Álnok japán dögből szerelem
Szöveges ítélet
Valamiért nyár elején elkezdtem a használtautón egy egyszerű szűrővel nézelődni: japán, lehetőleg Toyota hátsókerekes autó volt a kiszemelt. Tudni kell, hogy abszolúte Toyota mániás vagyok, és előtt nem sokkal volt lehetőségem kipróbálni a GT86-ot. Fantasztikus autó, főleg az előtte még számomra ismeretlen hátsókerekes hajtás okozta élvezet hagyott bennem maradandó nyomot.
Elkezdtem hát kutakodni, de kedvem egyáltalán nem volt valóban is venni valamit, viszont nyálat csorgatni, meg fejben kalkulálni nagyon is ínyemre volt.
Kevesen töltik ki a hirdetők közül a "Hajtás módja" mezőt, így alig volt találat a keresőmre, Ő azonban ott volt azonnal. Akkor még kicsit drágábban hirdetve. Toyota. Celica.
Első gondolatom az autót meglátva: hogyan lehetséges ennyire csúnya, ormótlan járgány tervezni egyáltalán?
A belsejéről készült képeken pedig nem bírtam nem hangosan röhögni: igazi japán 80-as évek, kétküllős vékony kormány és kicsi, esetlen vízszintesen tologatható szellőzés szabályozók.
Aztán eltelt 1 hónap és én mindig rá-rá néztem az autóra. Egyszer csak az ára is lejjebb ment egy jó adaggal és ekkor eszméltem rá, hogy én ebbe a formába, ebbe az autóba beleszerettem. Amennyit nevettem rajta az elején most annyira dobogtatja meg a szívem.
Felkerekedtünk hát megnézni, abból baj sosem lehet. Élőben a bennem már finoman éledező "akarom" vágy egyre erősebben kezdett jelentkezni, majd a próbaút után sziklaszilárddá válva ordított belülről. Nem sokat teketóriáztam, belecsaptam az eladó tenyerébe és két nappal később elhoztuk az autót.
Az előző tulaj foglalkozására nézve karosszérialakatos, így elmondhatjuk hogy "van köze a gépjárművekhez" és ez óriási szerencsém is volt: az autó teljesen kilakatolva, hengerfej frissen felújítva és javítva, három éve rendszeres használatban hiba nélkül dolgozott. Sehol egy csepp rohadás, tényleg bármelyik kárpitot felhajthatom bárhol, kiszedhetem az üléseket de a rozsda vagy rohadás abszolúte semmi nincs. Aki ilyen autót venne, az erre mindenképpen figyeljen, mert jó japán szokás szerint a műszaki tartalom itt is túléli az atomvillanást is, de a kasztni az szépen elrohad és elporlad az évek során.
Motorikusan ez ugyebár egy dupla karburátoros, 1,6-os szívó benzinmotor, igazi megbízható, tűzön-vízen át működő darab. 342 ezer km-nél hoztam el, és a hengerfej-felújításon kívül mást nem igényelt. A hivatalosan 82 lóerő kevésnek tűnik ehhez az 1 tonnás kasztnihoz, de a kis kávédaráló bőven meghazudtolja a papírformát: jól pörgethető (ezt szereti is nagyon 5500-ig simán) és a jő minőségű váltóval kombinálva 60-70 km/h-ig verhetetlenül kilő. Piros lámpánál 3 literes TDI Touraget ott lehetett vele hagyni gond nélkül (na jó, egy nő vezette, meg hát az egy böhöm nagy SUV, de az élmény akkor is megmarad :D).
Nagyon gyorsan menni nem lehet vele, hivatalosan 170 körül van a vége, annyit még nem mentem vele, de a 130 tarthatónak tűnt egy rövid autópályás szakaszon.
Az előző tulajdonost dicséret illeti a fantasztikus futóműért is, ugyanis keményített rugókat és lengéscsillapítókat kapott az autó, emiatt ugyan macskakövön lefejeli az ember a plafont (190 centi felett már nem férsz be az autóba, nekem 1 centi ha van a tetőig :D), de cserébe atomstabil a kanyarban.
Milyen érzés használni?
A hátsókerékhajtás megszokást kíván, főleg nyálkás reggeli úton figyelni kell, mert egy kicsit elmért kanyarban kidobja azonnal a fenekét és akkor aztán lehet kapaszkodni :).
Ettől függetlenül egy nagyon megbízható autó, a motor mindig indul (persze egy jó erős akksit tettem bele) ha tudod a lélektanát: hidegben kell a szívatóval játszani, de ha már egyszer bemelegedett, akkor aznap kifejezetten szívató nélkül kell indítani, mert különben simán túlszívja magát. Ilyenkor a jellegzetes krákogás helyett néma csend fogadja a tapasztalatlan sofőrt, a megoldás persze egyszerű: szívatót visszatolni teljesen, majd gázpedál nyomva tartásával indítózni. Aki öregebb autók között nőtt fel annak ez természetes, az újszülöttnek (mint én is) ez még bőven új vicc :).
A beltér nagyon kellemes és egészen tágas, kicsit alacsony. Nem finnyás haverokkal simán négyen is lehet utazni benne, a hátsóülések nem annyira csak viccnek vannak benne és ráadásul a csomagtér is meglepően nagy és jól pakolható. 4 ember 2 napi cucca hálózsákkal és táskákkal elfért benne gond nélkül.
A benzint nyilvánvalóan szereti fogyasztani, de még így sem vészes mértékben: 9-10 liternél többet nem eszik meg még az én telepihülyegyerek stílusú vezetésem mellett sem. Ha a műszerfalon lévő Economy Meter-t (igen van benne :D) tiszta zöldben tartja az ember akkor 7-8 literrel is ki lehet jönni.
Fontos még, hogy Magyarországon igen kevés ilyen autó van, de egy másik tulajjal sikerült nagyon jó kapcsolatot kiépíteni, tehát ha ilyen autóra teszel szert keress meg minket például a Toyota Fórumon.
Alkatrészek, hibák:
Az autó hihetetlen módon még elektronikailag is rendben van, még a csomagtérajtóba épített kiegészítő lámpa is működik, egyébként nem is hajlamos sok gondra ezen a téren, hiszen nincs benne a lámpákon és a gyújtáson kívül más elektronika ami elromolhatna.
Alkatrészellátás Magyarországon eléggé hektikus, kopó-fogyó dolgokat lehet kapni tetszőleges autósboltban (fék, kuplung, olajszűrő, stb.), de például karosszéria-alkatrészekből egy darab sincsen már. Ami autók alkalmasak lettek volna azokat már a bontók bezúzták, így tényleg körülbelül lehetetlen szerezni még olyan "egyszerűbb" dolgokat is mint: külső tükör, első lámpa.
Az autó egyik tipikus hibája (már két példányon is ugyanazt tapasztaltuk), hogy a harmadik fokozatot nem nagyon szereti bevenni, főleg négyesből visszaváltáskor. Ilyenkor egy kis erőltetéssel meg lehet oldani a gondot, de ez persze nem annyira ajánlott. A hibát nagy valószínűséggel a szinkrongyűrű kopása eredményezi. A váltó megbontása nélkül két megoldás is van: kezdőbb sofőrök 4-esből váltsanak vissza 2-esbe, majd onnan 3-asba amikor lefelé próbálkoznak, a profiknak a dupla-kuplung-gázfröccs megoldás javasolt: kuplung-üresbe áttesz 4-esből-kuplung felenged-gázfröccs-kuplung és ekkor már finom tolással szinte beleugrik a hármasba a váltó.
Összefoglalva: ez egy fantasztikus autó, nincs olyan nap, hogy ne állna oda az ember az ablakhoz, hogy ránézzen, a függönyön finoman átsejlik a klasszikus kupéalak, erősen szögletes kocka formákkal kombinálva; akinek ez kedvére való az nem bír az autónak ellenállni :).
Hibalista
- Egyelőre semmi
Ide hordtam szervizbe
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (5) | Évjárat | 1983 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 0 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 342000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 0 |
| Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 9 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | – |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.2/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan