Hurkafüstölő
Szöveges ítélet
Egy hófehér Wartburg 353 W Limousine. Született 1979. május 10-én. Leánykori neve PN 55-60. Kezdetben családunk Waresznek keresztelte el, később azonban már csak a Hurkafüstölő névre hallgatott.
Mit is mondhatnék róla? Jót is, rosszat is, azonban az biztos, hogy minden nyűgje ellenére kiszolgálta családunkat mindaddig amíg a következő vizsgára való felkészítés költsége már túl lépte volna az ésszerűség határát. Ekkor lett belőle egy vadonat új, szintén három hengeres 1000-es. Csak ez már egy másik márka, másik terméke.
Remek vételnek ígérkezett családunk Trabantjának lecserélésére. Egy ismerőstől vettük meg, úgy, hogy 11 évesen 10000 km volt benne, az eredetei gumikkal felbakolva állt egy fűtött garázsban ponyvával letakarva. Nagy volt a boldogság, új kocsink van! A fényezését talán még soha nem érte eső, az ülésekről saját kezemmel téptem le a gyárban rávarrt nylont! A „fénye” azonban lassanként megkopott a nálam eltöltött 12 év alatt.
Amiért mi szerettük a Hurkafüstölőt:
Az autó maga valóban tágas, csomagtere hatalmas. Nemsokkal a használatba vétel után született kisfiam. Ekkor csak felnyitottam a limuzinunk 525 literes csomagtartóját és csak úgy lazán beszórtam a babakocsit, járókát, utazótáskákat, stb. és még maradt is hely. A mózeskosár az utastérben, amelyet később a gyerekülés váltott le. Ekkor beszereltem egy három pontos biztonsági övet a gyárilag előkészített rögzítési pontokra, és aktiváltam a mai kocsikon állandóan extra tartozékként emlegetett gyerek zárat a hátsó ajtóban! Ez már ´79-ben sem volt extra a Wareszben. Később az autóm több családi költözésben is részt vett, kiemelkedő teljesítménnyel. Nem találni másik autót amelynek öt perc alatt kiszedhető anyós ülésének helyére egy komplett automata mosógépet is be lehetne rakni. Máskor pedig a hátsó üléseket kikapva hazaszállítottam vele a komplett lakásfelújításhoz szükséges csempe és cement mennyiséget.
Szerintem a motorja nem volt rossz. A zömmel pesti forgalomban használva elég dinamikus tudott lenni. Egy barátom közös túrázásunk alkalmával rám is telefonált, hogy ne nyomjam úgy a pedált mert Ő nem tud utolérni a nagyobb és korszerűbb motorú autójával. Pedig én csak dinamikusan (pestiesen) közlekedtem.
Amiért mi nem szerettük a Hurkafüstölőt:
Az autó a fent leírtak ellenére egy rosszul tervezett konstrukció. Az utastere ugya n tágas, de talán nem lócákat, hanem üléseket kellet volna bele építeni. Az elsők háttámlájának a dőlése nem szabályozható, fixre tervezték! A sofőr ülés egyszer fogta magát és letört a háttámlája. Ezt egy Dacia üléssel pótoltam, amely alacsonyabb és oldaltartása lévén kényelmesebb is volt. A csomagtér valóban hatalmas, de a legapróbb csomagok kivételekor is kétrét kellet görnyedni, túl magas a pereme.
Az autóm mechanikusan sem volt egy álom. Hogy lehet egy ekkora motortérben (szerintem ma ekkora helyen 2000-es motorok is elférnének) úgy elhelyezni az alkatrészeket, hogy azokhoz ne lehessen rendesen hozzáférni? Pl. a tolatólámpa kapcsolója állandóan test-zárlatos lett, amit csak aláfeküdve lehet cserélni. A harmadik alkalom után lemondtam eme szolgáltatásról, nem cseréltem többet. Édesapám mérnök emberként rendszeresen ápolta és beszabályozta autóm gyújtását és porlasztóját. A rendszer azonban erről tudomást sem vett. Volt, hogy Karácsony este talpig glancban és jéghidegben kellett a beköpött gyertyát kicserélnem. A fogyasztásról nem is beszélve, rengeteget „zabált” a gép. Városban még nyáron sem ment 10 liter alá, országúton is csak egyszer sikerült 7,9-es fogyasztást elérnem vele. Nem szerencsés a hűtő radiátort a forró motor mögé tervezni. Ennek és a megbízhatatlan hőmérséklet visszajelző műszernek köszönhetően még nyáron is bekapcsolt fűtéssel kellett utaznunk. Az autó az élete alatt megtett kb. 95000 km alatt az alábbiakat fogyasztotta el: 3 motor generál, 3 komplett kuplung szerkezet, 2 váltó rudazat, évente egy teljes fék felújítás, valamit az „apróságok”. Mielőtt megköveznének el kell mondanom, hogy ezzel párhuzamosan használt (az én falábaim által) céges autóim kedvezően fogyasztanak és nem jellemzik az üzemüket hasonló meghibásodások. Igaz ezek nem is Wartburgok.
Sajna az utolsó éveiben már a kasztni is igen rohadt, túl sokat kellett volna lakatosra költeni. Soha nem tudtam arra sem rájönni, hogy hol ázik be a csomag- és utastér. Pedig gondosan kezeltem az ajtók gumi tömítéseit, valamint több tubus szilikon pasztát építettem be a szélvédő kédereibe.
Összefoglalva ítéletemet mégsem mondanám, hogy nem volt jó autó. Fiatalként, majd családosként is elvitt ahova indultam. Lehet, hogy a költségekben ez nem volt túl kedvező, de az enyém volt és akkor mentem vele amikor akartam. Igen is vannak vele szép emlékeink kirándulásokról, nyaralásokról, stb. És a Hurkafüstőlő név sem gúny részemről. Mi így szerettük!
Hibalista
- 3 motor generál
- 3 kuplung
- 2 váltó rudazat
- tolató lámpa kapcsolók
- beázások
- stb.
Ide hordtam szervizbe
Először magam javítottam, majd egy jól felszerelt műhelyben javították
Értékelése: 8
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 1979 |
| Kényelem | (3) | Használati időtartam | 12 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 10000 |
| Megbízhatóság | (4) | Vezetett km | 85000 |
| Szerviztapasztalat | (7) | Átlagfogyasztás | 9 l |
| Előző autója? | 601 S | Következő autója? | Suzuki Swift |
| Ennyire szerette | (7) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (5.6/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan