Fiatalság bolondság
Szöveges ítélet
Agyon "sufnituningolt" romhalmaz volt, de mivel ez volt az első nyugati autóm három kispolák után, mindent megbocsájtottam neki. Azt hiszem ezzel el is árultam, hogy akkoriban még egyáltalán nem értettem az autókhoz, hiszen ki az a hülye aki egymásután háromszor vesz kispolszkit?
Egyébként ha az előző tulajok vigyáztak volna az autóra, meg rendszeresen karbantartották volna, akkor még ma is kiváló kocsi lehetne. Az egyémben a szervófék volt az egyetlen extra meg az utólag beépített napfénytető, aminek eltörtek a pántjai, ezért 130 felett beépített csattogós lepkeként is funkcionált. Ezt a tualjdonságát még a fél tubus epokit ragasztó is csak átmenetileg tudta korlátozni.
(Egyébként voltak ebből olyan típusok is amikben gyári motoros üvegtető, szervókormány és klíma is volt.)
Állandóan elromlott rajta valami, tekinteve hogy nyomtam neki ahogy csak tudtam. Egyszer oldalról egy "macisajtot" figyelmenkívűl hagyva belém jöttek, pergett is belőle a gitt rendesen. Gyakorlatilag akkor volt az első és egyben utolsó karosszéria javítás amit elvégeztettem rajta. A küszöbök rohadtak, a végén már szinte elpárologtak. A szervízköltséggel úgy tudtam spórolni, hogy találtam egy olyan karambolos accordot, aminek csak a kasztnija volt sérült. 35 ezerért megvettem, abból pakolgatta át a szerelő mindig azt az alkatrészt amire éppen szükség volt. A végén semmi nem maradt a "szervízautóban", úgyhogy egy haverommal elvontattuk a csepeli MÉH telepre. Akkor még vicces volt úgy átmenni a városon, hogy a kocsiban nem volt ülés, első szélvédő és fék, ezért a kézifékkel kellett lassítani amikor a vontató autó is lassított a pirosnál.
Utólag visszagondolva, így is horror összeget költöttem rá. Ja egyébként 170ezerért vásároltam és 12 ezerért adtam el vasnak kilóra, egy másik MÉH telepen.
A vezető oldali ajtót, gyakorlatilag bármivel kilehetett nyitni ami belefért a zárba, úgyhogy - a haverjaim nagy örömére - soha nem ott találtam meg a kocsit, ahol éppen hagytam. Egy ideig még én is viccesnek találtam ezt a poént, de minél többször fordult elő, annál kevésbé...
Az 1.6-os 80 lóerős motor teljesítményét akkor olyannak éreztem, mint Cipész Mihály a Ferrari F1-ét egészen addig amíg egyszer 160-nál be nem sült a motor az autópályán. A hiba oka egy elrepedt, hűtőhöz tartozó gumicső volt. Persze hülyegyerekként csak a kilóméteróráig láttam, a vízhőfokmérőig már nem. Ezért csak akkor vettem észre, hogy gond van, amikor úgy csörömpölt a motor mint déli harangszó a kossuth-on a Sokol rádióból.
Összeségében véve ennek a kocsinak köszönhetem, hogy elkezdtem annál komolyabban is érdeklődni az autók iránt mint, hogy "mennyi a végsebessége".
Szóval nem bántam meg egyáltalán, hogy ennyit szenvedtem vele. A mai napig imádom a japán kocsikat de főelg a Hondákat. Azóta több típust és évjáratot is kipróbáltam.
Az is lehet, hogy majd egyszer 50-60 éves koromban nosztalgiából, felkutatok egy ilyen accordot és felújíttatom, ha egyáltalán lesz még akkor belőlük használható darab.
Hibalista
- Szinte minden. : ) Fék, kuplung, vízpumpa, kormánymű, AC pumpa, motor
Ide hordtam szervizbe
Egy hőskori szaki aki olcsón megcsinált mindent, de nem is érdekelte, ha kimaradt pár csavar. Ha két dolognál többet kellett javítani, akkor már post-it-ot kellett ragasztani a kormányra, hogy el ne felejtse. : ) Ja és állandóan ragadt utána a kormány az olajos szmötyitől.
Értékelése: 5
Képek az autómról
Fenntartási költség | (4) | Évjárat | 1979 |
Kényelem | (9) | Használati időtartam | 2 év |
Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 280000 |
Megbízhatóság | (3) | Vezetett km | 50000 |
Szerviztapasztalat | (4) | Átlagfogyasztás | 8 l |
Előző autója? | kispolski | Következő autója? | Honda Prelude |
Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
Verdikt | (5.8/10) |
