Csimpánzmenyország
Szöveges ítélet
Előző autóm egy Vectra C Caravan volt 3.0 V6 CDti motorral és minden létező extrával, beleértve az ülés-szellőztetést is. Kényelemben, méretben, futóműben a legjobb volt eddigi autóim közül és 1200-as fordulaton simán eljártam városban is. Azonban a napi cuccolás és hétvégi kutyázás-terepezés során nagyon sajnáltam a gépet, egyszerűen nem akartam lelakni annyira tökéletes volt. Tudom, hogy furcsán hangzik, de végül japán motoros (Isuzu) német autómat egy francia motoros angolra cseréltem. Azonban nekem kellett egy olyan autó, amit nem sajnálok majd ütni-vágni. Hát ezt bizony megkaptam.
Egy használható tágas és kényelmes SUV kerestetett kb. 8 literes fogyasztással és legalább enyhe terepképességekkel, 15.000 € volt a keret. Keresgélés során a német versenytársak ár-érték arány valamint helyhiány és terepre való alkalmatlanság miatt elég hamar elvéreztek. A CRV, Forester és RAV4 sajnos kicsinek bizonyultak, a Santa Fe sajnos csak 5 sebességes, így jutottam el a Mitsubishi Outlander (és persze Francia társai a C-Crosser, 4007) és Land Rover Freelander 2 pároshoz. Azt hallottam, hogy a Freelander 1 legendásan megbízhatatlan gépezet volt de a 2-es modellről nem sok rosszat lehetett olvasni, még fórumokon sem. Továbbá terepen sem volt tehetetlen, a Spritmonitor pedig 8,2-es fogyasztással kecsegtetett.
Ezzel szemben a Mitsubishiről csak olyan Youtube videók vannak amin traktorral vagy Fiat Pandával (!) húzzák ki jellemzően bokáig sem érő pocsolyából. Az Outlander ellen szólt ezen kívül hogy ennyi pénzért csak a VW 140 lóerős PDTI traktormotorja jutott volna a géptető alá amiről viszont nem sok jót hallani. Gondoltam szerencsét próbálok a Landyvel.
Így is lett. Rövid keresgélés után hamar rátaláltam egy 2010-es 200.000-et futott modellre, nem féltem a sok kilométertől mivel láthatóan és logikusan kikövetkeztethetően pályán tették bele a nagy részét. A Winterpaket, Xenon, Start-Stop csak hab volt a tortán. Az autó alja patikatisztaságú volt és a forgalmi szerint hölgy volt az első tulaj így terepen bizonyosan nem volt használva. Kipróbáltam, minden oké, kicsit bűzlött gondoltam majd kiszellőzik, 12 hónap garancia, megvettem.
Már bánom, hogy nem ücsörögtem benne kicsit hosszabban a kipróbáláskor, következzen a belső tér ergonómiája, mely tökéletesen egy csimpánz anatómiájához lett szabva, de Winkler makákós hasonlata sem áll távol a valóságtól. A vezetői lábtér kicsi és alacsony, sebaj, a csimpánzoknak úgyis kisebb a lábuk testarányukhoz képest így ez csak előny. A térdmagasságban lévő kormány is könnyen elérik, a jobbról betolakodó középoszlop (15 cm-es kerettel körbe) pedig nem fogja elsorvasztani a térd közeli izmaikat. A kormány messze van és alacsonyan, ez az izmos és hosszú felső végtagokkal könnyedén és kényelmesen mozgatható. Ugyanezen testrésznek kíván nyugvóhelyet a bal oldali, térdmagasságban elhelyezkedő, ugyanakkor horizontálisan eléggé távol eső könyöklő is. A jobb oldalról hónalj alá nyúló, középső könyöklő is biztosan illeszkedi az izmos vállízülethez. Az erős karokat kiválóan tartja kondícióban a váltó, mellyel valószínűleg követ zúzunk valahol lent az alvázban olyan nehezen és darabosan mozog, valamint a kitűnő szervókormányzás amely városban kemény, pályán nagy sebességnél pedig felpuhul és a legkisebb mozdulatra már dönti a bódét.
A csimpánzok köztudottan hajlékonyak és így tökéletesen tudják nyomni a test tengelyétől kb 20 centire jobbra eső gáz- és fékpedálokat, mindezt úgy, hogy a középkonzol miatt térdük balra hajlik, karjaikkal pedig a jobbra eső és felfelé mutató kormánykereket is kiválóan elérik. A váltás sem okozhat problémát, mivel hosszú kezükkel képesek végigjátszani az összes fokozatot, melyek között előre-hátra alig van hely, oldalra viszont piszkosan hosszú az út. Mivel a nyak rövidebb az emberénél így a kormánykerék által a kilométeróra sem lesz teljesen kitakarva, csak a 100 feletti rész meg a kontrollámpák amelyek úgyis haszontalanok. Az oldalablakok természetesen derékmagasságban helyezkednek el, hogy megkönnyítsék a kilátást, az ablakemelő pedig direkt messze előre került, hogy ne kelljen visszagörnyeszteniük hosszú ujjaikat.
Alacsony testfelépítésüknek köszönhetően akár öten is beülhetnek az utastérbe, ezen felül a csomagtartó és a disznóvágásra is alkalmas hatalmas tetőlemez további padsorok beszerelését teszi lehetővé. Mivel nagyot tudnak ugrani így nem jelent problémát nekik a 90 cm magas csomagtartó sem. (hogy minek egy SUV-ba ekkora pótkerék az rejtély, ha meg terepre van akkor miért nem kívülre tették???)
Mivel a csimpánzok hallása köztudottan rossz így biztosan nem fogják bekapcsolni a rádiót, amelynél egy 69-es bogárban a műszerfalba csavarozott mono hangszóró is nagyságrendekkel szebben szól.
Hogy mit csinál egy ilyen autóban egy 198 cm-es homo sapiens sapiens? Nem nehéz kitalálni: alig várja a megváltást jelentő kiszállást. A tanulság: nagyra becsülöm Sir David Attenborough munkásságát de ezt az autót nem vele kellett volna terveztetni, főleg nem úgy hogy egyszer angolszász aztán meg metrikus vonalzót adtak a kezébe csak hogy jó el legyen kottázva minden.
A tesztekben Winkler írja, hogy a Freelander hasonlít egy másik 20 milliós Land Rover-re és ez teszi versenyképessé. Azt azonban hozzátenném, hogy belül is hasonlít, csak itt egy 20 éves Land Rover-re vagy még arra sem. A felhasznált anyagok minősége méltatlan egy autóhoz, a kínai MP3 lejátszókon található puha műanyagot idéző műszerfal és a többi, förtelmesen recsegő kemény lemezek gyilkos kombót alkotnak. Egész úton recseg-ropog az autó, a feelinget pedig kiszálláskor az ajtó fogantyúja teszi teljessé, mely majd ki akar szakadni az ember kezéből. Ezt a Golf III-at idéző kilométerórát elnézném egy régebbi roncsba kendácsolva de semmiképpen nem ezzel a zöld világítással! Azt, hogy egy 2010-es autóba hogy kerülhetett MP3-at lejátszani képtelen, max 2-3 adót vevő (mert ugye a külső antennát lespórolták) kifejezetten fület sértő sértő, sistergős doboz hangú rádió, az számomra rejtély. Pont úgy mint a 3 év alatt berohadt hátsó hangszórók. Ha a spórolásnál járunk juthatott volna egy kis zajszigetelés is előre, hogyha már ragaszkodunk ehhez az aerodinamikailag tökéletesen tökéletlen formához. A sárpofozó elhagyásával pedig mindig örülhetünk mikor száraz úton is tiszta retek lesz a kocsi oldala. Ahol viszont nem spóroltak az a teleszkópos motorháztető, mely kifejezetten kényelmes és praktikus. Hozzáteszem szűkség is lesz rá, lásd lentebb :).
A futóműről: kicsit csalódtam mert eléggé ráz a bordákon és mivel valószínűleg ki vannak szopósodva a lengéscsillapítók ezért imbolyog is mint a veszedelem. A személyautóstól nagyon messze van. A nagyobb kátyúkon viszont nem borul fel és terepen sem vall csődöt a technika, olyan helyeken is simán elmegy ahol a Rav4-el nem is mertem próbálkozni. Hasznosak a terepfunkciók is a lejtmenetvezérlővel. Tehát az autó egyértelműen terepre lett tervezve, bár felező nincsen benne. Szélességét meg kell szokni, autópályán egész komfortosan lehet vele utazni az ideges kormányt és a lehetetlen üléspozíciót leszámítva.
Fogyasztás: gyári adat 6,7 l vegyesben, az autó 80-nál kamion mögött 6,9-et eszik, nem folytatom. Pályán és városban egyaránt 9,4 l az átlag, tereppel és vidékkel kombinálva pedig 9 liter körül van. Nem sok, de lehetne kicsit közelebb is a gyárihoz.
A motor: A PSA csoport 2.2-es HDI-je, alapvetően nem rossz konstrukció, bár az angolok biztosan hozzányúltak, mert itt nem azokat a teljesítményadatokat produkálja mint az Outlandernél vagy a 4007-nél. Viszonylag jól húz alacsony fordulaton is és a hangja sem olyan ronda mint a Passsat-ból ismert 140-es PDTI. A váltója egy rémálom, nem hiába választották meg a világ legrosszabb váltójának valamelyik újságban. A kormányzás a Mondeo kormányművét idézi, csak városban sokkal keményebb, pályán pedig elképesztően felpuhul. A kulcson megtalálható az úgynevezett pánik gomb is, mely biztosan fog egy pár kellemetlen pillanatot okozni a tulajoknak mivel véletlenszerű benyomódásakor az autó elkezd össze vissza villogni meg dudálni és a kikapcsolásához valami kombinációt kell megnyomni. További idegzabáló extra a váltóasszisztens, melynek funkciója kimerül abban, hogy 1500-as fordulatnál felvillan a műszerfalon egy jó nagy zöld nyíl. Nappal nem zavaró, bár emelkedőn felfelé is simán bemondja hogy tegyem már 6-ikba, hiába fuldokol a motor. Éjszaka viszont kifejezetten zavaró, a problémát egy körömnyi fekete szigszallag kitűnően orvosolja.
Ja, a csimpánzok bizonyára ügyesen forgatják a villáskulcsot mivel lesz rá alkalmuk gyakorolni:
Első utam haza zökkenőmentes volt, csupán a váltóasszisztens villogása idegesített.
Másnap reggel a következő hibaüzenettel indítottam az autót: „Verringerte Motorleistung”. Sebaj, 30-al így is lehetett menni, bár felette szinte 0-ra csökkent a gyorsulás. Elvergődtem vele a legközelebbi márkaszervizig, ott biztosan meg tudják nézni. Meg is történt: szoftverfrissítés kipipálva, mehetek tovább.
Harmadik nap: nem használtam.
Negyedik nap: ismét „Verringerte Motorleistung”, irány a szerviz, a szerelő a következővel fogad:"da luftmaaasenmessa is hin". Na jó, mondom itt valami szar van a palacsintában, ugyanezért voltam itt 2 napja. Megmutatták a kinyomtatott hibaüzenet jelentést, tényleg nem volt semmi 2 napja, ma meg ott virít a légtömegmérő. Alkatrész megrendel, 2 nap múlva kész volt a kocsi.
Nyolcadik nap: „Verringerte Motorleistung” azt hittem szétvet az ideg, nem hiszem el, hogy megint szívat az elektronika, (egyébként a Freelander 1-ben elég volt lehúzni a légtömegmérő kontaktját és motor ment tovább, itt nem lehet csinálni semmit, valahol elszáll egy kontakt leszabályoz a motor. Tehát világ végére senki ne induljon ezzel az autóval!!!) Szakszeriz, megint kikértem a hibajelentő lapot a gépből, hű itt már vakarta a fejét a szaki, kérdi mit csináltam én azóta a kocsival. Mondom hazamentem, nézze meg a kilométerállást, nem egész 16 kilométert vezettem a legutóbbi szerviz óta.
Aszongya:
-Lambdaszonda csere
-Turbó szívócső széjjelrepedve
Ahétszázát, ez nem két forint lesz, de nincs mit tenni, állítólag ezek nélkül nem fogok messze jutni. 2 hét múlva megjött az összes alkatrész és ismét elkészült a jármű.
1 hét hibamentes használat következett.
Majd 2 hét múlva megadta magát a csomagtartó mikrokapcsolója, nem nyílt, csak kulccsal.
Szerviz, 1 hét várakozás majd elkészül. Vinném haza a kocsit, erre nem veszi be a kulcsot. Elég újnak tűnik, ez volt a második kulcs mikor vettem. Bemegyek a szervizbe kérdezem mivan. Azt mondják elprogramozódott de megcsinálják. Meg is történt röpke másfél óra alatt. Remélem ez máskor nem fog előfordulni.
Azóta megint használtam 2 hetet a kocsit: 1400-nál rángat a motor, egyelőre nem voltam szervizben, ha lehal valahol lehet hogy otthagyom az árokparton vagy felajánlom a Schönbrunn-i állatkert csimpánzai számára. Ha mégis valami más történne majd updatelek.
u.i:A javításokkal egyébként nagy szerencsém volt hogy kereskedőnél vettem, jótállás jegyében szó nélkül fizette ki az anyagdíat az összes javításért.
Update 1.12: legutóbbi javítás óta 700 km-t tettem meg, otthontól 400 km-re Cegléden megint "Verringerte Motorleistung" hibaüzenet, szöttyögés hazáig a pályán 70-el autóstársaim nagy örömére, akiktől ezúton is elnézést kérek. Ja, közben a másik kulcs is beszart úgyhogy csak 20 centiről nyílik a kocsi de ez semmiség.
1.14: végre megnézték a kocsit a márkaszervizben, a turbót akarták kicserélni mert azt jelezte a gép. Mondtam hogy kösz nem, a kereskedő meg azt akarta hogy vigyem vissza hozzá a kocsit (350 km-re Salzburg-ba) ők majd megcsinálják mer' a márkaszerivezesk ugyse értenek semmihez csak a computerjükhöz... Így is lett, szépen elvergődtem vele a kereskedőhöz csigatempóban.
Egyből be is indítják, semmi hibaüzenet, a kocsi megy rendesen. Nem tudtam mit kezdeni a dologgal, otthagytam náluk hogy akkor szóljanak a biztos jó.
1.23: csörög a telefon, mehetek a kocsiért. Teljesen átprogramozták, minden létező szűrőt kicseréltek, kiégették a DPF-et, teljesítményt mértek és 900 km-t vezettek vele tesztként. Azt mondták most rendben van. El is ugrottam a kocsiért, hazahoztam nagy örömmel. 3 kilométer hiányzott volna hogy hazaérjek, zutty teljesítmény elszáll, visszafullad a motor, hibaüzenet. Ismét.
Azt hiszem ez volt az utolsó update, holnap hajnalban indulok és visszaviszem a kedves járművet a kereskedőhöz és otthagyom nekik. Mellékhelyiségnek még jó lenne de szerintem megy exportra :)
Mindent összevetve a szűk két hónapból, amióta nálam van az autó összesen 3 napot (!) volt használható, a maradék időt szervizben töltötte vagy lefolytva rángatózott tehát használhatatlan volt. A szervizlátogatások számát nem tudom már számontartani, de hálát adok a sorsnak hogy nem privátba vettem mert ingem gatyám ráment volna.
Update 2016.12.22: km állás: 334.000 - CSIMPÁNZ LETTEM
A beharangozott út vissza a kereskedőhöz végül a közeli Conrad áruháznál végződött, ahol életem eddig legjobb befektetésének köszönhetően tulajdonosa lettem egy 49 eurós OBD II zsebdiagnosztikai kütyünek.
Láss csodát; bedug, gonosz hibakód töröl, továbbhajt. Ezt a műveletet később
még párszor megismételtem, most stabilizálódott annyira a rendszer hogy csak minden 5-6.000 km után kell kitörölni az aktuális hibakódot. Mint kiderült, a computer teljesen random módon generálja őket.
Most 334.000 km-t mutat az óra. Mindent összevetve meg kell hogy cáfoljam fenti előítéleteimet; ha képesek vagyunk alkalmazkodni az "egyedi" beltérhez, egy üthető vágható, maga módján megbízható elég jó kis SUV-ot kaphatunk. A legutóbbi 134.000 km során az alábbi költségek jelentkeztek:
-olajcsere 10.000 km-ként: 27.800 Ft
-Kerékcsapágyak (búgni kezdtek): 4 x 26.000 Ft
-Kuplung (elkezdett csúszkálni): ~200.000 Ft
-Difi felújítás (zenélni kezdett): ~150.000 Ft
-Fékbetétek (elkoptak na): ~45.000 Ft
-egy szett Bosch ablaktörlőlapát: ~14.000 Ft
Ezek egy ekkora SUV-nál szerintem ilyen futásteljesítmény mellett még beleférnek. A fogyasztás végül stabilan beállt 8.5 liter környékére, ami pályán, 150-es tempónál sem kúszik feljebb (maximum szembeszélben, de akkor 13 is lehet). Mindez csordultig megdurrantva különböző ólomsúlyú felszerelésekkel.
Terepen viszonylag megállja a helyét, 30-40 centis sárból is magabisztosan mászik ki (jó azért nem egy defender). A computer által vezérelt intelligens összkerékhajtás is bizonyított. Egyszer egy 25-30%-os majdnem tökéletesen tükörjeges emelkedőn megkotlott előttünk egy hóláncos XC70 a tiroli hegyekben. Muszáj volt megállnunk az emelkedő kellős közepén és elengedni a volvót, hadd faroljon vissza a völgybe jó 4-5 km-t. Utána viszont lánc nélkül úgy indultunk el és mentünk fel mintha szöges gumink lett volna.
Nem vettem hosszú távra a járművet, de most úgy látom érdemes megtartani 4-500.000 km-ig is, sem kívül, sem belül nem amortizálódik jelentősen.
kop-kop-kop.
Update 2018.12.14.
CSIMPÁNZ MENYORSZÁGBA került
Ha valaki az évek során rendesen tekeri az autójába a kilométereket komolyabb problémák nélkül, ismeri az érzést.
Az érzést, mikor már nem tölt el kiugró izgalommal a vezetés, mégis szívesen nézel rá a parkolóban, szívesen szállsz be. Nincs benned a hajszolás iránti vágy, már nem húzatod ki 2500 fölé előzésnél sem, nem próbálgatod a kanyarokat. Az érzés, mikor mintha kimennétek a világból, olyan nyugalommal vezetsz. Pontosan így volt ez az elmúlt csütörtökön is, mikor este 7 körül hazaindultam a munkából. Bécsben dolgozom, onnan csettegek haza nap mint nap a kb. 40 kilométerre lévő otthonomig. Felhajtottam a pályára, belőttem a 130-as utazót, a 2,2-es HDI beállt a szokásos brummogási tartományba. A kilométerórára néztem, 399.965-öt mutatott. A héten többször is eszembe jutott, a hétvégén megírom a 400.000-es dícsérő népítéletfrissírtést a verdáról, így járt ez most is a fejemben. A gondolatmenetet egy csattanás szakította félbe, majd a motortérből erősödő kerepelés hallatszott. Kikuplungol, kigurul, megáll, motor leállít, vége. Soha többet nem indult be. Trélerezés, másnap szerviz. Nem forog a szerkezet, beálltak a dugattyúk. "Motorschaden" mondja az osztrák, nekem ismerősen hangzott, mivel pont egy éve dobta el a láncot a család N47-es kódú bajor bajnoka 150 ezernél. Javítani nem éri meg, még cseremotorral sem. Ígéretemet betartom, írok a schönbrunni állatpark csimpánzszakosztályának de bevallom, nem számítok válaszra.
CSIMPÁNZMENYORSZÁG
élt 399000 és 965 kilométert
nyugodj békében
Összességében nagyon szerethető és strapabíró autó volt. Annak ajánlom, aki kényelmes, elegáns, robosztus alternatíváját keresi a német SUVozásnak. Fenntarthatósága szerintem semmivel nem kerül többe, csak más jellegűek a kiadások. Akinek gondot okoz egy váratlan kerékcsapágy-csere, úgysem a SUV-okat nézegeti, aki meg mégis, az válassza nyugodt szívvel, szeretni fogja, a hibái párezer kilométer alatt megbocsátást nyernek!
Hibalista
- Induló beruházás: Légtömegmérő, Lambdaszonda, Szoftver, Csomagtartó mikrokapcsoló, mindkét Kulcs - - Később: - -Kerékcsapágyak: 4 x 26.000 Ft - -Kuplung: ~200.000 Ft - -Difi felújítás: ~150.000 Ft
Ide hordtam szervizbe
Auto Stahl WienAuto Frey Salzburg
Értékelése: 1
Másik szerelő értékelése
Motor-mechanica - Székesfehérvár Őszinte és hozzáértő szerelők, fair árak
Értékelése: 9
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 2010 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 5 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 207000 |
| Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 193000 |
| Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 8 l |
| Előző autója? | Vectra C Caravan 3.0 V6 CDTi | Következő autója? | C5 V6 3.0 HDI |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (7.9/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan