak drágák.
Ide hordtam szervizbe
www.alfaszamosi.hu
Ha nem Q4, akkor talán a legjobbak.
Értékelése: 6
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 1995 |
| Kényelem | (6) | Használati időtartam | 5 év |
| Teljesítmény | (9) | Km vásárláskor | 99900 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 55000 |
| Szerviztapasztalat | (2) | Átlagfogyasztás | 13 l |
| Előző autója? | Biturbo | Következő autója? | Opel Signum |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (6.9/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan