A kis vörös (ör)dög!
Szöveges ítélet
Először is imádom! Meg másodszor és harmadszor is. Hogy miért?
Próbálom hitelesen megvilágítani, de azt hiszem, egy meglehetősen elfogult beszámolót olvashattok tőlem ennek ellenére, hiszen nem tudok (nem is akarok) mentesülni az élmény hatása alól, amit jelent nekem ez a cseppnyi autócska.
Elsősorban azért, mert ennél feelingesebb, de ugyanakkor mégis a mindennapokban is használható hobbyautóhoz nekem még nem volt szerencsém!
Elég sok autót van lehetőségem kipróbálni, ezért voltam kissé meglepve.
Másodszor pedig, nos, lássuk tényszerűen: ez a „darab” egy vezetett szervizkönyves gép, német honból, az első tulajától, gyári kulcsokkal, kódokkal, minden eredeti doksival, majdnem sérülés mentesen (egy repedés van azóta is a JH sárvédőjén), alig több, mint 20e km-rel, 5 évesen került hozzám, 2008-ban.
Szándékoltan ilyet kerestem, piros színben, ezüst Tridionnal, mert ez a kivitel tetszett meg, amikor kölcsön kaptam egy ugyanilyen gépet egy rokontól, 1 hétre. Pontosabban meg kellett javítani valamit rajta (fél órás munka volt, viszont alkatrészt kellett rendelni hozzá), ezért ott hagyta a műhelyben egy hétre. Beleültem, elmentem vele a megérkezett alkatrészért 1 km-re (sem), és elsőre nagyon idétlen-fura érzés volt, de valami eszméletlen vidám elevenség érződött belőle. Nem nyűgözött le, nem, gyanús lett inkább…
Aznap még elmentem vele ide-oda, autókáztam vagy 40 km-t és "kész" lettem. Nem akartam kiszállni belőle, minden (temérdek!) hibája ellenére. Pontosabban, amik nekem egy autóban akkortájt hibának tűntek.
Röviden: hangos, sprőd, túl direkt, pattog, nem látni ki belőle rendesen, nehéz ki és beszállni, nem férek el benne kényelmesen terpeszkedve, minden gagyi hatású, műanyag belül, kevés hengere van, túl alacsony, túl mélyen ülök benne, papíros nem elég gyors, elvileg nem elég erős, nem elég, nem elég...
És aznap estére mindez átfordult (máig nagy tanulság ez számomra!), alig bírtam ki az éjszakát, hogy reggel ismét belehöncörödhessek, és irány a bárhova! :)
Ettől a naptól elkezdtem szeretni a típust. Mindent, azt is, ami rossznak tűnt addig, mert rájöttem, hogy ez egy ilyen műfaj, ennek pont ilyennek kell lennie! Eszméletlen ön és típusismereti hiányosságokra derült fény és megvallom, elvesztem benne... Birtoklási vágy felizzott, ezerrel. De hasonló állapotban én itthon ilyesmit sajnos nem leltem akkor (párat megnéztem, hagyjuk), így maradt az import, amit – gondolom, mondanom sem kell - eddig sem bántam meg. Csak az idő mire hazaért a kicsike és rendszám került rá, hát azt kellett valahogyan kiböjtölni, "magától értetődően" a nyár és a szabim kellős közepén. ;)
No, de aki eddig kipróbálta a gépet (nem túl sokan), vagy az utasom volt (sokkal többen), mind elképedve konstatálta, amit előtte egyáltalán nem értett meg lelkesedésemet hallgatva. Persze utassal már közel sem tudja azt, amit egyedül, ám sebaj! :)
Kicsi, ezért is igen könnyű autó, alacsony tömegközéppont, zseniális tömegeloszlás, a sarkokba kitolt kerekek, hátsó-meghajtás, középmotor, lényegét tekintve egyszerű szerkezet, ám kifinomult (bonyolult?) megoldásokkal megspékelt, elképesztően eltalált játékszer, profi kivitelben, sok kényelmi extrával. Na jó, itt rögtön szólni kell a valódi negatívumokról is, első sorban arról, hogy a váltójának vezérlése és működése automata módban elég kaki. :(
Sokat kell szokni, de akkor azért együtt lehet élni vele, már nem idegesít (annyira). Egyébként meg gyorsabban vált a kormányról vezérelve (utólag kapott egy „F-1-es” kormányváltó szettet). Ha haladni szeretne vele az ember, legyezgessen jobbról-balról, az "Automata" üzemmód megfelelhet egy könnyed esti szivarozáshoz mondjuk, mint választható, vagy akár elhagyható opció...
Itt még nagyon számít a pille tömeg, ami szárazon 790 kg! Pláne nem érdemes bizonyítási szándékkal próbát ajánlani a meggyőzés reményében. De minek is tennénk? Nem, kérem szépen, ezért a tudásért és élményszintű tapasztalásokért dolgozzon csak meg mindenki maga! Hiszen tudjuk, mindenki úgy élvez, ahogy tud! :)
A vétellel persze a "Mi a gyösz ez, csak nem egy Kinder-Tojásban találtad?" témájú élcelődések céltáblája is lettem egyúttal, de úgy gondolom, hogy soha nagyobb baj ne érjen, mert az ilyen, és ehhez hasonló jópofaságok egyáltalán nem sértőek, ha legalább önmagunkban tudjuk, amit ők, valószínűleg még csak nem is sejtenek. Meg hát őszintén, mint ha magunkat látnánk, hallanánk, korábban...
Ezért aztán nem is haragudhatunk rájuk. Inkább mosolyra fakasztanak, főleg annak tükrében, ha ismerjük vonzódásaik (ún. racionális döntéseik) tárgyát. Persze, arra gondolok itt, hogy mihez képest minősít -, illetve hogy mivel közlekedik az illető, aki elsütötte e "grandiózus" poént. Na erről ennyit, túl kell esni rajta, mint az influenzán és kész! :)
De visszatérve a kedvenckéhez, menettulajdonságai szinte páratlanok ebben a kategóriában. Tényleg, milyen kategória is ez? Mert valószínűleg semmilyen. Én nem tudok még egy autót, amit szigorúan véve ide lehetne sorolni. Ti igen?
Menetteljesítményei egyáltalán nem ijesztőek, nem fosat be, és éppen itt van az eb elhantolva! Ellentmondás? Nem az! Pedig ez az autó nem megy jobban, mint egy akármilyen, középkategóriás, 2 literes szívó (vagy sportosabb 1.6-os) szinte bármi, viszont amit érez benne menet közben a pilóta, az a hiánytalan sportautó érzés! Sebességmámor, küzdelem az elemekkel, közvetlenség, AUTÓZÁS! A vezető szinte a földön ül vigyorogva, dobálja a rövid fokozatokat, a főtengely a gerincétől vagy 30 cm-re pörög mögötte, a lefúvó szelep mindeközben vidáman tyüttyög, 80-nál legalább 120 az érzés, 120-nál meg inkább 180-200 km/h! És ez jó, az ilyen lézerviharos időben. Meg egyáltalán.
Ez az autó szerintem azért engedheti meg magának, hogy ilyen jó legyen, mert nincsen konkurenciája, nincsen, ami szorongassa, nincs mitől tartson, éppen úgy, mint az MX-5, az ugyanez a szitu ebből az aspektusból. Számomra például lényegesen élvezetesebb, mint a BMW Z3M Coupe volt, vagy a Merci SLK 200 Kompressor. Bár azokat is szerettem vezetni, de ezt nem tudták. Természetesen, ezek nem egy kategóriájú járművek, így nem egymás vetélytársai, tehát a Smart Roadster helyett nem igazán vesznek az emberek Porschét (és viszont), netán Caterham-et, de akit kifejezetten az autózás nyers élménye dob fel, avagy imád gokartozni, az bátran melléjük teheti a kis Roadstert, nem fog csalatkozni. Sőt, meg fog lepődni, mert olyan elementáris elevenség és élet van ebben a járműben a viszonylagos "luxus" mellett, amire én nem találok megfelelő jelzőket! Klíma, motoros tető, villanyablakok, rendes fűtés, stb. Nem lehet egyébként azt mondani, hogy jobb ennél, vagy annál, inkább csak más, de nagyon.
Visszatérve a kérdésre, melyik is az a kategória, ahol far-, vagy középmotoros, elektromosan és könnyedén nyitható-vászontetős autócskát kapunk hátsókerék hajtással, kb. 7 literes fogyasztással, szekvenciálisan is kapcsolgatható, 6 sebességes váltóval, klímával, viszonylag korszerű köntösben és technikával, egyedi, őt kortalanná avanzsáló formai játékokkal? Meg ESP-vel (hogy oda merjük adni másoknak is), visszagurulás-gátlóval, ilyen könnyű kezelhetőséggel, efféle jól kiagyalt ergonómiával, de mindezt úgy, hogy mégsem csorbul a vezetési élményünk???
Mert ez az a pont, ahol igen kevés kompromisszumot vállal a kis Roadster!
És hogy akkor milyen is vezetni? Kanyarvadász és deszka kemény. Ha lassabban érkeztünk be és ekkor kapott gázt a nóziját tolja meg kifelé, ha viszont elég gyorsan esünk be, meglehetősen semleges ívmeneti tulajdonságokat mutat, érzetre igen nagy kanyarsebesség érhető el vele, sőt, ügyesen és jókor kigyorsítva még kacéran meg is riszálja a fenekét, nagyon jól kézben tartható, hála a fejlett elektronikának, ami azért szerencsére ki is kapcsolható! Én legalábbis e nélkül szeretek vele „randalírozni”.
Az ülés kellő oldaltartást ad nekem (195 cm/118 kg), a kormányváltós volán vaskosabb fajta, jól markolható (az eredeti 2 küllős vékonyabb volt). És akkor itt egy újabb negatívum, nagyobb oldalgyorsulásnál bal kanyarokban már előfordult pár esetben, hogy a középkonzolon elhelyezett indító kulcsot a jobb lábammal elfordítottam akaratomon kívül és leállt az autó menet közben, ennek nem örültem mindig… :(
A kormányzás szervo nélkül is jól kezelhető (avagy éppen ezért?), főleg a középállás környékén egészen barátságos erőszükségletet igényel, nekem nem hiányzik a rásegítés belőle. (Azóta aztán próbáltam egy szervósat, az valahogy kevésbé tetszett, mert nem volt ilyen direkt, nem élt ennyire, de azon nagy, széles kerekek voltak - Brabus, ezért oda ez elkélt.) A majdnem függőleges szög pedig, melyben áll a kormánykerék, szerintem teljesen eltalált az üléspozícióhoz, ha állítható lenne, akkor sem nyúlnék hozzá, ahogyan a beltér helykínálata is rendben van, nyilván a külső méretek viszonylatában. Például esetemben a Speedsterben, a Z3-asban, a Mazda korábbi MX-5-ösében és még sajnos a korai Boxsterben sem mondható el, pedig azok kívülről ugye nagyobb, komolyabb, nehezebb autók... Az S2000-ben is csak éppen hogy.
Menetteljesítményei álló helyzetből ezt a kis műszert viszont egyáltalán nem avatják a gavallér startok sztárjává, itt légy van a löttyben, a százig hármat (igen, csak negyedikben megy ennyit!) váltani kényszerülő szerkezet, a váltások alkalmával a majdnem másodperces "pihenőidői" teszik érthetővé a 10-11 mp-es sprint-időt. Ez kérem így önmagában azért elég fos. Lendületből azonban már nincs gond, eltalálva a megfelelő fokozatot, 3000-től előzni vele igazán élvezetes, kifejezetten jól megy érzetre, nagyokat tol a felhúzott motorral*, és a visszapillantóban látható, korábban még előttünk poroszkáló gépsárkányokat vizslatva is azt gondolom, hogy így lehet. (7.2 kg/LE)
Tehát ilyen a szentháromság, szép időben az út, a gép és a vezető. :)
Azoknak való szerintem, akiknek inkább a saját magukban keletkező élmény a fontos (az individualista lélek és a szív útja), nem pedig a körrekord, a 0-400 m-es távon eltöltött minél rövidebb idő és a végsebesség a fontossági prioritás életükben (az agy és a matek). Ez egy szerény gép, kevesebb, mint 700 köbcentis erősen feltöltött motorral, tény. Megelőzte korát 2003-ban (downsizeing?). De ha ezeket a felsoroltakat elhisszük neki és tudomásul vesszük tőle, nem nagyon lesz olyan helyzet az utakon, hogy ne lenne elegendő, amit nyújtani képes, így érzem.
De nézzük a tovább: Benne helyet foglalva felhúzott tetővel valamiféle klasszikus angol sportgép benyomását kelti, nyitottal és a kivett merevítőkkel (ezeknek elöl jól kigondolt helyük van a csomagtartóban) pedig mintha Mallorcán autóznék, holott főleg a fővárosban és környékén használom, de valahogy mégis az az érzésem ebben ülve, mintha végig vakáción lennék. És ez nagyon tetszik! Talán azért is, mert nem szabad túl komolyan venni és akkor megmutatja, hogy szériában benne van a vidámpark fele, a dodgem, a gokart és a hullámvasút. :)
Az ember ugyanis, ahogy belehuppan a mélyen fekvő és nagyon jó formájú ülésbe, majd előre kitekintve megpillantja a két első kereket burkoló és a fényszórókat is magukban foglaló domborulatokat, szerintem már jókedve kerekedik és önkéntelenül is mosolyra húzza száját, részben a 911-eseket fricskázó innen kivehető vizuális élmény révén.
Ezt tetézve még, a középkonzolon elhelyezett sportos (SAAB) indító kulcs elfordítására előbukkanó morcos motorhang is a hátunk mögül morog, szemtelenül utánozva egy igazi (ámbátor a 3 hengernek köszönhetően csak fél) 911 orgánumát, mely ténynek még egy plusz adu, a kilométeróra alsó szegmensébe integrált LCD kijelző, "véletlenül" szintén a nagy testvérhez hasonlatos elrendezésben, hát hirtelenjében kell ennél több?
Aha, persze, például egy kockás zászló a műszerfalra, a fordulatszámmérőbe – nesze neked (Cor)Vette! :D
Akiknek viszont ez a megközelítés szinte semmit nem mond, azoknak talán jobb idejekorán elköszönni tőle, mert persze a praktikusságával azért bajok vannak. Csendben teszem hozzá, szerencsére. ;)
Eleinte nekem nagyon furcsa volt a nagyokat bólogató, a váltásokkor meg-meg torpanó lendület (ez azért elég idegörlő néhány hétig, míg rá nem érez minden helyzetben az ember, hogy mikor és mit szeretne a gép). A meglehetősen lassú, komótosan működő váltómű munkásságával fűszerezett kocsikázás béna lenne önmagában, de a szerkezet kézi üzemmódjában (főleg a kormányról) ez azért sokkal kellemesebb, élvezetesebb, és gyorsabban is vált. Ez egy klasszikus felépítésű, de robotizált kuplunggal megálmodott szerkezet. A sprődség is idővel átmegy evidenciába, ehhez az élményhez ez egyszerűen elengedhetetlen. És egy versenyautóhoz képest még ez is lágy puding, viszont ehhez képest meg az utcai autók nagy része (a sportos gépeket is beleértve) az. Tényleg!
Intenzíven gyorsítva nem engedi szétpörgetni a motort az elektronika, ha nem kapcsolunk időben manuálisan, a leszabályozási tartomány előtt közvetlenül ő megteszi ezt helyettünk (ez kanyarban nem mindig jön jól, ezért érdemes szigorúbb kontroll alatt tartani a folyamatot), valamint ha egészen lelassulunk vagy megállunk, visszakapcsol a megfelelő fokozatba a továbbhaladáshoz.
Ez pedig kényelmes, de van, hogy nagyon tetű, mire megtalálja a keresett fokozatot. Idegesítő. :(
Idővel rá lehet szokni, hogy még automata üzemmódban is élvezkedjünk, csak ehhez tanulnunk kell egy picit a konstrukció sajátosságait, azaz szoknunk a nyavalyáit.
Viszont a dombok között (pl. a Bakony) és hegyi szerpentineken igazán elemében van a kis dög, alig várja az egyik kanyarból kijövet, hogy beleeshessen a következőbe, ha ráérzünk kellően az ízére és egymásra hangolódunk. Ez nagyon meglepő élmény volt, ha ezt így nekem mesélték volna, én bizton állíthatom, az első - igaz városi - menetpróba után sem hiszem el! Szinte bármely - az ilyen helyeken ésszerű - sebességről képes meglepően nagyokat tolni egy esetleges előzés alkalmával, ha kiválasztjuk a megfelelő fokozatot, azaz akkor, ha a fordulatszámmérő mutatója már elhagyta a 2500-as beosztást, de még 4500 alatt van (innen hamar elfogy a szufla már, úgy 5800 körül), és mivel 6 fokozattal gazdálkodhatunk, még akár 120-ról is intenzív a gyorsítás, egészen 160 km/h-ig! Ez, és a 190 km/h feletti végsebesség - tudjátok, a híres Német autópályán - azért 696 köbcentiből kiindulva több, mint remek, azt hiszem. Persze nem (autó)pálya-versenyzésre született, sokkal inkább az önmaguk szórakoztatásának imádata motiválhatta tervezőit, akiknek ismeretlenül is szobrot állítanék valami könnyed, távoli, ám mégis maradandó helyen, mondjuk a hold túlsó oldalán.
Az is érdekes, és az élmény része, hogy gép alja csaknem teljesen telibe van burkolva egy sík műanyag, légterelő tepsivel (golflabda mintázattal), de a szélzaj így is óriási benne 110-120 km/h felett, akár csukott kapucnival is. Még szép, elvégre ez egy Roadster, kérem alássan!
Mivel rövid az autó, nem nehéz vele beférni bármilyen kis ficakba a forgalom közepette, stabil, a fékeire számíthatunk minden esetben és az emberekből általában nem vált ki ellenszenvet sőt, éppen ellenkezőleg! Több esetben odajöttek az utcán - zömmel nem szégyenlős idősebbek, hogy meg szeretnék nézni és ha lehet, megsimogatni(?), mert ilyen aranyosan szép autócskát még soha nem láttak. Szinte kivétel nélkül pozitív a fogadtatása, függetlenül a helyzetektől és ez roppant kellemes érzés tud lenni.
Ellentétben a büszkeséggel, mert szerintem semmi okom rá, hiszen voltam én nem is olyan régen akkora marha, hogy ezeket a műremekeket csak mozgó forgalmi akadályoknak tekintettem a V6-os bőrülésében pöffeszkedve. Biztosan ismerős ez az érzés némelyeknek még. Ha valakinek viszont nem, akkor inkább nem magyarázom...
Most azt érzem, az egész Smart Roadster jelenség számomra inkább egyféle isteni ajándék. A lélekfejlesztés eszköze, avagy jellempróba. ;)
Persze eleinte szokni kellett a sűrű, városi forgalomban araszolva, a halánték magasságban oldalról közelítő kamion és busz kerékagyakat, lökhárítókat, de hát ez már csak így van a 120 cm-es magasság alatt elbeszélt "betonvasalókban", ugye, kedves Ferrari és Lamborghini sofőrök?
A műszerezettség a kis opciós "békaszem" (vízhőfok és turbónyomás) gyári plusz órákkal középen igazán kielégítőnek nevezhető, (bár félhomályban szinte leolvashatatlanok azok), a gyári zene (by Grundig) sajnos legfeljebb csak átlagos (CD-n meg talán még az sem), ezen azért sokat javított a navigációs gyári harman/kardon fejegységre való upgrade, a kormánykapcsolók is kicsit nehezen járnak (pl. index kar), de illenek az autóhoz.
Talán ez a legkevésbé mercis Merci a világon az összeszerelés minőségétől és az átgondoltságától eltekintve. Minden, ami fontos a vegytiszta élvezkedés szempontjából, az nagyon "ott van" benne, e téren aligha lehet belekötni, ha már sikerült megszoknunk fent vázolt sajátos világát. Nekem sikerült.
Persze evidens, hogy autó helyett nem jó, kell mellé legalább egy valódi verda, 4 vagy több személyes gép, csomagtartóval, pláne ha társas lények vagyunk, netán családdal.
Kedves történet következik, a dízel dzsipes (SUV) machók fölényes mosollyal itt ugorhatnak egy bekezdést:
Nem olyan régen beálltam tankolni a közelünkben lévő AGIP kúthoz (még volt ilyen), amikor mellém állt egy nagy EX (vagy FX?) Infinity, Connecticut-i rendszámmal, majd a hölgy, aki vezette azt, a 2 vele utazó cseppnyi gyerkőcnek hangosan méltatta a kis piros "játékautómat", amikor is az egyik kicsi hangosan az anyjához a hátam mögött:
- Na de kié az a kocsi?
Mire a mama:
- Hát a bácsié, aki éppen tankol bele!
A gyerek ismét:
- Nem, a bácsié nem lehet, az a bácsi abba nem fér bele!
Ezen már én is elmosolyodtam, megfordultam, köszöntöttem őket, odajöttek és körbeállták az "apróságot", belenéztek, hogy hova lehet ebbe ülni egyáltalán? :)))
Télre leteszem a kisautót pihenni általában novemberben, a márciusi randiig csak néha kukkantok a garázsban a takaró alá, amikor hiányzik. És szokott. Nagyon.
Átlagban kétszer be is indítom a pihenő alatt, az udvaron jó időben járatom negyed órát, és addig is ücsörögök benne és szeretgetem.
*Amire nem tértem ki eddig, de eltér a széria gépektől: Kapott anno egy új motorvezérlő szoftvert próbaképpen 2009-ben (az ítélet írásakor már benne volt) az mw-auto-tuning.de oldalról (www.kollarchiptuning.hu), itthon ezt 65e Ft-ért, kb. nyolc perc alatt töltötték fel rá, szerintem az is nagyon megérte. Így jóval virgoncabb fickándozásra képes a „kis vacak”! Ezzel már rendesen keresztbe lehet tenni szűkebb kanyarokban, ha éppen kedvünk szottyan ilyesmire.
Egyesben nem is "használom ki", nehogy valami megnyekkenjen a többletnyomatéktól (az gyárilag 110, most 150 Nm, a teljesítmény gyárilag 82, most 109 LE) így jelenleg csaknem 1,5 bar-os töltőnyomást mutat csúcsban a műszer a korábbi 1 bar helyett, remélem, kibírja gond nélkül a kicsike… A fogyasztása érzésem szerint nem változott ezzel, viszont az első féktárcsákat sikerült szétégetnem, ezért kapott egy pár Zimmermann sporttárcsát, Galfer versenybetétekkel. Semmi csoda, de működik, ahogy kell.
Amikor F-1-es kormányt kapott váltóflepnikkel, azt persze fel kellett ismertetni az autó számítógépével, ehhez pedig be kellett vinni a verdát a Kárpát utcába, tudjátok, a Pappashoz, brrr... :(
A „szoftverdíj” (ez mi a f..tököm?) 150 euró, náluk ezt nem túl elegánsan 300 Ft-tal számolták akkor, amikor hivatalosan az csak kettőnegyven környékén volt, meg némi munkadíjat is felszámítanak persze, aminél az ott emiatt eltöltött kb. 4 óra, már-már agóniába átbillenő várakozás volt még kellemetlenebb (lévén előzetesen azt ígérték, kb. fél óra lesz), de talán mondhatom, hogy megérte mégis. Utána valahogy frissebben viselkedett a váltásokat illetően, meg mint ha gyorsabban is váltana azóta, tehát amúgy is jót tett neki a szoftverfrissítés valószínűleg...
2011-ben lett lecserélve róla a gyári, még eredeti Bridgestone garnitúra, mivel el nem koptak ugyan, a lefutott 40.000 km alatt, de anyagukban felkeményedtek és ezért meg-megcsúsztak az utóbbi időben.
4 db, 195/50R15 Yokohama Parada Spec-2 ment a helyükre.
Update:
A 2010-es gyártású, 195/50 R15-ös Yokohama Parada Spec2-esek felhúzott tetőnél már nagyon zavaróan zúgtak, mint ha a kerékcsapágyak mentek volna tönkre, és bár elkopva egyáltalán nem voltak, cserélve lettek Yokohama Advan Neova AD08R-ekre, amelyeket gyári méretben, 185/55 R15-ben sikerült meghozatni külföldről.
Egyelőre biztató, bár még csak néhány km-t tettem meg vele...
Update: sokkal jobban fog, mint a Parada Spec2, és csendesebben fut, abszolút elégedett vagyok vele.
A végére 2 apróság:
Mobil 1 (5W 30-as) olajjal járok vele (ezt írja ajánlatnak ehhez a motorhoz szervizkönyv), évente cseréltetem, mert nem éri el a 10e km futásteljesítményt így sem, viszont olajfogyasztást nem tapasztaltam eddig. És a lényeg: Nagyon szereti a Shell piros, 100-as, V-Power Racingjét, tudjátok, azt a jó drága benyát! Meghálálja minden cseppjét…
Hibalista
- - Nagyon nagy esőben, felhúzott tetőnél a jobb oldali tükörnél beszivárgott a víz. - - Elégtek (levendulává lilultak és nagy sebességről lassítva zúgtak) a féktárcsák és bepárásodott a j.e. villogó az őszi nedves időjárás közepette. - - 35000 km-nél kapott egy gyári tempomatot, autópályázáshoz, amit sokszor nem használtam eddig... - - 40000 km-nél az első stabilizátor bekötőszárak cseréje, párban. (picit kotyogott enyhén egyenetlen felületű úton) - - 45000 km-nél két első lengéscsillapító csere. (tünet nem volt, de a szerviz szerint már kicsit lógott a száruk. Először Sachs-ra, mert a gyári is ilyen gyártmány benne, aztán kb. 1000 km után Bilsteinre, mert a Sachs túl lágynak tűnt, néha felütött. - Olaj és szűrők cseréje évenként. (kb. 6000 km) - - Jobb első lengőkar csere, gyári újra, volt benne 2 mm difi, a futóműállításkor derült ki, amit Dunaharasztiban a Kaltenecker műhely végzett, ajánlom őket, precízek. - - A vezérműtengely végén levő fogaskerék picit lötyögött, tehát el tudott mozdulni, avagy a pozicionáló bütyke le volt törve, ez így lehetett, mióta nálam van az autó, de tovább nem kockáztattam, rendeltem bele gyári új tengelyt 2016-ban, és lánc, meg fogaskerék szettet, meg olajszivattyú meghajtó láncot is, ha már szét van szedve. - - Ehhez persze a motort ki kell emelni, aminek kapcsán egy klímacső a kompresszornál elrepedt, ezt javították, forrasztással. - - Turbó szelep hiba miatt ment el a teljesítmény néha forszírozott üzemben, ebből is kapott gyári újat. - - Jobb hátsó lámpa bepárásodott, csere, gyári újra. - - Antennaszár csere, mert az alján kirepedezett a gumi borítás, csúnya volt. - - Tönkre ment a gyári hangszóró, a pereme elporladt, csere JBL GTO-ra.
Ide hordtam szervizbe
Vilko, Tibi, Csepel. Ajánlom őket, korrekt csapat.
Értékelése: 9
Másik szerelő értékelése
Dénes István, Üllői út, ajánlom, korrekt, szimpatikus, segítőkész.
Értékelése: 9
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 2003 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 9 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 23000 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 50000 |
| Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | Hobbyautóm nem volt még... | Következő autója? | Maradjon |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.8/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan