Camilla, a Vaslédi
Szöveges ítélet
Jan Wilsgaard ebéd utáni sziesztáját töltötte göteborgi otthonában. Elégedetten kortyolt bele konyakjába, miközben hátradőlt öblös bőrfoteljában és szivarfüstbe burkolta dolgozószobáját. A sötétítő függönyön keresztül beszűrődő napfény táncot járt a Volvo vezető tervezőjének arcán. Jan Wilsgaard érezte, hogy a pillanat majdnem tökéletes. Egyvalami hiányzott a földöntúli boldogság érzéséhez: az autója. Az autó, melytől elválasztotta a nappali, a szauna és a garázs fala. Jan Wilsgaard elmélyülten nézte szivarját és azon töprengett, hogyan tudná a földi lét eme boldogító pillanatát és a hozzá tartozó kellékeket egy eszenciába sűríteni. Mivel az autóját nem tudta a dolgozószobába bevinni, arra a következtetésre jutott, hogy a dolgozószoba köré kell építeni egy autót. Persze képletesen. Jan Wilsgaard leült íróasztalához. Az asztalon egy fejes vonalzót és egy, a legutóbbi svédcsepp szállítmány érkezésekor ottmaradt kartondobozt látott. Jan Wilsgaard vállat vont. Akkor ebből tervez autót. Munkához látott. Néhány függőleges és vízszintes vonal, lopott pillantások a kartondoboz felé és hamarosan megszületett a Volvo 700-as széria terve.
…nos, az én fantáziám valahogy ilyennek látja a kezdetet. A nem csekély mennyiségben elfogyasztott konyak mellett mi más inspirálhatna egy olyan kaliberű tervezőt, mint Jan Wilsgaard (Volvo Amazon, P1800) arra, hogy megtervezze a „svéd téglát”, a „konténer-Volvó”-t, ahogy a korabeli szaksajtó 1982-es debütálásakor az autót jellemezte. Persze az eladások rácáfoltak a lesújtó véleményekre, különös tekintettel az Észak-Amerikai piacra, ahol a boldog családanyák „igazi amerikai luxusautónak” látszó európai különlegességgel tehették meg a bevásárlóközpontig tartó két és fél mérföldes tekintélyes távolságot. A sikertörténet 1982-től 1990-ig tartott, amikor is a 700-as szériát felváltotta a 900-as. Nyolc év alatt a modellt gyártották négy ajtós szedán, öt ajtós kombi, valamint az olasz Bertone tervező stúdiónak köszönhetően kupé kivitelben, négy hengeres turbó benzines, hat hengeres „V” elrendezésű, illetve hathengeres turbódízel motorral szerelve. Természetesen a különböző piaci igényeknek megfelelően alakították ki a felszereltséget, kezdve az alapmodell plüss üléseitől és „kurblis” ablakaitól, a 760 GLE kivitel fűthető bőrüléséig és tempomatjáig bezárólag.
Tesztalanyom - mely egyben Kedvesem féltett kincse - az utóbbi kategóriába tartozik: egy 1984-ben gyártott amerikai kivitelű Volvo 760 GLE 2.4 TD. Öblös bőrfotelekkel, biliárdasztalnyi hellyel a hátsó ülések környékén, malomkeréknyi kormánnyal, mérföldes órával, elektromos kütyük tömkelegével (melyek meglepő módon még működnek is) és a tudattal, hogy másfél tonnányi kimerevített acélra bízom rá a Párom életét. Megnyugtató, na. Hozzáteszem, részemről is a nyolcvanas évek autóit részesítem előnyben, bár kissé délebbre orientálódva, de a Kisasszony tulajdonát képező aránylag fiatal Opel Corsa „B” eladásából született éltesebb korú Volvo azonnal belopta magát a szívembe. Rettentő nagy bádogláda, a majd’ öt méteres hossz tekintélyt parancsol mind parkolásnál, mind sávváltás közben. Huszonkét úton töltött éve ellenére megbízhatónak mondható darab, a karosszérián eddig két helyen fedeztem fel rozsdásodásra utaló jeleket, de bár a saját (korabeli) olasz autómon lenne csak ennyi rohadás. A futómű egy harckocsinak becsületére válna, a pesti kátyúk két év alatt a rugótányér leszakadását érték el elöl. Miközben az út szélén állva a gumira préselődött tányért vizsgálgattam, felrémlett előttem egy komplett lengéscsillapító csere és a vele járó lesújtó kiadások. Tévedtem. A svédek valami csodát műveltek: külön kapható a rugótányér 5. 000.- (ötezer!) Forintos bruttó áron, mely utána egy kis ügyességgel és egy CO hegesztőgép hasznos segítségével felhegeszthető a régi helyére. De valahogy ugyanaz a szabály érvényesül az autó összességében a külső megtervezésétől a műszaki tartalmon át az enteriőrig: egyszerűség, kezelhetőség, megbízhatóság. Mikor a négy ajtó gyárilag(!) kialakított helyeire szereltem be a hangszórókat, az ajtókárpit levétele után elégedetten tapogattam az ajtókba beépített vastag acélcsöveket, a generátor cseréje alkalmával a kocsi alatt fekve mosolyogva szemeztem az első lökhárító megnyugtatóan vaskos gázteleszkópjaival (az már csak hab a tortán, hogy generátor cseréjéhez meg sem kellett emelni az autót, simán aláfértem). A belbecs ennél a kivitelnél figyelemre méltó: bordó bőrkárpit, bordó műszerfal elemek, bordó szőnyegek és kalaptartó. Az autó - mint kiderült - eredetileg ezüst volt, a későbbi magyar tulajdonos fújatta át az autó külsejét a belsejéhez. A kényeztetés a színvilágnál nem ér véget: négy elektromos ablak, fűthető ülés és tükrök, elektromos tolótető, központi zár, állítható deréktámasz, hátsó biztonsági övek, gyári pótféklámpa és „overdrive”-os váltó várja a nagyérdeműt. Utóbbi megosztja a Volvós társadalmat, beszéltem olyannal telefonon, aki azt mondta, azonnal hajítsam ki a kocsiból. Mikor rákérdeztem, miért is tegyek így, emberünk azt válaszolta, hogy elromlik, aztán csak a baj van vele. Szerényen megjegyeztem, hogy ez előfordulhat az automata, sőt a hagyományos, kézi kapcsolású váltókkal is. Na utána hamar átterelődött a beszélgetés más dimenzióra. De konzultáltam olyan Volvo tulajdonossal is, aki hosszú évek óta használja az overdrive-os váltót és soha semmi problémája nem volt vele. Részemről nagy okosságnak tartom, s bár benzines kivitelt még nem vezettem ilyen váltóval, de a dízel már alacsony fordulaton kapcsolható magasabb fokozatba, roppant kényelmes a városi forgalomban le-fel kapcsolgatva haladni, majdhogynem automataváltó fílinggel.
Városi forgalomról jut eszembe. A fogyasztás. Mikor megvettük aggódtam egy kicsit, mégiscsak kettőezer négyszáz köbcenti, hat henger, másfél tonna, ennek fele se tréfa, pláne a 82 literes tankkal… És lőn csoda. Termeli a gázolajat. Majdhogynem. Jártunk vele Erdélyben, elég sokszor megfordulunk Debrecen környékén, naponta nyüstölöm a Nagyfaluban, de a soros, 109 lóerős Volkswagen turbódízel motor (mely sokaknak a VW LT-ből lehet ismerős) nem hajlandó hat-hét liter gázolajnál többet elfogyasztani, még bekapcsolt klímával sem.
A másik, ami mellett senki nem megy a Tesco parkolójában szó nélkül: a külcsín. A rettentőszőr jókora Volvo 760 jelenség volt a maga korában és jelenség most is. Mikor a világ más autótervezői a búgócsiga gömbölyűségét próbálták rettentő plasztikusan megjelentetni autóik karosszériájának tervezésekor, a Volvo vezető tervezője fityiszt mutatott nekik és csakazértis a hetvenes évek formavilágát idéző szedánt tervezett. Hogy a korszak hangulata még kézzelfoghatóbb legyen, a modellt felvértezte a króm elemek szépségével. A kilincsek, az ajtózárak, a csomagtér zárja, a lámpakeretek, egy 22 évvel későbbi alapos dörzsölés után is ragyognak a napsütésben.
Camilla (Kicsijány szemefénye), kezes jószág. Nem egy üldöző autó, de nem is ezzel szándékozom a kék neonos Swifteket és az újabban gyanúsan emberkedő Skoda Fabia tulajokat móresre tanítani. Arra ott az Alfa…:o) Camilla csomagtartójában elfér egy komplett nyaralás összes kelléke, annak ellenére, hogy a svédek a biztonságot szem előtt tartva ide szerelték be a 82 literes üzemanyagtartályt, mely nem kevés helyet foglal. Az utastér tágasságára mi sem jellemző jobban, hogy ha magamnak beállítom a vezetőülést (183cm környékén hintázik a buksim), majd hirtelen hátraülök, nem éri el a térdem az üléstámlát, sőt, ha kissé elengedem a fantáziám, egész más jut eszembe a fennmaradó hely tekintetében, de ez már egy másik weboldal, másik fórummal…:o)
Az úton kezes állat, megy, megy, mendegél, mintha biliárdasztalon siklana. Nem próbál kitörni, az nem az ő stílusa. Nyugodtan fogadja a hevesebb kormánymozdulatokat, már ha az 50km/h-nál előadott kerékpáros kikerülés hevesebb kormánymozdulattal járó manővernek minősül. Városon kívül a 90km/h ideális utazósebesség számára, ilyenkor még nem túl hangos a „csörgőkígyó”, - ahogy a dízelmotor jellegzetes hangja alapján egy autószerelő ismerősöm aposztrofálta. Autópályán már két fokozattal feljebb szoktam venni a hangerőt, Michael Bublé nehézkesen énekli túl a motor muzsikáját. Utazósebesség 120-140km/h, az autó olyan, mintha odaragasztották volna az úthoz. De ez is a vége: a gyári katalógus szerint 179 km/h csúcssebességgel rendelkező dízel 760-as majd’ negyed század után nem hajlandó többre. De nem is kéri számon rajta senki a hiányzó sebességtöbbletet. Ebben a korban már ne kapkodjon az ember autója.
Összegezve: nagy, hálás tank, hosszú életre tervezve, mind saját, mind vezetője élete szempontjából. Igazi családi autó, bár gyerekek helyett egyelőre három égetnivaló vadászgörény birtokolja a hátsó ülést, persze szigorúan utazóketrecben. Hamar meg lehet szeretni. Remélem, még sokáig a család tagja marad és a gyerekeink is láthatják azt az autót, amit egy kissé becsípett svéd tervező két szaunázás közt a sarki fénybe bámulva megálmodott…:o)
Műszaki adatok: Volvo 760 GLE 2.4 TD-1984
Motor:
Típus: D24T
Elrendezés: 15 fokban döntött, soros erőforrás
Hengerek száma 6
Hajtóanyag: gázolaj
Teljesítmény(kW/LE): 80/109
Furat/löket: 76,5/86,4
Hengerürtartalom(ccm): 2383
Sűritési arány: 23
Maximális nyomaték(Nm/ford/perc): 205/4800
Futómű:
Első futómű: Független kerékfelfüggesztés, McPherson elemek.
Hátsó futómű: Merev csővázas híd, hosszirányú lengőkarok, spirálrugók, Panhard rúd.
Karosszéria:
Teljes hossz: 4785mm
Teljes szélesség: 1761mm
Magasság: 1410mm
Önsúly: 1399kg
Összsúly: 1870kg
Fogyasztás:
Városban: 9.1 (gyári adat)
Országúton: 5.8 (gyári adat)
Autópályán: 8.3 (gyári adat)
Tartály mérete: 82 vagy 85 liter
Tartalék: 7 liter
Hibalista
- Jobb első gólyalábról leszakadt a rugótányér. Külön kapható a tányér(!), ára: 5.000.-HUF.
- Fényszórókapcsoló csere, a bontott ára: 6.000.-HUF.
- Hátsó lámpákban fólia csere (az ízzók ezen át kapják az áramot): 3.000.-HUF.
Ide hordtam szervizbe
A leszakadt rugótányéron kivül eddig mindent magam javítottam, remélem jól.
Egyelőre működik.
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 1984 |
| Kényelem | (10) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 149000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 5000 |
| Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | Corsa B 1.7D | Következő autója? | 940 2.3T |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.7/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan