Száguldó Vipera
Szöveges ítélet
Egy szolídan sportos megjelenésű, kellő erőtartalékkal rendelkező autót kerestem, amelyre mérsékelt fogyasztása és könnyed hétköznapi használhatósága miatt a szokásos családi transzportokban is számíthatok. Elsődleges szempont volt továbbá az is, hogy tanulóvezető feleségem könnyedén elboldoguljon a vezetésével (tengelykapcsoló csúsztatása nélkül is induljon hármas sebességfokozatban, és a motor legyen annyira rugalmas, hogy ne is kelljen ebből a fokozatból tovább kapcsolni a hazánkban maximált sebességhatárokon belül), valamint hogy a fenntarthatósága ne kerüljön többe, mint amit egy fejlődő országbéli piacra szánt alsóközép-kategóriás kifutó modell esetében megszokhattunk. Hosszas töprengés és a piac alapos áttanulmányozása után esett a választásom a Dodge Viper SRT-10 ACR modellre. Az autó kívül belül mérsékelten reprezentatív, mégsem vegyül el teljesen a szürke tucatautók sűrűjében. Presztízse a forgalomban átlagosnak mondható, bár autópályán előfordult már, hogy sávváltásra kényszerültem egy tolakodó esztergomi sportatléta agresszíven magas tempója miatt. Az üléspozíció kicsit alacsony, viszont hamar megbarátkozik vele az ember. A praktikum elsőrendű, az utastér telis tele van különféle rekeszekkel, ahová a gyerekek összes játékát, valamint hosszú utak esetén az alapvető élelmiszereket elhelyezheti az ember (a hűthető kesztyűtartó akár egy méretes medvetarkó frissen tartására is alkalmas). Mintha csak egy családi egyterűben lennék, talán csak a hátsó üléseket hiányoltam néha. Az anyósülés támlájának lehajtásával rendkívüli mértékben megnő az amúgy sem csekély csomagtér, sajnos azonban a kettős-keresztlengőkaros hátsó felfüggesztés elvesz némi hasznos teret a csomagtartóból (azért a kerékdob fölötti hely még éppen elegendő két diszperzites vödör szállítására). A futómű kellemes csalódás volt, sportos hangolása ellenére szinte semmit nem érezni az úthibákból, még az autópályán megengedett 130-as tempónál sem (ezt az amerikaiak 130 empéhának írják a műszeren, ezt meg kellett szokni). Európai autókhoz szokott embernek talán furcsa lehet elsőre, hogy nem csak a fékpedálhoz tartozik rásegítő berendezés, hanem a gázpedálhoz is; először még nem tudtam, hogy ez az amerikai emberek fokozott komfortigénye miatt van így, végül azonban én is megszerettem a szervógázt (városi forgalomban még nyomni sem kell, elég csak néha rápumpálni egyet). Sajnos a vonóhorog nem tartozik a rendelhető extrák közé (2008-ban?!), így ezt utólag kellett felszereltetnem. A jármű vontatási képessége jónak mondható: a 760 Nm-es maximális forgatónyomatéknak köszönhetően még a másfél tonna csempével megrakodott autoflex fékes utánfutómmal is könnyedén indult az autó emelkedőn, kettesben, kuplung használata nélkül (a hátsó kerekekre lehetőleg ne rakjunk kerékbilincset, mivel ha véletlenül elfelejti az ember, nagyobb sebességeknél jelentős mértékben lerontja az autó menetkomfortját. A szélzaj csekély, mivel az autónak áramvonalas a széle. A motor járáskultúrája kifinomult, alapjáraton szinte nincs is hangja az autónak, inkább csak erőteljesebb gyorsításokkor szűrődik be némi motorzaj az utastérbe. Turbólyuk értelemszerűen nincs, a szívólyuk ellenben jó nagy, a motorháztető közepén található. Ami a menettulajdonságokat illeti, az autó talán legnagyobb erőssége az, hogy kanyarokban meglehetősen érzéketlen az erőteljes gyorsításokra és a gázelvételre egyaránt, kezelése pedig még szélsőségesen nagy sebességeknél sem igényel komolyabb vezetői rutint ill. versenyzői tapasztalatot. Ahogy a fékek fognak, a gumik úgy fogynak, de ez természetesnek mondható egy ilyen sportos családi kupé esetében. A fogyasztás egyértelműen lábfüggő, nálam is többnyire a cipő méretével megegyező liter/100 km átlagot produkál. Az autó rugalmassága elég jó, mégis, gyorsuláskor ajánlatos kikapcsolni a klímaberendezést (sajnos már nem egy kompresszor-csapágyamat tépte szét a főtengelyről érkező nyomaték). Ez az első autóm, amellyel végre élvezem a parkolást, elektronikus segédeszközök nélkül is könnyűszerrel kivitelezhetőek a szűkösebb manőverek is (mivel a karosszéria nagy része műanyagból van, amúgy sem lennénk rajta a radaron). Az autó nem túl szervízigényes, egyedül az üzemanyag-betöltő nyílás zárókupakja deformálódik el rendszeresen a vákuumtól, tizes csomagban rendelve azonban extra kedvezményeket kap az ember a márkakereskedéstől. Sokan próbáltak lebeszélni az autóról, mondván, hogy erőtlen a motor, túl kommersz típus, stb., én mégis elégedett vagyok a döntésemmel, boldogan vezetem nap mint nap.
Hibalista
- Csak a tanksapka, ez sajnos minden nagyobb gázadásnál homorúvá deformálódik, nyilván típushiba (az anyaga egyébként titán-karbid).
Ide hordtam szervizbe
Viper-Gyula (a típusra specializálódott északkelet-magyarországi szakember)
Értékelése: 8
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (1) | Évjárat | 2008 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (10) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 32000 |
| Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 30 l |
| Előző autója? | VAZ 2105 | Következő autója? | Mosler Land Shark |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (5.8/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan