Szovjet koporsószállító made in USA
Szöveges ítélet
1972 IHC Travelall Custom 392 c.i V8 benzines automata
Azért írom a Blazer-rovatban, mert nincs IHC. na mindegy.
Rémesen vicces járgány volt, amelyet egy Amerikában eltöltött évben használtam 1995-96-ban, a kies Las Cruces nevű városban, Új-Mexikó államban. Addig egy Mazda 626-ossal jártam, ami halálosan megbízható és unalmas volt. De szerencsémre összebarátkoztam egy nagyon jó szerelővel. Sokáig rágtam a fülét, hogy szerezzen nekem egy amerikai autót (mondván, japán kocsit Európában is tudok venni). Egyszer felhívott, hogy ha még mindig vágyom az amerikai szarokra, akkor van egy, ami nem is annyira szar. A szomszédjában lakó néni akarta eladni, miután a bácsi meghalt. A bácsi az élete utolsó 4-5 évében csak a ház körül ment vele egy évben kétszer, de félévente olajcsere, ahogy Amerikában illik, stb. Ráadásul első tulajdonostól.
Odamentem, és azonnal beleszerettem, annyira ronda és hatalmas volt. Megvettem 700 dollárért. A légkondi kompresszora nem működött, de nem csináltattam meg. A légkondin kívül két extra volt benne, azok működtek is: tempomat, CB-rádió. Nekem annyi dolgom volt, hogy kitakarítsam belőle a homokot, amivel telement a sok állásban. A sivatagban minden csupa homok, még a város közepén is.
Szovjet koporsószállítónak neveztem a csúnyasága miatt, de hihetetlen élmény volt vezetni. 2 tonna üresen, 3 sebességes automata váltó, 392-es V8 motor, 210 lóerő, rettenetes kamionszerű nyomaték, borzasztó fogyasztás. (Városban 8 mérföld/gallon, vagyis ha jól számolok, kb. 30 liter/100 km. Autópályán hátszélben, enyhe lejtőn lefelé 12 mérföld/gallon, kb. 20 liter/100 km.) Két tankja volt, a fő tankot lehetetlen volt telitölteni. A ´kis´ tankba 20 gallont raktam általában, és sose lett tele. Akkor még nagyon olcsó volt a benzin Amerikában.
Zeniális, óriási kormánya volt, persze, szervós. A biztonsági öv csak a csípőt rögzítette, karambolnál garantált a koponyatörés. ABS nem volt benne, de simán megállt, ha nagyot fékeztem. Kipörgésgátlója sem volt, lehetett égetni a hátsó kereket.
Szélzaj hatalmas, futóműzaj nulla, motorhang diszkrét, francia rugózás - csak ringatózott csöndesen a legdurvább sivatagi dűlőutakon is, és rendületlenül ment, ment, ment mindenhol. Csak D-be kellett tenni, és kész.
Nem volt luxusautó, pl. az üléspadot csak előre-hátra lehetett mozgatni, oszt jónapot, a háttámla fix volt, de a méretei miatt elképesztő kényelmes volt. Ha messzire mentem vele, levettem a cipőmet, oldalra fordultam a kanapén, feltettem a lábam, bekapcsolt tempomatnál bámultam sivatagot, félóránként mozdítottam egy kicsit a kormányon a tökegyenes úton, és kb. 60 mérfölddel kocogtam. Többel nem volt szabad, mert lerontotta a fogyasztást.
Az utolsó napon adtam el. Beraktam az összes holmimat, ami a lakásban soknak tűnt, de a raktérben elveszett. Aztán elgurultam a szerelőhöz, nála hagytam, hogy passzolja el, és küldje utánam a csekket. Ott átültem egy barátomhoz, aki kivitt a repülőtérre. Gondoltam, fél év múlva majd megjön a pénz Budapestre, addig csak megveszi valami bolond.
Aha. 3 óra múlva, az orlandói átszálláskor a hangosbemondó a nevemet mondta. Odamentem az első információs pulthoz. Kiderült, hogy a szerelőm üzent. ´Hova tetted a póttank kulcsát? Nagyon kellene, mert eladtam a szekeret.´
Később rájöttem, hogy a kategóriáját tekintve ez egy korai SUV lehetett, bár sokkal többet bírt bármilyen mai szabadidő terepjárónál, miután kb. a szántást is kibírta volna, ha egy ekét rak az ember a vonóhorogra. A hivatalos eredeti megnevezése MPV volt, ami nem tudom, mit jelent.
Itthon egy használt (zöld) Trabantot vettem, csak erre volt pénzem. Vicces volt a kontraszt.
U.i.1: internetről leszedett fotókat tettem ide. Majd beszkennelem a sajátokat és updatelek. Az első fotón levő autó hasonlít a legjobban az enyémre, ez is Custom.
U.i.2: a póttank kulcsa sosem lett meg.
U.i.3: azért az ütött, amikor a helyi cowboy kocsmába ezzel mentem. Igaz, nem volt Stetson rajtam, meg kockás ing kockás kendővel a nyakamban, de majdnem helyi májer voltam én is:)
Hibalista
- nem kellett javítani
Ide hordtam szervizbe
Wayne Ward, Las Cruces, New Mexico, USA. (Arizona és Texas között félúton, onnan lehet megismerni, hogy átjöttél a texasi államhatáron, hogy már nem vörös az aszfalt az autópályán. Van egy nagyon jó steak house az I10 autópálya mellett, balra a négyezredik kaktusz mögött.)Update 2012: a műhely és az egykori benzinkút (már akkor sem üzemelt, amikor ott éltem) megtalálható a Solano és a Madrid sarkán. Cím nincs. A műhely is bezárt, Wayne visszavonult, unokázik 24 órában, csak néha ülteti fel a feleségét, Judy-t, a Harley-ra, egy-egy motoros találkozó alkalmával. Ja, és csak beszélgetni jártam hozzájuk, javítani nem kellett a batárt.
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 1972 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (10) | Km vásárláskor | 100000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 13000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 30 l |
| Előző autója? | Mazda 626 | Következő autója? | 601 S, zöld, borzalmas |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (8.4/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan