A fantasztikus négyes :)
Szöveges ítélet
A Volvo 400-as szériáját sokan - és a rossznyelvek szerint maga a Volvo is - mostohagyermeknek tartják a Volvo családon belül, amelyben sajnos van némi igazság (például az alkatrész-utánpótlást lassanként kezdi megszüntetni a gyár), azonban a magam részéről az ilyesfajta megkülönböztetést az autó teljesítményét, ár-érték arányát és szerethetőségét ismerve teljesen indokolatlannak tartom. Érveim itt következnek:
Magát az autót, amely egy 1996-os 440 2.0i, 172.500 km-el vásároltam egy kereskedésben, feltehetően visszapörgetett kilométerórával, amely a kilométerszámláló számjegyeinek állásából is kikövetkeztethető :) Az előző és egyben első tulajdonos maga a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat volt, amely tény mindenféle romantikus képzelődés alapjául szolgált az autó múltját illetően (megfigyelőautó lehetett operatív bevetéseken, ezzel üldözték a sötét ellent titkosszolgáink, stb.) amelyet egyébként néhány, a takarítás során talált kaszinózseton alapozott meg némileg. Ennek a ténynek az előzőeken túl két szempontból volt jelentősége: egyrészt biztosan sokat futott az autó, másrészt viszont gondosan karbantartották. A kuplungszerkezet így például frissen volt cserélve, gyári darabra, illetve egyébként is gyári alkatrészekkel pótolták a meghibásodott, elkopott darabokat. Ezen autók előélete - mint minden más autó esetén - nagyban meghatározza a későbbi tulajdonos(ok) által tapasztalt élvezeti értéket, ezért a néhány csalódott bejegyzés inkább az előző tulajdonosok hanyagságát minősíti, mintsem az autó minőségét. Nézzük egyenként a fontosabb jellemzőket:
1. Motor, menetteljesítmények
A motor a Renault-tól származó 4 hengeres soros blokk, amely elnyűhetetlen, gyakorlatilag a motorral sosincs baj ezeknél az autóknál. A vezérlésen s a befecskendezésen a Porsche mérnökei dolgoztak együtt a svédekkel. Az én autómba a 2 literes szívó blokk került, hengerenkénti befecskendezéssel, 8 szeleppel, és 109 lóerővel. A szériának az 1721 ccm-es kisnyomású turboval szerelt blokkja volt a csúcsmodell, azonban a 2 literes szívómotor sem ad okot a szégyenkezésre, mivel már az alacsonyabb fordulatszámtartományokban is elegendő a forgatónyomaték (165 Nm) a lendületes haladáshoz, és az autó viszonylagos kis súlya (1066 kg) egy kifejezetten fürge autóvá teszi ezzel a motorral. A gyorsulása gyári adatok szerint 10 s körül van 0-100 km/h-ra, ez egy családi autótól elfogadható teljesítmény. A végsebességet nem próbáltam :), az autópályatempó gond nélkül tartható vele, emelkedőkön is. 160 km/h környékén a stabilitás csökken, de a motor rendületlenül húz tovább, a végsebesség egyébként 195 km/h körül van. A nagyobb lökettérfogat előnyei egyértelműen az országúti, autópályás közlekedésben mutatkoznak meg, vagyis tipikus utazóautó, bőséges erőtartalékkal. Városi közlekedésben nem lehet kihasználni a motor adottságait, de a fogyasztásnövekedés nem olyan drámai, hogy le kellene mondani a városi használatról :) Átlagos fogyasztás nálam 7,5 l és 8 l között alakult, amit egy 1.4-es, 1.6-os motor is simán hoz, sőt, ott ugyanis kevesebb erővel, több pörgetéssel lehet hozni csak a hasonló teljesítményt. Az alapjárat ingadozása előfordul, de ezt megfelelő tisztítással (alapjárati motor, vákuumcsövek) lehet kontrollálni.
2. Futómű
Az autó a budapesti utakat nem szereti, a futómű keményre hangolt, ami nagyon jó kanyarstabilitást és jó úttartást eredményez (főleg az extraként rendelhető, turbósoknál széria hátsó stabilizátorral), szerpentinekre nyugodt szívvel ajánlható, ellenben az úthibákat nehezen tolerálja, a nagyobb kátyúk felütnek, a kisebb egyenetlenségek zörgést eredményeznek. Ennélfogva a stabilizátor-pálcák cseréje gyakrabban esedékes, mint egy átlagos autónál. A gyári olajos lengéscsillapítók (ajánlott az olajos!) a 220-230ekm-t szerintem simán bírják. Vásárlásnál érdemes gyárit venni, mert olcsóbb, mint a piacon kapható márkák többsége (!). Nekem a legtöbb bosszúságot a futómű okozta, de ehhez hozzá kell tenni, hogy én mániákusan a legkisebb zaj forrását is igyekeztem kiszűrni, és javítani, végül a négy lengéscsillapító, és az első gátlók tányérjainak komplett cseréjével (130 eFt) tökéletes lett a futómű - amikor másnap összetörték az autót...de ez már egy másik történet :)
3. Kényelem, biztonság
Az autó egyik erőssége az átlagon felüli felszereltségből fakadó kényelemérzet. Míg a hasonló évjáratú Golfokban, Astrákban az extralista a hirdetéseknél kimerül egy-egy rádiósmagnóban esetleg elektromos ablakban, addig a Volvonál az előbbieknél alacsonyabb áron gazdag felszereltségű autóhoz lehet jutni. Az enyémben gyárilag a metálfény, a klíma és a bőrülések voltak extrák (egyedi rendelésű volt), azonban az autóhoz a következő extrák voltak anno rendelhetők: központi zár, elektromos ablakok (elől és hátul is), fűthető elektromos tükrök, eletromos tető, rádiósmagnó 6 hangszóróval - igény szerint CD-tárral, olvasólámpás hátsó kapaszkodók, első olvasólámpák, könnyűfém felnik, infocenter fogyasztási adatokkal, olaj és vízhőmérséklettel stb, kipörgésgátló (TRACS), ködlámpa, fényszórómosó, ülésfűtés, hátsó ablaktörlő, hátsó spoiler, tempomat. Ezekből az extrákból szinte minden utólag is beszerezhető és beszerelhető, így az én autómba is bekerültek az elektromos ablakok, az elektromos tükrök, a 6 hangszórós rádiósmagnó, az olvsólámpás kapaszkodók, és a központi zár, valamint a gyönyörű Canis felnik.
Az ABS és a vezetőoldali légzsák széria, a Side Impact System pedig azoldalütközés ellen véd az ajtóba épített merevítőkkel és az ütközés erejét valamelyest elnyelő betéttel.
A fékek kielégítő hatásfokkal működnek, a biztonsági öveket elől övfeszítő feszíti meg egy esetleges ütközéskor. A 440-es változat hatchback, azaz ötajtós, csomagtere könnyen pakolható, és elég nagy, az osztott hátsó ülések előrehajtásával pedig hatalmasra, 1000 liter fölé növelhető.
A karosszéria, ha nem volt törve, rozsdásodásra alapvetően csak a hátsó sárvédőíveknél hajlamos, ezt adott esetben célszerű lakatossal kezeltetni. Az ülések Volvohoz méltóan csodálatosak, kényelmesek, állítható deréktámasszal, így hosszú úton sem fájdul meg az ember dereka. A bőrülésekhez a klíma ajánlott :) A műanyagok zörgése némileg ronthatja a komfortérzetet, ezt elhivatott tulajdonosok a zörgő elemek kpárnázásával orvosolják.
4. Megbízhatóság
Az utolsó széria 1996-ban jött ki, ezek az autók teljesen megbízható, kiforrott konstrukciók, de már az 1993 végi facelift során is sok korábbi hiányosságot kijavítottak. Amire mindenképpen számítani kell, az az elektromos rendszer meghibásodása, a francia Valeótól származó önindító és generátor bizonyos kilométerfutás után megadja magát, célszerű egy felújított tartalékot beszerezni mindkettőből.
A futómű említett érzékenységével is együtt kell élni, mindent összevetve azonban ilyen árkategóriában, ilyen kényelmi felszereltséggel ilyen teljesítményű autót máshol nem találsz :)
Nekem bejött :)
További információk a típus magyarországi klubjának honlapján: www.volvo4xx.hu
Hibalista
- Önindító - bontott cseredarab 7.000 Ft
- Generátor - felújítás 22.000 Ft
- Motortartó gumibakok - gyári új 45.000,- Ft illetve 33.000,- Ft, bontottan a töredéke
- Kopó-forgó alkatrészek: stabpálcák - 2700 Ft/db, féltengely-gumiharang, ebből csak gyárit érdemes venni - 7.000,- Ft, stabilizátor rúd szilent egy idő után kikopik - 1700 Ft
-
-
Ide hordtam szervizbe
Volvo Ivanics - korrekt, nincs rossz tapasztalatom, átlagos szervízhez képest persze drága
Értékelése: 9
Másik szerelő értékelése
Pemti - segít, amiben csak tud, elhivatott 480 és 4xx szakértő :)
www.volvo4xx.hu
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (5) | Évjárat | 1996 |
| Kényelem | (10) | Használati időtartam | 2 év |
| Teljesítmény | (9) | Km vásárláskor | 172500 |
| Megbízhatóság | (7) | Vezetett km | 22000 |
| Szerviztapasztalat | (7) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | 440 1.7 1991 | Következő autója? | Volvo S70 T5 |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.1/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan