A projekt az IHM támogatásával jöhetett létre. Írjon ítéletet! Írtam, de hogyan szerkeszthetem?

Ha az indapass elötti időkben írtam ÉS megadtam az email címet.

Az ítélet alján lévő mezőbe írja be azt az email címet, amivel egykor írta az ítéletet. Ekkor egy emailt kell kapjon a további teendőkkel.

Ha nem adtam meg emailt, vagy már nem tudom mit adtam meg, esetleg megszűnt az a cím.

Írjon a nepitelet@mail.totalcar.hu címre, ahova küldje el a probléma leírását illetve az ítélet linkjét.

Már indapassal írtam az ítéletet

Ekkor az ítélet alatt megjelenő sárga indapass boxon keresztül kell belépnie. Belépés után az ítélet alján lévő linkre kattintva szerkesztheti azt.

Autók » Nissan » Almera (1995-2000)

Almera 1,4 GX 

Az ítélet értékelése
4,3(7 db)

In J-s alvázszám we trust

Szöveges ítélet

Adott a magát tudatos fogyasztónak kikiáltó egyetemista, interneteléréssel, rengeteg ábrándosan eltöltött órával a jogosítványszerzés rögös útja alatt – meg totális hozzá nem értéssel, ami az autókat illeti. Igen: a végeláthatatlan Totalcar-olvasás, Égéstér-hallgatás és Népítélet-böngészés eredményeképpen gyakorlatilag hetente más típusra vágytam, elalvás előtt a japán megbízhatóság és az ugyanolyan korú európai autók szebb állapota közötti döntés súlyától hánykolódva. Mire meglett a jogsi, már túl voltam a Corolla-, az F Astra-, a Civic-, és a III-as Golf-korszakomon is; a hahu szűrőjén ekkor már a lemondó "Pest-környéki, szervós, garázsban tartott" konfigot használva. Az elsődleges szempont mégis az olcsó fenntarthatóság volt, egy nagyon csúnyán átbővítettkeresőzött nap után pedig már kész lettem volna a Biztos Kispolgári Élethez vezető út záróvizsgáját letenni: megvettem, lelkesen megvettem volna a 260 ezerre tartott Lanost. Ekkor jött a képbe a színe miatt addig nyugodtan átgörgetett Almera – merthogy az autó a fényképek alapján bizony határozottan narancssárga volt (datolyabarna, mint később megtudtam). Attól a felismeréstől felvillanyozva, hogy az egyébként már három napja hirdetett kocsi talán csak datolyabarnasága miatt nem kelt még el, fel is emeltem a telefont... a többit már nem nehéz kitalálni.

Első autóm egy egytulajos, a számlálójában 278-at mutató, kopogó futóművű és itt-ott pattogzó N15-ös Almera lett. Mivel az én tudásom gyakorlatilag odáig tartott, hogy az autó vezérműláncos és nem -szíjas (és hogy ez jó; bár hogy ez miért jó, azzal kapcsolatban csak igen homályos elképzelések kavarogtak a fejemben mindenféle elpattanó gumiszalagokról), persze kizárólag ismerős által megvizsgálva és lealkudva mertem megvenni. Ugyanez a barátom ajánlott egy budakalászi szerelőt, aki lecserélt néhány dolgot a futóműben, valamint gyertyák, ablaktörlők és a számomra kissé az akvarista pályafutásomat felidéző egyéb eszközök kerültek beszerelésre (gyk.: szűrők minden mennyiségben).
El lehet képzelni, micsoda érzelmi sokkot jelentett a datolyabarna csoda hazaérkezése, két felejthetetlen napon keresztül csak a vezetésnek és az autó buzerálásának éltem. Kész szerencse, hogy teljesen hülye voltam a műszaki részéhez, így csak "optikai tuningot" kapott a Nissan, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy összevateráztam négy gyári dísztárcsát, meg kapott egy vadonatúj – az amerikai testvérmodellre, a Sentrára való – első emblémát külföldről rendelve, mivel ekkor még nem ismertem az autóbontók csodálatos, Livingstone-i felfedezéseket rejtő világát. (Ebből is látszik tehát, hogy lélekben az örökké gyári állapotra törekvő emberek csoportjához tartozok.) A gyártó emblémájával ellátott kulcstartó természetesen must-have volt, és még a kazettás magnónak is örültem, hiszen 90 perces kazettákat kimásolgatni szórakoztató és költségmentes formája az "autóval való foglalkozás" nevű időtöltésnek. Néhány nappal és két besztof válogatással később egy kedves ismerősöm szólt, hogy manapság már létezik a kazetta/mp3-adapter nevű eszköz. Itt jegyezném még meg, hogy ha ebayen nem csak skiccelt Karotta-Datsunos és Skyline-os pólókat lehetne kapni, hanem felvennék a rendelhető minták közé a Nissan '95 és 2000 között gyártott alsó-középkategóriását is, azzal tátongó piaci űrt töltenének be.
Úgy írtam, két napig létezett ez a paradicsomi állapot, és nem véletlenül fogalmaztam így: az Almera a második nap végén egy csődöt mondott kuplunggal jelezte, visszamenne Budakalászra. Meg kell jegyeznem, az egytulajosság árnyoldalaként az autón gyakorlatilag semmi nemkopó alkatrész nem volt még cserélve a szalonból kigördülése óta, így a közeljövőben a lengéscsillapítók és a kipufogó cseréjére is számítok. A "Megérte?" kérdésre pedig azért válaszolok nemmel, mert ha vásárláskor tudom, hogy szervizköltségként majdnem a vételár felét azonnal bele kell még borítanom, alighanem továbbállok, de amolyan "ennyi idősen minden benne van" alapon kezelem ezt a kérdést, továbbra is töretlen a lelkesedésem az autó iránt.

Hogy a típusról tájékozódni vágyók is kapjanak valamit, szerepeljen itt 1500 km tapasztalata. Első autóm lévén értelemszerűen nincsen összehasonlítási alapom. (Esetleg a tanulóautónak használt Ignist lehetne felhozni, de az nem tudom, hogy mennyire "megy jól", lévén hogy 50 km/h felett roppant változatos formában kaptam a kötőszavakat a nyakamba a jobb egyről. Ja meg vezettem még egyszer apám Zafiráját, és itt kell megjegyeznem, hogy a Nissan nyolc évvel idősebb váltójához képest azon leginkább a Rubik-kocka kirakásához tudnám hasonlítani a következő fokozat megtalálásának élményét.) Egyszóval tapasztalat híján nem tudok olyanokról írni, milyen a rugózása, a kanyarstabilitása vagy a gyorsulása (egyébként sem éreztem még soha úgy, hogy meg kell büntetni a Grande Puntót a lámpánál). Aki Almerában gondolkodik, az nyilván tisztában van olyan dolgokkal, hogy mikor hol gyártották a modellt, a brit gyártású N16-ost nem illik megvenni. Én most főként az N15-ös negatívumaira hívnám fel a figyelmet, mert azt azért nem nehéz kideríteni, hogy a '90-es évek végének egyik legmegbízhatóbb és - jó, rossz értelemben egyaránt - legunalmasabb autója volt. Euro NCAP szerinti töréstesztje korosztályának és kategóriájának egyik legrosszabbja, lényegében egy korabeli átlagos kisautóval versenyezhet, csak hát ugye nagyobb annál. A '98-as facelift utáni modellekben már jóval gyakrabban találni légzsáko(ka)t, és az ár tekintetében sem jelent igazi választóvonalat a modellfrissítés, ezért akit nem riaszt el a teljesen értelmezhetetlenül kinéző hátsó lámpatest, az talán jobban jár a késői N15-ösökkel. Én nem ültem korábban gyártott Almerában, de – több japán típussal egyetemben – hallottam panaszokat a fényszórók erejére, a 2000 környéki autók viszont letisztultabb első lámpabúrákat kaptak, nekem legalábbis sosem volt olyan érzésem, hogy nem látok eleget. Magam 188 cm vagyok, ha nem terveznék balatoni utakat és kicsit alacsonyabb lennék, simán ellettem volna egy ezres Micrában (ami Magyarországon sokkal gyakoribb, mint az ezerhármas), így viszont a cukiságot be kellett áldozni a használhatóság oltárán. Előzni viszont életveszély nélkül sikerül és csodálatosan el is férek. Azt mondják, olyan érzetet kelt a vezetőülés, mintha kicsit az átlagnál mélyebben ülnénk, de hogy őszinte legyek, ez engem még annyi időre sem zavart soha, amennyi alatt ezt a mondatot legépeltem. Van még egy fícsör, amiről mindenképpen szót akartam ejteni, ez pedig az, hogy a kilométerszámlálóban mérhetünk egy A és egy B utat, amit külön-külön tudunk lenullázni. Az enyémnek van még egy ilyen hibája, hogy a csomagtartó teleszkópjai eléggé meggyengültek az évek során, mondjuk ezt így leírva erősen a first world problem kategóriájának érzem. A motorházban meg az ötödik ajtó környékén kellett még néhány gumiütközőt meg csavart megigazítani, így valamennyit csökkent a menetzaj. Egyébiránt meg az alkudozási ceremóniát tanácsos a hátsó sárvédőknél, a motorháztető belső élénél, a küszöbnél és az ajtónyílásoknál kezdeni, ott garantáltan találunk majd annyi rohadást, amennyivel a kívánt szintre lőhetjük a vételárat. Típushibának említhetjük a központi zár elromlását (személy szerint nem tapasztaltam ilyet), vásárláskor még kiemelten érdemes figyelni a kuplung és a lengéscsillapítók állapotára.

Update (2013.07.31.): Az átlagfogyasztást (55% város, 30% autópálya, 15% országút) kerek 7 literre mértem, ami meglepően jónak tűnik annak fényében, hogy ugyan minden erőmmel a spórolós és előre gondolkodós vezetésre törekszem, de mégiscsak kezdő vezetőről beszélünk.

Mivel még viszonylag friss az elsőautós élmény, álljon itt egy gondolatáradat a hasonló cipőben járóknak. Szerintem a jogosítvány megszerzése után mindenkinek rendszeresen vezetnie kellene, és ezt nem az elitista autóbirtokos mondatja velem, hanem a józan ész, hiszen a tanulási folyamat elejétől végéig másodszori átmenettel nekem közel 200 ezer forintot kóstált. Ami valamilyen szinten pénzkidobás lett volna, ha utána szépen elfelejtem az egész tudományt. Ha a szülői csatahajót - megjegyzem, a várható amortizációra való tekintettel teljesen jogosan - nem kapjuk meg, és van még valamennyi "tanulásra" (bár a legtöbb ember számára kétségtelenül vonzóbb feladat mondjuk az idegennyelv-tanulásnál, én az autóvezetést is e kategóriába sorolnám a jogsiszerzés utáni hónapokban) fordítható összeg, érdemes beruházni valamibe. Erre a célra szerintem már a legolcsóbb trágyadomb is megfelel (tehát talán nincs olyan, hogy tanulóautónak alkalmatlan jármű), hiszen magamból kiindulva nem az autó összeszedett vezetésén van ilyenkor a hangsúly, hanem a közlekedési gondolkodás és az önbizalom kialakulásán. A megfelelő sávba pedig ugyanúgy be tudsz sorolni a Skoda Favorittal, mint apu Passatjával. Egyszóval mérd fel helyesen az igényeidet, aminek az anyagi (!) részébe is beletartozik az, hogy ha neked gyerekkori álmod a Focus, akkor ne vegyél helyette Swiftet. Mert nem fogod szeretni, mert le fogod cserélni. Persze én azok közé a szerencsések (vagy szerencsétlenek) közé tartoztam, akinek nem volt gyerekkori álma – az én módszerem pofonegyszerű: előbb racionálisan dönteni, és csak UTÁNA márkafanatikussá válni. (Van még az az opció, amikor az ember nem válik semmivé, hanem szimplán csak autózik, de ez teljességgel indokolatlan viselkedés, hiszen így jóval kevesebb dörgölőzési felületünk van az autós társadalommal és jóval később lehetünk megmondóemberként a része.) Nekem egyébként a döntéshozatal során egyedül az alkatrészárak jelentettek viszonylag fehér foltot, hiszen a többi paraméterről (megbízhatóság, fogyasztás, méret, stb.) többé-kevésbé lehet tájékozódni a világhálón. Később rájöttem, hogy az alkatrészekről is lehetett volna, a Unix honlapján levő árak nagyjából azért mutatják, mi hova sorolandó. Ez alapján én azt gondolom, hogy a "drága japán alkatrész" a tömegmodelleknél (Corolla, Carina, Civic, 323, Micra – hogy csak a kortársakat említsem) eléggé túllihegett állítás, egy F Astrához hasonlítva +10-20%-nál nem drágábbak az eszközök. Mindazonáltal ha a buszmegállóban első autóról álmodozva az elsuhanó jelölteket figyeled, nem lőhetsz mellé, ha olyanok közül választasz, amelyikből sokat látsz. Ha engem kérdeztek, vékonyabb pénztárca esetén válasszatok olyat a hahu autóözönéből, ami
1. Közel van a lakhelyedhez, mivel olcsó autónál már a megtekintésére fordított benzinpénz is számít és nem, a mátészalkai külföldről behozott a valóságban nem lesz olyan, mint a képeken. Ha történetesen mátészalkai vagy, akkor az előző mondatba Őriszentpéter nevét illeszd be.
2. Négy darab emberi módra kinéző felnivel vagy dísztárcsával van hirdetve és nincsen laptopbazar.hu-s hirdetés a csomagtérajtón. Hogy milyen kizáró tényezők vannak még, szerintem mindenki tudja folytatni (szellemi fogyatékos módjára megfogalmazott hirdetések, a fényképezőgép kezelési képességének teljes hiánya, stb.). Aki ezekre az apróságokra figyelmet fordít, az egyrészt igényesebb, másrészt autóra költeni tudó eladó, szóval már bizakodóak lehetünk a hozzáállásával kapcsolatban.
3. Magánszemélytől eladó. Ennek egyszerű oka van: a magánszemély egyrészt nem mindig van tisztában az autója valódi értékével, így itt már nyerhetünk; másrészt pedig a kereskedővel ellentétben érzelmi alapon is érdekelt az autó minél gyorsabb eladásában, hiszen talán már ki is nézte az utódját, és most ugyanolyan delíriumban álmodozik a következő kocsiról, mint mi. Ez pedig bizony sokat jelenthet az alkudozásban.
4. Nem, vagy csak minimálisan rohad, mert sanszosan a kasztnit fényezgetni lesz a legmagasabb kiadás.(Mondjuk én speciális állatfaj vagyok, tulajdonképpen teljesen mindegy volt, miben ülök, csak az számított, hogy minél közelebb legyen a rozsdamentes állapothoz. Magamat úgy képzeltem el, mint a '93-as autószalonos prospektusokban a szerpentinen napszemüvegben szalonból frissen szalajtott Opel Astrát vezető figurát. Azután végül is engedtem a családi, ismerősi nyomásnak és nem a szebb fényezésű, de cseh/koreai/olasz autót vettem meg, pedig lett volna kedvem egy Hyundai-jal fityiszt mutatni az előítéleteknek. Úgy voltam vele, ha már ők segítenek tanácsokkal, én is megtehetek annyit, hogy kizárok pár típust a kedvükért – marad még elég.) Nem tudom persze, hogy létezik-e ma Magyarországon olyan első autós, aki tényleg csak meg akar tanulni vezetni, aztán fél év múlva visszaülne a BKV-ra – ha létezik, minden tiszteletem az övé –; aki eldobható autót keres, annak egyenesen vonzó tényező lehet egy rozsdaboglya fillérekért, ha van rajta műszaki valameddig. A hahu "garázsban tartott" szűrőopciója talán segíthet.
5. Olcsó fenntartású (megbízható, keveset eszik, tömegmodell – ez egyben a fontossági sorrend is). A fogyasztást illetően akadhatnak meglepetések: egy Primera például nem nagyon eszik többet az én Almerámnál, értve ezalatt azt, hogy a fogyasztáskülönbségből a büdös életben nem hoznám vissza az esetleges árkülönbséget (mert manapság a nagy autót olcsóbban adják). Ja, és a Népítéletek között érdemes az adott típushoz tartozó kivitelt is nézegetni, hiszen előfordulhat, hogy adott modellen belül az 1.4-es egy dögletes fos, de az 1.6-ossal semmi gond nincsen.
6. Ha pesti vagy: ferdehátú, mert a belvárosban is szeretnél parkolni néha. A lépcsős hátú kivitelnek a hátulról kapott ütközések kisebb életveszélyén kívül nem sok értelmét látom, hacsak azt nem, hogy a szedánevolúció csúcsát jelentő Thaliában Józsi néni is embernek érezhette magát.
A szervókormány meg a légzsák vérmérséklettől függ, nekem még ez a két extra volt "jó lenne, ha lenne, de nem kötelező" vágyam. Egyébként a fentiek mind eltörpülnek akkor, amikor már ténylegesen ott állsz az autó és a tulajdonos mellett, hiszen egy jó emberismerő – csakúgy, mint a pókerben – itt is anyagiakra válthatja ezt a képességét. Ha mindezekkel megvagy, és beszerezted a kívánt Swiftet, Golfot, Civicet, Cliót vagy Feliciát – nincs más dolgod, mint német autóssá, japánbérenccé, laza digó kiskocsissá vagy tetszőleges egyéb emberré válnod. Ez továbbfejleszthető még néhány súlyosan hangzó féligazság repertoárba illesztésével ("Magyarországon Renault szerviz még nem ment tönkre"; "ezek a Toyoták már nem azok a Toyoták"; "a Suzukit divat szidni, de arra, amire kell..."; "jó a Golf, kár hogy mindegyik rohad"), hogy aztán majd egy szép napon elérjük a level 3-at és elfajzott márkafetisiszták legyünk.

Hibalista

- kuplungcsere (50k javítási díjjal), futómű (40k javítási díjjal), egyéb szervizköltség (kopó alkatrészek cseréje, futóműbeállítás, bontóból cuccok; 40k)

Ide hordtam szervizbe

Értékelése:

Képek az autómról

Fenntartási költség (5) Évjárat 2000
Kényelem (9) Használati időtartam 1 év
Teljesítmény (5) Km vásárláskor 278000
Megbízhatóság (10) Vezetett km 2500
Szerviztapasztalat (8) Átlagfogyasztás 7 l
Előző autója? Következő autója? Mazda 323, 3, 626 vagy 6... de Mazda.
Ennyire szerette (10) Megérte a pénzét? nem
Verdikt (6.9/10)  
 
Ítélet értékeléséhez be kell jelentkezned.
 

Nissan Almera 1995

További ítéletek (140 db)

Szűkítés: jól megírt| képes| hosszú
Cím / Modell Időpont Hossz Km Ítélet Ért.

Népítélet-kereső Népítélet-kereső

  • Fenntartási költség
  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Ennyire szerette
  • - Évjárat (mettől meddig)