Kis bordó francia
Szöveges ítélet
Remek kis autó volt!
Elfogult vagyok vele, mert soha nem hagyott cserben. Apám használtan vette a 90-es évek közepén. Nálunk csaknem 20 éven át rendületlenül ketyegett, teljesen megbízható volt, a megtett bő 300.000 km nem hatotta meg. Kezdő autósként ezt használtam, ő volt a családi mindenes. Hiba volt bontóba adni, nagyon megbántuk, pénzt nem adtak érte, pedig kutya baja sem volt...
Nagyon finom kis motorja volt: benzines 1.1-es létére fürge, 1-2 személlyel utazva takarékos, csendes. 3-4 utassal már kínozni kellett, hogy menjen, bár olyankor sem evett lényegesen többet.
Persze 48 LE nevetséges még egy 1.1-es motortól is. Két szerencséje volt: nagyon könnyű az autó (főleg méreteihez képest), és ezt öt sebességes váltóval szerelték. Utazósebessége ehhez képest 90-100 volt, ezt hegyen-völgyön tartotta, csendesen, kultúráltan. (Ne feledjük: amikor ezt az autót gyártották, autópályán 100 km/h volt a felső sebességhatár, azt pedig kényelmesen tudta tartani.)
Apámnak bőven elég volt Budapestre, nekem is tökéletes volt első autónak. A kis hengerűrtartalom és az alacsony teljesítmény is tud előnyös lenni: alacsony fenntartási költségek, alacsony adó, alacsony fogyasztás. Nagyon egyszerű konstrukció, semmi elektronika. Hagyományos megszakítós gyújtás, egytorkú Zenith porlasztó kézi szívatóval, nem volt minek elromlani. Autópályán lehetetlen volt gyorshajtani vele, de sose hajszolta senki 100 fölé, akinek volt egy kis szíve... Eléggé fordulékony (bár szervó sincs benne), és a kasztni utolsó centijét is látni elöl-hátul (kocka-forma) - így könnyű volt parkolni vele! Hihetetlen ilyesmit leírni a xenon fényszórók korában, de a világítása szenzációs volt, éjszaka is tökéletesen lehetett látni a ma már ósdinak számító H4-esekkel (amik sosem égtek ki).
A futómű szenzációs: magas építés, puha, kényelmes karakterisztika jellemzi, ami őszintén szólva szerintem a mindennapokban praktikusabb, mint a nagy kanyarsebesség (főleg egy 48 LE teljesítményű kisautónál). Ez nem ért le, nem akadt föl, simán parkoltunk vele magas járdára is, és soha de soha nem kellett költeni szilentekre, gömbfejekre, stabilizátorokra, futóműállításra... Egyetlen egyszer kellett vizsga előtt hátsó lengéscsillapítókat cserélni - ennyi volt a futóműszervíz alig 20 év alatt... Végig budapesti használatban bravúros, nemde? (Persze, a mai autókhoz viszonyítva billegős, de érdekes módon soha nem estünk le vele az útról.)
A hátsó kerékívek felületileg elkezdtek korrodálni (úgy 20 éves kora körül), de javítóívről szó sem esett, arra a 20 Ft-os nagyságú herpeszre bőven elég volt egy kis gittes javítás. Az alja is hibátlan maradt, sehol semmi rozsda. Mindezt úgy, hogy az autó élete során garázst sosem látott belülről.
Sok rosszat hallani/olvasni a típusról. Lehet, hogy apámnak nagy szerencséje volt és kifogott egy jól sikerült példányt. Mindazonáltal első autónak is bevált: ezen aztán meg lehetett tanulni autózni, semmi elektronika, ABS, ESP, légzsákok, stb.
Szerintem a kortársaihoz képest szép autótípus, tele finom apró részletekkel kívül-belül egyaránt. Még az alapmodellben is színezett üvegek voltak, belül krómozott kilincsek, a gyújtás ráadása után megmutatta a motorolaj szintjét. Bár a műszerfal anyaga egy borzalmas minőségű papírvékony műanyag, ami recseg-ropog, nyeklik-nyaklik, ám becsületére váljék: csak nagyon erős behatásra törik! A kezelőszervek példásak, minden kapcsoló, tekerentyű minőségi benyomást kelt 30 év után is. (Mondjuk az is igaz, hogy nincs elhalmozva extrákkal, de 1982-ben a kategóriatársak sem tudtak többet.)
Nekem ráadásul van egy gyengém, ami miatt sok százszor komolyabb autó csalódást okozott már: a pedálrend. Itt szerencsére teljesen egy vonalban vannak a pedálok. Balesetvédelmi és kényelmi szempontból is előnyös, ha fékezésnél nem kell a gázról feljebb emelni a lábat!
Mindazonáltal nekem a beltér kicsit szűkös volt, bár az is igaz, hogy kicsit Ötvös Csöpi alkat vagyok a 190 centimmel... De az ülései olyanok voltak, mint egy-egy fotel. A leghidegebb időben is 5 perc alatt üzemmeleg lett és nagyon hamar forróság volt az utastérben - kiváló volt a fűtés.
Szerintem kívülről se csúnya. Krómozott küszöb-, és esőcsatorna díszlécek, arányos fény-árnyék vonalak, korának szintjén kiváló légellenállás jellemzi az autót.
Olcsó volt fenntartani, fel se törték, nemhogy ellopták volna (a mi alapmodellünkben még rádió se volt...).
Ezt az autót 2012-ben beadtuk bontóba, az utódja egy 1.6-os békalámpás Corolla lett.
Nekem időközben volt 2.5-ös V6-os benzines Ford Mondeom, benzines 2 literes Renault 21-esem, V6-os Ford Contour-om (ez a Mondeo amerikai változata), 1.3-as békalámpás Corollám, jelenleg 2.5-ös benzines Volvo 850-esem van, ez már marad, számomra ez a mindent tudó álomautó.
Viszont 2016-ban nosztalgiából vettem egy ugyanolyan Renault 9-est, mint apámé volt, amiben felcseperedtem (évjárat, szín, felszereltség teljesen megegyezik a volt autóval), csak ez kicsit erősebb, GTL verzió, 1.4-es, 60 lóerős.
Mit is mondhatnék? A gyerekkorom/kamaszkorom egy kedves szeletét kaptam vissza.
Kiváló állapotú az autó, jobb, mint apámé volt. Ez idén 34 éves (szintén '82-es évjárat), végig garázsban tartott (nálam is). Gyönyörű, néhány esztétikai apróságtól eltekintve így ahogy van mehetne veteránminősítésre. (Most még csúnyácskák a felnik, van egy minimális szakadás a vezetőülés kárpitján - ezeket is orvosolni fogom.)
Kopó-fogyó dolgok természetesen cserélve, a karburátort tisztíttatni-beállíttatni kellett, de mindene eredeti és gányolásmentes.
Nem egy divatos, közkedvelt veterán, ma már alig ismerik, viszont aki csak meglátja, mindenki elismerését fejezi ki, pláne amikor megmondom a korát. Egy igazi ritkaság!
Én is - mint a nagy többség - mára már hozzászoktam a szervókormányhoz, az ABS-hez, a légkondihoz, elektromos ablakokhoz, ülésfűtéshez... Az évek távlatából most visszaülni a 30 évvel ezelőtti technikába: fantasztikus élmény! Csak ajánlani tudom! Eszméletlen jó játék! Ha érzéssel bánnak vele, akkor hálás, fürge, városban és országúton tartja a ritmust a maiakkal. Persze 34 éves autóval csak kíméletesen... De őszintén: türelmesen, szabályosan közlekedni A-ból B-be ma is tökéletes. Szeretni való, de nagyon!
Hibalista
- Semmi komoly javítás nem volt rajta és nem is igényelte soha. Minden főalkatrésze az maradt, amivel a gyárból kijött. (Kopó-fogyó alkatrészeket: fékalkatrészek, akksi, gyertyák, stb. nem említek.) - - Egy folyton visszatérő konstrukciós hibája volt: Az ablakemelő szerkezet egy fém spirál, ami egy műanyag külső burkolatban fut. Ez a műanyag gyakran eltörött, a következmény: nem lehetett feltekerni az ablakot, mert a spirál lelökte magáról a törött műanyag tokját. - Szerelőhöz ezzel nem érte meg elvinni, hanem irány a bontó (különben is a csere az évek alatt ujjgyakorlattá vált).
Ide hordtam szervizbe
Annak ellenére, hogy francia gép, bonyolultsága nem haladta meg egy Zsiguliét, ezért bármelyik útszéli szerelő hozzá tudott szólni. És nem nagyon tudták elrontani, bárhogy is igyekeztek a szakik... :-)
Értékelése: 9
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 1982 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 18 év |
| Teljesítmény | (5) | Km vásárláskor | 140000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 180000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | Renault 21 GTX |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (9.2/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan