A javíthatatlan
Szöveges ítélet
Nahh.. Megvettük. Egy másik Polo és egy Jazz helyett. Új családi kedvencnek. Az előző kettőt külön külön nagyon szerettük (én a Jazzt, feleségem a Polo-t :-) ) Bézskárpitos fekete csoda. Hazahoztuk, veszekedtünk, ki vezesse. Aztán 150 km után hiába volt mindenféle veszekedés, Jürgen ugyanis nem indult. Halott műszerfal, működő önindító, de sajna gyújtás nélkül nem sokra ment. Hurrá, teszteljük a Mobilitás garanciát. Tréler, csereautó az nincs, mert az Óbudai autójavítóba szeretnénk vitetni, ami nem Porsche Hungária. De aztán mégis, feleségem minden diplomáciai érzékét felhasználva sikerült érvényt szerezni a mobilitási jogunknak. Két nap múlva pedig újra a sajátunkban ültünk. Egy "műszercsoport" csere után. No, gondoltuk, ennyi volt a rosszaság, egyszer belefér, elmúlt a bárányhimlő, jöhetnek a felhőtlen utak. Hazavittük, letettük, a hosszú utakra a biztonság kedvéért a még meglevő Hondával jártunk. Aztán egyszer jött volna egy rövid út. De nem jött. Helyette ugyanaz a jelenség, döglött műszerfal, nem induló motor, idegesség, vita a mobilitás garanciás diszpécserrel az elszállításról, a csereautóról... Ekkor már morcosan mentünk be az Óbudaiba, kis kérelemmel a kezünkben, ami arról szólt, hogy ha ezúttal sem tudják elhárítani a hibát, akkor köszönjük szépen, de másik autót kérük. Persze ettől nem lettek sem boldogabbak, sem okosabbak. Viszont lefuttattak egy keresést az európai rendszerben, hátha van erre a jelenségre precedens. Volt. Ott a motorvezérlő számítógép cseréje segített. Nos, nálunk is megpróbálták ugyanezt. Szuper. Autó indul, minden rendben. Kb fél évig nem is történt semmi lerobbanást okozó rendellenesség. ( az apró bosszúságokat majd később ) De sajnos nem úsztuk meg ilyen olcsón. Augusztus 20-a - a négy napos hosszú hétvége előtti - péntek este. Éppen az ikeát támadtuk egy kisebb polcért, a Hungária körúton araszoltunk a dugóban, amikor is a műszerfalból éktelen szirénázás, a vízhőfokmérőből pedig hihetetlen számok jöttek elő pillanatok alatt. 130 fok. Celsius. No, ennek fele sem tréfa. Az autóval rögtön leálltunk, a motorháztetőt kinyitottuk, a gőz elmúlása után pedig tanakodtunk. hogy sírjuk vagy, nevessünk. Bár én a legmélyebb vágyaimban benzinnel való leöntést és az autó elégetését képzeltem magam elé. Az elénk táruló kép a következő volt: A motor tetején levő büszke "VW 1.4" feliratot viselő műanyag fedél minden büszkeségét elveszítve a helyéről leesve a hűtőventillátorban landolva meredt ránk, ő sem érve, hogy miként került oda. Persze mi sem érettük, elvileg 4 csavarnak kellett volna tartania, amiből egy nem sok, de annyit sem leltünk a helyén. Újabb, immár rutinszerű vita az immobilitásról az ügyélszolgálatossal. Az autómentős fiatalember a kiérkezésekor azt javasolta, hogy csavarozzuk vissza a motorburkolatot és ennyi. Nem zavarta a ripityomra tört hűtőventillátor, az elfolyt hűtővíz, az elszakadt kábelek. A hosszú hétvégét egy Daewoo Kalos (elnézést, Chevy Aveo) társaságában töltöttük (szörnyű váltó, még szörnyűbb futómű, 9 literes évágy, gratula nekik is). De az legalább ment, becsülettel levitt minket Pécsre, onnét vissza. Jürgen pedig kapott új ventillátort, csavarokat az elveszettek helyett, mi pedig a legközelebbi Honda kereskedés felé vettük az irányt. Sajnos normális áron Jürgen senkinek nem kellett, plusz a feleségem ennek ellenére is sajnált tőle megválni, ezért muszáj volt adni még egy esélyt kisautónknak. Amit piszkosul ki is használt. Most hétvégén. Vasárnap reggel megjött az első szélvédőrepárafagyós reggel. Indultunk. Jürgi is. Másodszorra. 20 méter múlva, az első kereszteződésnél vettem észre, hogy index nincs. Aztán fényszóró sincs. Ja, a műszerfal sem mutat semmit, nem megy a km számláló sem. Sebaj, úgyis sok az a 24ezer km... Mindegy, ez van, menni muszáj, időre oda kell érni Óbudára. Békásmegyernél egyszer csak varázsütésre az összes visszajelző visszajött. Picit több is a kelleténél, mert a légzsák visszajelző élvezte a helyzetet, nem volt hajlandó elalduni, égett egész nap. No, ennek a fele sem tréfa, felhívtuk az Óbudai autójavítót. Egy vicces kedvű biztonsági őr vette fel a telefont, aki hosszasan hallgatta a problémámat, végig "igen"-ezett, majd közölte, hogy ő csak egy biztonsági őr, nincs náluk ügyelet, majd hétfőn. Hétfőn szükség is volt rá, ugyanis Jürgen produkálta a szokásos hibáját, a döglött műszerfal megspékelve gyújtástalansággal esetét. Újra Skoda csereautót kaptunk. (1.2-es Fabia, Wartburg hanggal, gyenge fékkel, de valami bájjal mégis) Szóval Jürgen újra az Óbudai Autójavítónál kötött ki. Vártam, hogy hívnak a fejleményekkel, de semmi. Helyette a feleségem hívták, hogy indul az autó, lehet érte menni. Felhívtam őket, hogy köszönjük, hogy elindították nekünk, de mégis, hogyan, mert az autót tőlünk csak elszállították, egy fia munkafelvevő nem keresett telefonon, hogy ott az autó, mi a hibajelenség. Erre utánanéztek és kiderült, hogy azért nem, mert az autóra kiosztott munkafelvevő délelöttös, még hozzá sem láttak a javításhoz... Hmm.. Érdekes. No, ez van most, holnap kíváncsian várom a fejleményeket.
Ezek voltak a leállást okozó vérlázító hibák.
Írok róla jót is. Tetszik a kékeslilás műszerfalvilágítás. Meg a váltó is. Jól megy autópályán, nem érzékeny az oldalszélre. Szép belül, van akinek tetszik kívülről is, nekem túl konzervatív. Van néhány seggkinyalós funkciója. Például ha megy az első ablaktörlő, akkor hátramanet kapcsolásakor töröl egyet a hátsó is. Állítólag kényelmes.
Jó dolgok közül most más nem jut eszembe.
Néhány dolog, amit nem értek: Miért kell égnie az azonos oldali helyzetjelzőnek, ha az index rajta maradt, miután leállítom az autót? Miért kell kiszedni a fejtámlákat, ha előre akarom hajtani a hátsó üléseket? Miért van a fékpedál 5 centivel magasabban, mint a rendes helye? Miért nincs egy kuka az autóban? Picike, amibe csokipapírt lehetne rakni, imádok nassolni...
Jürgen is... Nyolc és fél liter. Ennyit eszik. Bárhol. Rövidben, hosszúban, autópályán, ki eldugott utakon. Teljesen mindegy.
Ja, igértem apró bosszúságokat is: zörgő... nem, inkább cicergő kárpitok, nyikorgó fékek, érdekes hangú ablakemelők, nyikorgó anyós(feleség)ülés. Akinek bejön a Noé bárkája érzés, az biztos élvezi. Ja, és alacsony az alja, mindenen fennakad. A legalacsonyabb patkára is alig merek felállni vele.
Nem kell valakinek egy szép Polo?
Update: elhoztuk a szervízből. A "szakember" annyit tudott hozzátenni, hogy nem igéri, hogy reggel indulni fog az autó. Aztán sóhajtott egyet, széttárta a karjait és ennyit mondott elhaló hangon: "elektronika..." Köszönjük...
Update2: ma reggel ismét fagyott. ez a vacak sajnos megint cserbenhagyott minket. pedig az "elolvadt a jég, indulj el te gép" versikével közelítettem hozzá. de nem segített. a jelenség ugyanaz. a nyilvánvalóan visszatérő probléma ellenére a mobilitás garanciások akadékoskodtak, a csereautóért veszekedni kellett, az Óbudai Autójavítóban közölték, hogy "nincs vásárlók könyve", amikor közöltük, hogy panaszt szeretnénk tenni. most egy Daewoo Kalos-szal járunk csereautóilag, ami a bizonyosság arra, hogy mindennél van rosszabb. de ez legalább megy.
Update3: reggel hívtak, hogy indul az autó. Mondtuk, hogy tudjuk, csak hidegben nem indul. Bementünk személyesen. Letagadták, hogy előzőleg kértük volna a vásárlók könyvét. De most végre odaadták. Írtunk bele. Közölték, hogy újra kicserélik a motorvezérlő számítógépet (ami előzőleg sem oldotta meg a problémát), ha nem vesszük át a "javított" autót, az a mi bajunk.
Update4: Persze átvettük, mi mást tehettünk volna. 5, azaz öt napig bírta, aztán Jürgen újra produkálta a szokásos hibát. Ezúttal menet közben. Se világítás, se mutatók, se index, se semmi. A motor járt. Le sem állítottuk, meg sem álltunk az Óbudai Autójavítóig, ahol talpig diagnosztikai kütyükbe öltözött szakik várták a gépet. A diagnosztika újra műszerpanel cserét javasolt. Mivel ezen már túlestünk, a másik fél is belátta, hogy felesleges a további javításokra tett próbálkozás; az autót csere céljából átvették tőlünk, és még aznap megrendelhettük az autónkkal majdnem teljesen megegyező új Polo-t, amit egy három hét és kisebb-nagyobb huzavonák után átvehettünk. Kb 40ezer forintba került a csere (rendszám, egyéb adminisztratív költségek), illetve az új autó nélkülöz egy extrát az eredetihez képest, de nekünk a legfontosabb az ügy lezárása volt. Szóval a sors úgy hozta, hogy a soha többet VW állapothoz képest áll egy vadiúj VW az udvaron, 30 km-rel a gyomrában. Kíváncsian várom, milyen lesz. De ezt már egy másik népítélet meséli majd el.
Update5: nemrég kaptunk egy levelet a "Hivataltól". értesítenek benne, hogy a valamikor a tulajdonunkban álló blablabla forgalmi rendszámú autót véglegesen kivonták a forgalomból. picit sem sajnálom, hogy nincs már köztünk.
Hibalista
- Visszatérő gondok a motorvezérlő elektonikával, műszerfal, hűtőrendszer...
Ide hordtam szervizbe
Óbudai Autójavító(?)
Teljesen hülyének nézik az embert...
Addig mézesmázosak, amíg semmi probléma.
Értékelése: 1
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (1) | Évjárat | 2006 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (1) | Vezetett km | 24000 |
| Szerviztapasztalat | (2) | Átlagfogyasztás | 8 l |
| Előző autója? | Jazz | Következő autója? | Honda Jazz, grafitetál üvegtetős CVT váltós |
| Ennyire szerette | (1) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (2.4/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan