A jó értelemben vett igénytelenség
Szöveges ítélet
Először is előrebocsátom: NEM a saját autómról van szó, hanem egy családtagéról, de én is használtam/használom néha, így gondoltam írok róla pár sort.
Sokan, ha azt hallják „Suzuki”, sóhajtanak egyet, vagy csak lesajnálóan legyintenek. Ők azok az emberek, akik soha nem vezettek, pláne birtokoltak Swiftet.
Alábbiakban egy 1.0 literes modellről írok, a tapasztalatok vegyesek. Tény és való, hogy nem egy luxusautóról beszélünk, de a tapasztalatok fényében a különféle ócsárlásokat teljesen alaptalannak tartom.
Beltér – nem túl rózsás, de egyben van!
Az autó minden porcikája az olcsóságról árulkodik. A műszerfal kemény, kopogós műanyagból készült; a kézifék lötyög-zörög. Az ülések csak előre-hátra tolhatók, illetve a támlák dönthetők, ülésmagasság állítás nincs. A kormány fogása kényelmes, magassága nem állítható. A gyári ülésszövet anyaga szörnyű, nehéz tisztán tartani, minden tapad hozzá, ezen kívül ronda (bár ez inkább egyéni ízlés kérdése).
A kesztyűtartó és a pakolózsebek kicsik, kevés a rakodóhely. Pohártartó van, de mindig félek, hogy egy pohár kólától leszakad…
Az általam vezetett autóban két extrával találkozunk, az elektromosan állítható tükrökkel (persze az állítás közel sem mondható finomnak), valamint az elektromos első ablakok – kapcsolójuk a lehető legkényelmetlenebb helyen, a kézifék mögött található (egy esetlegesen utólag beszerelhető könyöktámasztól hozzáférhetetlenek). Én ezeket lecserélném egy szervokormányra, mert bár kis autóról van szó, a parkolás förtelmes – főleg annak, aki hozzászokott a rásegítéshez.
A csomagtér kicsi, de a hátsó üléslapok lehajtásával egész nagy tér nyerhető.
Valójában az egész autóban a szinte kínosan olcsó megoldások érvényesülnek, ám ezek miatt az autó ára is elfogadható. Viszont pozitívum, hogy minden egyben van. Egyszerű, primitív megoldások, de működnek.
Motor, teljesítmény
Az 1.0 literes Swift 56 lóerős, 3 hengeres motort kapott. Ez azonnal hallható, amint beindítjuk – borzasztóan hangos. Ez egy városi autó, nem autópályára vagy hegyi szerpentinre való. A kis teljesítményű motor kb. 17 másodperc alatt gyorsítja az autót 100km/h-ra, végsebessége 140km/h körül van. Ezek nem túl lelkesítő tényezők, de valamelyest kompenzálja őket az alacsony fogyasztás (városban 7l körül tartható), és a megbízhatóság. A legtöbb Suzukival a kötelező szervizeken és egy-két apró hibát leszámítva a szervizesek nem találkoznak.
Pontosan itt jelentkezik a jó értelemben vett igénytelenség: ezt az autót nem kell sűrűn átnézetni, karbantartani, kényeztetni; a legmostohább körülmények között is megállja a helyét.
Menettulajdonságok:
A karcsú felépítés alapján azt gondolnánk, hogy ez az autó 100 fölött már halálfélelem. Közben meglepően stabil! 140-nél sem éreztem úgy, hogy „sétálna” az úton. Egyedül a gyenge fékek miatt érdemes nyugalmat parancsolni a jobb lábnak. Meg lehet szokni, amikor a Suzuki után átültem egy Mazda 323-ba, akkor az első fékezésnél majdnem kifejeltem a szélvédőt…
Az alsókategóriás autókra jellemző utastérből hallható zörejek a Swiftben is jelen vannak, a műszerfal némely csavarját érdemes néha meghúzni.
A komfortérzetet nagyban rontja a rugózás, de ez sem veszélyes.
Összefoglalva:
Ezek fényében gondolom világos, hogy vezetési élményről a Swift esetében nem beszélhetünk, alacsony fenntartási költségekről, kedvező felelősségbiztosításról, olcsó alkatrészekről és megbízhatóságról annál inkább!
Azoknak tudom ajánlani, akik nem a vezetés szerelmesei, az autót inkább használati tárgynak, munkaeszköznek tekintik, mit hobbinak-kikapcsolódásnak.
Aki rendszeresen jár vidékre, sokat jár autópályán, az valószínűleg nem lesz megelégedve a motor teljesítményével, de városi használatra tökéletes választás.
Most pedig néhány szót szólnék a Swift presztízséről, ami talán a legnagyobb hátránya.
Sokak szerint nem azért vesz az ember autót, hogy azzal "menőzzön", de azért az is elég fárasztó, amikor a vezető állandó villogással, leszorítással, integetéssel és lesajnálással találkozik.
Szerintem mindenkiben van egy bizonyos fokú, egészséges büszkeség, ami nem egyeztethető össze a Swifttel.
Az autósok egy része utálja a Suzukisokat. És sajnos azt kell mondjam: nem alaptalanul.
Sokan, mivel állandóan lenézik imádott autójukat, megpróbálják bebizonyítani, hogy a Swift bizony egy versenyautó - és itt kezdődnek a problémák! Ugyanis NEM az. Ezt be kell látni és el kell fogadni minden Suzuki vásárlónak.
Maradni kell a szélső sávban, tartózkodni az előzésektől és nem hátráltatni a többieket. Ha így teszünk, nem lesz semmi baj.
Tudomásul kell venni: az autó a mai korban egy státusz-szimbólum, és a "tápláléklánc" legalján az 1.0 Swift van. Ezért nem kell vele keménykedni, közlekedni kell megfelelő alázattal.
Én többek között ezért nem vennék sajátnak ilyen autót: sajnos néha belőlem is előjön a lámpánál gyorsuló, autópályán villogó gizsa pöcs. És ehhez a Swift nem passzol.
De aki nyugis, annak jó választás lehet!
Hibalista
- Semmi! Egy akku cserén kívül csak a kopó alkatrészek, ezt nem számítom hibának.
Ide hordtam szervizbe
Mindig máshova, de soha nem márkaszervizbe, így erről nem tudok nyilatkozni.
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 2000 |
| Kényelem | (2) | Használati időtartam | 5 év |
| Teljesítmény | (1) | Km vásárláskor | 30000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 20000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | – |
| Ennyire szerette | (3) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (5.5/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan