Bajnok, a zöld Trabant
Szöveges ítélet
Először is lássuk, miről van szó: egy ötvenes években tervezett (akkor egyébként modernnek számító) kisautóról, amelyet egészen 1990-ig gyártottak. Közben folyamatosan modernizálták, de a lényeg persze nem változott. Így a Trabant a legolcsóbb módszer arra, hogy az ember belekóstoljon a veteránozásba, annak minden örömével és nyűgjével együtt. :)
A Trabi fő ütőkártyája a feeling: imádnivaló, vidám, karakteres (főleg ha zöld, mint az enyém), a belső tere is barátságos, és az autó kis méretéhez képest tágas, praktikus és kényelmes (legalábbis nekem az). Vezetése nagy élmény, kezes, jól manőverezhető, élénk jószág. A kormánya, váltója, kuplungja könnyű és precíz, a váltókar a kormány mellett van, ha megszokja az ember, gyorsan és kényelmesen, akár ujjal lehet váltani vele. Egyedül a fék igényel nagyobb erőkifejtést, és nem is túl erős, de a könnyű autót egészen jól megállítja. A futóműve elég szerény tudású, a '88 utáni, hátul tekercsrugósak ugrálnak a bukkanókon, mint a bakkecske, de az autó jóindulatúan viselkedik, és meglepően stabilan fekszik az úton. Modernebb autókon nevelkedettek számára megszokást igényel a szívató, ezzel sokat lehet bénázni, de ha az ember ráérez, télen-nyáron elsőre beindul a Trabi.
Az autó legfőbb hátránya a mindössze 26 lóerős motor. Városban egész ügyes, ha jól be van állítva, kb. 70-ig tűrhetően gyorsul, de ott el is fogy a lendület. A 90-et már borzasztó lassan éri el, és ilyenkor annyira hangos a motor, hogy az ember megőrül tőle, ráadásul ilyenkor a fogyasztás is exponenciálisan nő. Kb. 70-80 körül van az az utazótempó, ami még kényelmes vele. Az emelkedőket nem bírja, bárhova felmegy ugyan, de a hosszú, meredek emelkedőkön (pl. a Vác fölötti szakasz a 2-es úton) 30-40-nél többet nem igazán képes menni. A maga idejében ez még talán tűrhető volt, de sajnos az autóipar közben nagyon elszaladt a Trabi mellett, így ilyen helyzetekben néha már mozgó terepakadálynak számít.
És hogy milyen a fenntartása ma, 2016-ban? Nos, összességében nem annyira rózsás. A mérleg pozitív oldala az olcsóság: az adója röhejes (2660 Ft/év), az éves kötelezője szintén olcsó. Az újabb karburátoros példányoknak a fogyasztása sem vészes, országúton akár 5 l körül is ki lehet jönni, városban inkább 7-8 l. Igaz, tankoláskor kétütemű olajat is kell adagolni a benzin mellé, ez némileg növeli az üzemanyagköltségeket, főleg, ha szintetikusat veszel (amit egyébként ajánlok).
Ezen „rezsiköltségeknél” jóval nagyobb tétel viszont a javítás. Mivel a Trabi (főleg ha kései) eleve silány minőségű, ráadásul már öreg is, számítani kell rá, hogy rendszeresen fog kérni ezt-azt, így ennek az anyagi vonzataival is érdemes kalkulálni. Extrém esetben (mint az enyém) százezreket is bele lehet borítani egy Trabiba, mire üzembiztos lesz.
Az alkatrészeket kabátgombokért meg lehet venni – ha van. Gyári NDK-s alkatrész már alig kapható, az utángyártottak pedig sokszor pocsék minőségűek, és kinézetre, méretre sem feltétlenül ugyanolyanok, mint az eredeti. A felújítókészletekben talált tömítésekkel a tapasztataim szerint vigyázni kell (főleg a benzincsapnál és a karburátornál), a többi dolog általában használható, de sok minden nincs már, a váltóhoz például semmit se kapni. Bontóban sem gyakori már a Trabant, így amit a boltban nem tudsz megvenni, azt leginkább Indiana Jones kalandjaival felérő bontótúrákkal lehet előteremteni. Így előfordulhat, hogy egy-egy javítás miatt akár hetekre kidőljön a járgány. Egyébként is szükség lehet némi gépészkedésre, mert a hibátlan autó is le tud robbanni egy jó kis gyertyabeköpés vagy benzincsapdugulás miatt, és aki nem tudja ezeket az egyébként egyszerű hibákat elhárítani, az simán ottmaradhat vele az úton. Ha tehát egyetlen autóként akarja tartani az ember, ahhoz ma már kell némi mazochizmus. :)
Emiatt leginkább hobbiautónak tudom ajánlani, és csak olyanoknak, akik nem riadnak vissza egy kis szereléstől, vagy van a családban szerelő. Autóhoz nem értő, de retrózni akaró művészek, bölcsészek, friss jogsis, lelkes fiatalok vagy fizessenek be inkább egy körre egy Trabant-kölcsönzőben, vagy ha vesznek egyet, készüljenek fel rá, hogy rettentő sokat fognak vele szívni (ezt a saját tapasztalataim alapján garantálom).
Végezetül álljon itt néhány hely, ahonnan be lehet szerezni a hozzávalókat:
-Csa-Pi BT: kimondottan az NDK-s kétüteműek alkatrészeivel foglalkozó cég. Kedvesek, és nagyon sok mindenük van. Webáruházuk is van, házhoz is szállítanak.
-Wa-Ge KFT a Gyömrői úton: árulnak új alkatrészeket is (ezeket zömmel az előző helyről szerzik be), de bontott holmi is van náluk.
-East-Car autósbolt, Pesti út 306: mindenféle szoci járgányokhoz árulnak dolgokat, így Trabihoz is.
-Bonci Bontó: ők még átvesznek Trabantot, ha éppen van, és olcsók is. Rengeteg máshol fellelhetetlen vagy méregdrága apróságot szedtem össze innen, apróforintokért.
És akit érdekel, annak itt az autó sztorija is. Tanulságos, mert a létező összes hibát sikerült elkövetnem, amit egy autó megvásárlásakor és fenntartásakor el lehet. Kezdjük mindjárt az elején: 2008-at írunk, 19 éves voltam, csináltam a jogosítványt, és a fűnyírásból meg innen-onnan összeszedett kevés pénzemből elkezdtem autót keresni. Kétütemű Wartburg kombit szerettem volna, de azt égen-földön nem találtam vállalható állapotban. Ekkor szólt egy idős ismerősöm, hogy eladja a Trabantját. Egy 1989-es zöld kombiról beszélünk, az órája akkor kb. 66500 km-t mutatott. Évek óta ismertem a tulajt és az autót is sokszor láttam, tudtam, hogy végig az övék volt, garázsban tartották, esőben és télen nem jártak vele, még a merkuros jótállási jegye is megvolt, így alkalmi vételnek tűnt. Ugyan nem igazán tudtam, milyen egy Trabant (nekünk sose volt, nem is ültem előtte működő példányban), de úgy voltam vele, hogy végül is kombi, kormányváltós és kétütemű, csak nem lehet olyan rossz. :)
Megvettem, és ezzel előállt a leghalálosabb kombináció, az elsőautós csóró bölcsész és a kétütemű Trabant találkozása. A megvétele után nem sokkal el is kezdődtek a problémák: a fékekkel gond volt, ez-az nem működött rendesen, végül fél év után megadta magát, és nem indult be többet. Mivel közben egy hosszan elhúzódó ízületi betegség miatt mégsem tudtam befejezni a jogosítványt, ideiglenesen kivonattam a forgalomból.
Végül felépültem, és 2014-re lett annyi pénz is, hogy újra nekiugorjak a jogsinak. A Trabant ekkor még mindig megvolt, és mivel betonon állt, fedett helyen, az állapota szinte semmit nem romlott, így előrángattuk, lemostam, és augusztusban nekiálltunk kipofozni. Arra számítottunk, hogy egyszerű dolgunk lesz, mert mi baja lehet egy ilyen keveset futott, jó állapotú autónak?
Nos, röviden és tömören: minden. Addig jól viselkedett, amíg leműszakizott, de utána állandóan lerobbant, talán nincs is olyan része Kispestnek, ahol még nem láttak engem a motorházában turkálni. Nem igazán értettem a dolgot, aztán miközben javítgattuk, akkor jöttünk rá, hogy ez az autó bizony a benzinen kívül életében semmit nem kapott. Ha valami nagyon fontos dolog elromlott rajta, a matematikailag lehetséges legolcsóbb módon összetákolták, aztán amikor már annyira rossz állapotba került, hogy nem lehetett volna leműszakiztatni, megszabadultak tőle. Így aztán olyan felújításlavina szakadt rám, ami maga alá temette egy jó Suzuki Swift árát, úgy, hogy a kasznihoz, fényezéshez hozzá se nyúltam. Azt azért hozzá kell tenni, hogy minden bosszantó hibája ellenére sosem hagyott ott, mindig eljutottam vele A-ból B-be, akármi baja is volt. Még amikor a motorja járta a végét, akkor is a saját lábán ment el a szervizig. Végül tulajdonképpen lett egy új Trabim, jelenleg működik, mint a kisangyal, bárhová el merek vele indulni jó szívvel. És el is fogok, mert jön a nyári szezon. :)
Közben azért rengeteg élménnyel is gazdagabb lettem, sokat kirándultam vele (igaz, főleg rövidebb utakon), szerintem még az unokáimnak is mesélni fogom, milyen kalandokon mentünk át együtt. A Trabi hegyen-völgyön elment, akár jól megrakodva is, és akármit csináltam vele, kibírta. Emiatt kapta a keresztségben a Bajnok nevet. Meglepődve tapasztaltam azt is, hogy manapság a Trabant népszerű lett. Korosztálytól függetlenül sokan szokták szeretni, a forgalomban is gyakran meglepően előzékeny a többi sofőr, ha ezzel közlekedek (más kocsival ezt eddig nem tapasztaltam). Voltam vele fesztiválozni is, ott is nagyon nagy sikere volt. Hamar kiderült az is, hogy volt régen egy olyan babona, miszerint a zöld Trabant szerencsét hoz, erről én a vásárláskor nem is tudtam. De tényleg. :)
Sokáig szerettem volna lecserélni, de szerintem már nem adom el. Egyrészt nem lenne pénzem értelmesebb autót megvenni, és pláne fenntartani (még ezt se tankoltam tele soha, amióta megvan), másrészt minden szívás ellenére nagyon megszerettem a Trabit. Egyelőre elvagyok vele, aztán ha egyszer nyerek a lottón, akkor veszek egy öreg dízel Mercit is mellé.
Update: végül a dolgaim extrém módon szerencsétlen alakulása folytán 2016. november végén eladni kényszerültem a Trabit. Kár, mert a motor felújítása óta tökéletesen megbízható volt, az eladásáig semmi fejfájást nem okozott nekem.
Így, alaposan gatyába rázva színtiszta buli volt. Sokfele jártunk együtt az utolsó fél évben, voltunk a Bánkitó Fesztiválon, urbexezni is elmentünk vele párszor. Csak úgy is szerettem vezetni, semmivel össze nem mérhető élmény egy jó Trabi volánja mögött ülve a kihalt utakon krúzolni este, depresszió ellen simán fel lehetne írni.
Pótolni egyelőre nem is tudom mivel, de ha egyszer lesz utóda, annak nagyon fel kell kötnie a gatyáját egy ilyen emlékezetes első autó után. :)
Hibalista
- Minden (az előző tulaj általi extrém elhanyagolás miatt). Egy-két fontosabb dolog: - fékpofák: komplett készlet kb. 5000 Ft - főfékhenger: 13-15 ezer körül - lengéscsillapítók (utángyártott): darabja kb. 3000 körül, '88 utáni tekercsrugós hátsó futóműnél kb. 10000 - csapágyak: utángyártott általában pár száz forint, új NDK-s dificsapágy kb. 5000 Ft - tömítések aprópénzért vannak, a benzincsap-felújítószett néhány ezer szűrőstől, poharastól, mindenestől (a parafatömítést nem szabad belőle használni!) - főtengely (felújított, gyári már nem létezik): 25-30000 Ft - a bontott alkatrészek olcsók, 5000-ért vettem a váltó darabját, ez volt a legdrágább (motort nem vettem, de olyan 25-35 ezer körül van épeszű állapotban)
Ide hordtam szervizbe
Ninausz Autójavító Műhely, Budapest, Sasadi út 10, 1118. Tudtommal Budapest egyetlen Trabant-szervize. Hétpróbás trabantos profik, nagyon jól dolgoznak.
Értékelése: 10
Másik szerelő értékelése
Ismerősöm és én: a Trabin megtanultam autót szerelni, a kisebb dolgokkal jól elboldogulok, az elektromos rendszert, benzintankot is én ráztam gatyába, de állítottam már be a karburátort is. A nagyobb munkákat (pl. futómű, fékek, váltó) megfelelő műhely és felszerelés híján egy ismerősömre bíztam, ő a 80-as években trabantozott aktívan, mindent meg tud rajta csinálni.
Értékelése: 9
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (9) | Évjárat | 1989 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 8 év |
| Teljesítmény | (5) | Km vásárláskor | 66500 |
| Megbízhatóság | (7) | Vezetett km | 4000 |
| Szerviztapasztalat | (7) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | Az még a jövő zenéje... |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (6.8/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan