Egyszerűség, minőség, hűség
Szöveges ítélet
A fater hobbyvadász. Régebben volt UAZ, Niva- és különböző olcsóbb szgk-k pl. Trabant is a háznál, hogy ki tudják szolgálni a fater "hóbortját". Az UAZ-t nem kell bemutatni, brutál. Csakhogy megtankolni is brutál, azon kívül állandóan szerelgetni kell, nem hagyja nyugton az embert. Kb 90 liter benzint egy kényelmes mászkálós (terepen persze) napon simán leenged a torkán. Ez 2010-ben 30.000 Ft környéke. Ez így drága hobby. Niva: Ez is nagyon jó, ez is iszik terepen mint a gödény és lőni igen nehéz belőle mert 2 ablak van amit le lehet húzni. Sokszor mire odaforgolódik vele az ember hogy durrantani tudjon, elszelel Bambi:) A vadász társaságban van egy doki, akinek Suzuki LJ-80 volt és a faternak igen tetszett a kis masina. Volt olyan,hogy a RÁBA nyomban elakadtak (inkább elmerültek), ott hagyták és csak másnap mentek vissza érte traktorral... Hűségesen szolgálta a dokit éveken át, de egyszer a doki elaludt vezetés közben, belement vele egy hatalmas árokba, felborult, a kisautó eltekeredett, összetört. Úgy elment az alváz, hogy az autó a bal hátsó kerekét a levegőben "lógatta" mint a lábát a sánta kutya:) Az LJ a kertben végezte a fák között... A doki Ford Rangerre váltott, az LJ-t meg "elfelejtette". Az egyébként sem rozsdamentes gépezet éveken át állt szakadt ponyvával, összetörve az ég alatt. Aztán egyszer egy vendégeskedés alkalmával, a fater észrevette a régóta veszteglő kisautót. Volt is a fejben rendesen, nem lett volna szabad megvenni, de más többet is adott volna érte, a doki mégis adta olcsóbban, a fater meg bosszúságnak megvette:) Nagy nehezen hazahúztuk, másnap reggel mikor kimentem az udvarra, a fater (már tisztább fejjel) ott ült a kocsi mellett a betonon és nézegette-méregette mit lehetne kihozni a dologból. Anyám meg szinte kézrátétellel készítette el a krumplipűrét... Szóval látszott mindenkin a nagy boldogság a kis "jövevény" láttán. De a fater ha belevág valamibe, nehezen adja fel (vagy látja be). Úgy tett, mintha minden terv szerint alakulna. Aztán jöttek a véletlenek. A város legjobb kasznisa betévedt az udvarra. Meg nem fordult a fejünkben hogy kasznishoz vigyük, annyit nem ért volna az egész. A kasznist meg fogságba ejtette a Suzuki. "Úúú hogy ezek a masinák így, meg úgy..." Az a lényeg, azt mondta, nem nagy kunszt kiegyenesíteni a vázat. 2 nappal később a faterral ott álltunk a csupasz alváz mellett, leszedtük a kasznit, mindent. Egyébként nem nagy munka. Fel padra, mondták másnap mehetünk érte. 2 óra múlva készen volt. Teljesen egyenes volt mindene, a munka ára: "Majd iszunk rá v.mit!" volt. Otthon diadalittasan mutattuk anyámnak az egyenes alvázat, persze ő nem látott rajta semmi változást.
A kaszni: Törve, rohadva. Faternak van egy lemezmegmunkáló haverja is, egy cégnél dolgozik, ahol egész nap lemezt meg csövet hajlít. Valahogy ő is hozzánk keveredett. A Suzi kaszniját nézve azt mondta, a motorháztető, az ajtók, az orrlemez kivételével mindent le tud hozzá sajtolni. Megegyeztek pár ezer forintban a faterral (talán 8 ezer volt) és el is indult a méregetés. Később kiderült, a kerek sárvédők nem egyszerű feladat, de a rengeteg rozsda miatt muszály volt valamit kitalálni. Szögletesek lettek (Vagyis több helyen meg lettek ívelve mint az utánfutó sárvédők). A komplett taposó lemezeket, mindent kicseréltek, gyakorlatilag új kasznit kapott a gép. Gittelés, csiszolás, festés: UAZ-zöld lett a masina. Kapott új ponyvát, egyébként mindene szépen le lett festve, a váz, a hidak, minden. Úgy nézett ki, mint egy új. A legapróbb részletekre is odafigyeltünk.
A műszaki vizsga: A 4 fékdobot leszedtük, csak csiszolópapírral kicsit megsímogattuk, a fékpofákat szintén, a munkahengereket megjárattuk, fékfolyadék csere és egy kis "vasalás" után olyan fék lett rajta mint ahogy a nagykönyvben meg van írva. Nem is tudom hogy tudtak a japók 4 dobfékből ilyen kellemesen adagolható, precíz dolgot kihozni... 81-es évjárat, tökéletesek a munkahengerek, hibátlan a főfékhenger, nem tudom miből vannak, de jó anyag az biztos. 2 gömbfejcsere, egy kis utánállítás a kormányművön, kész. Egyik gardán kereszt sem löttyent, a karambolt túlélt lámpák foncsorai mintha újak lettek volna, pedig bennük volt az évjárat: '81. A váltó- és a terepváltó úgy működött, mintha új lett volna, finoman, pontosan, sok mai új autóban nem érezni ilyen pontosságot. A motor? 4 hengeres 800-as suzuki motor. Az örök létnek lett tervezve. Finom, harap, imád pörögni, hihetetlen egyvelege a fordulatnak és a tartósságnak. Szóval vezérműszíj- és olacsere után hozzá sem nyúltunk többé. A műszakin körülállták, az egyik "műszakiztató" azért csavarhúzóval be-be akart szúrni az alján, hátha gittet talál. Hát nem talált... Viszont oldalról is megszúrkálta a küszöböt, ezzel látható helyen megsértegetve a vadi új festést. Hogyaza... Csont nélkül megkapta a 2 évet.
Faternak sokáig nem is volt szíve összesározni, ami nagy szó! De szépen fokozatosan csak használatba lett állítva a szerkezet. A terepen az ereje a könnyű súly miatt bőven elegendő. Van összehasonlítási alapunk, az autóval egyébként semmi hókusz-pókusz nem lett csinálva, nem emeltük magasabbra, nem tettünk rá traktor gumikat... Új fenyőfa mintás gumikat kapott, kész. Mindenhol elfér, mozgékony, akaratos kis jószág. Ha elakad, de ici-picit is megmozdul, nincs gond. Ha nem mozdul, játszani kell vele picit, hátha mégis megmozdul, mert ha igen, minden OK, aludhat a traktoros. Ha mégis gáz van, kis ásással lehet "lábra kel" a gép. Ajtók nélkül, lehajtott szélvédővel és ponyvával nyáron, mesés élmény vele a közlekedés. Mindenki megnézi ha ez számít valakinek. A rendőrök meg soha nem tudják eldönteni szabályos-e vagy nem... Olyan is volt, aki el akarta venni a forgalmit... Ilyenkor egyébként csak egy bukókeret marad a fejünk fölött. 360 fokban szinte semmi nem zavarja a kilátást. Úgy lehet vele átsorolni, bebújni, mintha csak gyalog lennénk a parkoló kocsik között. Isteni cucc én nem tudom miért nem gyártanak manapság ilyeneket... Döcög, lassan megy, az autópálya egyenesen kínzás vele, (nekem nem mert én imádtam, de egy autós újságíró most ezt írná) Annak ellenére, hogy itt-ott veterán korú volt, annyira megbízható szerkezetnek bizonyult, hogy bárhová el lehetett vele indulni. Az éveken át tartó ázás-fázás ellenére minden műszer hibátlanul működött, világkörüli útra mertem volna vele indulni bármikor. Szóval nem igaz hogy a mai autók megbízhatóbbak. Ez már a kezdetektől az volt és sok mai a fasorban sincs. Soha nem kapott vizet a gyújtása, pedig volt hogy a ventillátor is belelógott, egyet nem durrantott mellé, vagy fulladt be, hihetetlenül jó cucc na. Az egyszerűség jó minőségben lehet az autó mottója. És lassan 30 éve bizonyít. Kell ennél több?
Az egész autó az életérzése, a megbízhatósága- és használhatósága miatt egy nagy csillagos 5-öst érdemel nálam. Azok a japó mérnökök annak idején becsülettel megdolgoztak a fizetésükért. A váltó 4 sebességes, plusz a rükverc. Van felező is, így ha úgy vesszük 10 sebesség közül válogathatunk. Ponyvás létére a 2 sebességes ventillátorral viszonylag tűrhető időt lehetett benne csinálni, 2 személyes teherautó volt egyébként. Menetlevelet kellett arra a hatalmas dögre vezetni...:) Fater olyan lelkesen tette ezt, hogy néha több ezer km-rel messzebb volt az óraállás a papírformától. Ilynekor beírtunk 2-3 Nyíregy-Sopront és már jó is volt... Az utazója 80 körül volt, egyszer nyáron 50-60-nál evett 5.5-öt is. Egyébként 60-ig úgy gyorsult, hogy sok családi autó nem megy úgy.
A végére anyám szerette a legjobban. Szerette vezetni nagyon.
Aztán a faternak egyre kevesebb ideje maradt a vadászatra... Egy napon megyek haza, a Suzuki LJ-80 sehol. Kérdezem hol a tank? Fater mondja: -elkelt.
Mert ezt az autót úton útfélen állandóan mindenki meg akarta venni. senkit nem hagyott hidegen a gép. Valaki utálta, de sokkal többen nézegették, kérdezgették... Úgyhogy már máshol szolgál a szerkezet. Olyan rosszul esett hogy nem nálunk van többé, mintha egy családtag ment volna el. Sajnos fényképem sincs amit feltölthetnék. De autók közül ilyen örök érvényű emlékeket vagy csak veszett drága gépszörnyek tudnak nyújtani, vagy az ilyen puritán, őszinte jó minőségű gépek mint pl az LJ-80. A fogyasztása pedig az UAZ-hoz viszonyítva igen zsebkímélő. Ja és a legfontosabb: 4-szer többet adtak érte, mint amennyibe került. Megérte? Meg. Azóta a fater inkább pecázik, megáll a parkolóban a lakkdobozzal, becipeli a pecát meg a táskát, vesz egy napijegyet és egy steril tóban tekerget ki egy nagy csomó ratyi között olyan halakat, amit előtte már 8-an kifogtak. Azóta is az LJ-80-akat, meg a Samurai-okat bújja a neten. Hiányzik az öregnek a valódi közlekedés életformája. Forgalmival arany árában mennek... Ami jó, az jó! (meg is kell fizetni)
Hibalista
- törött volt, rozsdás volt, elhanyagolt volt, de mindene úgy működött mint a DOXA.
Ide hordtam szervizbe
Magad uram! Olcsóbb, lassabb, jobb!
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 1981 |
| Kényelem | (3) | Használati időtartam | 2 év |
| Teljesítmény | (5) | Km vásárláskor | 200000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 45000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | niva | Következő autója? | Liana |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.7/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan