Egy meg nem értett zseni
Szöveges ítélet
A HPE igazi macsó cucc. Kemény kuplung, masszív váltó, alacsony üléspozíció, mélyen morgó hang. Sármos és titokzatos, de nem nagyon izgatja ki mit mond a külsejéről, aki igazán ismeri úgyis imádja. Lapos, gyors és erős, bár jellemzően senki sem hiszi el róla, mennyire szuper. Vagy lefaitozzák, ami nem is lenne olyan nagy baj, ha nem azt értenék alatta, amit, vagy a meglepő formája miatt avitt romnak nézik. Mekkora tévedés! Valójában a Lancia utolsó önálló tervezésű autója, amit arra szántak, hogy kihúzza a céget a bajból. Mindent beleadtak, de már késő volt, csak a beolvadás után jelentek meg az első példányok, a 70-es évek elején. Sokféle verziója van, a spidertől a családi limuzinig, de eleinte még csak karburátorosak. Idővel megjelentek kompresszoros változatai is, Volumex néven. A maga idejében elegáns és drága túraautónak számított, a 30-60 lóerős Simca-k, Renault-k, VW-k és Opelek közt. Gyárilag szerelt alufelnikkel, befecskendezővel, 90-136 békebeli lóerővel, napfénytetővel, fejtámlákkal, 3 hátsó övvel, belülről állítható tükrökkel, motoros antennával, állítható kormánnyal, árnyékolóval, színezett üvegekkel, teljes műszerezettséggel (olajnyomás, olajhőfok, belülről ellenőrizhető olajszint, vízhőfok, pillanatnyi töltés, stb) és nagyon jól variálható beltérrel. Az ismertebb kupéhoz képest jelentősen hosszabb a tengelytávja, kevésbé meredek az amúgy alacsony építésű tető. Amolyan hatchback, három ajtóval. Hátul inkább csak ketten férnek el kényelmesen, ám a lábtér nagy, 180cm felett viszont már kevés a fejtér. Elöl egyenesen fejedelmi, de az ülések oldaltartása kicsi. A csomagtartó hatalmas, legalábbis ahhoz képest, ami várna az ember. Ráadásul ha előredöntjük a két hátsó (50-50%), padlósíkba símuló támlát, illetve az azok hátára hajló, azonos méretű kemény lapot, tökéletes franciaágyat kapunk. Hm. Eleinte gondolkodtam azon, vajon mi lehet az oka, hogy ezt a camping-funkciót beépítették egy ilyen, eredetileg elég magasra pozicionált autóba... aztán egyszer becsajoztam vele Kapolcson. Azóta értek mindent. Az olasz macsók legendája, 70-es évek. Love and peace. Megjegyzendő még, hogy ha hasonló helyzetben kinyitjuk a tetőablakot is egy felhőtlen nyári éjszakán, csillagvizsgálásra (-választásra) is kíválóan alkalmas. Egyszóval a gép multifunkionális.
Előtte kisebb autóim voltak (Mini, Fiat 127), amikkel azért bejártam Európát, de aztán elegem lett az erőlködő motorok zajából és abból, hogy időközben annyit fejlődtek a kamionok is, hogy már letologattak a max 130-nál a pályákon. Lancia bácsi megfelelő válasz az ilyen problémákra, a 160-170-es utazó sosem volt gond neki. A vége 200, kereken. 22 évesen is. Egyszer az elején ugyan átfordítottam saccra 220-ig, de akkor a gyárinál kisebb gumik voltak rajta. Mégsem ez volt a jellemző, általában nem kínoztam nagyon, bár azért be sem kormozódott soha. A legmélyebb belvárosban lakván azt is elmondhatom, hogy erre a terepre is teljesen megfelelt, hiszen jól gyorsul, gyakorlatilag ismeretlen típusként nem lopják, ugyanakkor a futóműve nagyon strapabíró. A motor nagyon nyomatékos, de lehet pörgetni is, bár nincs úgy kihegyezve, mint egy alfa.
Azt azért nem mondanám, hogy nem költöttem rá, de a kiadásaimat mindig ahhoz viszonyítottam, amit akár egy új autótra is el kellene költenem. A kopó alkatrészek (fék, kuplung, lengéscsillapító, folyadékok stb) 11 év távlatában mind ilyenek szerintem. Ezeken kívül az általában égre emelt tekintettel, összekulcsolt kézzel, suttogva emlegetett olasz karosszéria sem volt extra gáz. Leszámítva, hogy egyszer nem adtam meg egy idétlen jobbkezet, és a belém szálló új Dedra(!) totálkárosra tört, én meg kiegyengettettem a sárhányót és indexet cseréltem, egyszer volt nagyjavítás. Szerintem ennyi 20 évesen belefér. Sárvédőívek, küszöbök és a hátsó tornyok erősítése, ami típushiba, a márkatársak tapasztalatait is figyelembe véve.
Összegezve számomra közel az ideális autó. Valójában grandturismo, amivel lehet messzire menni, autópályán 140 körül is elég halk de a városban is bírja, nem lopják, törések nélkül viszonylag olcsón fenntartható és masszív, lakható és pakolható, és ami nekem szintén nem mellékes: egyedi és különleges. Egyébként mindig mindenből a legjobbat kapta, Selénia olajat 10 ezrenként, benzinből csak 98-ast. A magas kompresszió (13) miatt 95-sel hajlamos volt kopogni. Meghálálta a törődést. Bár a típus iránti rajongás miatt vettem meg, de sosem kapott igazán kimenőt, hajtottam eleget, cipelte az ikeás szekrényeket és a galériát is, nyűglődött csúcsforgalomban, bejárta a kontinenst. Megbíztam benne. Szerintem a young/oldtimer is akkor ér csak valamit, ha nem csak nézegetik, hanem használják is őket.
Máig megvolna, ha az idén nyáron nem kapott volna egy durrdefektet az M5-ön, 150-nél. Harcban esett el, de mindenkit megóvott, nem tett kárt senkiben és semmiben. Rest in pieces, Lancia bácsi!
Hibalista
- Jellemzően az eletromos rendszerrel voltak gondok, de általában könnyen megoldhatóak. Egy időben néha nem indult, egy évig senkisem jött rá, miért. A végén meguntam, és végignéztem egyedül: kontakthiba volt a biztosítéktáblában. 12-3 évesen szinte az összes gumi alkatrészt cserélni kellett, egyszerűen elöregedtek a szerves anyagok. A kopó alkatrészeken kívül cseréltem benne vízpumpát (6500), hűtőt(kisipar, 25000), légtömegmérőt (fejújított, 15000), indítómotort (haver, 5000), de 20 éves korában. Kapott még elektromos AC-t (bosch, 35000), benzintankot (bontott, 8000). Felújíttattam a kormányszervót is. Egy túl későn kicserélt szíjfeszítő görgő miatt szakadt a vezérműszíj, és összekócolódtak a szelepek persze. Szerencsére a dugók és a hengerfej sértetlen maradt. A felújítás után viszont sokkal jobb lett, az addigi 1000km/1l olajfogyasztás teljesen megszünt, és az egész nem is volt olyan drága, ami persze relatív (120000). Kipuffogórendszert 11 év alatt kétszer kapott, másodjára tavaly (komplett, 55000).
Ide hordtam szervizbe
Eleinte főleg én, vagy a szerelő ismerősöm, akitől anno vettem.
Értékelése: 10
Másik szerelő értékelése
A vége felé beadtam párszor a Turbo Sprintbe (Budafoki út). A srácok rendesek és gyorsak, mindig megoldották valahogy és nem is tűrhetetlenül drágák. Néha azért becsúszott némi kapkodás vagy mellényúlás, de persze nehéz egy márkabuzi okoskodónak a kedvében járni :)
Értékelése: 8
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (7) | Évjárat | 1984 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 11 év |
| Teljesítmény | (10) | Km vásárláskor | 68000 |
| Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 150000 |
| Szerviztapasztalat | (7) | Átlagfogyasztás | 10 l |
| Előző autója? | Mini MK II 1000 (1967) | Következő autója? | Fiat Multipla |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.6/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan