Garázst kérjük elhagyni!
Szöveges ítélet
Január, vasárnap du., szakadó hóesés. Telefon megcsörren, már sejtem ki az… Haver hív: -Szeva, -kis szünet- na, megyünk? -Ok, egy óra, és ott vagyok, találkozzunk a garázsnál.
Megérkeztünk a mélygarázsba, távolban fűtő, szellőztető gépek halk morajlása, gépszag, vizes talpunk alatt csikorog a festett padló, tucatautók sora, még menni kell egy kicsit. Aztán kezd kirajzolódni egy kockaforma: Megérkeztünk a 88-as moszkvai zöldséghez. Ajtót kinyitom, rutinból a motorháztető-nyitó karjához nyúlok: Tetőt felnyitom, motortér-világítást felkapcsolom, benzinszivattyút megpumpálom, víz ok, olaj ok, gumi ok. Na, hajrá: Kulcsot jobb kézzel megfogom, tenném a helyére, á felejt az ember, itt balról indítunk. Szívatót kihúzom, két gazfröccs, hadd szóljon. Önindító teker, és röff... Valami pokoli dörgés hangját kezdik visszaverni a nyugati zajtalansághoz szokott falak. Egymásra nézünk, szúrok egy egyest, a tükörben látom, hogy felvillan a garázs füstérzékelője: Garázst kérjük elhagyni! Jó, mi is így gondoltunk. A még picit dadogva járó motor szépen kihúzza az 1080 kilónyi keletet luxuskörnyezetből. A nagy szürkeségbe belecsöppen egy rikító zöld valami, a még meleg, polírozott fényén pillanatok alatt redukálódik vízcseppé a centis hópihe. „Még ne toljad neki, hideg, de azé’ ott a kanyarban picit megküldheted.” A motor már kezd teljesen magához térni, olajnyomás visszajelző ok, töltésünk is van bőven, a benzinmutató pozíciója már nem annyira biztató, de a kanyarokban még meg-megremeg, ó akkor még van benne nyál bőven. Ekkor veszi kezdetét a régi filmekből ismerős látvány: Meredt tekintet, kormányt idegesen jobbra- balra rángató sofőr, hiába, a laprugó nem a stabilitásáról híres. Végre megérkeztünk egy kihalt parkolóba, szűzhó mindenütt. Kitör belőlünk a hétköznapok alatt elfojtott gyermeki kacaj, a már nem annyira gyermeki káromkodás, arcizmaink már kezdenek begörcsölni a folyamatos vigyortól… Valami drift- féleséget produkálunk kettesben, hússzal. Bentről egész jól néz ki, kívülről lassított felvétel. Megelégedve bólogatunk, ha valamelyikünk 30 méternél többet tud kilinccsel előre menni. Meleg van, kabátot is le kell venni, hiába, fárasztó a 75 lóerő terelése, meg a fűtés is csutkán van. Úgy egy óra sportolás után hazafelé vesszük az irányt, halkan beállunk a már megszokott helyünkre, kirugdossuk a sárvédőkbe kapaszkodott jégkását. Búcsúpillantás, havazás után majd kap egy alapos fürdőt.
Gyerekkoromban őő, szóval amikor még fizikailag is gyerek voltam, az átlagos utcakép része volt a Skoda, Lada, Trabant, Polski stb. Persze akkor még nem voltam tisztában azzal, hogy mi az a keleti, vagy nyugati. Maradjunk annyiban, hogy aminek jellegzetes hangja, szaga volt, azt felismertem. Éveken át hallgattam belülről a Trabink és a későbbi Skodánk hangját (ill. hallgatom még ma is, de ez egy másik történtet) Mindig jobb hátul ültem, hogy lássam, apa hogy hajtja a kocsit. Aztán persze ahogy nagyobbak lettünk, haverokkal versenyekre, találkozókra jártunk. (ATI- pálya, Rakpart szlalom) Ismerős hangok, szagok: nem meglepő módon a keleti résztvevők produkciója tetszett a legjobban. Itt tanultunk olyan kifejezéseket, mint pl. „baszd keresztbe”; zsigulátor, ladállat stb. :) Picivel később az egyetemi évek alatt megértettük miért mondta mindenki, hogy ezek lesznek a legszebb évek. A sörözés- vizsgázás- sörözés- vizsgázás már kezdett egyhangúvá válni. Jött az ötlet, hogy kéne venni valami szoci vasat, amivel lehet télen csapatni, aztán max. leadjuk a bontóba. Egyből beugrott, hogy a Ladák milyen szépen mentek a versenyeken. (Orrmotor, hajtás hátul) BMW, Merci szóba sem jött, nekünk szoci vas kellett. Összeültünk hárman: Jó, akkor veszünk egy Expresszt és keresünk valami bontószökevényt. A nagy lelkesedésünket letörte, hogy egyszerűen nem volt olyan Lada, ami megfizethető lett volna számunkra. Ha mégis találtunk valamit, akkor vagy üzemképtelen, hiányos volt, vagy nem volt műszakija. „Jó, hagyjuk, csórók vagyunk most ehhez.” Már majdnem otthon voltam, amikor az út szélén megláttam Őt. Messziről virított az ablakaira ragasztott papír. Azonnal megálltam megnézni. „Gyártási év: 1988, 64e km, érvényes műszaki, 30 000 Ft.” Teljesen lemattult, de egységes fény. Na ne ba... Telefon haveroknak, jó, felhívjuk, holnap biznisz.
Meg is történt a másnapi találka, próbakör után m e g v e t t ü k. Életünk első saját autója, fejenként 10 ezer Ft-ba fájt! Konkrétan az átírás, kötelező, egyéb illeték többe került, mint maga az autó. A dolog pikantériája, hogy abban az évben egy szem hó nem esett. A 75 lóerő és az ős futómű meg nem igazán alkalmas a száraz aszfalton való farolgatásra. Persze kivittük egy helyre csapatni, de szenvedés volt neki is, meg nekünk is. Eljött a tavasz, megbeszéltük, hogy picit gatyába rázzuk. Elvittük egy szakihoz, cserélt rajta pár dolgot, rendbe tette a féket, hajtást, fűtést. Nyáron a vizsga előtt kapott 4 új gátlót, gömbfejeket, és elsőre átment a vizsgán csók nélkül. Itthon picit kiglancoltam, kapott egy alapos takarítást, polírt. A csapatós gépből egyszerre találkozós kocsi lett, a járókelők megmosolyogják, a parkolóban megdicsérik. Persze, ha esik a hó, nagy lelkiismeret-furdalások közepette, de kivisszük csúszkálni, és az önigazolás kedvéért elmondjuk párszor: erre vettük.
Hibalista
- Kuplung-főhenger, kardánkereszt, fék, fékcső, benzincső, gátlók, tömítések, Ac, gyújtás. - - Bosszantó apróságok: duda, kieső csavarok, gyújtáskapcsoló kontakthiba. A futómű folyamatos zsírozgatást, simogatást igényel.
Ide hordtam szervizbe
Ismerős ismerőse
Értékelése: 10
Másik szerelő értékelése
Én :)
Értékelése: 10
Képek az autómról
Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 1988 |
Kényelem | (5) | Használati időtartam | 6 év |
Teljesítmény | (5) | Km vásárláskor | 64000 |
Megbízhatóság | (4) | Vezetett km | 5000 |
Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 10 l |
Előző autója? | – | Következő autója? | – |
Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
Verdikt | (7.8/10) |