A projekt az IHM támogatásával jöhetett létre. Írjon ítéletet! Írtam, de hogyan szerkeszthetem?

Ha az indapass elötti időkben írtam ÉS megadtam az email címet.

Az ítélet alján lévő mezőbe írja be azt az email címet, amivel egykor írta az ítéletet. Ekkor egy emailt kell kapjon a további teendőkkel.

Ha nem adtam meg emailt, vagy már nem tudom mit adtam meg, esetleg megszűnt az a cím.

Írjon a nepitelet@mail.totalcar.hu címre, ahova küldje el a probléma leírását illetve az ítélet linkjét.

Már indapassal írtam az ítéletet

Ekkor az ítélet alatt megjelenő sárga indapass boxon keresztül kell belépnie. Belépés után az ítélet alján lévő linkre kattintva szerkesztheti azt.

Autók » Moszkvics » 408, 412 (1964-1976)

408, 412 412 

Az ítélet értékelése
5,0(14 db)

Kisgyerekkori álmom

Szöveges ítélet

Nos a történet gyerekkoromig nyúlik vissza. Kb. 5 éves lehettem, amikor apukám vett egy 3 éves hófehér 2140-es moszkvicsot. Nem sok fogalmam volt az autókról, már életkoromnál fogva sem, de én a trabi után nagyon szerettem. A trabival csak egy bajom volt, hogy a hátsó kerékdobok benyúltak az utastérbe, pont a hátsó ülésnél, és nem tudtam teljesen elfeküdni. Akkor persze még nem kellett gyerekülés, szerintem nem is hallottak róla a megyében, hogy létezik ilyen (lehet, hogy akkor még nem is létezett).
Szóval moszkvicsos család lettünk. Az utcában mindenkinek ladája, skodája trabantja volt, sőt még volt egy zapis lakó is, úgyhogy a moszkva elég jaszkari volt akkoriban. Hófehér volt, ami szerintem nagyon jó szín neki, de akkoriban ment a tévében a Starsky és Hutch sorozat, és az a piros Torino megmérgezte apámat, és átfújatta pirosra a moszkvát. Emlékszem, hogy több napos hisztit vertem le amiatt, hogy nem került rá a jellegzetes fehér sáv, ami így utólag lehet, hogy jobb is, mert akkor már volt a városban egy Dacia, ami úgy volt kifestve.
Szóval cseperedtem, és a moszkvics végig megbízhatóan működött. Az elkövetkező 10 évet nem is részletezem, maradjunk annyiban, hogy amikor a szűzességemet elvesztettem, a moszkvics még megvolt.
Ja, azt kifelejtettem, hogy mi motiválta jóapámat, hogy ilyen autót vegyen. Előző trabantjukat szétkenték egy moszkvics oldalán. A trabi utánfutón ért haza, a moszkvicsnak lehet, hogy behorpadt az ajtaja. És hát első a biztonság ugye.

Szegény autó úgy ért véget, hogy csapágyas lett a motorja, és faterom máig nem érthető módon nem csináltatta meg, hanem vett egy trabantot, a 2140-es meg ott állt a ház előtt, és nem is ment már onnan sehová, illetve csak egyszer.

Mikor 17 éves voltam, jogsira jártam, aminek nagyon örültem, de kocsim persze nem volt. Legalábbis ténylegesen, mert gondolatban én már elterveztem, hogy feltámasztom a moszkvát és az lesz az autóm. Tisztán láttam magam előtt a vörösen ízzó motorblokkot. Középiskolás lévén nem sok gyakorlati esélyem volt, hogy azt az autót én feltámasztom, zsebpénzből éltem, ami még a közepes állapotú simsonom fenntartására is csak vékonyan volt elég, de ez engem akkor nem érdekelt. Mindenesetre apám egyre gyakrabban látta, hogy a nyitott gépháztető alatt töltök el órákat, úgyhogy azóta sem tudom, hova, de eltüntette az autót. Remélem, hogy nem a korábban már többször ajánlatot tevő helyi fiataloknak, akiknek feltett szándéka volt, hogy a közeli téglagyárban (illetve annak egy részében, amit katlannak hívtak már akkor is) fogják az autót véglegesen kivonni a forgalomból. Mindenesetre rejtély.
Tehát moszkvics nélkül maradtam, és épp akkor, mikor már minden iskolai füzetem borítójára rajzoltam egyet különböző nézetből.

Időközben kettévált a család, és én anyukámmal maradtam, akinek így utólag belátva elég sok szenvedést okoztam műszaki érdeklődésemmel (lásd: simson komplett felújítása panelban, 2. emeleten, az első beindítást is beleértve).

Kifelejtettem egy fontos momentumot. Kb 8 éves lehettem, amikor kaptam egy szovjet gyártmányú 1/43-as moszkvics 412-est. Akkor az eredetiből még futott egy pár, és néztem is, hogy teljesen hasonlít a miénkre, de a króm hűtőrács, meg az egyéb apróságok miatt a 412-es jobban tetszett, és hisztiztem is miatta, hogy miért nem olyanunk van.

Szóval 17 éves voltam, amikor felfedeztem a városban egy parkolóban egy gyönyörű benettonzöld 412-est. Hihetetlen naívságom által vezérelve kinyomoztam, ki a gazdája. Becsengettem és érdeklődtem. Közölték, hogy nincs rajta fék és hengerfej, viszont van a csomiban egy 3 és egy 5tonnás olajemelő, ami miatt mindenképpen megéri a 15e Ft-os vételárat. Persze ezzel az összeggel nem rendelkeztem, de az ajánlatom kihagyhatatlan volt, közöltem, hogy van egy 5-ösöm, meg egy Phillips autórádióm. Azonnal állt az alku, megkaptam a kulcsokat és a forgalmit. Átnéztem a kocsit, tényleg ott voltak az emelők a csomiban egy hengerfej és pár méter réz fékkcső társaságában. Órákig ücsörögtem az autóban, kb hajnali 3-kor ébredtem a hátsó ülésen. Maradtam volna még, de hideg is volt, meg anyukámnak sem szóltam a tervről, így azt sem tudta, hol vagyok. Hazamentem. Közben elterveztem, hogy másnap elhúzzuk az autót a mi házunk elé, azaz 2 utcával odébb. Édesanyámnak persze szólni sem mertem az ötleről, így egy barátom taxisofőr faterját kértem meg, hogy húzzuk odébb.
-De hát ezen az autón nincs is fék!
-Nem baj, majd kicsit leengedjük a kerekeket és csak gurulunk.
-Ne viccelj, ki és miből fogja ezt felújítani?
-Majd én a zsebpénzemből!

Hajthatatlan voltam. Egy dolog kényszerített csak jobb belátásra, az sem könnyen. Aláfeküdtünk és a haverom faterja 3 könnyed mozdulattal belebökött egy csavarhúzót a hossztartóba. Néztem a 3 tátongó lyukat (kívülről egyébként pöpec volt), pityeregtem.

-Vidd vissza a kulcsot, és kérd vissza a rádiót, ne b*sszál ki anyáddal....
Viszonylag hamar, azaz kb. egy óra után megadtam magam és könnyeimmel küszködve visszavittem a kulcsokat. Szó nélkül sztornóztuk a tranzakciót.... Azaz sokat nem tudtam mondani, mert akkor már szabályosan bőgtem, folyt a könnyem-taknyom....
És valahányszor elmentem ezután a kocsi mellett, mindig ökölbe szorult a gyomrom, mígnem egyszer a bekötőúton láttam hogy egy tréleren viszi ki a városból. Sírni tudtam volna.
De nem adtam fel, a mi utcánk végén (vontatás megspórolva) málladozott egy 408-as. Kinyomoztam azt is, de arról nem nagyon kellett lebeszélni, enyhén szólva is pergett róla a festék, motor beállva, és a vételárat jóanyám havi fizetésének többszörösére taksálták, csereügylet szóba sem jöhetett.
Így lecsúsztam a 3. moszkvicsomról, pedig még csak 17 voltam.

Ezek után békésebb évek jöttek, legalábbis moszkvicsos szempontból. Mígnem:
Autópiacon bóklásztunk, egy wartburgot akartam venni, amit használni tudok rövid ideig, majd lehetőleg nagy haszonnal tovább tudom adni, mert akkor már kinéztem egy púpos wartburgot. Ekkor megláttam egy fehér moszkvát. Azonnal alkudni kezdtem rá, nagyon egyben volt, de a haverom, akivel voltam, elrángatott onnan erőszakkal, hogy nem ezért jöttünk. "Ezt sosem tudod eladni, sosem lesz púpos wareszod!"
Javában hasítgattam a púpos waresszal, amikor szembe jött egy benettonzöld 412-es. Refizés, parkolóban dumálás a tulajjal. Nézegettük egymás autóját. Rögtön alkudozni kezdtem az övére, akár el is cseréltem volna a wareszt. Akkor már feljebb mentek a jó állapotú 412-esek árai, így 250-et mondott. 200-at össze tudtam volna kaparni, de nem adta. Később többször összefutottunk, mindig alkudozás lett belőle. Nem adta. Pár nap múlva mentem és ott láttam a 412-est a ház előtt nagyon csúnyán összetörve. Oldalba gyűrték, de úgy, hogy kiflire görbült a tető is..... nem kell mondanom, mit éreztem.
Másrészt erről is lecsúsztam.

Eltelt megint pár év, szintén lecsúsztam egy pár moszkvicsról, de ezeket már nem részletezem.
Elhatároztam, hogy mostmár egy napot sem tudok élni 412-es nélkül. Elkezdtem böngészni a neten (mert végre lett ilyen is).
Nézegettem a hírdetéseket. Vagy horror árban, vagy erősen korrodált állapotban lehetett csak találni. Volt egy hírdetés hónapok óta ár és kép nélkül. Kétségbeesésemben felhívtam. Küldött egy képet és mondott egy árat. Egy év műszakival, nem szalonállapotú, de némi munkával helyrehozható példány volt, és nem kértek érte sokat.
240 km-t utaztunk érte. Tapostam a gázt, hogy még világosban odaérjünk. Odaértünk. Csikorgó fékkel álltam meg a ház előtt, mikor észrevettem az udvarban az autót.
Sokat nem beszéltünk, próbaútra mentünk. Egy viszonylag modern kocsiból átülve a 412-esbe érdekes érzés volt. A wareszoktól is elszoktam már, az érzés több volt, mint furcsa.
Menjünk egy kört. Kb 300 m után elgondolkodtam, hogy biztosan akarom én ezt? Ugyanis azelőtt még soha(!) nem vezettem moszkvicsot. Hangos volt, nem ment, nem akart megállni, a kormányt alig bírtam eltekerni... nem folytatom.
Elhoztuk. A 240km-t simán lenyomtuk, és hazáig egészen összebarátkoztunk. Vigyorogtam benne végig.
Innentől kezdve csak ezzel jártam, és sokat szerelgettem is, ami ráfért. Difficsapágyat állítottam, fékmunkahengereket cseréltem, kenegettem, tisztítgattam, nagyon szerettem. Egy szerelő ismerősöm szólt rám:
-Ugye tudod, hogy 3 hengeres a moszkvicsod?
-Kizárt. 100-zal megyek fel az érdi emelkedőn.
-Visszaadom a szakmunkásvizsgámat, ha megy mind a 4 henger.
-Hmm.

Megnéztem és tényleg nem ment egy henger.
Estére már a hengerfejet is leszedtem, az egyik kipufogószelepemből hiányzott egy darab. Szelepek kicserélve, hengerfej vissza, és mentem kipróbálni. Ahogy kifordultam a garázstól, az első körforgalomban keresztbe álltam (szemerkélt az eső). Gázra elforgatta a hátsó kerekeket.
Napi szinten használtam, míg le nem járt a vizsga. Minden ismerősöm bekéredzkedett egy körre, imádták az autót. Volt, akinek megmutattam, hogy indul kurblival. Fekvőrendőr alig vehető észre benne, a komfort pazar. A belseje makulátlan, és imádom a szagát. Száguldozni nem érdemes vele, de nem is arra való. Aztán lejárt a vizsga és nagyobb renoválási munka kezdődött, ami máig is tart. 3 pince és egy garázs van tele az időközben összegyűjtött alkatrészekkel. Nagyon remélem, hogy az idén nyáron már tudok menni vele túrázni, ahogy jön a jó idő, befejezem a munkákat.

Aki idáig eljutott az olvasásban, annak minden tiszteletem, senkit nem akartam untatni a történetemmel, csak gondoltam, megörökítem az utókornak.




Hibalista

- Karburátor csere (ment a régivel is, de szereztem egy zsírújat). 1 db kondenzátor, 8 db szelep (csak egy ment tönkre, de alapos ember vagyok), fékmunkahengerek, apróságok.

Ide hordtam szervizbe

Sosem vennék olyan autót, amit magam ne tudnék megszerelni.

Értékelése:

Másik szerelő értékelése

Kiváló munkát végeztem.

Értékelése: 10

Képek az autómról

Fenntartási költség (6) Évjárat 1974
Kényelem (7) Használati időtartam 3 év
Teljesítmény (5) Km vásárláskor 80000
Megbízhatóság (7) Vezetett km 3000
Szerviztapasztalat (10) Átlagfogyasztás 10 l
Előző autója? Punto, ami 7 éve megvan, az egy külön történet. Következő autója? Ez megmarad életem végéig
Ennyire szerette (10) Megérte a pénzét? nem
Verdikt (6.8/10)  
 
Ítélet értékeléséhez be kell jelentkezned.
 

Moszkvics 408, 412 1964

További ítéletek (7 db)

Szűkítés: jól megírt| képes| hosszú
Cím / Modell Időpont Hossz Km Ítélet Ért.

Népítélet-kereső Népítélet-kereső

  • Fenntartási költség
  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Ennyire szerette
  • - Évjárat (mettől meddig)