Szerencse fityó... könnyen jött, könnyen ment
Szöveges ítélet
Szerencse-fityó... könnyen jött, könnyen ment
Egy esős, hűvös koratavaszi délután kezdődött az egész. Másnapos voltam, a fizum egy részét elittam, a másik részét meg belehajigáltam egy nyerőgépbe. Cigit akartam venni, betértem egy kis bódészerű kocsmába. Füstölnivalóra biza nem futotta... hiányzott hozzá 150Ft. Észrevettem, hogy van kaparósorsjegy, és pont annyi pénz volt nálam. Nosza, vettem is egyet.
Kapartam.... néztem... és nem hittem a szememnek. Mutattam a pultoscsajnak, nézte ő is. Azt mondta, hogy ők ennyit nem tudnak kiadni, ott van a sorsjegyen apró betűvel hová kell menni.
Nagy nehezen összekórencsáltam a vonatjegyre valót, meg még futotta egy térképre és helyi közlekedésre is. A hajnali vonattal indultam, és olyan délután 3-ra meg is érkeztem. Átvettem a pénzt, amikor kiléptem az ajtón, az első gondolatom az volt, hogy keresek egy kocsmát, és behörpintek valamit, mert már remegett a kezem.
Valahogy olyan zűrzavaros volt számomra a nagyváros, iszonyatosan zavart a tömeg, annyira, hogy még a kocsmákba sem nagyon mertem bemenni, mert ott is tömeg... tömeg... tömeg...
Gondoltam, addig megyek, amíg nem találok valami nyugodtabb környéket. Már kezdett sötétedni, meg a lemenő nap kikandikálni az esőfelhők mögül... Ebben a furcsa fényben láttam meg egy Kispolszkit egy panelház előtt a parkolóban... rajta egy kartonpapírt: ELADÓ! 06xx-xxxx-xxx... Ekkor futott át a fejemen, miért is ne vehetném meg? Van lé bőven...
Nahh... telót feltölteni... ott volt nem messze egy benzinkút, ott meg is tettem. Vissza a kocsihoz. Felhívtam a számot, a fickó hamarosan le is jött. Még ott a parkolóban megkötöttük az üzletet, Adásvételi, papírok, adott egy pár szerszámot, meg alkatrészeket, mondván, erre szükségem lesz. Elköszöntünk, mindketten boldogok voltunk... én azért, mertéletemben először valami kézzelfogható dolgot vettem, ő meg nem tudom minek örült...
Ezzel elkezdődött életembe egy új szakasz. Sok-sok akadály, és sok-sok öröm. Az első akadály, hogy nem volt jogsim. A második akadály, hogy vezetni sem tudok.
Sebaj, rácsörögtem egy haveromra, elmondtam mi az ábra, fizetem az útját, az aznapi kajáját, meg mindent, csak segítse haza a Kispolszkit. Mondta, hogy csak holnap reggel tud jönni, addig húzzam ki valahogy. Kérdezte, hogy karos vagy kulcsos indítású-e? ... MM..mm..míííííí? ... Ha elfordítod a kulcsot, és indítózik, akkor kulcsos, ha nem, akkor az ülés mellett ott van két kar, abból a jobb oldali az indító, a bal oldali a szívató... Ha világít a töltésjelző, húzzam a jobb kart... ha csürüszköl, de nem indul, húzzam fel a bal kart, aztán úgy a jobbat. Ha nem akarok megfagyni holnapig, akkor így tudok egy kis meleget csinálni.
Amikor hideg lett, egy fél óra játszadozás után már rá is jöttem, hogy kell beindítani. A többi kütyüt meg majd holnap elmondja a hazaút során. Nos, ez volt az első élmémyem a Kispolszkival.
Másnap dél körül megérkezett a cimbora, megrőkönyödve nézett és mondta: -Na hallod, te vagy most hülyültél meg teljesen a piától, vagy most kezd megjönni az eszed! Végül elindultunk, tankoltunk... aztán irány haza. Közben mondogatta, hogy mi jó, mi nem jó ezen a kocsin, sok baj lesz vele, stb... Megérkeztünk... beáltunk az egykori disznóólba, és aztán jó hosszú ideig ott pihent a Kispolszki.
Hát igen... a sok baj... és az első akadály... az autósiskola... orvosi alkalmasság... vizsgák....
Az orvosi alkalmasságin kérdezi a körzeti doki, hogy fogyasztok-e rendszeresen alkoholt. Mondtam, eddig napi szinten, de már két napja nem, meg nem is akarok többet inni. Erre azt mondta, ha tudom magam tartani ehez a tervhez, akkor beírja, hogy nem fogyasztok alkoholt.
A kresz kezdetben nehéz volt, főként a kreszkönyv olvasása. 10 éve érettségiztem, azóta egy betűt sem olvastam, nehéz volt visszaszoknom az olvasásra. Egy hét után már értettem is, hogy mit olvasok, meg a kresz lényegét is kapizsgáltam... nomeg megszerettem olvasni is. Annyira, tetszett az olvasás, hogy könyveket, újságokat is kezdtem olvasni, meg autós műszaki könyveket. Később a netet is bekötöttem, így jutottam el annakidejéd ide a népítéletes oldalra is.
Nomeg... a kresz... mire a vizsgára kerültem már annyira ment, hogy elsőre átmentem.
A második nehézség a rutin. A sokéves piálás megtette a hatását: lassú reakció, ügyetlen mozgáskórdináció... de másodszorra sikerült átmennem a rutinon. Ebben az is közrejátszott, hogy odahaza gyakoroltam is egy kicsit. Kitolattam a disznóólból, kipakoltam a sokéves ganajat, de mielőtt visszaáltam, gyakoroltam. Tolatás, ipszilon, vissza az ólba előről, tolatva, stb. Napi szinten csináltam. Kicsit nehézkesebb volt a váltás, mint a tanulókocsin, de hát szegényembernek ez is jó.
Közben építettem, szépítettem, rozsdás lökhárító helyett kapott műanyagot, az már nem fog rozsdálni... a kerekekről is ledrórkeféztem a rozsdát, majd bekentem hammerájtal. Megtanultam kerékcsapágyat zsírozni, ablakmosófolyadékot tölteni, légszűrőt cserélni. Kapott új üléshuzatokat, gumiszőnyeget. Vettem bele izzókészletet, egészségügyi dobozt, hóláncot, háromszöget mert nem volt benne, de azt olvastam, hogy kell. A cimbora mondta, hogy vonókötelet is vegyek, Kispolszkiba jó ha van az is.
Mire negyedszerre sikerült átmennem a forgalmi vizsgán, szépen berendeztem a kisautómat. Ekkor kezdődött el igazán az új életem. Aznap, mikor kipostázták a a jogsimat, rögtön kocsival mentem a boltba. A parkolóban gyakorolgattam is bevásárlás előtt is, után is, boldog voltam, hogy most már nekem is van autóm. A kötelező biztosítással volt még valami hercehurca, merthogy most lett jogsim, régebbi az adásvételi, stb... egy pár tízezrest még pluszban kihúztak a zsebemből, de még volt lé bőven, nem érdekelt a szar papírmunka...
Lassacskán felfedeztem az egész környéket. Sokszor jártam gombázni, néha 6-8 vödör gombát is szedtem, azt azért kocsi nélkül nehezen tudtam volna megoldani.
Egyszer egy gombázás alkalmával hazafelé jövet megállt a kocsi. A haver 2 vödör gombáért el is húzatott az autószerelőhöz. Hibás volt az AC pumpa. Kicserélte... ismét folytattam a környék felfedezését. Új gombázóhelyeket is találtam.
A vásárból két malacot is haza tudtam hozni a hátsó ülésen, később sok tápot. Nomeg faanyagot, mert garázst kellett építenem, ugyanis a disznóól most már ismét régi funkcióját töltötte be. Persze ehhez tetőcsomagtartó is kellett, vettem azt is.
Aztán vettem 80 csirkét. Ketrecekben a hátsó ülésen elfértek, a tetőcsomagtartón meg ott volt a tyúkólnak való faanyag. Már majdnem hazaértem, mikor gondolt egyet, és leállt. Majd nem indult. Nem voltam messze, már az utcában voltam, így haza tudtam tolni. Lepakoltam a cuccot, hívtam a szerelőt, elvontattuk.
Egy jó darabig szerelőnél volt, de nem is baj, mert úgysem értem rá kocsikázni, mert csirkeólat építettem. Most már komolyabb bajok voltak: vezérműtengely, AC lökőrúd, főtengelycsapágy. Mondtam a szerelőnek, csináljon egy motorgenerált. 50000 Ft-ból meglett, sokkal szebb hangja lett, és egy nagyon hosszú, hibamentes időszak következett. Egy műszaki vizsgán is átesett közben, egy pár dolgot akkor is cserélni kellett rajta, fékdobot, a jobb hátsó lengéscsillapítókat. Kicsit sokba került, emlékszem, mert az egyik disznót el kellett adni, a másikat meg le kellett vágni.
Akkoriban ismertem meg a barátnőmet is, és miután meglett a műszaki, elmentünk nyaralni a Balatonra. Körbeautóztuk a balatont, meg hazafelé is kerülőúton jöttünk haza. Rengeteget utaztunk.
Karácsonykor gondoltam, meglátogatom rég látott szüleim. Amikor beértünk a városba, megállítanak a rendőrök... Nem ég a fényszóróm... télleg nem ég biza... pedig fel van kapcsolva, a nagyváros fényeiben fel sem tűnt hogy nem ég... a prérin még jó volt. Megnézték a gumit, kopott... írtak valami cetlit, majd mondták, hogy eljárást indítanak... bla... bla... majd jön egy bírósági papír... amíg nem ég a lámpa, ne menjek ki az útra... Viszlát, Boldog Karácsonyt...
A világítás kontakthiba miatt ment el. Megoldottam. Aztán Kispolszkira nem volt egyszerű gumit szerezni. De aztán csak lett. Új felnit is vettem, ha már költök rá, legyen új minden. És most már télleg, mintha új lenne...
Örültem, aztán jött a bírósági végzés: Műszaki vizsgálatra berendelték a kocsit. Ha jó, akkor nem kell fizetnem. Nosza, másnap irány a város. Még megnéztem, nincs-e kontakthiba, világítás OK...
Aztán közlik, hogy nem csak azt nézik meg, hogy pótoltam-e a cuccot, hanem komplett vizsga... kezdtem rosszat sejteni, de csak nem lesz baj vele, hiszen 1 éve átment, meg már minden új rajta, meg nyáron is szépen teljesített.
Ám itt megszakadt a film... Féklámpaizzó kiégett... fék szar, lengéscsillapító szar... A forgalmit érvénytelenítették, matricát lekaparták, közölték hogy 5 darab közvetlen balesetveszélyt jelentő hiba van, hazáig még mehetek útvonalengedély nélkül... a pénz meg hát elfogyott...
Nos... holnap ráteszem, hogy ELADÓ!... az árából meg veszek pálinkát, és bepótolom a 4 és fél év kihagyást. Már értem, miért volt boldog ott Pesten az a fickó, amikor megvettem a Kispolszkit.
Hibalista
- Minden, ami régi volt... amik aztán újak lettek belerakva, azok nem lettek rosszak
Ide hordtam szervizbe
Szomszéd faluba
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (5) | Évjárat | 1987 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 4 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 81200 |
| Megbízhatóság | (7) | Vezetett km | 53000 |
| Szerviztapasztalat | (5) | Átlagfogyasztás | 4 l |
| Előző autója? | ... pálinka | Következő autója? | ... pálinka |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (7.3/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan