Strapabíró legenda
Szöveges ítélet
Azon szerencsések közé tartoztam, akik nem igazán találkoztak keleti autóval még a kilencvenes évek el?tt. A családnak egy Simcája volt /ma már szinte senki nem tudja milyen autó is volt ez/, a rokonság külföldön. Hat évesen lemerítettem a nagybátyám frissen vásárolt 924-esének az aksiját három óra folyamatos "fel a lámpa, le a lámpa" játékkal, tizenkét évesen egy Citroen CX rugózását tettem próbára, "fel az autó, le az autó", ami alapjában jelent?s el?relépést sejtet a személyiségem fejl?désemben. Az els? autóm egy Talbot Horizont volt, miután azt eladtam kellett valami új. Egy másik külföldi rokon - aki nem ismerte a fel-le szokásaimat - akkoriban kezdett visszajárni, megbeszéltük, hogy vegyünk közösen, ? úgyis ritkán van itt. Mivel anyagilag nem álltam kifejezetten jól, meg is állapodtunk a dologban. Viszont neki valami miatt pont a Lada Niva tetszett. Próbáltam lebeszélni, hiába. Hosszas keresgélés után találtam rá egy 5 éves autóra, 56e kilométerrel. Egy vidéki orvos használta és meglep?en jó állapotban volt a korábban megtekintett erdészeti példányok után. Nem teketóriáztam sokat, megvettem. Els? utam az autópályára vezetett, ahol meglepetéssel tapasztaltam, hogy egyrészt 70 felett meg lehet süketülni a kocsiban, másrészt, hogy szét akar esni, úgy ráz. Elvittem szervizbe, kiderült, hogy a kardáncsuklókat cserélni kell, fillérekbe került. Boldogan jöttem el, de a rázás nem nagyon akart elt?nni, gázadásnál pedig érdekes hangok jöttek a motortérb?l. Szerviz megint, kiszakadt az egyik motortartó menete. Újat fúrtak bele, nagyobb csavar, ezzel ez a probléma le is volt tudva. Innen felh?tlenül használtam az autót, komolyabb gondok nem voltak vele.
Persze furcsa volt megszokni a "keleti kényelmet"; a hihetetlen vékony, viszont szép cirkalmas kormányt, amit szervo hiányában, álló helyzetben iszonyatosan nehéz volt tekerni, kényelmetlen üléseket /hátulra még ellenségeinket se../, a közeled? metró hangjára kísértetiesen hasonlító búgó diagonál terepgumikat, a nagy fogyasztást. Próbáltam állíttatni a motoron, nem sok sikerrel. Egy ?szi napon elhatároztam, hogy ha beledöglök is, kihozok bel?le 10 liter alatti fogyasztást. 70-nel mentem le a Balatonhoz és vissza, azt hittem megöregszem, de boldogan álltam be tankolni. Rövid számolás után kijött 10.1 liter.. Ekkor tettem le arról, hogy ezt alulmúljam. Városban 14 körül evett, viszont télen a hóban ökörködve volt egyszer 22 is. De nem nagyon sajnáltam, ez az autó megérte. Gyakorlatilag bármilyen sebességgel fel lehetett vele ugratni a padkákra, relatív rövidsége miatt parkolni is jól lehetett vele, leszámítva az ezt követ? izomlázat. Bár hivatalosan terepjáró, magas, és igénytelen a futóm?ve, párszor sikerült elakadnom vele a difizárak hiánya miatt. Pontosabban volt benne egy középen, de ez sokat nem segít ha az egyik oldal tapad, a másik nem. Egyébként ennek a kapcsolója és a felez? is érdekes jószág volt. A bekapcsolás általában ment, viszont kivenni a fokozatot legjobb esetben is egy cserepeket tör? karatés begyakorlott mozdulatával lehetett. Az autó télen egy álom volt, sok kocsit húztam ki az árokból vele, hamar bemelegedett, és ilyenkor hajszárítót megszégyenít? h?mérséklet? leveg?t fújt. A h?fokot nem igazán lehetett szabályozni, volt a meleg és a hideg. Nem ritkán néztek hülyének, hogy tél közepén miért megyek letekert ablakkal. Egy id? után már nehezen viseltem a búgást, ezért szereztem négy Volga felnit, Michelin gumikkal. Nagyon sokat dobott az autón, és nem csak optikai értelemben. A súlypont alacsonyabbra került, a szélesebb és peresebb gumik miatt sokkal jobban fordult, viszont a kormányzás a korábbinál is nehezebb lett.
A kedvencem - aminek a nyílását a vizsga után kapott új rendszám eltakarta, és emiatt már nem tudtam használni - a kurblis indítás volt. Persze nem kockáztatom meg, hogy -40 fokban a tajgán szívesen csináltam volna, de jó vicc volt az autót így beindítani. Egy ismer?sömnek adtam el, aki második autónak használta évekig. Tavaly felhívtam, hogy mi van a kocsival, éppen árulta. Egy éjszakányi gondolkodás után a nosztalgia gy?zött, megint felhívtam, hogy visszavásárolom, de aznap reggel valaki megnézte és el is vitte. Sajnáltam.
Hibalista
- Kardáncsuklók, kiszakadt motortartócsavar, f?t?venti
Ide hordtam szervizbe
nem emlékszem a nevükre, szerintem azóta már nem is létezik a cég..
Értékelése:
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 1987 |
| Kényelem | (2) | Használati időtartam | 3 év |
| Teljesítmény | (4) | Km vásárláskor | 56000 |
| Megbízhatóság | (7) | Vezetett km | 30000 |
| Szerviztapasztalat | (6) | Átlagfogyasztás | 14 l |
| Előző autója? | Talbot Horizont | Következő autója? | Subaru Leone |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (7.2/10) | ||
