Szomorú véget ért végtelen történet...
Szöveges ítélet
Üdvözlök minden kedves olvasót!
Először is leszögezném, hogy ez nem csak vélemény lesz, inkább történet mesélés a Kadettemről.
Úgy alakult, hogy 2005-ben ételfutárként dolgoztam egy menő étteremnél és elég jól kerestem. Eladtam az öreg Passatomat (1982), amit apám hagyományozott rám, mikor meglett a jogosítványom. Nagyon vágytam valami erősebb autóra, de igazából nem volt elképzelésem. Sok ismerős vett Opelt abban az időben és eléggé tetszettek, leginkább megbízhatóságuk és olcsó fenntarthatóságuk okán. Aztán apám szólt, hogy egy haverja eladná a Kadett GSi-t, ami 17 éve nála van. Ennek a fele sem tréfa -gondoltam magamban-, egy GSi pont beleillik az elképzeléseimbe. Elmentem megnézni az autót és igazából elég ramaty állapotban volt, de megindult a vezérhangya. Annak ellenére, hogy a saját gazdája mondta, hogy ne vegyem meg ezt az autót, mert problémás, öreg, ki van a lelke. Azonban mint említettem, elég jól kerestem és csak az lebegett a szemem előtt, hogy új fényezés, motorfelújítás, kis teljesítménynövelés, nagy fék, nagy zene, nagy pályás foci stb. Tudjátok, csak a szokásos fiatalkori álmok.
Beleültem és elindítottam. Persze pumpálni kellett a gázt, mert anélkül esze ágában sem volt elindulni. Mikor végre beröffent, a szomszéd házát beterítette olyan négyszáz köbméter kék füst. Ha Piszkos Fred látja, azt hitte volna, hogy megkerült a cirkáló. Hát az egyértelmű volt, hogy a motor legalább gyűrűzést kíván, de inkább többet, mert elég furcsa hangok jöttek belőle. Az alapjárat le-föl rohangált, de olyan fél perc után legalább megszűnt a füstölés. Vagy legalábbis egy tűrhető állapotú Simson szintjére redukálódott. Felpattintottam a motorháztetőt és meglepődve vettem tudomásul, hogy milyen tiszta a motortér. Sehol egy olajfolyás, szigetelőszalag vagy hasonló probléma, eléggé rendben volt. Körbenézve az autót mindjárt feltűnt, hogy bizony karosszéria munka is lesz rajta bőven, a rozsdapatkány nem kímélte a gépet, szinte hallottam, ahogy rágcsál. De ezt sem bántam, úgy is akartam rajta ezt-azt módosítani. Amúgy teljesen gyári volt az autó, elég alap verzió, se szervó, se elektromos dolgok, se fedélzeti számítógép nem volt benne, de a GSi kinézet hibátlan volt, úgy értve, hogy minden megvolt rajta, amitől GSi egy GSi. A kezembe lett nyomva egy német nyelvű, megsárgult papír. Kiderült, hogy az autót ellopták pár hónaposan Németországban, aztán egy raktárban altatták, ahol a rendőrök találtak rá évekkel később. Valami oknál fogva nem találták meg az eredeti tulajt és elárverezték az autót, így került ahhoz, akitől én vettem. A papírt a német rendőrség adta ki, azt állt benne, hogy megszüntették a nyomozást az autó után. Kifizettem a nem túl nagy vételárat, belehuppantam és hazavittem. Úgy örültem az öreg gépnek mintha legalábbis egy új luxusautót vettem volna. Pedig az órája 422.000 km-t mutatott, de azt mondta a jóember, hogy vagy 1 éve nem megy az órája. Nem számított, jött a szokásos "úgyis fel lesz újítva" érzés. A vásárlás napján készült róla az első fénykép (az ítélet alján).
Ezek után még gyűjtögettem a pénzt (én naiv, ekkor még azt hittem, hogy minden csak pénz kérdése mikor az ember autót csinálgat) és használtam az autót úgy, ahogy volt. Pár alap dolgot azért csináltam rajta (a kötelező dolgokon kívül), pl hogy a halálba kopott, ócska gumikat meg a gusztustalan, rozsdás felniket -amiből elöl-hátul különböző volt- ledobtam róla és kapott fekete G Astra lemezeket, új téli gumikkal. Ekkor szeptember vége lehetett, azért télit. Csináltattam rajta futómű állítást, raktam be új fékbetéteket és belevetette magát a helyi közlekedésbe. Így, gyári állapotában is kellemes volt vele közlekedni, bár a lengéscsillapítók lehettek volna jobbak. Értsd úgy, hogy nem voltak tönkremenve, csak valami legolcsóbb utángyártott volt benne. Így kanyarban nem nagyon erősködtem, bár egy 1.3-as Kadettet birtokló haver szerint még így is fényévekkel jobb volt mint az övé. Gondolom azért, mert a GSi-ben van kanyarstabilizátor. Viszont egyenesben lehetett tolni neki rendesen, bár ritkán csináltam, mert nagyon égett a burám a magam után húzott "hőerőmű" füst miatt. Nem vagyok Greenpeace-s vagy ilyesmi, de ez nekem is sok volt. Elég semlegesen viselkedett az úton, de a nyomvályúkat nem szerette, azok szépen megvezették. Kicsit rosszabb úton nagyon kellemetlenül rázkódott az egész autó, szerintem itt bosszulta meg magát, hogy a GSi gyárilag 3 centivel alacsonyabb és keményebbek a rugói. A digitális műszerfalat nagyon szerettem valamiért, pedig nem valami szép. Állandóan azt hallgattam mikor először látta valaki, hogy "mi ez, knájgt rájder?". Nem hinnétek, hogy ez mennyire unalmas tud lenni egy idő után. A GSi változatokban, a műszerfal közepén van egy úgynevezett "Check Engine" lámpasor. Ez egy nagyon jó dolog, kezdetleges fedélzeti számítógép, ha úgy tetszik. Jelzi ha kevés bármelyik folyadék, ha kiég bármelyik lámpa, ha kopott a fékbetét és még ezer dolgot. Érdemes átolvasni az eredeti kezelési útmutatót, mert tud villogni és világítani is minden lámpa, ami mást-mást jelent. A gyári kormánynak rendkívül jó a fogása, valami nagyon jó anyagból van, alig kopott az eltelt évek során. A váltó átlagos volt, nem jó, nem rossz, leginkább semmilyen. A kuplung már elég kopott volt, de tette a dolgát. A kárpitok foszladoztak itt-ott, elég gyenge minőségű anyagból volt az egész belső tér, a műanyagok ridegek voltak, törtek mint a ropi. A szövet pedig összehúzódott az idők során és lemászott az oldalkárpitokról, belátást engedve a pozdorja-szerű lapra, ami tartotta. A tetőkárpit lógott mindenhol, egyszer le is esett menet közben. Nem szartam be, ne gondold, 100km/h-nál elkezdtem szellemet játszani az autóban, csak épp a szememnek nem volt kivágva a lyuk. Az ülések rommá voltak ülve, a vezetőülésnek pl olyan kemény volt a lapja, mint a '80-as évek játszótéri libikókájának. A kárpit pedig lötyögött rajtuk, látszott, hogy az eredeti szivacsmennyiségnek már csak a töredéke van meg alatta. Minden recsegett, ropogott, nyikorgott meg mindenféle hangot adott, amit el tudsz képzelni. A fűtése szar volt, eleve a radiátor nem volt a helyzet magaslatán és ezt még megfejelte azzal, hogy el voltak törve a műanyag fülek a boxban, ahol a bowdenek voltak. Elvittem egy csajt kocsikázni februárban és annyira fázott (max fűtés mellett), hogy a totál retkes alkatrész szállító pokrócomat tekerte magára. Nem is tartott sokáig a kapcsolat. A világítás nagyon jó volt, mint ezeknek a régi, nagy lámpás autóknak általában. A hátsó ablakfűtés nem ment, a hátsó ablaktörlő pedig hol ment, hol nem. Így teltek pokolbéli víg napjaim.
Később, valamikor tavasz vége felé mentem dolgozni Harkányba és arra lettem figyelmes, hogy az autó furán elkezdett "ringani" mint valami csónak és hátulról tompa kopogás hallatszik. A rozsdapatkány kiütéssel győzött és a jobb hátsó torony "feje elvált a törzsétől". Azért kopogott mert ugye a lengéscsillapító tartotta a tetejét, amit ütötte az alját. Elég érdekes érzés volt, szó se róla. Amúgy is terveztem már lakatoshoz vinni, legalább nem kellett tovább gondolkodnom az időponton. Egy lakatos megcsinálta nagyjából a főbb dolgokat az autón, ekkor még nem akartam komolyabban belemenni, mert még nem volt meg az a pénz, amivel terveztem nekiállni az igazi munkának. Nyár elejére kész is lett, ekkor megleptem magam egy 7.5x16-os Powertech alufelni szettel, rajta 195/45 R16 méretű Pirelli P Zero Nero gumikkal. Használtan vettem, de jó állapotban. Úgyis kellett nyári gumi, akkor már nézzen ki valahogy. Ettől persze minden parkolás kínszenvedés lett, de a szépségért meg kell szenvedni. Ja és persze hátul beleért a hülyén kitalált egyenes sárvédőbe, de ezzel nem szórakoztunk, paraszt módon jól kifeszegettük, hogy ne legyen gond. Ne feledjük, hogy csak tessék-lássék volt összefoltozva, nem kellett sajnálni hiszen tudtam, hogy hamarosan komolyabban meg lesz csinálva és akkor úgyis új sárvédőt kap.
Ezek után csak használtam az autót jó ideig, viszont történt egy érdekes dolog, aminek komoly szerepe volt abban, hogy nekiálljak a "nagy" munkának. Pécsről tartottam hazafelé éjjel és éppen Szalántán csurogtam 50-el, amikor megelőzött egy tapló állat egy Seat Toledo-val, kb 120-al úgy, hogy kétszer is majdnem nekem jött. A tök üres éjjeli úton, érted. Na, az ilyeneken én felhúzom magam. Gyűlölöm mikor valaki lakott területen emberkedik. Ahogy kiértem a faluból, odacsaptam a szétszaladt ménes közé és nagyon megbüntettem a csávót. Na nem azért mert olyan brutálisan elmentem neki, hanem mikor megelőztem kb 6000-es fordulaton, olyan füst terítette be őt meg az egész környéket, hogy szerintem félre kellett állnia egy negyed órára, míg eloszlott. És a következő faluig toltam neki, szóval azt hiszem a Greenpeace most joggal háborog a légszennyezés miatt. Természetesen kb 10 perccel az eset után elkezdett világítani az olaj lámpája, figyelmeztetve, hogy egy kicsit kevés van benne. Halkan megjegyzem, hogy Pécsen öntöttem rá, előtte 1 órával. Szóval begördültem egy Tesco benzinkútra (akkor még volt ilyen) és vettem egy 5 literes Tesco olajat, amiből legalább 3-at ott helyben becsurgattam. Közben sűrűn néztem körül, hogy ha netán erre jön a köcsög Seat-os, gyorsan lecsapom a gépháztetőt, nehogy már jól érezze magát attól, amit lát. Itt döntöttem el, hogy nem mehet így tovább, neki kell állni az autónak, mert már nagyon ramaty.
Szerencsére a megfelelő szakemberek a rendelkezésemre álltak ismerősi körömben. Első körben a mechanikai részeknek álltunk neki. A motort kiszedtük és egy autószerelő barátom nekilátott szétszedni. Ő amúgy szabad hétvégéin versenyautókat bőrözött hobbiból, szóval eleve úgy állt neki, hogy ebből valami jobbat hoz ki, mint az eredeti. És ami nem mindegy, hogy nagyon jó áron szerezte az alkatrészt. A gyárit is, meg a komolyabbat is. Mikor lekerült a hengerfej, akkor jöttem rá, hogy valójában eddig négy hengeres V8-al jártam, mert úgy kolompoltak benne a dugattyúk jobbra-balra. A motor elment Pécs-Újhegyre egy szakemberhez, akit többen javasoltak, ha jó munkát akartam. Amíg a motor Pécsen wellnesselt, mi nekiálltunk a maradéknak. Nem akarom inden alkatrész márkáját külön leírni, de mindenből a legjobb minőségűt kapta. Újra cseréltünk szinte mindent. Kapott új féktárcsákat, új fékdobokat, új fékbetéteket, gyári új fékcsöveket és gyári új fékerő-határolókat. A futóműben újra lett cserélve az összes szilent, gömbcsuklók, stabilizátorok, összekötők, csapágyak. A komplett kormányművet felújította egy helyi, öreg szaki. Zöld H&R márkájú ültetőrugók kerültek bele, Sachs Super Touring lengéscsillapítókkal. Nem tudom pontosan mennyit ültettek, de elég sokat. Persze ekkor még nem volt látványos, hiszen motor nélkül az eleje kb az ereszcsatornával volt egy magasságban. Újra lett cserélve az összes motortartóbak, váltótartóbak és a toronycsapágyak is. A vízhűtő is újra lett cserélve minden vízcsővel együtt. A váltó nálunk maradt, oda került új kuplung, új szerkezettel és minden csapágy is új lett. Kapott új olajat és egy rudazat felújító szettet. Az olajhűtő (gyárilag volt benne) alaposan le lett pucolva és újra is festettük, mert eredetileg is fekete volt. A kézifékkötél is újra cserélődött. Meg mittudomén, minden új lett.
Kb két hét telt el ezekkel a munkákkal, amikor szóltak Pécsről, hogy készen van a motor. A szerelő srác ment érte, én pedig átmentem hozzá, mikor hazaért. Kívülről persze ugyanaz a motor volt, csak nagyon alaposan letisztítva. A lényeg a belbecs volt. Minden csapágy új volt benne, mindent kisúlyoztak, kapott kovácsolt hajtókarokat és kovácsolt dugattyúkat. Azt mondták, ha kicsit figyelek rá, örökös lesz mint a nyomorúság. Az olajkarterbe szerkesztettek hullámtörő lemezeket, hogy éles kanyarban ne essen le az olajnyomás. A későbbi változatokon már gyári volt ez a védelem. Beleraktuk a motorba a már korábban megvásárolt új dolgokat, vízpumpát, olajpumpát, termosztátot stb. Ez is eljött, el sem hittem, majdnem kiugrottam a bőrömből. Beleraktuk a motort, feltöltöttük folyadékokkal, persze most már nem Tesco-s löttyökkel; aztán visszakötöttük a villamosságot. Másodikra vagy harmadikra indult el, nem emlékszem pontosan. Utána többször leállt, de kb 10 perc után, már nem kellett figyelni rá, járt magától is. Persze új motor révén, kicsit rapszodikusan. Amíg csinálták a motort Pécsen, fel lett újítva a szívósor, az alapjárati motor és a légtömegmérő, úgyhogy szerencsére nyoma sem volt annak a hebrákolásnak ami előtte jellemző volt rá. Meg a kartergázcső le lett vezetve egy csővel a motor alá, hogy oda nyomja a retkes levegőt, ne vissza a szívósorba. Oda menjen csak a finom, friss levegő. Most már egészen biztos, hogy a Greenpeace-el nem fog összejárni a család. Miután álló helyben meggyőződtünk róla, hogy minden oké eddig, elindultunk egy körre. Mondta a szerelőm, hogy először Ő vezeti, mert hamarabb észreveszi, ha valami nem oké. Ez teljesen logikus, de nehéz nyugton lenni közben, nagyon viszket a tenyér, hogy kormányt fogjon. Már utasként is lehetett érezni, hogy ez most valami más. Gondolhatjátok, minden új volt. Persze még nem lehetett nyomni neki, de már ekkor benne volt az erő ígérete. Aztán a legközelebbi faluban megfordultunk és közölte a barátom, hogy visszafelé én vezetek. Na, az valami leírhatatlan érzés volt. Úgy álltunk az úton mint Katiba a gyerek. Nagyon feszes volt minden, nem volt bólogatás meg lötyögő váltókar. Frenetikus érzés volt, azt hiszem azóta sem éreztem olyan büszkének magam. Bár egyszer sikerült majdnem 1 percig két szólamban finganom, akkor majdnem ilyen büszke voltam.
Szuper volt az autó, így mechanikailag szinte újan, de sokáig nem élvezhettem, mert történt egy kis baleset ami miatt kicsivel több mint 2 évre le lett támasztva a garázsba. Ezt nem részletezem, mert semmi köze az autóhoz, ugorjunk előre az időben.
2009 március. Csiripeltek a madarak, dugtak a nyulak, meg itt-ott már motorosokat is lehetett látni. Kinyitottam a garázsajtót és ott állt a gép. 1 centi vastag por volt rajta és egy egércsalád lakott a hátsó ülésben. Gumik leeresztve, bent állott szag, meg persze egérszar. Akku nem volt benne, nem is próbáltuk elindítani. Felfújtuk a gumikat és kihúztuk az udvarra. Már le volt beszélve a lakatos komámmal, hogy megy hozzá az autó „újjá varázsolás” címszóval. Az udvarban kipakoltuk a belsejét, csak a vezetőülés meg a kormány maradt bent. Rákötöttük a haver kocsijára és lehúztuk a lakatoshoz. Itt megkezdődött egy több hónapos folyamat, mert azt kértem a sráctól, hogy inkább tökéletes legyen, mint gyors. Mikor 2 hét múlva először meglátogattam az autót, elég siralmasan nézett ki. Egész táblák voltak kivágva belőle, nem volt rajta küszöb, sárvédők és jóformán nem volt padlója. Meg persze nem volt benne üveg, nem voltak ajtók meg semmi nem volt rajta tulajdonképpen. De szépen haladt vele, egyre szebb lett ahogy hétről hétre látogattam. A motorháztető le lett morcosítva, a Kadett kilincsek helyét Astra kilincsek vették át, a csomagtérajtó át lett alakítva (nem falazva) és a belső küszöb 2-es lemezből lett. Eltűntek a díszlécek, ki lett szélesítve oldalanként 6 centit a hátsó sárvédő, de itt az volt a kérésem, hogy a gyári kinézet maradjon meg. Ezen vakarózott kicsit a srác, de végül nagyon szépen megcsinálta, ahogy kértem. Nyár közepe felé valamit flexelt éppen, én meg odébb mentem a műhelytől, mert agyf*szt kaptam a hangjától. Na most a srác udvara tele van mindenféle autóval. Ronccsal, javításra váróval meg mindenféle elemekkel. Ott állt egy Renault Scénic, olyan 2000-es évjárat körüli. Az eleje volt elég csúnyán összetörve, kíváncsiságból kinyitottam az ajtót, hogy körbenézzek benne. Erre mit látnak szemeim? A kéder gumi egy az egyben ugyanaz mint a Kadetté. Csak éppen az már minden Kadettben szar, ez meg tökéletes. Odakiabáltam a srácnak, aki közben befejezte a szomszédok dobhártyájának simogatását, hogy mi a terve ezzel az autóval:
-Nagy része megy a MÉH-be.
-Megkapom a kédergumikat?
-Vidd a pi**ába.
-Köszi!
Hát körbeért a vigyor a fejemen. Kadett újszerű kéderekkel? Ilyet sem sűrűn látni. Kicsit vágni kellett belőle és tökéletes lett.
Aztán nyár vége felé készen lett a lakatolás, nagyon meggyőző volt, a legkisebb problémás rész is kijavításra került. Ekkor az üres karosszéria átkerült a fényezőhöz, de ott még csak előkészítették, mert még nem döntöttem el, hogy milyen színű legyen. Szerencsére a lakatosom nagyon sokoldalú, olyannyira, hogy már majdnem gömb. Ezért nekiállt a műanyagok teljes helyrehozásának. Minden letört kis fül visszakerült a helyére, az összes törés és repedés eltűnt, nagyon szép munkát végzett. Mivel a Kadetteken gyárilag a lökhárítóban van a rendszámvilágítás, ezért azzal kezdeni kellett valamit, mert nekem az átalakított csomagtérajtón a rendszám fölé került. Ezt is hibátlanul megoldotta, tökéletesen simára eldolgozta a helyét. Csak egy gyári hátsó szárnyat kellett szereznem, mert az eredeti menthetetlen volt. Közben már vadásztam új belsőre az autóhoz, mivel '86-ban még a világ legszarabb, törős műanyagjából készült a Kadett belseje, ráadásul egérszürke volt, ami borzalmasan nézett ki. Viszont '90-től vagy '91-től már valami egész korrekt anyagból csinálták, amit akár hajtogatni is lehetett, olyan puha volt. És volt belőle fekete is, na én arra hajtottam. Szerencsém volt, találtam Budapesten egy nagyon szép utolsó szériás Kadettot, amit bontásra szántak, mert nem voltak magyar papírjai. És hát ugye akármilyen szép, egy Kadettot az akkori horror regisztrációs adóval nem nagyon érte meg forgalomba helyezni itthon. Ez volt a szerencsém, mert teljesen fekete volt a belseje és 10.000- forintért megkaptam mindent. Egy haver meg pont ment Budapestre, úgyhogy el is tudtuk hozni. Az a bizonyos vigyor megint körbeért.
Mikor végeztek a fényezés előkészítésével, szóltak, hogy menjek színeket válogatni. Kedves autóstársaim, elmondom, hogy ez egy nagyon kellemes feladat. Kávéval meg üdítővel kínálgatnak, leültetnek, hogy nyugodtan legyél és az öledbe dobnak 1 tonna színkártyát, hogy válogass. Aztán kiválasztasz 10-et, a fényező meg leszűkíti 5-re. Feltéve, hogy normális és segít választani. Mert ők általában tudják, ha egy szín nagyon kényes, vagy valójában hülyén mutat, csak a kártyán szép stb. Ezzel az 5-el kisétálsz a napra és össze-vissza forgatod mint valami hülye gyerek a búgócsigát. Aztán megszületik, hogy melyik legyen és mindenki boldog. Másnapra megfújtak nekem egy színkártyát. Az egy kb 20x20 centis vastag lap, amire ráfújják az általad választott színt, hogy lásd nagyobban. Hát valami elképesztően gyönyörű volt, úgyhogy megadtam az engedélyt az egész autó fényezésére. Ja, azt el is felejtettem, hogy a Porsche kínálatából esett a választásom egy ilyen narancsos-aranyos-barnás színre. Meg nem mondom már a nevét. Ekkor már augusztus vége felé voltunk. A fényezést úgy kértem, hogy kívül-belül legyen kifújva, de ahol nem látszik, ott csak lökjék meg rücsivel nyugodtan, az a biztos. Amíg a fényezéssel bajlódtak, én felújítottam otthon a biztonsági öv mechanikákat. Úgy húzták vissza az övet, ahogy új korukban sem. Meg bevásároltam ezt-azt a belsejéhez, minden patentből meg bolhából vettem 50 darabot, plusz a csomagtérajtóhoz vettem új teleszkópokat. Aztán elmentem a fényezőhöz és leesett az állam a már kész elemek látványától. De nem ezért mentem, hanem, hogy összeírjam a nem teherviselő csavarokat, mert mindenből rozsdamentest vettem, hogy azzal legyen összerakva. Adjuk meg a módját nem? Ha már egyszer ennyire beleugrottunk. Meg szereztem egy alu tanksapkát és kis alu antennát is Németországból, mégiscsak szebbek mint a gyáriak. A fényezők jó munkát végeztek, minden üreget jól telefújtak ezzel a viaszos mifenével, az alján meg igényesen figyelt az alvázvédő. Én nem ismerem ezeket az anyagokat, azt mondták, hogy jók, hittem nekik. Az autó visszakerült a lakatoshoz, aki nekiállt összerakni. Közben gyártott hozzá új kipufogót, én pedig beszereztem egy rozsdamentes hátsó dobot, viszonylag visszafogott dupla kocka véggel. Mikor végzett az összerakással, majdnem elaléltam, hogy mennyire jól néz ki az autó. A hátsó lökhárító gyárilag kicsit lógott, mondtam neki, hogy ezzel kezdeni kéne valamit. Másnapra a helyén volt.
Október eleje felé vittük haza az autót(még nem lábon), aki látta, mindenki dicsérte. Nem hitték el, hogy ez ugyanaz a pucok amivel régen jártam. Összeraktuk a belsejét, végre a jó minőségű, fekete műanyagokkal. De nem akartam, hogy úgy zörögjön, mint régen, mert azon sajnos az új patent sem segít. Viszont kaptam egy jó tanácsot a lakatostól, hogy zsírozzam be a patentokat. Így is lett. Az oldalkárpitok még mindig szürkék voltak, ezekkel kezdenem kellett valamit, mert nagyon elütöttek az új belsőtől és amúgy is nagyon rossz állapotban volt a szövet. Mivel még nem terveztem kárpitoshoz vinni, gondoltam megoldom házilag. Lehúztam a gyári szövetet és valami erős kárpitragasztóval fekete filcet ragasztottam rá. Nem igazán erre való anyag, de a célnak megfelelt ideiglenesen. Így viszonylag egységes lett a belső. Még a bekezdés elején írtam, hogy nem lábon vittük haza, ennek két oka volt. Az egyik, hogy nem volt műszakija, rég lejárt. A másik, hogy nemes egyszerűséggel nem indult el. Nem tudtuk mi van vele, gyújtás volt, szikra volt, benzin volt az önindító pörgetett, de meg se nyekkent. Átvittük a szomszéd városba egy autóvillamosság-szerelő mesterhez. Ő túlórázott rajta kb 1 hétig, kicserélte a váznyúlványról a váltóra kötött testkábelt, mert az rongyos volt, de csak hobbiból, mert nem ez volt a probléma. Végül rájött, hogy az AC relé szopatja. Minden szempontból jónak tűnt, műszer szerint is, gyári ECU szerint is, de mégsem volt jó. Szerencsére volt neki a polcon vagy 100 darab bontott, végül egy BMW-ből származó jónak bizonyult. És az autó beindult. Mikor felhívott, hogy jár a motor, mehetek érte, majdnem kiugrottam a bőrömből! Remegő kézzel próbáltam tárcsázni a telefonon, hogy valaki rögtön vigyen el az autómért. Kb 5.-re sikerült csak annyira úrrá lennem magamon, hogy sikerült.
Kiszálltam a haver autójából a szerelő háza előtt, remegő lábakkal. A haver végig röhögött rajtam. Izzadtam, fáztam, melegem volt egyszerre. A szerelő tudta, hogy ez fontos nekem, nagyon megadta a módját a dolognak. A bejárón végig nem állt semmilyen autó(pedig mindig tömve van neki), csak középen az enyém. Gyönyörűen lemosva és kitakarítva. Sajnos borongós idő volt, szóval a nap nem esett seggre az új fényen, de ne legyünk telhetetlenek. Így is gyönyörű volt, túlzás nélkül. Kifizettem a javítást, beültem és elindítottam. Az új kipufogóval nagyon kellemes hangja volt. Abszolút nem volt hangos, de kellemes mély hangon bubogott, pont ahogy szeretem. Több mint 2 év telt el azóta, hogy utoljára elindítottam. El sem hittem, hogy végre itt ülök benne és jár a motor. Elindultam hazafelé, vagyis egy helyi autószalon felé, műszakira. Hihetetlen érzés volt menni vele, a zsírozott új patentoknak és a modernebb, puha műanyagoknak köszönhetően szinte teljes csend volt az autóban. Csak a kipufogó mély mormogását, meg a téli gumik surrogását hallottam. A nyári kerekek már nem voltak meg, azok a hosszú állás alatt elkallódtak. Olyan 2 km-re lehettem a célomtól, mikor elkezdett a kormány rángatni. Nem tudtam, mi lehet ez, szépen elkezdtem lassítani, nehogy gond legyen egy hirtelen fékezésből. Mikor sikerült megállni, az autó jobb elejénél füstöt láttam felszállni. Ekkor már tudtam, hogy a fékkel van valami gubanc. Kiszálltam és megállapítottam, hogy a féknyereg megszorult. Csodálkoztam, hogy megszorult, mert meg lett járatva a hosszú állás után. Nem sokkal később megtudtam, hogy a régebbi Gsi-k (meg eleve a Kadettek) még Delco fékkel voltak szerelve, amik öregen produkálnak ilyen tüneteket. Le kell cserélni ATE gyártmányúra. Hát gondolhatod, hogy az út szélén állva milyen érzések kavarogtak bennem. Végre mehettem az autómmal, amire olyan sokat vártam, amibe ennyi pénzt, munkát, türelmet beleöltem. Erre pár km után megszívat a fék, olyan szinten, hogy nem is tudok tovább menni és persze nem tudok semmit kezdeni vele az út szélén. Nagyon borús hangulatba kerültem. Megállt mögöttem egy rendőrautó, hogy mi a probléma. Rögtön kiszúrták a lejárt műszakit, már láttam a csillogást a szemükben. Ami rögtön hamvába holt, amikor a kezébe adtam az útvonalengedélyemet, bocs jeka, így jártál, ma nem lesz bünti. De ha már itt vagy, hívjál autószállítót. Azt a csalódottságot láttad volna. Mindjárt jobb kedvem lett. De azért hívott trélert, ami meg is érkezett kb 5 perc múlva, mert a telephelyétől 600 méterre robbantam le. Szerencsére a srácnak nagyon tetszhetett az autó, rendkívül óvatosan húzta fel a trélerre. Elvittük a szerelőhöz, aztán letettük az udvarba. Nagyon el voltam keseredve, azt hiszem joggal éreztem úgy, hogy valaki nagyon haragszik rám odafent, pedig ezzel még csak bemelegített a sors, de ne szaladjunk ennyire előre. Mikor hazaértem rögtön nekiálltam ATE fékeket keresni hozzá, szerencsére egy barátomnál előfordultak ilyenek, úgyhogy hamar lett. Pár napra rá elkészült az autó és ott helyben le is műszakiztatták. A vizsgabiztos lement alá, felkattintotta a lámpáját, aztán rögtön le is kapcsolta és kimászott az aknából. Kérdőn néztem rá, mire ennyit mondott: „Minden új, mi a pék f*szát nézzek rajta?” Nagy reményekkel indultam el, hogy most már nem lesz baj.
Ezek után használtam pár napot, de végül úgy döntöttem, hogy lerakom a garázsba. Nem azért szenvedtem vele ennyit, hogy téli használattal büntessem. Eljött 2010. Tavaszig csak 1-2 tényleg szép téli napon hoztam ki, megjáratni kicsit. Mindig hibátlanul indult, bárhova el mertem volna indulni vele, annyira megbíztam benne. Mikor beköszöntött a tavasz, kapott új 16-os felniket, új gumikkal. Így már tényleg szép lett. Egész nyáron mentem vele, mint a meszes. Jó sokáig járattam a „friss” motort, gyakran cseréltem olajat a tökéletes eredményért. Ami meg is hálálta magát, mert szuper volt az autó. Nem volt egy Ferrari, de nagyon jól ment. Az átlagos Turbo-Diesel autók kevés eséllyel indultak (2.0 körüli Tdi-k és társaik, nem az R8 Tdi-re gondolok), az átlagos szívó benzinesek labdába sem rúgtak. Ismerős E60-as 530D BMW-ét 200-ig toltam magam előtt. Elmenni nem bírtam neki, de azért ez is szép, nem? Amúgy nem kell megkövezni, ez a kihalt, éjjeli M6-on volt. Csodás nyár volt! Úton-útfélen odajöttek nézegetni, dicsérték, hogy milyen szép, én meg persze dagadtam a büszkeségtől. A lányok is szerették, azért sem haragudtam. Voltunk együtt ezer helyen. Nyár vége felé kapott sport üléseket, meg nagyon szép állapotú, gyári Bosch lámpákat. Ezeket a berakás előtt szétszedtük, alaposan kipucoltuk és a foncsor külső részét, feketére festettük. Nagyon komolyan nézett ki, de sajnos erről nincs kép. Beszereztem egy szett gyári elektromos ablakot, ez igazi kincs volt, Kadetthez nagyon ritka. És ezzel együtt, be lett szerelve egy távirányítós központi zárszett, ami nyitotta a csomagtartót is. Szereztem hozzá elektromos szervót, hátsó tárcsaféket meg egyéb mindent is, de addigra beköszöntött a szottyos ősz, úgyhogy inkább tavaszra hagytam ezeket.
2011 február 22. Szép napra ébredtünk, elmentem dolgozni, de egész nap az járt a fejemben, hogy csak érjek haza, megjáratom kicsit az autót. Egy deka felhő nem volt az égen, nem is volt várható. Nagyon hideg volt, de száraz. Mikor hazaértem, dobtam egy gyors vacsorát meg egy akksit az autóba és már mentem is. Sok haverral találkoztam, elment az idő. Este tízkor a helyi Shell kút parkolójában cigizgettem, épp azon gondolkodtam, hogy elhúzok a francba haza, mert fázok mint a vadászkutya. Kb -15 fok volt. Erre begördült egy barátom a kútra, akivel elkezdtünk beszélgetni. Mondta, hogy még sosem ült a Kadettban, vigyem már egy kört. Hát vittem. Nem kell semmi rosszra gondolni, nem vagyok az a fajta aki széttapossa az autót, hogy megmutassa, mennyire megy. Mikor kifordultunk a kútról, kicsit odaléptem neki, de olyan 80km/h-ig maximum, aki ennyiből nem érzi, hogy jó erőben van, az nem is fogja soha. Pont a szomszéd városból jöttünk visszafelé, a semmi közepén a két város között, olyan 80 vagy 90km/h-s sebességgel, amikor szemből nekünk jött egy sportmotor, 160km/h-val. Nem kell rögtön szidni a motorosokat, magam is az vagyok. A motoros rögtön szörnyethalt, engem úgy húzott ki az autóból a barátom aki velem volt. Ő egész jól megúszta, én nem. Utána kórház, rehabilitáció, stb. 2 hónap múlva tudtam először kimenni az utcára. Az első utam az autóhoz vezetett, ami a rendőrség telephelyén állt. Teljes totálkár, motor leszakadva, váltó a motorról leszakadva. A karosszéria össze-vissza deformálódva. Ülések eltörve, műszerfal leszakadva, üvegek kitörve. Nem ragozom, egy totális roncs volt az egész. Az látszott, hogy az általam kért 2-es lemez küszöb megmentette az életemet. Az is lehet, hogy mindkettőnkét. Szomorú látvány volt. Ne is firtassuk, hogy mi történt a megmaradt részeivel. Semmi felemelő, amit le kéne írni.
Ennyi jutott nekünk. Egy nyár meg egy kicsi. Azon az éjszakán az autónál sokkal több ért véget. Egy fiatal srác élete, aki elkövetett egy hibát. De őt hagyjuk békében nyugodni. Az én autómániámból is oda lett egy darab. Erőmön felül hoztam létre ezt az autót és szerintem többet nem leszek rá képes. Legalábbis amíg nem leszek minimum milliomos. De a türelmemből és az odaadásomból is odalett egy darab. A mai napig emlegetem. Néha eszembe jut, hogy március elejére volt bejelentve kárpitoshoz. Gyönyörű lett volna. Végre passzolt volna a belső a külsőhöz. A végére csak egy valamit szeretnék hozzátenni. A 20SEH motoros Kadett Gsi egy ku*va jó autó. Na jó, még egy valamit szeretnék. Ha idáig elolvastad a történetet, akkor Te nagyon kitartó vagy. Remélem nem volt unalmas, próbáltam úgy kiírni magamból, hogy másnak is érdekes legyen. Talán sikerült! Köszönöm neked, hogy elolvastad!
Hibalista
- Sok minden elromlott rajta, de apróságok, semmi komoly. Az alkatrész gombokért van hozzá. Ha van! Mert bizony sok a nehezen beszerezhető tétel.
Ide hordtam szervizbe
Kispál autószervizKorrektek, gyorsak. Néha, de tényleg csak néha kicsit felületesek.
Értékelése: 8
Másik szerelő értékelése
Lengyel András autóvillamosság szerelő mesterAbszolút profi, az új, a régi és a nagyon drága autókhoz is hozzá tud nyúlni, mindenhez van gépe, programja, de nem büdös neki lámpázni sem az öreg gépeken. Segítőkészsége páratlan.
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 1986 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 6 év |
| Teljesítmény | (9) | Km vásárláskor | 422 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 34 |
| Szerviztapasztalat | (7) | Átlagfogyasztás | 8 l |
| Előző autója? | Passat 1.6 1982 | Következő autója? | Kadett D GTE |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.7/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan