Kivénhedt Észak-olasz topmodell
Szöveges ítélet
A címben lévő virtuális karakterrel lehetne talán a legjobban megszemélyesíteni az én kis olasz vackomat, egykor mindenki imádta; még így kiöregedve is nosztalgiából utána fordulnak az utcán. Ma már azonban senki nem akarná hazavinni magával, kicsit öregecske, valószínűleg egész nap csak panaszkodik, már az ágyban sem lehet annyira jó, ráncos... Hát ez lenne az én kis szeretett szívem csücske, egyenesen a rendszerváltozás évéből. Konkrétan nem is akartam autót venni, éjszakai álmatlanságommal kevert unalmamban nézegettem a használt autókat és röhögtem, milyen kocsikat mennyiért akarnak elsózni. Akkor egyszer csak megjelent Ő. Azonnal megakadt a szemem rajta. Konkrétan azt sem tudtam, Lancián belül milyen típus ez, annyi infóm volt róla, hogy ez a forma mindig is tetszett, ha évente másfélszer láttam ilyet, mindig megjegyeztem magamban: "hű, na ez a forma igazán k**va jó!". Plusz még annyi, hogy a szomszédunknak volt ilyen gépe még 90-es évek elején, néha azzal mentünk le a Balatonra, már akkor kialakult a vonzalom. Így rá kellett jöjjek, a lelkem mélyén tulajdonképpen mindig is akartam egy ilyen régebbi vágású, igazi benzinzabáló olasz dögöt. Na lényeg, hogy rátaláltam, egy olyan áron, amiért ma nagyjából egy biciklit lehet venni. Össze vissza írtak róla mindent, az árat figyelembe véve úgy voltam vele, ha a fele igaz, már megéri. 80-as évek végi olasz, akkoriban „prémium kategóriába” szánt járgány, sok fölöslegesen bonyolított elektronikával, turbóval. Egy normális ember azonnal nyomott volna egy X-et a jobb fölső sarokban, de én nem vagyok normális, szóval elkezdtem nézegetni a véleményeket/teszteket a kocsiról. Mivel az első 8-10 másodperc alatt nem találtam olyan véleményt, hogy „ebben a szarban az első levezetett 10 km-en kikönyökölt a hajtórúd”, ezért egyből be is tettem a fejemben „annyira nem is vészes”- kategóriába. Igazából nem használok napi szinten autót, 100% hobbijárgánynak szerettem volna, így belefér, ha néha szarakodik rajta valami..
Elugrottam megnézni, egyből rabul ejtett a szögletes Giugiaro
dizájn, ennyi idősen, ilyen állapotban is egy remek régi-vágású autószerű autónak tűnt, amibe miután beleül az ember, úgy érzi, most rögtön megkerülné vele a világot. A karosszéria kisebb karcokat és egy bevásárlókocsi rátolást leszámítva nagyon egyben volt (szerintem a kb 15 literes fogyasztásnak köszönhetően egyszerűen nem volt pénze az előző tulajnak tankolni, ezért sok ideig garázsban állt porosodva, gyakorlatilag teljesen rozsda és törésmentes volt, gyári fényezéssel..) na ezen és a váltón kívül kb minden szar volt rajta, de nem érdekelt, el akartam hozni és kész! A második alkalommal már pénzzel a zsebemben mentem és elhoztam. Gyakorlatilag a hazahozatal alatt már majdnem szétesett az egész, ahogyan az a nagy könyvben le van írva. A hazaút alatt torlódásba keveredtem, az olaj jól elmelegedett és a nyomása lement a föld alá. Mint utólag kiderült valami rettenetes színű és állagú olaj volt benne (gondolom a legolcsóbb szar amit éppen be lehetett szerezni a környéken) miután hazaértem lecseréltem átmostam kitisztítottam és feltöltöttem 10w60-nal, azóta csodálatos olajnyomásom van minden üzemállapotban. Menet közben hazaúton a kormányoszlopból füst (!!) szállt fel, mint később kiderült az előző tulaj valami szigszalagos tuninggal látta el a gyújtáskapcsoló betétet, ami miatt az melegedett és megolvadt. Miután hazahoztam, annyira szétolvadt, hogy a rugó kinyomta az érintkezőket a puha műanyagból és indíthatatlanná vált a kocsi, így rögtön át is estem a tűzkeresztségen és megvolt az első „felgyújtom ezt a sz*rt” élményem. (persze 2 perc után lenyugodtam és inkább az előző tulaj anyját szidalmaztam) A kapcsoló betétet kicseréltem egy újra, azóta lekopogom az elektronikával nem volt gondom. A motorja egy a „Lampredi Twincam”' blokkon alapuló konstrukció, itt ebben a formában el lett látva két balansztengellyel, megfújva egy vizes+olajos Garrett t3-as turbóval, kőkorszaki, mindenféle szabályzástól mentes bosch jetronic motormenedzsmenttel. Szerintem a kocsi méretéhez- és súlyához teljesen tökéletes ez a teljesítmény amivel rendelkezik (+viszonylag egy elég hosszú váltó van alatta), akinek ennél több erőre van szüksége az már sokkal többet fog fizetni gyorshajtás bírságokra, mint én. Fél évvel a megvétel után egy vasúti átkelő előtt 50méterrel (hol máshol??) a motor leállt, lendületből még pont átgurultam és behajtottam az első lehetőségnél jobbra. 10 perc próbálkozás után szépen letoltam az út szélére a kocsit, otthagytam és hazavonatoztam, már inkább röhögtem kínomban, nem is voltam ideges. Mint később kiderült, a tankban olyan büdös volt a benzin, mintha E85-öt tankoltam volna, vélhetően ez az etanollal felpancsolt üzemanyag adta meg a kegyelemdöfést a 23 éves gyári pumpának. Beletettünk egy új Bosch AC-t az autó vételi árának kb 1/4-éért, azóta kerülöm a kagylóhéjas benzinkutakat. Ezt leszámítva más hiba nem volt a géppel, bár nyilván azért egy európai körútra nem ezzel indulnék el. Ez egy igazi szerethető izgalmas régi gép minden nyűgjével együtt, olaszautó kedvelő fanatikusokon kívül persze senkinek nem ajánlanám; pizzafutárok és gyógyszerügynökök inkább vegyenek valami jaPPánt vagy golfot. :)
Hibalista
- Gyújtás kapcsoló betét, üzemanyag pumpa.
Ide hordtam szervizbe
Ismerős szerelő
Értékelése: 8
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 1989 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 300000 |
| Megbízhatóság | (5) | Vezetett km | 10000 |
| Szerviztapasztalat | (4) | Átlagfogyasztás | 16 l |
| Előző autója? | – | Következő autója? | – |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (7.9/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan