Higgadt, úri, elegáns francia kombi
Szöveges ítélet
Bevallom, egészen eddig az autóig márkarasszista voltam, "csakanémet" "csakajapán" jeligével, amibe anno a családi Swift, meg most a négyütemű Trabim végülis belefér, bár gyanítom, a Honda meg a TDI fanok egymás lenézését félretéve összeszövetkeznének ellenem. Főleg most, hogy vettem egy HDI-t.
Tudni kell az autóról, hogy a vásárláskor hat éves volt, amiből csak hármat töltött Magyarországon, és az itteni tulaj (aki egyébként személyes jóbarátom) szinte vitrinben tartotta, és nagyrészt csak országúton ment vele, így az órában lévő 175e km ellenére az állapota olyan volt, mintha egy nem dohányzó, svájci fogorvos házaspár tartotta volna egy 2000 méteres hegy alatti atombunkerben, ahonnan közvetlen titkosalagút csatlakozik az autópályára, és így jártak vele tavasztól őszig vasárnap templomba tempomat 80-al, a tágas csomagteret finom hegyi levegővel megpakolva.
Ehhez még hozzájön az is, hogy pont a típus megjelenésekor voltam friss jogsis, és amikor először megláttam az SW-t, egyből belezúgtam, annak ellenére, hogy francia.
Úgyhogy talán érthető, hogy miért is voltam hajlandó megvenni.
Amikor először a volán mögé ültem egy próbakörre, fogalmam sem volt még az autó méreteiről/fordulékonyságáról, és rögtön úgy kellett kifordulnom egy szűk teremgarázsból egy nehezen belátható főútra. Hatalmas az autó orra, még tiszta, jó időben sem látod az autó elejét, nincs mese, meg kell tanulnod, hol az eleje, a parkolóradar sokat segít ebben. A szélvédő is nagyon lapos, a műszerfal teteje prériként terül el előtted, fentről sütő napnál idegesítően be is tükröződik az enyhén csillogó felület. Hátrafelé a sok és vastag oszloptól nehezen látsz ki, inkább tükörből tolass. B oszloptól hátrafelé viszont az elejéhez képest nem sok hely van, a 186 centimmel magam mögé már egy országjáró útra sem ülnék be. A csomagtér a kombi jellegnek köszönhetően megfelelő, kívülről is végre arányos a forma. Az üvegtető, meg a kényelmes fotelülések varázslatossá teszik vele az utazást.
Ha egy izgiri gyalogkakukk vagy, aki kockás zászlóval álmodik, akkor ez nem a te autód. A 108 lóerőre másfél tonna önsúly nehezedik, amiből egy az első tengelyen van. Magyarul nem egy izomautó, de ha mégis tempóból kanyarodsz, durván rátehénkedik az első tengelyre, és erősen alulkormányzott lesz. A felfüggesztés olyan so-so, huplikon hülyén huppan, de autópályára tökéletes. Viszont ha kényelmesen, úriasan közlekedsz vele, még városban is alig mászik a fogyasztása 5.5 liter fölé, autópályán tempomat 120-al az áramvonalas formájával én 4.9 litert számoltam benzinkúttól benzinkútig két emberrel, de sok cuccal.
A premium felszereltség fedélzeti computere nagy, színes kijelzővel rendelkezik, műholdas navigációval, cd lejátszóval, bluetooth csatlakozással, és rca aux bemenettel a kesztyűtartóban, viszont usb nincs. A hangrendszer meglepően jól szól, szép testes hangja van. A hűtés-fűtés-szellőztetés automatikus, a párát szélvédőre irányított orkánnal lehet eltüntetni, a klímát viszont csak a menübe belemászva lehet kikapcsolni, vagy nullára teszed a ventillátort, de fogyasztásban nem érezni a működését. Nekem nem tud magyarul a gép, ilyen fedélzeti computerrel nem is láttam echte magyar autót, de nem baj, tudok angolul, problem solved.
Megbízhatóságban csak négyesre osztályzom, pont a nyári nagy út előtt lyukadt ki a klímahűtő, de ez lehet akár a véletlen is, és persze nem létfontosságú, de ettől függetlenül megtörtént. Ezen kívül csak apró franciás hibái vannak, az anyós ablakemelő gombja nem működik, a fedélzeti computer középső tekerős gombja összevissza ugrál a menüben, és az üvegtető árnyékoló redőnyének már csak az első paneljét mozgatja a villanymotor, a maradékot kézzel kell előrehúzni, vagy hátratolni, de ez állítólag szériahiba. Olajat, szűrőket érdemes tízezrenként cserélni, ha gyári olajat használsz, hosszú életű lesz. A részecskeszűrő tisztítását és regenerálását önállóan végzi, amit kb 5-600 kilométerenként csinál, de ha pont célbaérés előtt kerül sor rá, elég bosszantó, ha nem akarod félbeszakítani, köröznöd kell még 5-6 kilométert pörgetve a motort. A rettegett kettőstömegű lendkerékre jelenleg 190ezer kilométernél még nincs panaszom, bár én inkább a Jazzy-t hallgatom Lady Gaga helyett az ennek köszönhető csendben, innen üzenem Prokop Gábornak. ;)
Összességében egy jól kinéző kényelmes kombi, megfelelő mentalitással jól használható, ha találsz belőle egy jó állapotút, érdemes lecsapni rá. Én a munkámból eredően keveset használom, és akkor is kímélem (főleg ha még hideg a motor), úgyhogy várhatóan még sokáig megmarad a jó állapota. Szóval ha nem vagy idegbeteg türelmetlen, és szeretsz figyelni az autóra, őszintén tudom ajánlani. :)
Hibalista
- 185000 km-nél a klímahűtő kilyukadt, csere, munkadíjjal együtt 40.000 Ft klímásnál.
Ide hordtam szervizbe
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (5) | Évjárat | 2010 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (4) | Km vásárláskor | 175000 |
| Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 15000 |
| Szerviztapasztalat | (6) | Átlagfogyasztás | 5 l |
| Előző autója? | 1.1 | Következő autója? | – |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (7.2/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan