Svéd különc
Szöveges ítélet
30 évesen úgy alakult az életem, hogy sok Budapesten eltöltött év után visszaköltöztem szülővárosomba, Győrbe. A fővárosban nem volt szükségem autóra, mivel szinte minden engem érintő dolgot elértem a belvárosban (egyetem, munkahely, albérlet), így a BKV-t használtam, de vidéken sokkal problémásabb a tömegközlekedés, főleg, ha a külvárosban lakik az ember.
Kellett egy autó.
2015 végén kezdtem el nézegetni egyre gyakrabban a hahut és szinte minden kereskedésbe elmentem, hogy minél több típusba bele tudjak ülni. Azt tudtam, hogy benzines autót akarok, aránylag kevés kilométerrel (<100e), maximum 10 éves korig és lehetőleg Magyarországon üzembe helyezettet, úgy voltam vele, hogy hajlandó vagyok megfizetni ennek a felárát. Eleinte Honda Jazzben gondolkoztam, aztán miután beleültem egy Mazda 3-ba, utána a Jazz már csak egy kopogós műanyag játéknak tűnt csupán. De csak nem akart semmi elfogadható példány a látómezőbe kerülni. Teltek a hónapok, egyre jobban zavart az alkalmazkodás a buszokhoz és hogy ezzel naponta 2 óra elmegy feleslegesen.
A Volvo C30 már a megjelenésekor szerelem volt első látásra, hónapokig ez volt a háttérképem, de első körben azért nem gondoltam rá, mivel benzines verzióban szinte nulla a kínálat, ami pedig tetszett, már az anyagi kereteimen túl volt. Azért kipróbáltam 1-2 példányt a kínálat aljáról, de nem igazán győztek meg. Azt hozzá kell tennem, hogy korábban volt a családban egy V50-es, így már ismertem a típust. A hónapok múlásával az autóra fordítandó keret egyre bővült, kettőt is az orrom előtt vittek el, ekkor egy munkatársam szólt, hogy van egy haverja, aki nagyon jó áron tud trélerezni, emellett a papírmunkát is elintézi, ha külföldről hozzuk a kocsit, szóval bőszen nézegettem már a nagy német oldalt és emellett egy itthon nem annyira ismert, de az osztrákoknál elég népszerű apróhirdetési oldalt is. És akkor 2016 júniusában felbukkant, 2009-es, FL előtti még régi lámpás, 1.6 benzin, 32.000 km, Ausztria középső részén. Nosza, barátnőm felhívta (perfekt német, kell a bizalom), nyugdíjas osztrák néni, világ életükben Volvóztak, a férje az egészségi állapota miatt már nagyon nehezen tud ki-beszállni, ezért fájó szívvel, de meg kell válniuk tőle. Pár nap múlva ott voltunk érte, minden stimmelt, ők voltak a második tulajdonosok, az első tulaj szintén falubeli volt, egy közeli kórházba járt vele 2 évig, de úgy látszik az öregek sem nagyon szakadtak el ettől a hagyománytól.
Itthon az első dolog az olaj és a szokásos szűrők cseréje volt (a tréleres srác csinálta meg a műszakira felkészítés keretében, mert nem mellesleg az édesapja és ő is autószerelő), honosítva, majd pedig azonnal műszakiztatva lett, mert egy hónap múlva lejárt volna a honosított. Ezután elvittem egy belső autókozmetikára, mert bár nem volt rossz állapotban, azért így mégiscsak kellemesebb beszállni és használni. Pár héttel később a helyi Volvo szalonba is elgurultam vele egy szoftver magyarosítás kedvéért, rádugták a gépre és ők is mindent rendben találtak. Több C30 alvázszámát is lekérdeztem korábban a Volvótól, de itt annyira gyorsan történtek az események, hogy erre nem került sor előzetesen. Persze mindenkit át lehet verni, de itt tényleg a nyugdíjas osztrák házaspár, hétvégenként elővett autójáról beszélünk, mint a mesében. Azt nem kérdeztem meg, hogy esetleg orvos végzettségük van-e, úgy lenne teljes a történet.
Ilyen hosszú bevezető után nézzük az autót.
Ezt a kocsit a Ford égisze alatt fejlesztették ki, a lemezek alatt szinte egy az egyben egy Ford Focus II / C-Max található. Ha felnyitjuk a motorháztetőt, akkor a műanyag szelepfedelet leszámítva nincs semmi eltérés, ennek köszönhetően az alkatrészárak is teljesen barátságosak. Nem egy erőgép ez az 1.6-os, 101 lóerős motor, viszont azt tartják, hogy a világból kimegy. (Ugyanez elvileg nem mondható el a szintén Fordtól származó 1.8-as és 2.0-ás benzines motorokra, azok 150.000 km után elkezdik eszegetni az olajat és hajtókar problémákról is hallani.) Ha lett volna értelmes áron 5 hengeres, vérbeli Volvo motoros verzió (2.4 vagy T5), akkor természetesen azt vettem volna, de így fél év keresgélés után már nem volt több türelmem várni rá, arról nem is beszélve, hogy a regisztrációs adó azokkal a motorokkal egy kisebb vagyon.
Városban helyváltoztatásra nekem ez is elég, hétvégenként a Győr-Bp-Győr távot szoktam vele megtenni autópályán, az 5 fokozatú váltóból adódóan 130-nál már 3800 körül forog, szóval bőven elviselne még egy hatodik fokozatot. Ilyen vegyes felhasználás mellett a Spritmonitoron is vezetett kattanástól-kattanásig fogyasztás nyáron 6,5-7 liter között volt, most legutóbb 8,4-et mértem már téli gumikkal és hidegebb időben, szóval számolhatunk 7,5-el egész évben (195/65 R15 gumikon).
Az sok ülőmunka miatt a derekam már egyre kényesebb, így vásárlás előtt azért is kellett végigpróbálnom nagyon sok típust, hogy kiderüljön, melyeknek a legkényelmesebb az ülése. A Volvo ülések legendásan jók, ez alól még ez a legegyszerűbb C30/S40/V50 vonal sem kivétel, több órás vezetés után sem fáj semmim. Direkt szövet kárpitos verziót kerestem, mivel a műbőr/félbőr variáns szinte menetrendszerűen elhasad, felfoszlik 80.000 kilométer után. Jó minőségű a kárpit, egyáltalán nem a beleizzadós fajta. Az ülésfűtésnek csak két szintje van, gyorsan felfűti az üléseket.
Az audio rendszerből a legkisebb (Basic) került bele, ez tükrözi is a nevét, szóra sem érdemes. Az viszont fura – bár valószínűleg az eltérő piaci igények miatt – hogy ebben gyárilag se AUX, se USB nincsen, a magyar példányokban volt. Sajnos nem találtam ehhez a típushoz egyáltalán bővítési lehetőséget – csak a nagyobb audio rendszerekhez van – így marad a CD vagy egy normális FM transzmitter.
A dizájn egy teljesen szubjektív dolog, nekem személy szerint nagyon bejön a beltér skandináv egyszerűsége, letisztult kinézete. Jó sok gombot zsúfoltak össze a középkonzolon, de ha megszokja az ember, akkor még kesztyűben is tudja kezelni. A facelift nem egy lépcsőben történt, hanem folyamatosan kapott meg új dolgokat. A 2004-ben az S40/V50-ben debütált belső teret 2007 végén (egy évvel a forgalmazása után) finomították, kapott szép króm karimát mind a négy tekerentyű, így már nem kopik fényesre az élük, a kardánboxra is raktak egy rolós fedelet a pohártartó fölé, illetve a légbeömlőknek innentől már a lapátját lehet fel-le irányítani, korábban az egész egység mozgott.
A zajszigetelése teljesen rendben van, autópálya tempónál is kényelmesen lehet benne beszélgetni. Nekem már nagy visszapillantó tükrös verzió van (2009-től szerelték ezzel), ezt viszont csiszolhatták volna még. Nagyon jól lehet benne látni a forgalmat, a holtteret is lefedi, viszont olyan örvényeket és ezáltal hangokat generál, ami lehúzott ablak mellett már 60-as tempó felett is zavaró tud lenni.
A futóművét a Focustól örökölte, amiről csak jókat szoktak írni, tudtommal a C30-at keményebbre hangolták, egyszer egy kirándulás alkalmával ült valaki hátul, aki bizony minden úthibát megérzett, peresebb gumival a hazai utakon egy rémálom lehet. Nagyon jól fekszi a kanyarokat, nem pattog el, nagyon merev a kaszni, egyszóval jó vezetni. A kormánya a mai túlszervózott világban egy áldás, köszönhetően a hidraulikus szervónak, elég közvetlen és egyáltalán nem ideges.
A csomagtartó 251 liter, szóval nem ezzel fogunk Ikeás szekrényeket szállítani, de mivel a hátsó üléseket teljesen vízszintbe lehet hajtani, így már 11 darab banános doboz is befér (teszteltem), ami már több, mint elegendő. Sőt, teljesen hátradöntött anyósüléssel szállítottam egyszer egy 2 méter hosszú dobozt is – persze lecsukott csomagtérajtóval – de azért ez már egy elég extrém felhasználási mód, elismerem.
A hátsó ülésekre visszatérve, ebben a kocsiban két rendes fotelt raktak be hátra, nem szórakoztak egy 3 személyesnek hazudott paddal, szóval ha valaki hátra kényszerül, annak nagyon jó dolga van, főleg, hogy rendes lábtér is marad, a 181 centimmel simán be tudok ülni magam mögé és a fejemet sem verem be.
Mivel az egész hátsó ajtó üvegből van, a kilátás példás. Ha nincsen semmi a csomagtartóban, akkor olyan hatása van visszapillantóból, mintha félbevágták volna a kocsit és hiányozna a hátulja (főleg lehajtott ülésekkel), ennek köszönhetően a parkolás sem okoz benne problémát. A példányomban van hátsó parkolóradar is, sok hasznát eddig nem vettem, de csak egyszer legyek figyelmetlen és akkor jól fog jönni.
Vásárláskor a hátsó index izzókon meg volt repedezve a foncsor és fehéren villogtak, illetve szerintem minden izzó gyári volt még, gondoltam hadd szóljon, szóval kicseréltem mindent és kapott egy emelt fényerejű tompítottat is a projektoros lámpája. Egy álom ezen a kocsin izzót cserélni, főleg elöl. Motorháztető felnyit, egy stiftet kihúzol és már kint is van a komplett lámpatest!
Az S40/V50-es testvérek árnyékában ész érvek nem igazán szólnak e mellett az autó mellett, aki ilyet választ, az ezt érzelmi alapon fogja megtenni (az érzelem és a Volvo szó egy mondatban… tudom, most sokan mosolyognak). Van, akinek nagyon tetszik, van, akinek nagyon nem. Ezt az autót az 1800ES és a 480 szellemi utódjának lehet tekinteni vagy ha szelleminek nem is, de formainak a hátsó üvegajtó miatt mindenképpen, szerintem egy unikum a forgalomban. Aki még fiatal és nincsen családja, annak tökéletes választás, ha el akar szakadni a VW/Audi/BMW triumvirátustól. A legtöbbször egyébként budai, 50-es nőket látni benne, de nem gondolom buzisnak egy férfi számára sem. Öthengeres Volvo motorral az igazi, legyen ez akár benzines vagy dízel és akkor a klasszikus hang mellett kapunk motortól függően 170-230 lóerőt, ami már több, mint elég mindenre egy ekkora kaszniban. De aki nyugodt vérmérsékletű és csak egy egyedi, jól összerakott, biztonságos és szerintem korrekt áron fenntartható autót szeretne, annak az 1.6-os benzines motor is megfelelhet. Az 1.6D motort senkinek nem ajánlom, az egy betegágy, a 2.0D elvileg egy fokkal kiforrottabb, de ha jót akarsz magadnak, akkor ezeket elkerülöd.
Hibalista
- Már a vásárláskor megejtett próbakör alatt is jött valami fura, nyöszörgő hang alacsony sebességnél, úthibákon bal elölről, a következő szervizelés alkalmával megcsináltatom. Ezen kívül semmi.
Ide hordtam szervizbe
Volvo Győr AutentikMagyarosítani voltam náluk a szoftvert. Gyorsak és kedvesek voltak, ami pedig külön dicséretet érdemel, hogy utána telefonon és emailen is érdeklődtek az elégedettségem felől, valamint hívtak VIP tesztvezetésre is.Januárban lesz esedékes a következő kötelező szerviz. Tartom magamat a 10.000 kilométerenkénti intervallumhoz, valamint most cseréltetni fogom a szervóolajat, a fékfolyadékot és a gyertyákat is. Kértem már árajánlatot tőlük, kompletten kicsivel több, mint 100 ezer forint lesz úgy, hogy én viszem az anyagokat és ott lehetek végig a kocsi mellett (Motul olaj és folyadékok, Mann szűrők). Nem gondolom vészesnek és így szebben is fog mutatni a szervizkönyv, amit vagy tudok érvényesíteni majd eladáskor az árban vagy nem.
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 2009 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (5) | Km vásárláskor | 32000 |
| Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 8000 |
| Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | Lexus Hybrid |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.0/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan