Egy darabka bizalom a múltból
Szöveges ítélet
Fiatal vagy. Most lázadsz. Egyetemre jársz de közben éled az aranyifjak életét. Reggel amikor felkelsz első vágyad egy finom kávé után beülni fehérre fényezett youngtimeredbe, elforditani a kulcsot és hidegrázást kapni a beröffenő motor hangjátol. Megvárod mig felépül az olajnyomás, egy puha ronggyal letörlöd az éjszaka porát a csillogó lemezekröl. Visszaülsz, óvatosan kikecmeregsz a parkolóbol, óvakodsz a körülötted parkoló műanyag közlekedési eszközöktöl és ahogy kiérsz a főutra már a 80-as évek végén találod magad. A rádiót nem kapcsolod be mert élvezettel hallgatod ahogy az autó minden szerves része dolgozik a nyári melegben, élvezed mert a szüleid 3 éves Volkswagenje folytogató, hangszigetelt burokként tör érzékeidre akárhányszor azzal utazol.
Elárulok egy titkot. Nem vagyok BMW E30 tulajdonos, nincs Renault 5 Turbóm de még egy Peugeot 205 GTI közelében sem voltam eddig, sajnos. Viszont van egy 27 éves Volkswagen Jettám, harmatgyenge 1.6 szivódizel motorral. Mégsem érzem ugy, hogy nagy lóditás lett volna a bevezetőm. A mai autókhoz képest egy hangos, kelepelő autóval járok, mégis jól érzem benne magam. Szörnyű állapotban bukkantam rá de mivel a keret kicsi volt nem hagytam veszni. Inkább megvettem mert tudtam, hogy törődéssel és odafigyeléssel hálás autót faraghatok belőle.
Az egész történet ott kezdődött, hogy autóbuzinak születtem, gondolom azért mert apám génjei voltak a dominánsabbak. Amióta megtanultam járni, ott voltam a garázsban az öreg mellett, adtam a kezébe a szerszámokat és mindig csodálattal figyeltem, hogy adja vissza az életkedvet az autóknak. Ez családon belüli hagyomány, apárol fiúra száll az autófétis és egyáltalán nem bánom, hogy nem irattak be zongoraórára. Sosem voltal elkényeztetve de amikor bejutottam az egyetemre apám leült mellém az újsággal a kezében és azt mondta, hogy most bizony autót fogunk keresni nekem. Kicsattanó örömmel vetettem bele magam az autós rovatba és a következő órában már cimekkel a kezünkben úton voltunk megtalálni a szerencsés kiválasztottat.
Pár autó után bukkantam rá a Jettára. Amikor a tulajdonos megjelent vele a találkozóhelyen valahogy megcsapott egy érzés, megtetszett az autó formája bár látva a külsejét ennek az ellenkezőjét várta volna mindenki. Természetesen a kétszinű fényezés, mint utólagos kényszertuning, nem tetszett, a küszöbök szét voltak rohadva, a fék minden keréknél máshogy fogott és a féltengelyek kopogása is erősen hallatszott minden kanyarban. Viszont a motor dizel létére kulturáltan járt, füstje volt, de az is csak azért mert valamelyik lakótelepi Mengele doktor állitotta be a magasnyomásu pompát. A belseje egy alapos takaritáson kivül mást nem kivánt, az ülések nem voltak kiülve és nem is voltak sehol megszakadva. A műszerfal egyben volt, szerencsére a nap miatt nem repedezett meg sehol és a gyári Blaupunkt rádió is tisztességesen végezte a munkáját.
A megvétel már döcögősebbre sikerült. Állapotához képest elég magas volt az ára és csak hosszú alkudozás után sikerült kiharcolni a reális összeget. Ahogy a nevemre került az autó, rögtön nekiálltam szétszedni. Szerencsére drágább javitásokba nem futottam bele viszont apróságbol elég sokat kellett megoldani. Idő és pénzhiány miatt nem a gyári állapot visszaállitása volt a cél hanem egy megbizható autó lebegett a szemem előtt ami nem hagy cserben hosszabb úton sem.
Természetesen minden hibás alkatrész gondos odafigyeléssel cserélve lett. A motorban csak olajat, szűrőket, csöveket és izzógyertyákat cseréltem, a futőmű szinte teljesen fel lett újitva. Körbe lett lakatolva, minden lyuk és rozsda el lett tüntetve. Azóta napi használatban van az autó, egyszer kilyukadt a hűtő és feladta egy kerékcsapágy.
Ez az autó nem száguldozásra volt teremtve. Könnyen tartható vele a városi forgalom ritmusa de inkább szereti a saját ritmusát ráeröltetni a forgalomra. Ha beleülök, a kelepelő traktorhang ellenére is, magával ragad a nyugodtsága és élvezem vele azt a kis múltat amit kinál. Ezzel az autóval sosem akarok sietni, mindig úgy érzem, hogy ráérek. A szervó nélküli kormányzást is megszokja az ember, a parkolás sem jelent vele gondot. Kirándulásra tökéletes, csomagtartója mély és szabályos alakú, a hátsó lábtér viszont elég szűkös szóval csak kisebb termetű emberek férnek el.
Összegezve elmondhatom, hogy egyáltalán nem bánom, hogy ezt választottam. Mivel értek az autókhoz sosem hordtam szerelőhöz szóval csak az alkatrészárakat kellett kifizetni, amik nevetségesen kicsik és halomban állnak hozzá a bontott alkatrészek. Csekély fenttartási költségek, alacsony fogyasztás és egy darabka német megbizhatóság a múltbol. Mi kell több egy egyetemistának?
Hibalista
- Lyukas hűtő, futómű.
Ide hordtam szervizbe
Én.
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (9) | Évjárat | 1986 |
| Kényelem | (5) | Használati időtartam | 2 év |
| Teljesítmény | (5) | Km vásárláskor | 325000 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 20000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 5 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | 320i |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.0/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan