Ismerkedési lehetőség egyedülálló 40-es hölgyeknek.
Szöveges ítélet
Finnországi történetem ott kezdődik, hogy csak lízingelni akartam egy teljesen új Micrát, ahogy korábban már kétszer is tettem. Most viszont nem mentek bele a fél éves időtartamba.
Kiszámoltam, hogy 6 hónapra az 1000 euró lett volna. Annyiért már vannak viszonylag tűrhető használtak, amit másnem lead az ember a roncsba fél év után egy jó kis orosz rulett keretében.
Ugyanakkor felmerült bennem, hogy minek nekem új autó, ha napi 23,5 órát áll a parkolóban, és én csak felet ülök benne. Esetleg egyet, vagy háromhavonta elmegyek vidékre.
Egy értékesítésben dolgozó vezető beosztású ismerős szintén azt mondta, hogy felesleges új kocsit napi fél óra ingázásra venni.
Nézegettem a használt Micrákat – mert azt tudtam, hogy Nissant akarok - és bevillant, hogy nemcsak Micrákat lehet kapni, hanem más típusokat is. Korábban már vezettem GTR-t, így a sportautók se álltak távol tőlem. Az még feltétel volt, hogy nem kell 5 ajtó, és ne legyen hatalmas, mert Finnországban se minden parkolóhely nagy. Így került képbe a 100NX. Nem nagy, olcsó, és minden alkatrész elérhető – hittem én -, tehát az alacsony példányszám sem gond. A formája meg a hab a tortán, ez kitűnik a tömegből. Sőt, nemcsak képbe került, hanem befészkelte magát az agyamba.
Ősszel megnéztünk egy közelit egy gépészmérnök kollegával, de az betegágy volt. Kár érte, mert a sárgák nagyon tetszenek még mindig, és beülni jó volt, megragadott a hangulata. A többiért vagy messze kellett utazni, és nem akartam más idejét rabolni az odaúttal, vagy feltűnően olcsó, vagy drága volt, ezért egy darabig elment a kedvem a vásárlástól.
Egy 2016. januári szombaton büdös volt a házimunka, meg úgy általában bármi erőkifejtés, ezért mégis felnéztem az itteni hirdetőoldalra már csak úgy megszokásból is. Akkor találtam meg későbbi autómat. Hétfőn megmutattam egy épp arra járó szintén mérnöknek, és azt mondta, hogy csütörtökön megnézhetjük.
Csütörtök ötre beszélték meg a látogatást a kereskedőnél. Aznap délután kettőkor telefonáltak, hogy egy magánszemély több autót is felvásárolt, közte ezt is. Elkéstem, de ilyen irodista időbeosztással nem tehettem többet.
Tetejébe a nepper még aznap este feltette ugyanazt az autót 1000 helyett 1200 euróért. Agygörcs.
Úgy voltam vele, hogy 200 eurót nem fogok kifizetni 2 óra késésért, mert gyakorlatilag annak az árát tekintette profitnak.
A kollegám viszont korábban meghagyta az első kereskedőnek, hogy az esetleges vevőnek adják már meg a számunkat, mert minket érdekelne a dolog, kifejezetten ezt a kocsit akarjuk.
A nepper jelentkezett is, tetejébe eltaktikázta magát, mert valami törvény szerint évente csak X db autót vehet, és adhat el magánszemély extra SZJA nélkül, ez az okostojás meg vett vagy 6 kocsit egyszerre. Még a nevére se merte venni.
Tovább rontotta a saját helyzetét azzal, hogy két hétre szabadságra akart menni, és szorította a határidő a nevére vétellel, mert nem járhat hetekig más kocsijával.
Egy szónak is száz a vége, a körülmények, és a kollegám szorítására megbeszéltünk egy találkozót egy héttel későbbre, február elejére 999 eurós árra. Tehát az észt igazából csak beleköpött a levesbe, legfeljebb 50 eurót kereshetett az ügyön, mert valószínűleg kapott valamennyi kedvezményt az első kereskedőtől a nagytételes vásárlás miatt, amit én nem kaptam volna meg.
A vétel hamar megvolt, körbenéztük, a kollegával mentünk vele egy kört, és azt mondta, hogy ennyi pénzért vegyem meg.
Az átírás 28 euró volt, a biztosítás 450 egy évre, a helyi adó 245 euró. Az autó mellett szólt még, hogy 2017 március végéig érvényes a műszakija, tehát két telet is végig tudok csinálni vele, pedig csak egyet terveztem. Persze ne robbanjon le, bár azért mentem oda hozzáértővel, hogy ne tragacsot sózzanak rám.
Azóta kiderült pár hibája, de 23 éves kocsitól mit várjon az ember?
Előnye, hogy talán baleset miatt újrafényezték több részét. Nem végeztek tökéletes munkát, mert gumialkatrészeket is lefújtak, viszont a rozsda nem támadta meg olyan látványosan, mint a többi példányt.
A targatető hiánya ugyan fájó pont, de legalább nem ázik be a tömítéseknél.
A téligumi újszerű rajta. Nokian nyárigumit 120 euróért szereztem alufelnin, újszerű, bár 2008-as példányok. A felniket én cseréltem ki tavasszal.
A fordulatszámmérő, és az ülésfűtés viszont nem működik, emellett nagy ritkán nem szereti a négyest. Furcsállom is, hogy mások az ötösre panaszkodtak. Néha egyest nem veszi, de akkor elindulok kettesből.
Kifejezetten kedvelem a hangját közepes fordulatnál, az olajat viszont szereti. Ami érdekesség, hogy a 15w40-et ette kétpofára, a 10w40-ből viszont alig fogyott Magyarország-Finnország viszonylatban.
Titkolt vágyam volt, hogy az autót puncimágnesként is hasznosítsam, de arra lettem figyelmes, hogy 40-es 50-es férfiak jönnek oda a pakolóban, hogy ők is jártak ilyennel, vagy a Primera, és a Sunny milyen jó volt, meg ilyen még egyáltalán üzemel? Kolleganőm mondta, hogy egyedülálló 40-es nőnek kell ezt a kocsit eladnom majd.
Akik eddig vezették, mind pozitívan nyilatkoztak rajta.
Összeszoktunk annyira, hogy úgy döntöttem, átrugdosom a következő műszakin. Autóval úgyse tettem még meg a Finnország-Magyarország távot, legalább most megnézem alulról, általános iskolai osztálytársam szerelő, baráti áron rendbe fogom rakatni a gépet Magyarországon, gondoltam én.
Még a nyáron nyikorgást hallottam az első fékek felől, és a kézifék visszajelzője se aludt el. Mivel jött egy barátom látogatóba, és már terveztem a hazautat, ezért úgy döntöttem, hogy elviszem szervízbe, mégse kéne fékhibával autózni 4000 kilométert. Nos, kapott új tárcsát, és fékpofákat elölre 300 euróért. Utána nem sokkal 4 nap alatt beletettem 2000 kilométert gond nélkül. Nyugodtan készültem a magyarországi útra.
Indulás előtti napon igen sportos hangok kezdek jönni alulról. Megkérdeztem a szerelőmet, aki azt mondta, hogy ezzel még haza lehet jönni. Érezte már a gép, hogy hamarosan a kórházba ér.
Az út Rigáig gond nélkül telt, bár egyre inkább hangosodott a kipufogó.
Rigában viszont megmakacsolta magát, elindulni se volt hajlandó. Még a vásárlásnál magyaráztak valami utólag beépített immobiliserről. Szombaton kevés szervíz volt ott nyitva, és aki ki is szállt végül, az is sikítva menekült el, hogy ő nem tud mit kezdeni egy huszonéves lopásgátlóval. Ismerős ismerősén keresztül sikerült végül hétfőn kioperáltatni azt a rohadék dobozt, ami 4 helyen blokkolta be az autót valami biztosíték, vagy vezeték hibája miatt. Azóta feláll a szőr a hátamon, ha valaki azt mondja: Rigalánc.
Utána már gond nélkül hazaért a gép, bár az M3-ason szabályosan fütyülni kezdett a kipufogó. Viszont itt jöttem rá arra, hogy autópályán nem igazán lehet emberkedni vele, ennek az autónak a város, és az országút a terepe, 120 fölött már nagyon taposni kell neki.
Az autószerelőmnél kezdtem Szegeden.
Azt mondta, hogy sokkal rosszabbra számított. Először vigyem el a Ribizsárhoz, mert ő ért a kipufogóhoz, aztán a kasznishoz, és majd a végén jön a gépészet.
A kipufogó egy nap alatt meglett. 9-re mentem, délután 4-re ért oda az alkatrész, másnap 9-kor vettem át. Cserés lett az egész, 60000 forint.
Azt hittem, a többi alkatrészt is ilyen könnyen megkapom, hát a kasznisnál ért pár meglepetés.
Én naiv azt hittem, hogy némi festéssel, és polírozással megúszom, de a fényező azt mondta, hogy az egészet fényezni kell, mert mindenhol leütötték, és a küszöbök is cserések lesznek. Bontás után kiderült, hogy a tornyokat is foltozni kell. A csomagtartó ajtaját homokolni kellett, mert jobb lett volna újat venni, de nem gyártják többé, ennek én jártam utána. Más alkatrészeket 8 hét alatt szállítanak Japánból. Egy hónapig tartott a bontás, és hegesztés, két hónapig a festés, és az összerakás. Mindez 740 000 forintot kóstált.
3 hetet vett igénybe a gépészet. Megvan a szervízkönyv, és azt tudom, hogy legalább 2 gazdája volt előttem a kocsinak. A leégett, de ennek ellenére 23 évig működő kuplungot rásózom az első, női gazdájára, a fényezéssel, elektronikával való gányolást meg az előttem lévő tulajra. Kijött a kocsiból egy labdára való felesleges kábel. A gyári kuplungon kívül cserés lett a két, szintén gyári hátsó lengéscsillapító, bár még csak 35%-ra koptak, de inkább a csere mellett döntöttem. Több órát elszórakoztak a fordulatszámmérővel, mert mutatott mindent, kivéve a fordulatszámot. Hamár nekimentek az elektronikának, kapott új központi zárat is a gép, mert korábban ugyan lehetett benne, de nekem sose működött – idáig. Apróság, de az első hangfalak kábeleit is javítani kellett, mert eltörtek. Az ülésfűtés javíthatatlan, a pótalkatrésznél pedig az is olcsóbb, ha új üléseket veszek.
A fontosabb alkatrészek árai: levegőszűrő 6955, kuplung készlet 41950, kuplung bowden 5770, hátsó lengéscsillapító 39650.
Szerelők: mind Ribizsár, mind az Orcsik Műhely, mind a fényező Halasi János megkapja a 10 pontot.
A Fixus Suomenoja kapjon 9-et, mert kezdhettek volna valamit a szivárgó fékfolyadékkal, ezt leszámítva korrekten tájékoztattak telefonon.
Megérte a pénzét?
Ezeket megélve, nem. Ezt a kocsit hajtani kellett volna kopott fékkel, és törött kipufogóval március 29-ig, aztán leadni a roncsba, bőven megszolgálta volna az árát.
Hibalista
- Első féktárcsa, fékpofa, szervízzel együtt 300 euró - Kipufogó, szervízzel együtt 60000 forint - Levegőszűrő 6955, kuplung készlet 41950, kuplung bowden 5770, hátsó lengéscsillapító 39650 forint
Ide hordtam szervizbe
ORCSIK MŰHELY Kft.
Értékelése: 10
Másik szerelő értékelése
Ribizsár Péter
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 1994 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 256000 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 17000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | Micra K13 | Következő autója? | 200SX, vagy Sunny ugyanilyen 1,6-os injektoros motorral |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.6/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan