Örök szerelem :)
Szöveges ítélet
Az autót megboldogult nagymamám vette második Trabantjaként újonnan, a távoli múlt ködébe vesző 1984-ben vehette át (még megvan a merkuros számla...) Eddigi élete nagy részét garázsban töltötte, és nem is került bele túl sok kilométer. Mikor én friss jogsival elkezdtem vezetgetni 2004 táján, akkor volt kb. 40000 km benne.
Egész ifjúkoromban bele voltam zúgva (ma sincs ez másképp), kb. 12 éves korom óta a Trabi a kedvenc autóm, és szinte semmire se vágytam jobban, mint hogy végre kedvemre használhassam a járgányt, ezért vehemensen ellenkeztem, valahányszor felmerült az eladás ötlete a családban. Végül 2011-et végigspórolva, 2012-ben lett újra levizsgáztatva, hosszabb állás után. Innentől éreztem igazán magaménak, az azóta eltelt időszakról írnék főleg.
Még friss jogsival, vizes úton, gyári Pneumant diagonál gumikkal sikerült elszállnom vele egy kanyarban az árokba, szóval megtudhattam, milyen Trabanton szállni... szerencsére se haveromnak, se nekem nem lett bajom az ijedtségen kívül, és az autón is csak filléres károk keletkeztek (a lökhárító végét kellett rendbe tenni). Egy Mazda B2200-as húzott ki, ezúton is köszönet érte. Első közös "kaland" megvolt.
Mikortól végre csak én használtam, onnantól gyakran jártam vele Pestre koncertekre, párszor megjárta Pécset is, de még Mátrafüredre is eljutottam vele (Dunántúlról). Ez idő alatt mindössze egyszer hagyott cserben.
Egy pesti koncertről indultam volna hazafelé vele éjszaka, de már odafelé is furcsán nyeklett-nyaklott a kormány elinduláskor, szóval éreztem, hogy gáz van vele. A Hungária körúton fékeztem volna egy piros lámpánál, mikor egyszercsak nagy reccsenés, blokkoló kerekek... ijedtemben gyorsan befordultam a Ciprus utcába a 'jó hírű' 8. kerületben. Helyszíni szemrevétel alapján nem jöttem rá a hibára, annyira nem értek sajnos a szereléshez, de azt láttam, hogy önerejéből mozgásképtelen. Így némi éjszakai rohangálás után másnap egy jó ismerős vontatott haza (ezúton is hálásan köszönöm!) Mint kiderült, a bal oldali féltengely mondta be az unalmast, közel 3 évtized után...
Azóta mindig bennem van a para, hogy esetleg megint otthagy valahol, pedig már a másik oldali féltengelyt is cseréltettem gyárira. De szerencsére eddig még másik ilyen eset nem történt.
Mióta megvan, a legkellemetlenebb dolog nem az autó hibájából történt, hanem az ‘emberi’ gonoszság miatt. Ez pedig az a fájdalmas hajnal volt, amikor arra mentem le a parkolóba, hogy valami barbár állat téglával “nyitotta ki” a bal hátsó ablakot, és megvolt a szándék az eltulajdonítására is, de mivel valószínűleg egy részeg amatőr lehetett, ezért szerencsére nem sikerült neki az akció. De azért mérgében a tükrömet lerúgta, az első rendszámot letépte, a digitális hőmérőmet kitépte, és ellopta a szeretett kisautós retro váltógombomat. Ez utóbbit azóta is nagyon fájlalom... volt rendőri helyszínelés is, bár éreztem, hogy nem sokra megyek vele. Végül kb. tízezer forint volt a helyreállítás költsége, de azóta is fáj a szívem, valahányszor eszembe jut a dolog.
Az anekdotázás után rátérnék az autó tulajdonságaira, képességeire. Aki közelebbről ismeri, annak nyilván nem kell nagyon ecsetelni, hogy ez az autó csak türelmes embereknek való. Bár kb. 50-ig, villámként váltogatva van egy egész jó gyorsulása, de negyedikben elfogy a szusz, és onnantól kb. míg a világ világ s még két nap, mire eléri a maximálisnak megadott, 100 km/h körüli sebességet, kedvező geográfiai környezet (lejtő, sík terep) és megfelelő széljárás (hátszél) esetén.
Ez a sebesség már erősen istenkísértésnek érződik benne, az egész bódé úgy remeg, mintha elemeire akarna hullani, a motor pedig üvölt, mint a sakál, de mégis frenetikus érzés, igazi gépi őserő-feeling :)
Úgy egyébként érdemes megbarátkozni a tulajdonosnak a gondolattal, hogy az autó nem annyival megy, amennyivel mi szeretnénk, hanem amennyit éppen bír. Ha húszat, akkor húszat. Általában kis odafigyeléssel simán érezni, hogy mi az a tempó, ami kényelmes neki, ennél tovább fölösleges is hajszolni, csak a motort gyilkolnánk, és többet fogyasztana. Így is, úgy is azonnal megelőz szinte mindenki, amint alkalma nyílik rá, így nincs értelme a kényelmesnél jobban nyomni neki.
A legnagyobb ellenségei az emelkedők. A legkisebbet is megérzi, még ha az ablakon kinézve fel se tűnik, hogy emelkedne az út. Általában hármasban leküzdi a legtöbbet, szinte csak a Kékestetőn kellett kettesben araszolni fölfelé. Így azért ha lassan is, de megbirkózik velük.
Az ökrösszekér technikai színvonalával vetekedő futómű olyan kemény, hogy ha átmész egy százforintoson, megmondhatod, hogy fej vagy írás, szóval a kátyúkat érdemes serényen kerülgetni. Cserébe stabil, jóindulatú a kezelhetősége, kanyarban is.
A szervó nélküli, malomkő méretű kormánnyal remek karizomfejlesztő gyakorlatot jelent minden parkolás, de alapvetően mégis könnyen forgatható, néha akár tenyérrel is.
Amivel viszont nagyon vigyázni kell, az a fék. Gyárilag is harmatgyenge, szóval igencsak előre kell kalkulálni a megállással, épp ezért nem is száguldozik vele ész nélkül az ember.
A váltó, ha megszokja az ember a sémát, szinte tökéletesen kezelhető, hisz teljesen szinkronizált. Negyedikben a szabadonfutó kiváló lehetőséget ad a jó hátszél kihasználására, és lejtőn a lendületből autózásra, alapjáraton, tehát igen kis fogyasztással. Így útszakasztól függően, egy személlyel 4.75-től kb. 6 literig mértem már országúti fogyasztásokat, ami szerintem remek egy résvezérléses, karburátoros, keverékkenéses kétütemű motortól (özönvíz előtti technológiától).
Az autóban elöl jól el lehet férni, hisz nincs útban középkonzol, így akár néha teljesen ki is nyújthatjuk a lábunkat vezetés közben (amit érdemes is megtenni, mert különben a nem túl jó helyen lévő gázpedál miatt hajlamos eléggé elgémberedni az ember jobb térde). Hátulra/ról kínkeserves be-és kimászni, és meglehetősen szűk a lábtér. Gyerekeknek talán elegendő, felnőtteknek hosszú távon valószínűleg nem kellemes. Mindenesetre az anyósülésből némi praktikával remek ágyat lehet csinálni, több fesztiválon is sátor helyett inkább a kocsiban aludtam, és egész kényelmes volt.
A Trabi nagy ütőkártyája a hatalmas csomagtartó, Limousine esetében ez 415 litert jelent. Az enyémben meglehetősen sok limlom, és felszerelés található hátul (tán még egy zwickaui munkás is elbújhatott ott...), és még így is simán elfér a nagybevásárlás.
Ha belegondol az ember, a Trabi bizonyos technikai megoldásai még akár a II. VH előtti DKW-któl is eredeztethetőek, de a legtöbb része is nagyjából a '60-as évek műszaki színvonalát idézi, szóval igazi guruló technikai múzeum. Ennél fogva némi gépészkedési hajlam nem árt a kezeléséhez, szereléséhez. Mindenesetre megvan a bája a 21. században annak, hogy az ember kézzel nyitja meg a benzincsapot, manuálisan szívatózik, a benzint pedig egy pálcikával méri meg, valamint a kúton mérőpohárral méri ki a keverékhez szükséges olajat. A tankolás szinte külön szertartásnak tűnik egy mai autóhoz képest.
Az autó talán egyetlen gyári "luxus" funkciója a 4 fokozatú ablaktörlő, automata törlő-mosó berendezéssel. Házilagos "tuningként" került bele már digitális hőmérős óra, valamint egy bontott szivargyújtó-aljzat, elosztóval, illetve egy, a kocsival kb. egyidős Blaupunkt AM/FM analóg fejegység, két db korabeli hangszóróval. Így akár okostelefonnal navigálni is lehet, FM transzmitterrel pedig saját zene is felcsendülhet benne.
Az egész járművet egy tökéletes minimalizmusra való törekvés jellemzi, tényleg csak a közlekedéshez szükséges pőre minimum található benne, semmi fölösleges sallang (még tolatólámpát is csak most tervezek rá szerelni). Ez van akinek bejön, de nyilván kell egyfajta aszketizmus hozzá a mai elkényelmesedett világban. Az biztos, hogy az autózás fizikáját tökéletesen meg lehet tanulni benne... Én viszont a közvetlen kezelhetősége okán szinte a testem kiterjesztéseként érzékelem, annyira otthonos tud lenni.
Egyébként a járgány elég megbízható, kisebb-nagyobb hibák ugyan előfordulnak (viszonylag gyakran...), de ezek egy része némi szerelési tapasztalattal akár otthon is javítható, amihez pedig szakember kell esetleg, az se kerül vészesen sokba. Egyedül az alkatrészbeszerzés okozhat némi gondot bizonyos esetekben, mert sajna már egyre nehezebb még akár utángyártottakat is szerezni, nem is beszélve az eredetiekről. De azért még megoldható, van néhány hazai webáruház, akiktől szinte minden beszerezhető, csak pénz kérdése.
Végül az élményfaktorról írnék. Az autó, ami egykor a leggyakoribb volt a hazai utakon, mára igencsak megfogyatkozott. Egy-két idősebb tulajon kívül már szinte csak a hozzám hasonló lelkes fanatikusok használják őket, szóval kvázi kuriózumnak számít az utakon, különösen ilyen okkersárgában, ezért lassan jobban megnéznek vele, mintha Ferrarival járnék. Kb. olyan érzés néha, mintha valami századeleji gőzgéppel csettegnék be a forgalomba. A legtöbben egy kedves öreg pöfögős kisautót látnak benne, és sokan örülnek, hogy még a gyerekeiknek meg tudják mutatni, hogy ilyen is volt. Az idősebbek, ex-tulajok nosztalgiázása szinte állandó kísérőjelenség, illetve egy ilyen szépen megőrzött példány esetén a vételi ajánlatok is egész sűrűek.
De semmi pénzért nem adnám el, minden porcikáját imádom, még ha néha rakoncátlankodik is :) Tökéletes időgép, ami visszarepít egy olyan világba, ahol még nem rohant mindenki, ráértek lassan is odaérni, és nem kellett az autókba hatszázhuszonhatezer elektronikus ketyere, és az se volt baj, ha nem kényeztette az utasokat. Amíg benzin és 2T olaj van a Földön elérhető áron, és valamilyen úton-módon forgalomban lehet tartani, addig használni is fogom.
Én első és eddig egyetlen autóként használom, leginkább bevásárlásra, kisebb kirándulásokra, koncertre járásra, és tökéletesen bevált. Ha valaha veszek is valami nyugatit (szigorúan mellé, nem helyette!), az csak azért lesz, mert nem nagyon merek külföldre elindulni vele, ahol se hozzáértő szerelő, se alkatrész nem nagyon van, márpedig szeretnék autóval más országokat is felfedezni (Jelenleg leginkább boxeres Alfa 145-re vágyom...)
Aki egy fillérekből fenntartható, otthon is szerelhető, megbízható, takarékos és mindenek előtt élménydús vezetést nyújtó kisautót szeretne, az még addig szerezzen be egyet, amíg lehet, hisz már ma is ritkaság. Persze csak ha nem zavarja, hogy mindenki megelőzi, és mindenki kijön elé. Ez utóbbit nem javasolnám az autóstársaknak, mert egyrészt annyira azért nem lassú, másrészt mint már említettem, a fékje igen harmatos.
Update 2019. augusztus:
Az autót még 2018 tavaszán átépíttettem új féltengelyesre, mert már nagyon untam, hogy a régi típusú folyton tönkrement, hiába tettem bele gyáriakat is. A bontott alkatrész váltóval és két féltengellyel volt vagy 8000 ft, átszerelés havernál egy húszas.
Állítólag egyszerűbb váltóval együtt cserélni, mint a régi váltót átépíteni, mert ugye más a difiben a kihajtás a kétféle féltengelynél. Még jó, hogy nem sokkal előtte cseréltettem az eredeti váltójában szabadonfutót 60 ezerért... mit mondjak, nem szívesen cseréltem le a tökéletesen működő váltót. De végülis megérte, a bontott váltó is egész jó, az új fajta féltengelyek pedig sokkal jobban bírják a gyűrődést.
Ugyanekkor lett cserélve a két kormánygömbcsukló is, de valami vacak utángyártottra, és azóta sajnos úgy szorul a kormány, mintha egy szibériai medvével birkóznék... haverom pedig dörzsárazta is, de az se oldotta meg a problémát.
Az autóra lassan ráférne egy alapos körbelakatolás, mert bár a rettegett hattyúnyak cserélve lett a tavalyi műszakira (40 ezer+az alkatrész), de a küszöbök, és a doblemezek szélei már kezdik felvenni az ementáli-állagot. Remélhetőleg a lakatolásra még jövő tavaszig sor kerül, különben necces lesz a műszaki.
Aztán miután átgondoltam, hogy a Trabi-motorok alapból kb. 100 ezret bírnak motorgenerál nélkül, és már 78 ezernél tartok, ezért úgy döntöttem, hogy a maradék benne lévő kilométereket nem a hétköznapi lótás-futásra kéne elpazarolni, hanem a tényleges élményautózásra.
Ezért a szürke hétköznapokra, meg hosszabb távokra vettem egy 2005-ös Mitsubishi Lancer Wagont (majd egyszer erről is lesz ítélet, de még nem mentem vele eleget), hogy ne a Trabit nyúzzam szét.
Természetesen egyéb okai is voltak a vásárlásnak, mert bármennyire is szeretem, azért a 7 év intenzív hétköznapi Trabant-használat után az ember lassan elkezd vágyni olyasmikre, mint normális fűtés, normális fékek, tényleges gyorsulás, és neadjisten a hanyatló Nyugat ópiuma, a klímaberendezés. Valamint az sem hátrány, ha nem egy kartondoboz-szilárdságú, nulla biztonságú verdában megyünk ki mindennap a forgalom vadonjába...
Szóval a járgány végre átkerült a megérdemelt hobbiautó-státuszba, most már kb. évi 1000 km alatt tervezem csak használni, veterános rendezvényekre, kisebb túrákra, szép időben. Remélhetőleg így meg tudom őrizni az utókornak, csak a fránya rozsda ne lenne... na meg egy garázs is jól jönne.
Hibalista
- Nagyobb dolgok, amikre emlékszem: - - Váltóvilla - Kormánymű - Mindkét oldali féltengely - Kerékcsapágyak - Fék munkahengerek, betétek - Hattyúnyak - - + néhány kisebb, akár otthon is javítható hiba, pl. ajtózár, izzók stb.
Ide hordtam szervizbe
Jelenleg legtöbbször egy helyi maszek műhelybe viszem, ahol lakatosmunkákat és szerelést is vállalnak. Eddig a városomban itt találtam meg legjobban a számításom, korrekt árakkal, gyorsan és eddig megbízhatóan szerelnek.
Értékelése: 9
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 1984 |
| Kényelem | (6) | Használati időtartam | 14 év |
| Teljesítmény | (5) | Km vásárláskor | 40000 |
| Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 38000 |
| Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | Mitsubishi Lancer Wagon |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.1/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan