„Kis pénz, kis Subaru…”
Szöveges ítélet
Megvettem életem első Subaruját…
Erre a kijelentésemre sokan felkapták a fejüket ismerőseim közül egy „közösségi oldalon”, akik Subaru és/vagy rali rajongók. Nekik elsőre csak a Subaru logo-t töltöttem fel.
Napokig ment a találgatás, hogy vajon milyen Subarut vehettem?
Legacy? Esetleg egy korai Impreza? A bátrabban (vagy poénosabbak) rögtön Justy-t emlegettek. Senki nem találta el!
Sokan kérdezhetik, hogy MIÉRT Vivio???
Futárként dolgozom, sokat kell lehetetlen helyen parkolni és a fogyasztás is fontos volt a választásnál. Ja, és az ár…
Sokat keresgéltünk a neten, majd egyszer rátaláltam sok más kicsi-olcsó autó között, és poénból mondtam, hogy végre lehet egy igazi Subarum. :o)
Elmentünk megnézni, kipróbáltam, és amikor visszaértem, a feleségem a következő mondattal fogadott: „Milyen vicces…” Erre visszakérdeztem: „Vagy inkább röhejes?!?”
Már a vásárláskor voltak „megmagyarázhatatlan” hangjai az autónak, de összességében az ára igen meggyőző volt.
Hozzá tartozik a dologhoz, hogy Ausztriában vettem az autót, és itt is használom. Ez azért fontos tényező, mert itt nem divat „leölni” az autókat (és az órákat visszatekerni), még az idősebb járgányok is igen jó állapotban tudnak lenni, viszont kifizethetőek.
Ez a kis Subaru 20 évesen került hozzám, de harmad annyi km volt benne, mint az előző, egyébként 15 éves autómban.
Az osztrák „Pickerl” (ez a vizsgamatrica) épp a lejárati hónapban volt, de itt még van 4 hónap türelmi idő. Ezt nem akartam kivárni - gondolva arra, hogy a munka nem fog használni az állapotának - és egy hét kocsikázás után elvittem vizsgáztatni az autót.
Korának megfelelően a sárvédők peremei rozsdásodnak, de ezt „szépen” lekezelték az eladás előtt, így ezért nem szóltak, valamint egy izzó kivételével nem találtak hibát a kis Vivio-n (aminek én nagyon örültem).
A korábban említett érdekes hangok a váltó felől érkeztek az utastérbe.
Mindenki utazott már villamoson, hát kb. olyan visító hangja van, mint amikor a 6-os száguld a síneken, persze a kuplung benyomásakor ez a hang megszűnik, de amint elengedem a pedált, újra lehet élvezni a „villamosozást”.
Sajnos, vagy szerencsére ez a Vivio a Subaru név ellenére csak elsőkerék-meghajtásos.
Az autó kicsi, könnyű, de ennek megfelelően gyengécske is. A gyári „negyvenegynéhány” lóerőtől sokat nem kell várni, de a városban sokkal többre nincs is szükség a „tolongáshoz”.
A kevéske erő rögtön kibukik, amikor egy komolyabb emelkedő következik, itt akár 30-40km/h-ig képes visszalassulni a visszaváltások ellenére is a Vivio.
Kiskocsi, de hihetetlen rosszul fordul, valahogy nem sikerült jól eltalálni a kormány áttételezését, viszont, mégha többszöri próbálkozásra is, de szinte mindenhol elfér…
Az utastér világítás lámpáját elég nagyra méretezték, viszont pont középre helyezték, ami a hátul ülőknek igen jó lehet, de elől az ülések háttámlája (és mi magunk is) eltakarjuk a fényt…
Van még egy zavaró „hiba” (legalábbis számomra), miszerint sötétben, az egyébként szolid halványzöld műszerfal világítás ügyesen visszatükröződik az oldalablakon. :o(
A fűtés kicsit „Trabantos fílingű”, de amikor bemelegszik, akkor már jó. Persze, ha bemelegszik, mert a menetszél és a külső hőmérséklet ezt nagyban befolyásolja. :o)
Csak városi vánszorgásnál, vagy 80 fölötti tempónál tud meleget „ontani”.
Azért pozitív élmények is érik az embert a Vivio-ban.
A 20 év ellenére az ajtók finoman csukódnak, a zárak és a gyújtáskapcsoló nem akadoznak, a váltókar Subarusan rövid úton jár. A kaszni elejére-végére kitolt kerekekkel elég határozottan és stabilan lehet az autóval fordulni, persze kizárólag csak lendületből, mert erőből nem fog menni...
Fogyasztás: 90-100 között és városban is legtöbbször 5,2 liter/100km, mindkettőt télen mértem. A rekordom 4,97 l/100km volt (ez is télen).
A megvételtől kezdve havi átlag 3000-3500 km-t sikerült „beletekerni” az autóba.
Napi minimum 35-50 indítás és ezek kb. 90%-hoz kulcsos ajtózárás és nyitás is párosult.
Fokozott és folyamatos igénybevételnek volt kitéve a munkám miatt a kézifék, a kuplung és az önindító.
Összességében egy kedvelhető (megszerethető) városi kis „munkaautó”, ami:
- mondhatjuk, hogy keveset fogyaszt,
- szemtelenül kis parkolóhelyeken elfér,
- alapjában „igénytelen” (olaj, szűrők, benzin kell csak bele, különösebb törődés nélkül a világ végéig elmegy),
- és nem utolsó sorban jóval megfizethetőbb áru, mint a mai, korszerűbb társai.
Amikor viszont valami elromlik rajta, akkor azt gondolom „mélyen zsebbe nyúlós” a történet, mivel japán és igazából semmi sem kapható hozzá, csak rendelhető, ha még sikerül…
Hosszas mérlegelés után megérett a dolog az eladásra, mivel nem szerettem volna egy ilyen kis értékű autóra a megvételi ár akár többszörösét is rákölteni, és meglepetésemre a hirdetés feladása után két nappal meg is vették (miközben még további 3-4 érdeklődő volt telefonon).
Hibalista
- - ablaktörlő lapátok (a hátsót nem cseréltem, mert az egy lapát ára - a hihetetlen furcsa méret miatt - kb. 4x annyi lett volna, mint az első páré) - - motorolaj lassan, de biztosan fogy a motorból - - valószínűleg az első kerékagycsapágy is tönkrement (ezt eladáskor nem cseréltem) - - a „kézifékkötél” jól megnyúlhatott, mivel hónaljban fogott csak a rögzítő fék - - a visító váltóhang végig megmaradt (pedig olaj volt benne, ahogy kell) - - kipufogódob szétrohadt (hegesztés)
Ide hordtam szervizbe
undefined
Értékelése:
Másik szerelő értékelése
undefined
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 1993 |
| Kényelem | (3) | Használati időtartam | 0 év |
| Teljesítmény | (4) | Km vásárláskor | 134000 |
| Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 20000 |
| Szerviztapasztalat | (3) | Átlagfogyasztás | 5 l |
| Előző autója? | Swift | Következő autója? | Golf |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (6.7/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan