Gyermekkori álomautó
Szöveges ítélet
9 éves voltam, amikor Budán a II. kerületben biciklizés közben, egy óriási fékezésre lettem figyelmes. Hátrafordultam és láttam, amint egy számomra furcsa formájú autó, a Törökvész úti templom kőfalának rohan. Természetesen több okból kifolyólag is azonnal vissza kellett fordulnom. Csatlakoztam az egyre népesebb tömeghez, ami körülvette a világoszöld kocsit, az ütközéstől még tántorgó sofőrrel.
Visszafordulásom legfőbb oka, a karambol látványa volt. Azt követte az autó, ami a hetvenes évek vége felé, nem volt egy megszokott típus Budapesten.
A kocsikat autóskártyáról ismerve tudtam, hogy Citroen DS a falnak ment példány, de életben ilyet még nem láttam. Gyűlt a tömeg, a DS keresztben elállta a Tövis utcát, ideje volt odébb állni vele. A középkorú sofőr visszaült, majd elindult hátra, hogy a járdára tolasson. Ezt sikeresen végrehajtotta, de a manőver végét egy öles fa jelentette. Így a szép cápának nemcsak az elejét, hanem a hátulját is összetörte. A tömeg felhördült, emberünk kiszállt majd megtudtuk tőle az ütközés sorozat okát. A fék ment el.
A ragadozó két napig még ott állt a járdán, aztán eltűnt. A kocsi és a szituáció mély nyomot hagyott bennem.
1995-ben kezdtem keresgélni, de már akkor aranyárban mérték a jobb állapotú példányokat. 1997-ben egy hirdetési újságban fedeztem fel egy szürke ID-t,
valahol vidéken 140 ezer Forintért. Telefonhívásomra egy idősebb úr jelentkezett, aki elmondta, hogy az újság megjelenése előtt eladta a kocsit. Nem csoda. Verte is a fejét, mert utólag tudta meg mennyit ért valójában a négykerekű. Az elkövetkezendő pár évben, csak távolról szemléltem a DS-t.
Néhány más típusú veterán autó "elfogyasztása" után, 2009-ben egy barátom hívta fel a figyelmemet a neten hirdetett DS 21-re. A többihez képest viszonylag olcsón árulták, állapotáról persze csupa jót írtak. Két nap múlva Kalocsán voltam, megnéztem a kocsit. Meglepően jó állapotban, frissen fényezve, de nem glancolva állt a füves udvaron.
Mint kiderült, az autót Angliából hozták, de szerencsére bal kormányos. Alaptípusról van szó, Dspecial. Kisebb felújítás, teljes fényezés után, külföldi papírokkal árulták. A szélvédőn, Angol Citroen Club matrica árulkodott arról, hogy nem a roncstelepről vásárolt hulladékkal van dolgom. A szokásos menetrend következett. Próbaút, ahol kiderült, hogy a jobb oldali féltengely bizony kattog, viszont a fűtés jó. (25 fok volt) Az autó alapvetően szépen futott, a motor kulturáltan járt. A belső tér az eredeti, a vezetőülés kivételével, amit cseréltek, de szinte megszólalásig hasonló kárpitozású és korú ülésre. Nem szeretem ha egy veterán korú autót úgy újítanak fel, hogy nullkilométeresnek néz ki. Szerintem az effajta restaurálás kiöli a kocsi lelkét, a régi kárpitok illatát, a patinát. A próbaútnak tenyérbe csapás lett a vége. Meglévő veterán autó el, hogy egy hét múlva már az udvaromban várjon a cápa. A papírmunka kicsit elhúzódott, az őszi vásárlásból februári forgalomba helyezés lett, ami viszont meglepően simán ment. Kizárólag a veterán minősítésen volt néhány kisebb fennakadás. Először a kocsi metálszürke színébe kötöttek bele mondván, 1971-ben még nem létezett metál fény. Majd kiderült, hogy '65-ben már rég volt. Következett a motor és alvázszám ellenőrzés és fotózás. A jobb rálátás miatt a vizsgáztató, rákönyökölt a széles sárhányóra. Ahányszor csak ránézek a kis horpadásra, hálával gondolok a gyors ügyintézésre. A műszaki vizsga simán ment.
Az Központi Okmányiroda, a rémhírek ellenére fél óra alatt kiadta az OT rendszámot. A titok, az előre egyeztetett időpontban van.
Az istennő azóta több veterán összejövetelen is részt vett, szépen teszi a dolgát.
2000 köbcentis motor, 4 sebességes manuális váltó, szervó nélküli, de meglepően könnyen tekerhető kormány. A féket meg kell szokni, mert a DS valóban megáll ha rálépünk. A többi kezelőszerv adja magát. A rugózás páratlan, az epedás ülések a maradék rázkódást is felfogják. A csomagtér óriási. A Citroen "vér" néha kicsit csepeg, de egyelőre nem érdemel komolyabb beavatkozást. Télen csak néhányszor használtam, a fűtést maximálisra kapcsolva sem voltam elájulva. A féltengely cseréje nagyon érik, valószínűleg a Balázs Garázs fogja elvégezni. A benzintankot fel kellett újítanom. Két marék rozsda jött ki belőle, valószínűleg sokat állt a kocsi valahol. A felújítást magam végeztem, az Oldtimer Perfektnél kapható szettel. Kifogástalan lett. Négy új gumit kellett vennem, azok nagyon rossz állapotban voltak. Ennél a típusnál még eltér az első és a hátsó méret, külön kellett megrendelni. Az alkatrész ellátás kimondottan jó. Német, illetve Holland oldalakról, az utolsó csavarig mindent lehet hozzá kapni. Szerencsére még nem volt szükség semmire.
Nálam a DS, a gyermekkori álom megvalósulása. Emiatt kissé elfogult vagyok, de úgy gondolom a veteránok között az egyik legjobban kezelhető, legtöbb élményt, elismerést nyújtó autó.
Hibalista
- Jobb oldali féltengely, már vételkor kattogott. - A benzintankban szinte csak rozsda volt. Ettől eldugult a két benzinszűrő. Autó megállt, haza kellett vontatni. - A műszerfalban egy izzó sem égett, ki kellett őket cserélni. - Itt ott néhány olajtócsa, de nem számottevő. - Néhány kisebb, könnyen elhárítható elektromos hiba.
Ide hordtam szervizbe
Villamossági: Békés Tibor, Veresegyház
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (6) | Évjárat | 1971 |
| Kényelem | (10) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 125000 |
| Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 2500 |
| Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 8 l |
| Előző autója? | W114 Coupe | Következő autója? | DS |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.4/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan