Non est volentis
Szöveges ítélet
Mehettél volna a pályán is, de inkább végigcsorogsz a déli parton ezen a kihalt, szeptemberi szerda délutánon.
Meleg van, de a nap már ferdén tűz át a még zöld lombokon. Lehúzod az ablakot, kintről beszűrődik a dízelmotor megnyugtató kerregése.
Lassan hajtasz, a part végig ismerős: nem egyszer végigkocogtál már erre Világostól Berényig.
A lellei MOL kútnál megállsz, veszel egy üdítőt - a forgalom mintha valahogy aggodalmasan gyér lenne - vége a szezonnak.
- Fiam, mit képzelsz, ebből új autót lehet varázsolni? - Kérdezte apád a fejét csóválva, egy évvel ezelőtt, miután előadtad neki a terved.
Aztán jött rengeteg munkaóra és néhány elköltött millió: igen, mégis megcsinálta. Megcsináltuk.
Emlékszel azokra a hetekre, amikor a nap végén úgy jöttél ki az aknából, hogy rozsda folyt takony helyet az orrodból.
Az ujjaidat és körmeidet állandóan lemoshatatlanul lilára festette a Würth rozsdaátalakító, amikor elfelejtettél kesztyűt húzni.
A barbár akciókra, például, ahogy a német útszóró sótól szétmart és összegyógyult hátsó futóművet lerángattátok a helyéről.
A ruszki weboldal böngészését gyári cikkszámok után. Vagy amikor kifogyott a drótkorong készlet a szerszámboltból - mindet te vitted el szépen lassan.
Amikor egy hideg téli reggelen melegítés közben szétrepedt a szíjfeszítő öntvénye (köszönöm előző tulaj, köszönöm FEBI, köszönöm kis kínai munkáskezek)
és a ventilátor a szíjat saját magával együtt szétdarálta.
Mikor azt hitted, már mindennel végeztetek, és az összegyűjtött alkatrész számlák ujjnyi vastag halmára néztél, nem sejtve, hogy jön még jóval több.
Mit nem cseréltetek ki ezen az autón? Azután még vagy 20.000 levezetett km és számos nem várt hiba következett, mire azt mondhatod, hogy most már igen,
összeállt a rendszer.
Nem felejted el azt a szeptemberi éjszakát, miután megvetted a autót és a felhőszakadásban beázott az utastér az eldugult vízelvezető csatornák miatt.
Több centi mélyen állt a víz belül, eláztatva a komfortelektronikát, erre az összes ablak lehúzódott - se le, se fel.
A hirtelen jött hidegfrontban 6 fokig süllyedt a kinti a hőmérséklet, de te aznap reggel még rövid gatyában indultál el.
A túlélés érdekében maximumra állított fűtés mellett, lassan elgurultál a siófoki Tesco-ig, ahol találtál egy előző szezonból maradt kapucnis télikabátot,
azzal húztad ki hazáig.
Visszaülsz az autóba, elindulsz. Az utastér barlang, körülötte esőként kopognak a medve mancsai.
Sokszor eszedbe jut, hogy miért is szereted ennyire ezt a nettó kispolgári járművet. Talán, mert a lelked mélyén te is az vagy, hiába ágálsz ellene.
Az nem számít, hogy az imádott W126-odban vagy igazán boldog, és minden pillanatát élvezed, amit benne töltesz.
Mások talán oldschool arcnak gondolnak, de ez egyáltalán nem zavar, emlékeid szerint mindig is hajlamos voltál a nosztalgiára.
Siófokon az OMV-nél állsz meg tankolni.
Tudtad, hogy a kasztni problémás. De nem képzelted, hogy ennyire.
A csúcs talán az volt, amikor egyedi idomokat kellett gyártatni a kombi hátsó oldalüvegek peremére, úgy szétrohadtak.
- Látod ezeket a sárvédőket? - mutatta apád.
A német autójavítás teteje: miután leszedtétek a Sacco deszkákat, alattuk egy-egy hatalmas ragasztó pogácsa, amivel visszarögzítették az alul szarrá rohadt alkatrészt.
Váltó, diffi és motorfelújítás. Adagoló felújítás, porlasztók cseréje. Futómű teljesen új, az utolsó szilentig.
Az összes fékcső csere: életveszélyes volt az autó a friss (!) vizsga ellenére.
A hátsó fékek egyáltalán nem működtek, a kézifék sem. Csak utána kell állítani - nyugtatott az előző tulaj.
Nehéz lett volna, mivel a kézifék betétek helyett csak rozsdapor hullott ki belőle szétszerelés után.
Köszönet, régi tulaj a friss műszakiért, köszönöm nektek is, somogyi vizsgabiztosok, remélem gyógyszerre költitek a kenőpénzt.
A fékrendszer komplett csere. Felnik por-szórva, 2 garnitúra új gumi.
Ahogy a felújítás előre haladt, annál inkább nehezedre esett kinyögnöd: cseréljük ki még ezt is...
A vége ez lett, hogy mindent kicseréltetek. De valóban mindent.
A beltérhez viszont nem nyúltatok - ez nagyon szép volt eredetileg is...
Lassan besötétedik, az út íve ráfordul Pécsre, hamarosan hazaérsz.
Késő este, ahogy a kutyával a parkból lépkedtek hazafelé és feltekintesz, egy pillanatra kihagy a szíved, olyan gyönyörűek.
A 126 és a 124 az utcai lámpa sárga fényében: szamuráj testőrök, egyik kezük mindig a kard markolatán.
Bár tudod, hogy ebben az életben mindent csak kölcsönbe kapsz, már előre fáj a szíved, hogy eljön az idő, amikor az entrópia lesz a gazdájuk.
Nem vigasztal, de azért leírod, hátha valakit mégis igen:
Non est volentis, neque currentis, sed miserentis Dei.
Hibalista
- Szinte minden, de a német teleknek és az előző tulajoknak a rovására írom. - Ezek olyan típusú emberek lehetnek, akik azt hiszik, hogy a karbantartás = motorolaj csere, és ezzel mindent megtettek az autójuk érdekében.
Ide hordtam szervizbe
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (5) | Évjárat | 1995 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (5) | Km vásárláskor | 240000 |
| Megbízhatóság | (5) | Vezetett km | 30000 |
| Szerviztapasztalat | (5) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | Maxima | Következő autója? | még egy 500/560 SEC ezek mellett |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (7.1/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan