Sztereotípia - elcsesztem az első autómat
Szöveges ítélet
Sosem volt sok barátom, az oviban is egyedül játszottam - iszonyatosan nehezen oldódtam. Talán pont emiatt kerültek elő pótcselekvéseim, amik nem merültek ki a legózásban és bicajozásban - autóbuzi lettem. Minden márkát, minden típust felismertem jó közelítéssel csupán hang alapján. Autókkal keltem és azokkal is feküdtem. Eldöntöttem, ha nagy leszek, én bizony autószerelő leszek.
Tinédzserként fordult a kocka, webkettes robbanás, okostelefon, ADSL, etc. etc. de az autóbuzéria nem múlt. Sőt. Online autós oldalakkal keltem feküdtem. Szépen lassan eljutottam a jogsiig, s bár az életcélom autószerelőről villamosmérnökre változott, azért hobbiként a kocsik megmaradtak. Jogsi után apaautója-szindróma, nem kellett és nem is engedhettem meg magamnak komolyabb saját autót. Egészen tavaly nyárig.
Munkalehetőség miatt napi 150km ingázásra kényszerültem, emiatt saját autó vásárlására adtam fejem. Illetve életem párjával adtuk a fejünket - és a büdzsét fele-fele arányban. Mivel a minden napi Nepperűző olvasás része volt a rutinomnak, nagyjából sejtettem, merre kéne indulni. 700 ezer forinttal zsebünkben indultunk meg az autóvásárlás rögös útján. Első körös kritériumok: klíma, elektromos ablak, 97 utáni gyártás és legalább 1 év műszaki. Vagy kis dízel, vagy kis benzin, 2000 köbcenti felett nem kell autó. Meg is találtam álmaim autóját, egy 1.9 SDI Golf Mk3-ast. Szemmel látható, ez itt az Alfás népítélet, ha nem érdekel még most kattints el. Ez volt a kezdet.
Pöpec állapot, 98-as kocsi, öt ajtó, szép kasztni, jó alváz, kényelmi extrák pipa. Felhívtam, leegyeztettem egy megtekintést, megbeszéltük az ár legalját - 400 ezer forint - téli gumival felnin és friss műszakival. Olaszból hozott friss import. Jó. Mondom kedvesemnek aznap este, menni kéne holnap megnézni a kocsit, jó áron van, alkatrész dögivel van hozzá, olcsón fenntartható - minden suhancnak ez van, tuti nem drága a buli alapon. Képet tudok mutatni? Az igenlő válaszom után két kattintással eldőlt, hogy nem a Golf lesz életünk első közös, de mégis saját autója. Ugyanis citromsárga volt. És az én kedves kis barátnőm kerek perec kijelentette, hogy bizony ha ő sárga járművel szeretne utazni, akkor venne egy Volán bérletet. És az bizony az ár töredékéből kijönne. Nézzek másikat. Golf kihúzva.
Közben kiderült, fix a munka, egy hónap múlva kezdek, sürget az idő, munkakezdés előtt egy utolsó, egy hetes nyaralás - jó lenne már saját kocsival menni. Hát sürgessük a bulit. Suhancos kocsit akartam, azt törik - zúzzák, valószínű emiatt sok bontott alkatrész lehet. Gyakornoki fizetésből pedig nem akarok drágán szervizelhető autót. Így elindultam az E36-os BMW-k irányába, azon belül is a 318tds változatok tetszettek. Lehetőleg kombi. Itt is megmaradtak a kritériumok. Két napon belül találtam is egy szép szürkéskék metál kombit, utolsó szériás, két zónás klíma, ülésfűtés, téli gumi, friss szerviz, második magyar tulajtól, számlákkal és pót alkatrészekkel. Nem is volt messze, kocsiba be, irány Budaörs. Az autó csodaszép, tényleg patika állapot. Pöccre indul, alváz szép, kasztni nem korrodál, egyik lökhárító picit karcos - parkóló baleset. 550-ért kirakva, 500-ért hoznám el. Bólintás, persze vigyed. Kipróbálod azért előbb? Naná. Csodaszép a motor járása, nem kopok, nem nyikorog. Mentünk egy jó 20 perces próbakört. Mire visszaértünk addigra az eladó meggondolta magát - legyen 550 mégis. Jó, és vettem elő a kis pénzem - mégse. Ő nem akarja mégsem eladni. Hát akkor csesszed meg - ott hagytam. Két nap múlva elkelt az autó. Gyanítom fiatal fizimiskám nem tetszett neki - szerintem az én pénzem is ugyanannyit ér, mint egy 30+ fickóé. De szíve joga. BMW kihúzva.
Nagyon más 318-as nem volt akkor a weben, egy-két szebb előfordult, mindent meglestem, egyik se volt olyan szép mint a szürkéskék kombi. BMW vonalob még megnéztem azért egy 525tds-t is. De attól én táncoltam el. Rom volt és üzemeltetni se lett volna olcsó - az Alfát se egyszerű, lehet ugyanott tartanék. Feladtam testben és lélekben - nem kell kocsi, inkább busz/vonat/bicikli síkon gondolkoztam. Ekkor kedves asszonykám beült a HaHu elé, beírta a kritériumokat és ABC sorrendben magaelé terítette a virtuális választékot. Fontos feltétel volt még, hogy 40 km-es vontáskörzetében gondolkoztunk addigra a főváros vonzáskörzetében - nem voltam messzire utazós kedvemben a semmiért.
És bingó. Rögtön az első oldal alján ott figyelt egy 2002-es, 1.9 JTD Alfa Romeo 147 - 680 ezer magyar forint. Szigorúan neppertől, szigorúan nem kiírt futásteljesítménnyel, a lehető legtávolabbról és legsötétebb napszakban lőtt, de azért ingyenes HD képekkel. Csupán 15 perc autóútra. Nézzük meg - mondta kis menyasszonyom. Nézzük. Ekkor futott át fejemen a három F-es szabály - franciát, Fordot és Fiatot NEM SZABAD VENNI (UI: még az ősszel az akkor már 13 éve hűségesen szolgáló családi G Astrát lecseréltük egy Citroenre. Meg is szívtuk...).
Elmentünk hát a 16. kerületbe, kis telep - csupán 3 autó. Egyike az Alfa. Szép. Alja nem rohad, belseje nem túl gané, motorja szépen szól és nem kormol. Vezérműszíj botrányos állapotban - nem baj, azt úgyis cserélném. Próbakör? Á nem köszönöm. Szarok az autóvásárlásra, ezt itt álló helyében megveszem. Mondjuk 600-ért. És 3 perc múlva már írtuk is az adás-vételi szerződést arról az autóról, amit nem akartam, amitől a hideg rázott (mert olasz) és amit ki sem próbáltam. Sőt. A szerződésbe azt is beleírtuk, hogy az autó színe nem eredeti - ergó törött volt. De még így is megvettük. Alfit.
Másnap átvettem a kocsit, elmentem átiratni, harmadnap vezérlés csere és felfüggesztés kukázás - utána indulás egy 2.000 km-es nyaralásra. Ez történt 2014. júliusának utolsó hetében. Még augusztusban megjártuk probléma nélkül a Balatont, kétszer.
Ősztöl jött a feketeleves: folyamatos hibaüzenetek, hibakódok, szépen lassan szétkopó kuplungszerkezet. Sebaj. Gondoltam ezt azért van, mert szarért-húgyért vettem egy olasz autót, neppertől, próbakör nélkül. De amúgy is, idős az autó, mindent szépen kicserélek és utána van egy jó autóm. Szeptember végén a téli waxolás előtti mosáson sikerült feltépnem a festéket az egész oldaláról - piros az autóm? Nem is fekete? Mi a tosz!? Hazaérve láttam - piros a vége, fekete az eleje, fele úton össze van heggesztve - szép munka mondjuk. Gyorsan felemel - alánéz. Az alja szép. Nem gányolt, nem heggesztett. Mit csináltak vajon vele? Fejre álltak? Fa dőlt rá? Sosem tudom meg. Fényezés beütemezve - nem olcsó a buli. Inkább vissza fóliáztam. Itt döntöttem úgy, hogy amíg gurul addig használom, utána eladom. Megutáltam egy életre.
Pedig jó vezetni, kényelmes. A motorja takarékos és mégis erős. A kormányzása mint egy gokarté. De fenntartani, együtt élni a rendszeres heti problémáival szörnyű. Folyamatos ideg minden reggel, mikor elindulunk együtt egészen az esti hazaérkezésig. Bárhol otthagyhat, bármikor megszivathat.
2015 elején friss műszakit kaptunk Alfival. Még két év együtt. Kivéve, ha sikerül rásózni valakire. Jó áron. És akkor átülök egy német autóba. Mert az az igazi.
2016: kicsit más dimenziók kerültek előtérbe. Konkrétan az történt, hogy bár az Alfás közösségi életből kimaradok (direkt...), megszerettem az autómat. Az elmúlt 15.000 km varázslatos volt. Be kellett látnom, hogy kis pénzből akármilyen autóval szarul jártam volna, viszont normális fizetés mellett, végre egy normális szerelővel sikerült a költségeket minimalizálni. Ha átlagolva nézem az elmúlt lassan 2 évet, amit együtt töltöttünk, a tankolások levonásával az autó szervíz, biztosítás, olajcsere költségei havi szinten 20.000 Ft-ot vesznek ki a zsebünkből. Nyílván nem egy Swift, de na. Azt is szomorúan tapasztaltam, hogy az első magyar gazda - akinek az édesanyja nagyon-nagyon sokat csuklik - nem gazdája, inkább csak tulajdonosa volt az autónak. Az összes javítás kókány munka, minden a lehető legolcsóbban és legprolibb módon lett kijavítva (WD-40, duct tape). Nyílván ne is várjak mást, a kínálat aljának az aljáról választottam. Ezért szar olasz az összes. Mert igénytelenek a magyar tulajok. A végtelenségig. Elmennek ugyan az éves találkozókra, előtte mosás, házi polír, de amik a fórumokon és közösségi oldalakon mennek szerviz ügyileg... mivel helyettesíthetem, hogyan berhelhetem, van-e bontott... És én - ti, az ő autójukat fogjátok megvenni. Ez mondjuk nem márkaspecifikus, de mivel az Alfák híresen drága alkatrészekkel rendelkeznek, így a tulajok meg se próbálják a gyári utat járni.
35.000 km után a motorja gyönyörű. Szépen jár, mondjuk igyekszem ápolni. A felfüggesztés nyöszörgésére már immunis vagyok, ha mindent cserélnék az első koppanásnál, valóban megkopaszodnék idő előtt. Lehet a magyar utakra fogni, lehet a konstrukcióra, teljesen mindegy. Maximum két évente rá kell szánni a pénzt. Több tízezer. A külseje nem érdekel, nem fogok parkolóba, tetőteraszra mászkálni vele. Az alja szép, lekezeltettem. A belsejét viszont meg kell csináltatni. Már kinéztem egy komplett belső teret, mindent cserélni akarok. Én dohányzó ember után vettem - a huzat alatt is hamu volt, én is cigarettázom benne, de ez változni fog. Mindenből kap újat/bontottat és akkor a cigizés a kocsiban megszűnik.
Már nem tartom annyira rossz döntésnek az Alfát. Nem szerettem bele, nem lettem elfogult és ha sok a havi 20.000 valakinek, azt megértem. De azt vegye mindenki figyelembe, hogy ha valami baja van, egyből javíttatom, nem sokat spórolok az alkatrészeken (jó a kuplungom bontott, de fel lett újítva), olajat maximum 10.000, de inkább 8.000 km után kap és az alvázat, valamint az üregeket is levédettem. 2017-ben lejár a műszaki, akarok neki még két évet. Nyílván el fogom adni, és valószínűleg addigra még több pénzt felemészt. De ha most vennék valami mást, valami németet, akkor kezdhetném elölről az egészet. Ezt meg már lassan újjá varázsolom, kár lenne kiszálni belőle. Na meg persze deficites lenne eléggé :)
Két dolgot sajnálok és jelenleg két dolog lesz, amit biztosan kipipálok majd a keresőben a következő autónál. Azt, hogy nem automata (nem értek a kuplunghoz, tényleg nem) és hogy nem magasabb az üléspozíció egy pár centivel. Koravén lettem. A következő SUV lesz és automata. Remélem :) Addig viszont marad az Alfa, becsülettel kezd helyt állni a mindennapokban. Hátha megtanulok 6 év után kéziváltós autót vezetni normálisan...
Hibalista
- Vásárlás utáni kötelező kör - nem olcsó szerelőnél sajnos: - - vezérlés (szíj, görgők vízpumpa): 90.000 - - felső lengőkarok elöl, valamint hosszbordásszíj: 45.000 - 15.000 km-ig: - - kuplung, kettőstömegű lendkerék (bontott, felújított): 115.000 - - coolercső - klímakompresszor - ablaktörlők - apróságok: 65.000 - 20.000 km-ig: - - olajcsere (szűrők /pollen, levegő, olaj, üzemanyag): 35.000 - - termosztát: 34.000 - - adagoló javítása: 30.000 - - olajcsere ismét: 25.000
Ide hordtam szervizbe
Katona József - Gyömrő: végre nem egy olasz specialista. Gyors, olcsó, korrekt és soha de soha nem került plusz munkadíjamba az, hogy olasz autóm van. Csak ajánlani tudom.
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 2002 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 2 év |
| Teljesítmény | (9) | Km vásárláskor | 130000 |
| Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 30000 |
| Szerviztapasztalat | (5) | Átlagfogyasztás | 5 l |
| Előző autója? | 524td | Következő autója? | Sorento |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.0/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan