Mintha az első kocsid lenne - mi az a 480?
Szöveges ítélet
2012-ben megvettem életem első autóját. Az együtt töltött felejthetetlen 2 hónap, 2 hét és 2 nap alatt azt kérdeztem párszor magamtól: eddig miért nem szedtem össze egy kocsira valót: a kivételesen jó állpotú Maruti 800 SB-t szeptember 18-án ellopták. Többé nem hallottam róla. Megsirattuk, a szerethető, régi kocsik egyre szerényedő táborát gazdagította. Eldöntöttem: nem fogok tudni olyan kocsit vezetni, amit legalább ekkora szeretet nélkül meg se nézzen az ember.
2013, tavasz. Az embert támadják ilyenkor az ingerek. Összegyűlt a pénzmag is, nosza: túrjuk a netet. Voltak ötleteim, ötleteink. A Volvó márka nem szerepelt köztük. A Marutiuszt - így hívtuk - se volt egyszerű mutatvány megvenni. Aztán egyszer úgy kerestem a HaHu-n, hogyha egy kicsivel több pénzem lenne, mik jöhetnének még szóba. Aztán szembe jött ez a fehér csoda. Semmit nem tudtam róla, egyetlen egyszer sem hallottam még semmit sem erről a típusról. Nem tudtam, hogy létezik ilyen, utánanéztem, és teljesen felforgatta a képzeletbeli listámat. Elfoglalta az összes dobogós helyet, ahogy azt ilyenkor illik. Szerelem volt első látásra. Pénzt kellett szereznem!
Elsőnek egy olcsóbb szürkét néztünk meg Pipi Úrral. Igazi szétkókányolt szemétdomb volt - azóta elbontották. Ha létezik autó, ami eltántorítja a szerelemtől a matchboxtologató kisgyereket, hát az volt az. Nem volt jó pontja, hengerfejes is volt, amit meg se mondtak előtte. Ott is hagytuk szerencsére. Aztán jött a fehér.
Még csak műszakija sem volt. Hazatrélereztük az akkori főnökömmel. Odafele valami kiszúrta a bal szemem sarkát: visszafele sem feledkeztem meg róla: egy szürke 480-as volt, ahogy sejtettem. A 20 éve jól ismert lakókörnyezetemben, alig öt percre. Égi jelnek vettem. Azért az odaúton ha százszor nem váltottam álláspontot a biztos elhozom-tutira ott hagyom között, akkor egyszer sem. Végül persze elhoztuk. Este ki is próbáltuk végre úton is. A húgomat vittem benne először egy körre. Sose felejtem el a kocsi hangját, meg, hogy ahogy elindultunk, jött szembe a rendőr és vágtunk egy gyors balost műszaki hiányában.
Akkor még rózsaszín köd volt. Sejtettem, hogy lesz vele meló, de azt nem, hogy a másfél év alatt kiderült: ez egy szétrohadt, orrán-száján ömlő olajú, hűtővízű - áldassék a megbízható blokk neve, sose panaszkodott - , hiányos, bajos darab. Azért az is kiderült, hogy ez még közepesnek számít. Ott volt pl. az a bizonyos első szürke, de láttam/hallottam érdekességeket. De éreztem az Erőt, és hogy össze tudtunk mi azért csiszolódni így is. Túléltük a 2013-at, decemberben levettünk egy olyan vezérműszíjat róla, amin 1-2 fog tapsolt. 105 foga volt, mi persze 104-eset vettünk elsőnek. Szívás volt egy egész estés hozzáférhetetlen szerelés - ne feledjük: Renault-blokk - után eljutni erre a felismerésre. Nagy baki volt. 2014 életvitel és munkahelyváltása felpörgette a projektet.
Pemtinel állt egy hetet a kocsi. Tőle vettem. Megbíztam a következőkkel: motor összes tömítése és szimeringje, meg ami kell, cserélődjék. Új kuplung, váltó felújítás, generátor felújítás, fagydugók felújítása, olajpumpa tengely meg egy csomó szarság még. Valami nem sikerült, mert utána is szivárgott az olaj - előtte szabályosan folyt amúgy. Vissza, megint berhelés, oké lett. Aztán megint nem. A váltó azóta is ereszt, de kimutathatatlanul minimálisan - mértük - illetve a jobbos főtg. szimm.-nél se sikerült jól elvégezni a munkát. Sebaj, megcsináljuk majd Pipi Úrral. Azért összességében sikeres volt a beavatkozás, és nagy előrelépést jelentett. Közben lázasan keresgéltem és lelkesen vásároltam bele a különféle perverzióból zászlóra tűzött gyári "vackokat".
Közeledett az ősz. Az autó hátulja már romokban hevert. A hátsó sárvédőívek megszűntek létezni, a fenéklemez alkarnyi lyukain folyton elázott a kocsi. De éreztem, lesznek még itt meglepetések. Kedves Barátom, igazi régi lakatos MESTER még anno, mikor frissen műszakizott kocsimra rávetette a szemét, már mutogatta is, hogy mit hogyan kell majd - éreztem, ő fogja majd feltámasztani hamvaiból a kocsit. Így is lett, de nem gondoltam volna, hogy ilyen találó lesz ez a kifejezés. Legyen elég annyi, hogy jó két hónapig állt nála a kocsi, és folyamatosan dolgozott rajta. Kerítettem hozzá egy fél autót a sárvédőívek miatt - de azok is gittből voltak. Azért használtunk belőle ezt-azt, de Csonti bácsi végül 440/460 javítóívekből hajtogatott és kalapált Skandixot megszégyenítő darabokat. Azóta már tudom: még egy tél, és az utolsó esély is elszállt volna a talpra állításra, annyira rossz volt a helyzet. Persze minden csak pénzkérdés, de ki költi rá a kocsi vásárlási árát lakatosmunkára+fényezésre így? Hát nem sok ilyen ember van, adott körülmények között.
A lakatolásról: gyakorlatilag majdnem hívhatjuk restaurálásnak a projektet, vagy valami hozzá nagyon közel állónak. Ahogy szétszedtük a kocsit kis darabokra, és elkezdtük szétvakarni, kiderültek a dolgok: mondjuk úgy, hogy a motorháztető volt az egyetlen ép elem. Volt vele munka bőven. Találkoztunk nagyon sok olyan okos megoldással, amik mellett nem tudtuk hová tenni azt a mértékű béna kisipariságot, ami a kocsi szétrohadását okozta az ominózus helyeken, vagy bizonyos helyek idő előtti elhasználódását, praktikátlanságát. Méltattuk a holland (mert ez egy holland kocsi, akármit is mondanak mások) tervezőket és szakikat napi szinten, meg, hogy miért esznek füves sütit rajzolás meg tervezés közben? Olyankor nem szabad komoly munkát végezni.
Egyébként az egész kocsiból süt, hogy egy hihetetlenül remek ötlet hihetetlenül profi félbehagyásával állunk szemben. Mindenből csak az a bizonyos holland paraszthajszál hiányzik ahhoz, hogy a kocsi mondjuk ne majd talán 40 évesen, hanem már 10-20 évesen lehetett volna legalább olyan ISMERT kultkocsi, mint mondjuk egy Calibra, ami a 480 után mondjuk eggyel lévő korszak ikonikus járgánya lett azonnal. Pedig csak egy Vectra.
Kilakatoluk, lefényeztettük, új hátsó lökös. Addigra a többi apró hibáját vagy hiányosságát javítottam, cseréltem, szereztem bele sok gyári cuccot. Szétszedtük, megjavítottuk, újrafényeztük az egész kipuff. rendszert is közben, meg egy csomó dolgot megcsináltunk, amire addig nem került sor. Kihasználtuk azt a két hónapot. 2014 végére összeállt a kép, ha tippelnem kéne, 10-15 éve nem lehetett már ennyire szép ez a '91-es járgány.
2015 van. Vadászom a bizonyos paraszthajszálakat. Sajnos javíthatatlan 480-buzerátorrá váltam. Még kellene 1-2 extra cucc, beállítás, stb. Reményeim szerint tavaszra összeáll már a kép, a következő OVT-re egy büszke hófehér 480-as gurulhat majd be.
Pár szó a típusról: sose vegyél ilyet, ha nem vagy végtelenül türelmes, kompromisszumkész ember, aki hajlandó áldozni egy ilyen hobbira komolyabb összegeket, mint mondjuk amit egy megkímélt, hasonló korú Corollára költene. Mert arra "nem kell" költeni, erre viszont bizony kellett bőven. Ez egy olyan, hogyha nem csinálod meg, és nem törődsz vele MINDEN NAP legalább egy kicsit, akkor a szemed láttára, szétrohad, lerohad, elfogy, és végül meghal. Ha viszont foglalkozol vele, meghálálja. Engem sose hagyott cserben, és bízom benne, hogy nem is fog. Élmény vezetni, élmény szeretni. Élmény megismerni az utolsó csavarját is, megérteni a 25-30 évvel ezelőtti miérteket. Felülkerekedni rajtuk, szétszedni és összerakni újra úgy, hogy kiküszöböld ezeket. Szeretni, megérteni, de tökéletesíteni úgy, hogy megőrizd a jellegét; attól olyan, amilyen. Sose lesz már jobb, egy öreg autó mindig csak rosszabb lesz. Tökéletes végképp nem, de nem is kell, hogy az legyen. Szinten tartásra van esély, de az esetek többségében csak nagyon nehezen jön össze, mindenre nem lehet gondolni. Olvastam én itt már fellengzős népítéletet is a típusról. Próbálok finoman fogalmazni, megkísérelni megértetni azt, mit jelent 480-asozni. A 480-as nem klasszikus Volvo. A saját korában 1-2 emblémát leszámítva nem volt benne semmi Volvós, csak a felszín alatt. Első kerekes volt, nem volt nagy és otromba kocka, semmire nem hasonlított még a sarokról sem, bukólámpát kapott - a klisékerülés végett nem taglalom a miérteket a kialakítással kapcsolatban. Egyedi volt, és az is maradt. Ez tette naggyá, merésszé, kihívóvá. Nagy kár, hogy tényleg, annyira menthetetlenül félbehagyottnak tűnik, ha megismered. Kopnak is rendesen: félelmetesen gyorsan ritkul az állomány. Itthon alig van 100 belőle. Az enyém példájából okulva el lehet képzelni, hogy mondjuk 5-10 év múlva hogy fogunk állni "menthető" és "jó állapotú" darabokból. A briteknél elérhető a neten egy szemléletes statisztika az ott futó mindenféle járgányról. Erről is, azt mutatja, mennyit adtak el belőle az adott években, mennyit bontottak el, és mennyi van a regisztrált állományban. Drámai a diagram, tényleg.
Összességében annyit tudok elmondani, hogy érdekes és érdemes megmenteni egy ilyen kocsit. Hogy mennyire sikerült, pár év múlva kiderül, de rajta leszek, hogy 10-20 év távlatából is jó ötletnek tűnjön, amit akkor véghez vittünk együtt. Köszi mindenkinek, aki benne volt és van. Szerethető járgányt varázsoltunk belőle, ami kitűnik a hétköznapok autótömegéből, megbízható, hálás jószág, elvisz mindent, ami kell - kb. 3x annyi minden fér bele egy nyári négyszemélyes fesztiválozásra, mint gondolnád, és nem nyomorogsz - el mersz vele indulni Somogy mélyére vagy Debrecenbe égető motorfelújítás előtt is, minden körülmények közt indul-jön-megy, gurul-dudál-világít. Kalandokba és éles, nagysebességű kanyarokba visz, felejthetetlen emlékeket pufog a tudatodba, elviszi csukott ablakokkal és ajtókkal a négy méter +-os facsemetét is, ugrik a sor mögül, ha kell, szórakoztat, kikapcsol, de berhelni kell, közben szeretni, nem vágyni másra. Haladni vele az úton és a felújításában, a kényelmes ülésben elgondolkozni, hogy mikor fog már eszembe jutni, hogy azt a zörgést ott balra lent kikutassam és megszüntessem. Úgyis lesz másik cicergés, de nem érdekel, mert ez egy 480-as. Ha engeded magadnak legalább egyszer, hogy átérezd, és nem csak megállsz előtte, körbejárod, nem érted, hogy mit látsz, aztán legyintesz, hogy te inkább maradsz annál, amit ismersz, ez meg csak egy szétrohadt svéd-holland valami marad neked, amit megtarthat, aki akar. Na, akkor, de csak akkor tudni fogod, mint bármelyik másik ilyen autónál, hogy mi áll a neve, a dizájnja. a története hátterében, mi teszi különlegessé, azzá ami, és mi az, ami még ennél is tovább röpítheti, ha lesz, aki megőrzi az utókornak, és szerencséje lesz az utakon is. Egyre kevesebb ilyen kocsi van, így egyre több megértésre és törődésre van szükségük, hogy hírmondók maradjanak. Ahogy más sem, úgy a 400-as volvók sem élnek örökké, de én nem tudnék másba, ülni, olyan kocsikba, amikben nincs meg ez a báj, amik újak, szebbek, vagy sokkal megbízhatóbbak, és évekig nem kell kinyitni sem a motorháztetőt. Ha tehetném, se kéne már ilyen kocsi. Igazából sokszor szívás, de örülök, hogy ilyen irányba változott a felfogásom. Összességében egyáltalán nem szívás, sokkal inkább élmény. Ez egy élményautó.
Ma már nem gyártanak ilyen őszinte kocsikat. Ez a kedvenc tulajdonságom belőlük. Ha egyszer már nem lesz ilyenem, amit ma nem tudok elképzelni, egy matchboxom vagy egy modellem biztos lesz a polcon. És biztosan minden nap örömmel pillantok majd rá, és mondom majd: nekem volt ilyenem, és észbontóan klassz volt!
Hibalista
- Konkrétan működés közben semmi nem romlott el, talán egy-két igazi kivétel van. Vagy már eleve rossz volt. Igyekeztem megelőzni a bajokat. Azért ha nem vesszük olyan szigorúan, és megerőltetem magamat, ide tudok írni néhány dolgot: - - 2013: - önindító - a hibajelenséget nem taglalnám, megoldás: praktikus szocreál székláb, az önindító felújításáig néhányszor ezzel kellett ösztökélni az alkatrészt, hogy a szénkefék ne ellenkezzenek, legalább egy indítózás erejéig. A felújítást én végeztem el. - akku saru - a gyári + saru amúgy sem bizalomgerjesztő anyaga megadta magát, és elrepedt. Ennek megfelelően nem volt megfelelő az érintkezés. Csere egy egyszerűbb és jobb réz sarura - km óra - két hibája is volt. Az első: a számláló kis műanyag fogaskereke az egyik - a számos - típushiba közül. Elkopik, nem számol. Rézből készíttet a közösség, csere után örök darab - na itt kimaradt pár ezer kilométer az órából. A másik: km-jeladó kontakthibája a motortérben. Csatlakozó csere, de azért az egész kört átnéztem az órától ameddig csak a motortér engedte és kellett, a váltó irányáig. Amúgy az órát végül cserélni kellett, az eredetinek valami komolyabb baja is volt. Az új órában csak 93 ezer km volt, és ezeket amúgy is kézzel lehet tekerészni, ha kint vannak. Kb. ennyit is ér a km-adat - 2014: - balos bukólámpa emelő motor - Ez egy korábban cserélt darab lehetett, a kevésbé jók közül. Egyszer egy nagy esőzésnél beázott, és utána nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem működött. Erőszak kellett hozzá, vagy kézi kitekerés, hogy legyen tompított+távolsági. Később kiderült, hogy az amúgy jó szigetelés egy ponton meg lett gyalázva. Helyreállítás hiányában egy - tényleg nagy - monszun elintézte. Csere, a korábbi darab azóta talán kiszáradt, de biztos szét kéne szedni és takarítani, hogy újra jól működjön (jeladó tárcsa oxidációja). - tetőablak - gyári verzió van. A kapcsoló belső szerkezete széthullott, miután a műanyag zsanér megadta magát, és a gomb kifordult a helyéről félig. Persze nyitott állapotban. 2014 esős nyár. Mire találtam gombot, elfáradhatott a balos műanyag tolópálca, mert nem sokkal az új gomb után megadta magát. Szétszed, megjavít. - kipufogó - több helyen is kifújt már. Országos Volvo tali előtt összegyűltek a 480-ak az Örs vezér terén, hogy majd onnan megyünk konvojban. Stadionoknál feltűnően hangos lett a kocsi. A hátsó dobból letört a cső. Boldog voltam. Hazafelé, este a próba meg a vicc kedvéért arra mentünk haza - kerülő. Ott volt a rendőrlámpa tövében. Kb. a vasúti felüljárónál sikerült parkolni HungExpo). Séta, vasazás, visszaséta. Visszahegesztettük, végül is ez a gyári :D - - Ezen kívül "menet" közben talán semmi. Az önindítót leszámítva viszont sose volt olyan hibája, hogy otthagyott volna. Pedig napi szinten megy alattam ez az állítólag megbízhatatlan típus. De az önindítóhoz is ott volt a székláb, szóval ott így se hagyott. Sose vontattuk, trailereztük meg semmi ilyesmi, tolni is csak szar akku miatt kellett egyszer. - - Felsoroltakon kívüli költekezés és szerelés: - - szervócső, szervóolaj: nem volt megfelelően lekötözve a cső, elvágta a hűtőventilátor. Nem indult be sokszor, azt hittem, a venti a csapágyas. Aztán egyszer a KöKi parkolóban egy nagy piros bepisi mutatta, hogy mi is a baj. - - gyári rádió - - hűtőmaszk: földúton eltörtem - - gyári hátsó hangszórók - - oldalsó prizma világítás bekötésce - - lábtér villany bekötése - - gyári ülésfűtés bekötése - - szintúgy motoros antenna - - gyári alufelni szett (Pollux) - - dettó padlótálcák - - motor lengéscsillapító és hasonló hiányzó elemek - - ritka perverz ritka gyári könyéktámasz pohártartókkal (elől kettő hátul kettő). Ezt meg is kellett pimpelni, hogy ne zörögjön - - fényszóró lengéscsillapítók: stroboszkóp volt előtte a bukólámpapár - - első gyári mintából utángyártott spoiler - - mindenféle szerelési, kézikönyv, brossúra, kitűző, matchbox, bélyeg meg egyéb haszontalan sok biszbasz - - kopóalkatrészek, kötelező cserés dolgok stb - - szélvévő - - hátsó lámpasor felújítása: típushiba, egy idő után tök bemattulnak. Nagyon csúnya, még szép példányokon is akut hiba - - elképzelhetetlenül szerencsés komplett hátsó lökhárító fellelése (műanyag+szivacs+vas). Ebben a lökvas ért a legtöbbet, mert szinte semmi baja nem volt. Az átlag példányokról a pergamen és az ementáli szó jut eszébe az embernek, ipari mennyiségben. Bagóért találtam rá. - - gyári fényszórómosó szett, hozzá a nagyobb mosótartály meg minden. Érdekesség, hogy csak két balos spricni volt - jobbos nem létezik már. Kisebb műszaki csoda volt a csövek helyigénye miatt, hogy így is elfért (ellenkező irányba mutatott a csatlakozó). - - És még ezernyi cucc, kütyü, biszbasz, kence, vacak és átlag autótulajt undorra szító dolog. Ez benne a szép :D
Ide hordtam szervizbe
XVII. kerület, 480 guru Pemti. Hetest kap, mert kedves, rendes, de kicsit szétszórt, a megbeszéltek nem mindig maradnak meg. Ismeri a típust nagyon, de minden neki se sikerül elsőre. Segítőkész, pár gyári, kihalt extra tőle van, az ilyen csencselésekben nagyon otthon van. Érdekesség, hogy egy elejtett félszóra mégis emlékszik, és jó félévvel később a kezedbe nyom olyan alkatrészeket, amiket csak perverzióból félve említesz fel, hogy ha unatkozol esetleg majd cserélnéd, kiegészítenéd, hátha van szebb-jobb. A másik ismert 480 guru WRCViktornál 1-2 alkatrész erejéig jártam csak. Elégedett vagyok vele, mert ügyes, és elviel :D
Értékelése: 7
Másik szerelő értékelése
Pipi Úr. Barátom, kollégám. A legjófejebb autószerelő haverom. Szívből utálja szerelni a 480-at, egy egyszerű szíjcsere rémálom neki, ha nem erőszakolom be helyette a kézfejemet a motortér szűk helyeire. De szó nélkül megcsinálja. Ha segítek, nekem sem szabad közben beszélnem; általában ez nem sikerül. Kissé szeleburdi, de nagyon jó esze van, ügyes.
Értékelése: 8
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 1991 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 2 év |
| Teljesítmény | (6) | Km vásárláskor | 8388607 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 18000 |
| Szerviztapasztalat | (6) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | 800 SB | Következő autója? | Valami hasonlóan beteg |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.2/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan