Zsebrája
Szöveges ítélet
Remek autó volt. Semmit sem lehetett a Kadett B örökségből érezni. Persze az első futómű már csavarrugós volt.
A forma alapján nem is gondoltam, hogy a Kadetthez bármi köze lett volna, csak évekkel később tudtam meg.
Ez a GT mellett a legszebb Opel! A csúcsos rájaszájból kinéző ikerfényszóróktól indulva, a testesen kiperemezett, kerékíveken, a bódé alá beforduló sárvédőkön, ajtókon keresztül a corvettes homorú hátfalból kiálló négy kerek hátsólámpáig nagyon egyben van ez a forma. Nagyot dob rajta még, hogy a vastag c-oszlopokat hátrafelé összehúzva a csomagtérfedélben folytatodó rájahátat formáztak, így azok szemből, bizonyos szögből nagyon filigránnak tűnnek. Ha valakinek ez még nem volt egyértelmű formanyelv, egy-egy 8-10 cm-es krómráját is feldobtak az első sárvédők ajtók előtti felületére.
A kicsinysége egyedül a hátsó üléssor szűkös térkinálatában nyilvánult meg. Cserébe az első üléseken kényelmet, a farában nagy csomagteret nyújott (a B Mantáénál laposabb, de sokkal hosszabb itt a tér). Mai szemmel, de akár egy B Manta mellett is hihetetlenül filigrán autó.
A motor egy 16S változat volt, de még kéttorkú solex karbival (1971), tehát még nem 75 lovas olajválság szülte takarékos kivitel. Nagyon pörgős darab... Alul kifejezetten erőtlen, de 4000-től meglepően jól ment, hiszen csak 910 kg volt a menetkész tömeg (ennél még a GT is nehezebb volt, a Kadett B rallye volt 890, egy 1.4-es Tigra 1025!). Korát tisztelve nem mertem túl gyakran gyilkolni. A fordulatszámhatára ezeknek a motoroknak 6000/perc. Ekkor óra szerint 190-et ment, ami valójában 180 lehetett.
Az egyenesfutás semmivel sem volt rosszabb, mint a 15-20 évvel fiatalabb autóké (kettős, felül háromszög keresztlengőkarok, kanyarstabik elöl-hátul), a kanyarsabilitáson érződőtt a keskeny nyomtáv és az inkább utazósra hangolt rugózás, meg persze a 185/70x13-as kerékméret. Különös, hogy amíg a Manta B télen majdnem használhatatlan volt (3 cm-es hóban már alig tudott elindulni, ill. esőben bármikor keresztberaktam) az "A" remekül mozgott. Havon is alig lehetett drifteltetni, hamarabb kitolta az elejét!
A belsőre visszagondolva egyre hangulatosabbnak tűnik. A 3, csőből kitekintő műszer, a műbőr illata ma is gyakran eszembe jut. Egyetlen negatívum, hogy - bár nem volt valódi B-oszlopa - a hátsó oldalablakokat csak kibillenteni lehetett, leengedni nem, így az üvegek és az őket tartó krómlécek útjában álltak az amerikás musclecar feelingnek, de ez csak akkor lett volna zavaró, ha minden nap láttam volna Commodore A coupékat leengedett ablakokkal.
Az autó általános minősége fényévekkel előzte meg a későbbi márkatársakét. A meggyőző lemezvastagság, jó korrózóvédelem ('75-től '96-ig az Opel ezt lespórolta), a sok műbőr, a tartós ülésék mind olyan tulajdonságok, amik a későbbi Opeleken csak külön-külön és nagyon ritkán bukkantak fel.
A CIH motor is a kulturáltságot fokozta. Sokkal símábban, rezonanciáktól mentesebben járt, mint a későbbi ohc-sek.
Egy-két apróságon látszott a negyed évszázad: a vezetőoldali ablak (persze keret nélküli) kissé már lötyögött; két helyen megrepedt a műszerfal borítása (Opel betegség azóta is), a tetőkárpit nikotinos antikolást kaphatott, mert foltokban besárgult. A karosszérián a finnyásabb veteránosok már észrevették volna a sok javítást és közelről vizsgálva a krómok sem voltak már makulátlanok.
A váltókar hátsókerekes autóra nem jellemzően, nagyon hosszú utakon járt. Az egyest és a hármast majdnem függőlegesen, a kettest és a négyest szinte a középkonzolra fektetve kapcsolta. Üresben, 45 fokban, a vezető felé nézett.
A pedálok sportautósan közel kerültek egymáshoz. 44-es lábra ajánlott egy keskeny autóscipő viselése, bakancsban alig tudtam vezetni. A kuplung opeles bowdennyikorgással tette a dolgát, a fék természetesen rásegítős, a lábtérben a csúcs poén a bal kerékdobon pihenő ablakmosó gumipumpa volt. Láberő függvényében lehetett vele a szélvédő különböző magasságait, vagy akár az autó tetejét célozni.
A fogyasztás baráti volt. Városban 10, országúton (90-100) valamivel 7 liter alatt volt, valószínűleg a csekély önsúly miatt.
Anyagi okok miatt kellett megválunk tőle, ill. aggasztó volt az alkatrészellátás is. Szerencsére tele voltak még a bontók Kadett C-kkel, Ascona/Manta B-kkel, de ha bármilyen karosszériaelem kellett volna hozzá bajban lettünk volna.
Összességében csak ajánlani tudom, de manapság 1,5-2m Ft alatt - meg persze stabil alkatrészforrás nélkül - nem mernék belevágni egy jó állagú példány felkutatásába, vagy felújításába. (lehet, hogy kissé alá is becsültem az összeget)
Update: megvannak a képek...
Ezúton is köszönet édesanyámnak, hogy eszébe jutott megörökíteni az autót. A képek minősége a scannelés-printelés-scannelés tortúrának köszönhetően olyanok, amilyenek. Megvannak a papírképek is, később megbróbálom újrascannelni őket.
Még egy apróság:
Nem gondolom, hogy a B Manta ítészei elfogultak, én lehettem túl szigorú az "A"-hoz, ezért kissé feljavítottam az autó értékelését, mivel észrevettem, hogy a Manta B-k sokkal jobb osztályzatot értek el, és mivel az utóbbiból kettő is volt a tulajdonomban kijelenthetem, hogy a szélesebb utasteret leszámítva kényelmetlenebb autók voltak, mint az első széria. Zajkomfort, rugózás, összeszerelési és anyagminőség tekintetében is az "A" szériát sokkal jobbnak tartom.
Az 1.8S automata és a manuális 1.9S sokkal többet is fogyasztottak, pedig az 1.8-as mezei lajhárnak tűnt az 1.6-oshoz képest, mivel a többletsúly és az automata váltó többszörösen megzabálták a plusz nyomatékot. Az 1.9-es viszont az egyik legjobb Opel motor volt. Csendes és nyomatékos.
Hibalista
- A differenciálművet kellett cserélni, már iszonyú hangos és hézagos volt, ebből sejthető, hogy a km-számláló már legalább 2x fordult. - Kisebb karosszériajavítások. A nagyobb lakatosmunkákat az előző tulaj elvégezte. - Automata hidegindító cseréje.
Ide hordtam szervizbe
Házilag.
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 1971 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 2 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 23000 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 12000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 8 l |
| Előző autója? | R 18 TL | Következő autója? | Rekord 2.0S |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.8/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan