Az ész választása
Szöveges ítélet
Céges kocsiként kaptam és használtam majdnem 4 hónapon át. 68.210km-nél vettem át és 90.172km-nél váltam meg tőle.
Egy 3 éves, benzines E90-esből ültem át – érezni lehetett a különbséget, sajnos nem a Volvo javára.
Pedig Magyarországon a német triumvirátus (Audi-BMW-Mercedes) után a presztízs lista képzeletbeli megosztott 5. helyén van a Volvo (4. a Lexus). Még a nem sznobok is ismerik és a road presence is megvan, azaz ha utolérek valakit, az szépen lehúzódik. Vagy nem és versenyezni kezd. :-)
Hogy mi is volt a fent említett különbség?
Az extrák teljes hiánya a komfortülésen (állítható comb és deréktámasz) és a kétzónás automata klímán kívül! Ha csak nem számít extrának 2013-ban a szervokormány, a szervofék, az ABS, a menetstabilizáló, a 2 légzsák, a 6 sebességes manuális váltó, a központizár, a kartámasz, az elektromos ablakemelő és az alap (nem MP3-as) CD játszós rádió. :-)
Mi hiányzott?
Ülésfűtés(!) tempomat, navigáció, xenon fényszóró, parkolóradar, bluetooth, iPhone csatlakozás, 18-as kerék és egy jó feszes futómű.
A fenti extrák ma már egy Opel Astrához is elérhetők és átülve a fapados Volvóba nagyon fájdalmas volt a hiányuk.
Főleg a tempomat, a bluetooth kihangosító és a xenon hiányzott! Sokat megyek országúton, autópályán és a tempomat nemcsak a fogyasztáscsökkentés hatásos eszköze, hanem segít a sebességhatárok betartásában is. Még városban is! Hány sárga csekket megúsztam vele! Emellett nagyon kényelmes, hogy a jobb lában is pihenhet. A Volvo-val volt, hogy autópályán azért kellett csak megállnom 1,5-2 óra után, mert már nem bírta a jobb lábam és begörcsölt.
A bluetooth kihangosító pedig nagyon kényelmessé és biztonságossá teszi a telefonálást - tényleg csak annyira vonja el a vezető figyelmét, amíg fogadja/indítja a hívást. Itt viszont megint tehettem vissza a fülemre a bluetooth fülhallgatót és matathattam a telefonomon.
A gyári(!) xenon tompított előnyét pedig nem kell magyaráznom, egyenletes, erős fény a szembejövő vakítása nélkül.
2007-ben gyártották az autót és tényleg nem tudom elképzelni, hogy ki az, aki újonnan egy ilyen minimál felszereltségű Volvo-t megrendel. Talán egy 50 feletti úrvezető, aki korábban csak keleti (nem japán :D) kocsikat vezetett. Nála el tudom képzelni, hogy sokat nyomott a latban a takarékos dízelmotor, az életkora/gerince miatt a komfortülés, a digitális klíma, még esetleg az elektromos ablakemelő is (egy kis parasztvakítás), viszont hidegen hagyta az értékesítő bárminemű próbálkozása további extrák iránt:
Tempomat? Minek az nekem, eddig sem volt, jól megvoltam nélküle.
Xenon+ablakmosó? Ugyan már én Pesten fogom használni a városban, itt meg jó a közvilágítás. 160ezret nem fizetek ezért.
Navigáció? Ne nevettessen, 35 éve vezetek, ismerem a várost, mint a tenyeremet.
Ezek után már én sem próbálkoznék a metálfénnyel, a nagyobb kerékkel, a parkolóradarral, a visszagurulás gátlóval ellátott elektromos kézifékről, a jobb audiórendszerről és a bluetooth-ről már nem is beszélve… :-)
A kocsi igazi erőssége a D3-as típusjelű 130 lóerős, ragyogó nyomatékú és takarékos dízelmotor. Ami nekem furcsa volt (és megszoktam a szívómotoros benzines BMW-ben), hogy itt 50-nél nem lehetett a kocsit 5. sebességbe rakni. Micsoda? Egy alacsony fordulaton erős dízelmotor nem bírja el? Hát nem. Rángatott, prüszkölt, minden baja volt. Így aztán maradt lakott területen a 4. sebesség.
A 300Nm feletti nyomaték kényelmessé teszi az előzéseket, még 6. sebességben is.
Vidéken mindig az volt a kedvencem, mikor egy faluban feltorlódott mögöttem a sor, mert pimaszul csak 50-el mentem és a mögöttem lévő a falu vége táblánál már látványosan készült arra, hogy megelőz. Na ekkor 4. sebességben padlóig nyomtam a gázt és a kocsi olyat tolt, hogy mindenki lemaradt. Ezek után mikor utolértek az országúton, csak hosszas hezitálás után mertek megelőzni, hogy vajon engedem-e és nem lépek-e oda neki újra. :-)
Érzésre ez a gyorsulás még a sportmotoromnál is vehemensebbnek érződik, de csak érzésre, mert nem ezt szoktam meg autóban. Ne legyen senkinek illúziója egy sportmotor bármilyen szituációban (város, országút, autópálya) körbemotoroz egy 2 literes dízelt. Volt, hogy az M1-en 160-nál a belsőből lehúzódott előttem egy Porsche, mert nem bírt úgy gyorsulni, mint a motor. Aztán persze 230 felett csere és ott ő villogott le (ez még akkor volt, amikor nem volt előzési tilalom a kamionoknak. 200 felett nem lehet tartósan menni 2 sávos autópályán, mert nem vesznek észre és kijönnek eléd, illetve ha észrevesznek akkor sem tőrödnek vele és ugyanúgy kijönnek. Én pedig nem akartam szétkenődött bogár lenni egy kamion hátulján :D).
Németországban autópályán volt szerencsém kipróbálni a kocsi gyorsulását, végsebességét. 200-ig parádésan gyorsult, onnan mint a csiga. 210-ig még elvánszorgott, aztán ennyi. Ugyanitt egy autópálya balesett miatt tesztelésre került a kocsi vészfékezése is 200km/h-ról nullára. Hát megálltunk szerencsésen, de ha ez előttünk lévő Mercedes nem húzódik le, akkor ott mi is csattantunk volna. Kellett még az a Mercedes hossznyi 4-5 méter féktáv. :-)
A motor sajnos hiába takarékos, ha a kicsi üzemanyagtartály (50L) miatt gyenge a hatótáv. Egy tankolással 800km-nél többet soha nem tudtam megtenni vele, de inkább csak 730-750-et. Az átlagfogyasztás ez alatt a közel 22ezer km alatt 5,907 Liter/100km volt (mivel céges volt az autó, az összes tankolás rögzítve van, onnan a pontos adat). A legalacsonyabb fogyasztási érték 5,510 L/100km, legmagasabb 6,676 L/100km volt.
Egy valamit viszont nem tudtam megszokni. A motor kerregését és a büdös kipufogószagot. Mikor megjött az új 180LE-s céges kocsim, boldogan ültem vissza a sima járású benzinesbe. Hogy ez csak 250Nm? Kit érdekel? Max 2másodperccel később villoglak le. Ez nem torpan meg 200-nál, húz tovább 230-ig. :-)
A motor ragyogó paramétereiben a futómű sajnos egyáltalán nem volt partner. Egyenesben még csak-csak, de kanyarban billegett, a keskeny 16-os kerekek sem voltak bizalom gerjesztőek. Pár éles kanyar után (amit a BMW-vel különösebb stressz nélkül 90-100-al bármikor bevettem), tudomásul kellett vettem, hogy ez a kocsi ennyit tud, ha nem akarok az árokban landolni, mérsékelnem kell a sebességet. Ezután országúton az élesebb kanyarok előtt szépen lelassítottam. Nagy sebességnél pont ezért igazából csak autópályán volt vele jó menni, illetve városban, mert ott az alacsony sebesség nem feszegette a futómű határait.
Ami nagy csalódás volt az a fahangú audió rendszer. Mindegy mi volt a műsorforrás, FM rádió, CD, vagy iPhone a külső bemenetről, egyforma vacakul szólt. Hiába állítottam be a hangszínszabályzókat, tudomásul kellett vennem, hogy a Volvo is átvette a prémium márkák által alkalmazott módszert: igazán szép hangot csak a feláras, több-utas prémium hangrendszertől fogunk kapni.
A manuális váltót is „bejáratták” az előző vezetők. Ez konkrétan annyit jelentett, hogy az 1-esből 2-esbe váltás komoly kézi erőt kívánt, hölgyvezetők e műveletnél néha még a kormányt is elengedték és 2 kézzel kapcsoltak. :D
A csomagtartót is nagy erővel kellett lecsukni, így amikor néha a saját kocsimat vezettem, szegény BMW csomagtartója puffant rendesen, mert a kezem nem állt vissza arra a finom mozdulatra.
Megbízhatóság/szerviz:
Én azt mondom, aki nem vezetett egy autót 2-3 évig és nem tett bele 50-100ezer km-t, az csak felszínes tapasztalatokat szerezhet egy autó megbízhatóságáról, szervizelésének költségeiről. Ezzel a fenntartással kell itt és most kezelni az én tapasztalataimat is.
Ezen rövid időszak és 22ezer km alatt a kocsi megbízhatóan működött, meghibásodás nem volt. Egy esedékes olajcseréje volt, de azt elvégezte a szerviz, illetve mindkét tompított kiégett, de azokat magam kicseréltem. Ez a művelet kicsit nehézkes, mert ki kellett venni az egész lámpatestet, de a második alkalommal már rutinosan ment a dolog, a kezelési útmutatót sem kellett elővennem.
Olvastam a többi népítéletet is a megbízhatóságról.
Vízbefolyás? Tessék? Egy prémiumgyártó kocsijánál? Ha ez velem fordult volna elő, soha többé nem vennék ilyen márkájú kocsit.
Összefoglalva, a mindennapi rendszeres használatra nagyon jó, alacsony fogyasztású, megbízható autó. Formája ugyan nem a legdivatosabb, de annak, aki egy nem feltűnő, mégis prémium márkájú gépkocsit keres, ez megfelelő választás. Nem az a típus, ami abszolút márkahűséget eredményes (mint pl. egy 320d a BMW-nél), ez a kocsi inkább az ész, mint a szív választása.
Hibalista
- Tompított izzó csere
Ide hordtam szervizbe
A lízingcég intézte
Értékelése: 8
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 2007 |
| Kényelem | (4) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 68210 |
| Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 21962 |
| Szerviztapasztalat | (7) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | E90 | Következő autója? | Astra Sports Tourer 1.6T 180LE |
| Ennyire szerette | (4) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (5.4/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan