Mai autókat megszégyenítő gépcsoda
Szöveges ítélet
Ha ilyen autót újra gyártanának, még hitelre is vennék, inkább nem kajálnék egy évig. Korát 20 évvel megelőzi. ECS, erős, de jól fogyasztó blokk, a világ minden extrája, kényelem... Sokféle autó megfordult a kezem alatt, de ennél finomabb, precízebb szerkezetet ritkán vezettem. Mindezt 21 éves korában. Milyen lehetett ez mondjuk 10000 km-el? 10 perc alatt "körédnő" az autó, megszokod a méreteit, aztán gyí. Méltán híres a japán autógyártás...
Sajnos, a vétel utáni kötelezők alatt elkövetett hibákat a kocsi csúnyán megbosszulta, most motorgenerál (hengerfej, blokkfúrás, gyűrűzés, csapágyazás) előtt állok, ami egy 4G63-as 16 szelepes blokk esetén csúnya kiadás. A felelős szerelőnek kívánom, hogy a saját kocsijával szopjon ennyit, és hogy a f*szom legyen a sírbaeresztő kötele. Arról mindenesetre teszek, hogy csődbe menjen a brigád.
Véleményemben nem szerepel a fiaskó, a kocsi ettől függetlenül egy mestermű!
****UPDATE****
Kéremszépen, meggeneráloztuk a motort. 8 hónap jófajta állás, és érlelődés után áthúztam a verdát a Camponához, a Mitsuklubos brigád műhelyébe. Az autót vörös szőnyegen várták, és tejben-vajban fürösztötték. Sikerült persze egy fa alá állnom vele, amit a madárszar miatt a fényezés bánt (semmi baj, úgyis kap újat:D). Amit kicseréltünk: az összes tömítés a motorban, szíjak, gyűrűk, csapágyak, kapott egy normális hengerfejet, szóval gyakorlatilag csak a blokk, meg a dugók maradtak gyáriak. Mint írtam, a blokkhoz semmit nem kellett nyúlni, alapméretes volt még az öreganyja is, kivéve a főtengelyt, amit már köszörültek egyszer. Kapott még új hűtőt, mielőtt a régi teljesen szétmálott volna, kopogásszenzort, folyószelepjeladót, meg még pár apróságot. A középdobot kicseréltettem saválló csőre, így most szépen, nem ordítóan muzsikál a kibelezett rendszer.
No akkor, bejáratás. Az első 3000 km-t sikerült másfél hét alatt abszolválni pár kör Linz-BP távon. Max sebesség 110, és sosem pörgettem 3000 fölé. Majd olajcsere, finom hajtás, végül egyszer Stuttgartnál megnéztem mennyi a vége, 190-nél még volt benne erő. A bejáratás alatt 6-9 litert evett, pont amennyit vártunk. Itt üzenem minden kétkedőnek, hogy kb 10x mértem le a fogyasztást autópályás menet után, direkt erre felkészülve (felhajtónál tankolás, lehajtónál tankolás), és bizony sikerült 5,8-at is mérni, igaz, szigorú 85-90 km/h-nál. Ebben a jószágban hosszú dízel váltó van, ami azt jelenti, hogy 4000-es fordulatnál kb 160-165-el gurulunk, ez kisebb fogasztást, viszont ötödikben lomhább gyorsulást jelent.
2 hónap alatt végül sikerült 12000 km-t tenni a kocsiba, a hibák pedig - ahogy ennek lennie kell - csőstül jöttek. Tipikus, FATAL ERROR felirat, INNEN SEHOVÁ esemény sose következett be, bár voltak meleg helyzetek. A kocsiról tudni kell, hogy, mint később megtudtam az előző tulajtól, az azelőtti tulaj keményen gyilkolta. Az ember állítólag eladáskor még elkérte a kocsit egy körre, ami alatt Fittipaldinak érezte magát, ugyanis terepen, és hegyen is keményen meghajtotta, a végén hozzátette, hogy ez nála normális. A kocsinak a hosszú, komoly túrák alatt jönnek ki az elhanyagoltságból fakadó hibái, amiket természetesen lehetőleg azonnal orvoslunk a műhelyben, lévén, kvázi cégautóról van szó.
Állandó jelenség, hogy felmelegedett motornál az alapjárat mindenféle rendszert és követhetőséget nélkülözve ingadozik 500 és 2000 között. Kimérve minden szenzor, alapjárati motor, és vákuumcső megfelelő, igazából lassan az injektor.hu-s csapathoz fordulok, mert nem tudjuk megfejteni.
Lássuk a hibákat, szerintem 22 éves japán "sport"autó ellenére egyik sem óriási, vagy drágán kezelhető.
1. Még friss motorral, egyszer rá kellett húzzak a generátorra, mert 70-80-nál is visított, mint a vágási malac. Sikerült persze rövidre zárni a generátort még a határnál, minek következtében Bécs felett a hegyen, ahol harminc percig folyamatosan érdi emelkedő van mindenféle pihenő, vagy benzinkút nélkül, a verda szépen-lassan áttért előbb 3, majd 2 hengerre (ahogy merült az akku, lassan elment a gyújtás). Elébb trafóra, aztán akkura, végül generátorra gyanakodtunk. Előjött itt a diódasor, a fesszab, végül a biztosítékok. A 80 amperos darabot sikeresen megpatkoltuk egy szál dróttal, innentől kezdve megjött a töltés, és folytathattuk az utat Linzbe.
2. Pécsről Linzbe indulván, Sümeg előtt, hajnali fél 4-kor kezdett el rázni a kormány, de olyan erővel, hogy a tapasztalt Rákóczy-téri ribanc ehhez képest ipari tanulónak számít. Mondom, mi a rosseb. Innen nemhogy Linzbe, de a sarki fűszereshez sem jutunk el. Nézem a fékeket, semmi. Gyanítottam, hogy a difivel lesz gond, de akkor erre gondolni sem mertem. Végül nyugodt tempóban eljutottunk pestig, ahol kiderült, a bal oldali, anno Fóton felrakott, egyszerűen hihetetlen minőségű féktárcsa okozta az emberfeletti rángatást. Pedig 3 nappal előtte szabályoztattam. Remélem nem az öreg Köszörűs Jóska rontotta el, aki - vasárnap lévén - túl volt a negyedik kávé-cigi-konyak körön, dél után nem sokkal. Új tárcsák, és gyí.
3. Linzben egyszer hazafele tartottunk a szörnyű melósnap után, mikoris az egyik mellékúton a verda ismét lehasalt. Gyújtás semmi, kiveszem a biztit, amaz rommá égve; volt is káromkodás rendesen, meg ugatás, hogy miért nem veszek már egy normális autót. Hozzáteszem, aztán mikor egyszer-egyszer beleül valamelyik károgós, ki sem akar szállni, meg vételi ajánlatokat tesz. Szóval kicseréltem a biztit, pont kéznél volt egy másik 60 amperos. Az első kanyarig jó is volt, majd újra felvillant a DEAD felirat. Nah jóvan mondom, most mi a lóf*sz lesz, 60 amperos bizti csakúgy nem ég meg. Gondolkodtam a fesszabályzón, még az előző fiaskó következményeképp, de megnéztem, annak nem volt baja. Végül egy rosszul érintkező, és rövidre záródó drót okozta a problémát, amit leszigeteltünk, majd két saruból, és egy 3 millis drótból összeállított "biztosítatlaníték" segítségével hazajutottunk. Útközben vettem egy tűzoltókészüléket, hátha...
4. Ismét Linzből téptem haza, azaz csak téptem volna. Természetesen egyedül voltam, nehogymár legalább tudjak kivel ordítani, ha valamiért megállni kényszerülünk. Valahol St. Pölten előtt megint előjött a kormány öntörvényű énje. Lett olyan rázás, hogy egy hektós vejdlingnyi tojást ott helyben keményre ráz, ha nem figyelek. Pontosabban, nem figyeltem, inkább csodálkoztam, végül az első kútig sikerült elvergődni. Gyorsan beszaladtam cigiért, mert nem bírtam ideggel, ezidő alatt a kocsi meggyógyította magát. Problémamentesen, kímélő üzemmódban tettem meg az utat Pestig. Hogy megint mi volt ez, akkor még nem tudtam...
5. Családi összejövetelre készültem aznap, kocsimosással, és takarítással, hogy az édes szüleimet, és az asszonyt illő módon dobhassam át 2 faluval arrébb egy penetráns dohányzással (20 emberből 17 fő) egybekötött happeningre. Szüleim ketten súrolják a 3 mázsát, jövök még én a nyolcvanas versenysúlyommal, hátul a herenagy szerszámosláda, meg az asszony, aki mondjuk nem számít. Kedves rokonomékhoz olyan macskaköves szerpentin vezetett fel, aminek az alján a fenn eldobott billiárdgolyó már fénysebességre gyorsul. Értsd, 1-esnél feljebb ezzel a dízel váltóval nem volt sem érdemes, sem gazdaságos feljebb kapcsolni. Az előző héten berakott hifiből az Across the 110th Streets szólt épp, amikor arra lettem figyelmes, hogy valami magas felhang került a képbe, ez pedig a gőz hangja volt. Japán autóról lévén szó, felháborodva vettem tudomásul, hogy bezony forr a víz, sőt, valahol el is távozik. Az új motort nem akartam kinyírni, inkább félreálltam, és úgy káromkodtam tovább. Mikor megláttam, mekkora a baj, tovább ordítottam, majd elkezdtem ököllel ütni a villanyoszlopot. A termosztátház teteje a külső csavarnál gyakorlatilag levált, ugyanis az előző tulaj egyrészt túlhúzta, másrészt nem beleillő termosztátot tett bele, aminek nagyobb volt a karimája, mint a ház alsó részének a pereme. Ezt egy gumigyűrűvel oldotta meg (értitek, spórolt legalább 2500 FT-ot, cserébe majdnem megfőtt a motor), ami olyannyira nem passzolt a járatba, hogy mindezt megtoldotta egy adag szigetelőpasztával, így legalább valamennyire tömített a cucc. Persze valahol, még egyenes úton ez az egész katyvasz feladta, és a hegynek fölfelé, az emelkedő nyomástól szépen kitolta a vizet. Termosztát ki, kb alapjárat - így sikerült hazaérni. Másnap kicseréltem a házat, kapott új, beleillő termosztátot, és hengerfejtömítő pasztát. A motornak hála a jó istennek nem lett baja.
6. Végül, ahol most tartok: difficsere. A diffire tehát már egy ideje gyanakodtunk, hogy valami nem kóser, egyrészt gázelvételkor olyat rántott az autó, hogy a nemlétező veseköveim kiütötték a szemeimet, másrészt ez a rázkódás már jó fékkel is előjött pár rövidebb szakaszon... ...hogy aztán a diffi végül Bp. belváros kellős közepén azt mondja, hogy nyasgem. Pedig úgy számoltam, a műhelybe még beérek, hát nem sikerült. A parkolóhelyre még nagy nehezen beálltam, persze nem segített volna senki, de anyázás annál több volt. A jó hír: a váltónak semmi baja!!! A rossz, hosszú váltót a bontó is már olyan rég látott, hogy azt a Kurír is megírta annó. Marad tehát a dificsere, ami nagyobb szopás, mint egy váltóle-váltófel, dehát könyörgöm, kit érdekel ez már, megszoktam.
Rengeteg rossz, de annál több kellemes élmény után bátran mondhatom, lassan mindent kicseréltünk az autón, ami tönkremehet, így nemsoká egy gyári, vadiúj kocsiba ülök bele minden reggel:D.
Amint valami komolyabb történik, írok:D
Hibalista
- kupplung, motor, difi, hűtő, alapjárati rendszer, termosztátház
Ide hordtam szervizbe
Fóti kóklerek gyülekezete - vezérléscserénél az embernek meg sem fordult a fejében, hogy kicserélje az automata feszítőt, ezek után ugrott a szíj, ami miatt a szívóoldal szétesett. Mondjam tovább? Távollétem alatt "gariban" feltettek egy hengerfejet, úgy, ahogy volt, plusz feltettek egy bontott feszítőt, valamint összepasztázták sz*rral a szelepfedelet. Mindezek örömére, előbb újabb 3 fokot ugrott a vezérlés, majd, miután ismét helyretették garanciában, másnap szelepégés miatt elment a kompresszió a 4-es hengerben. Persze magyarázkodni azt nagyon tud mindegyik, a nagybani piacon éreztem magam a zöldségesek között.
Értékelése: 1
Másik szerelő értékelése
Mitsuklobos szerelőcsapat. Szinte még ők fizetnek, ha a kocsihoz hozzá kell nyúlni. Korrekt, lelkiismeretes brigád, és jó a főztjük.
Értékelése: 9
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 1990 |
| Kényelem | (10) | Használati időtartam | 2 év |
| Teljesítmény | (10) | Km vásárláskor | 227000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 26000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | GOLF II | Következő autója? | cápa Galant, ha találok jót |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (10.0/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan