"AVUS"
Szöveges ítélet
2008. november:
Itthon ülök, keresgélem a következő BMW áldozatomat külföldön. Unalmas hetek után vagyok túl, az itthoni lepusztult TDS állományhoz képest bár sokkal jobb állapotúak a kinti verziók, de nem olyanok, amire azt merem mondani, hogy na ez igen, ez tetszik. Egyik délelőtt a szokásos német hirdetési oldalakat böngészve találtam rá erre a gyöngyszemre. A hirdetés alapján már beleszerettem, tudjátok az a szerelem első látásra dolog... Nézegettem, nem akartam hinni a szememnek. Mind állapotra, mind árügyileg a helyzet olyannak volt feltüntetve a hirdetésben, amilyen autó talán nincs is. Pont a megfelelő, pont a megfelelő időben?! - kérdeztem magamtól, majd a következő pillanatban már nyúltam is a telefonért és nyomkodtam a hosszú német telefonszámot.
Kicsöng. - Ez már egy biztos jel volt, hogy legalább nem kamu hirdetés (mert abból van bőven nyugatabbra is tőlünk).
Felveszi egy középkorú úr, majd belevágok a mondandómba.
Szó - szót követett, majd megkértem, hogy tegye el nekem az autót két napig. Annyi időre van szükségem ahhoz, hogy elmenjek az autóért.
Kedves volt és beleegyezett, megígérte, hogy elteszi nekem az autót.
Beszélgetésünk után kezdtem gondolkozni, hogy jó hogy azt mondta elteszi az autót, de azért már nem egyszer faragtam így rá a történetre. Konkrétan: felhívtam, megállapodtunk, lefixáltam, elindultam, odaértem és a kocsit már sajnos eladták...
Csak reménykedni tudtam ebben a szépségben, hogy talán majd most...
Eltelt egy nap, összeszedtem amit kellett, beültünk az autóba, majd egy éjszakát végigvezetve korán reggel megérkeztünk a megadott településre Németországba. Elég fáradtan és tele bizalommal hívtam újra a telefonszámot. Ismét az úr vette fel, közölte, hogy igen emlékszik rám és már várt, mert nagyon nagy érdeklődés volt a kocsira.
Egy kedves hölgy jött értünk, aki elnavigált egy olyan kicsike, szinte egy - egy házból álló településre, ahová még a navigáció sem talál be. Odaértünk.
Megláttam. Még jobban beleszerettem. Már csak azért is, mert ez a valóság volt. Gyönyörű, szép, ritka szín, hibamentes használtautó - így 14 évesen is.
Körbejártam, olyan voltam mint egy kisgyerek, aki a karácsonyi ajándékát bontja ki. Egyszerűen leírhatatlan érzés volt az, amit akkor éreztem. Az autó nézelődése közben megérkezett a "tulajdonos" is, aki valójában csak egy közvetítő, mert az igazi tulajdonosa egy idős úr, aki a BMW-hez adta le az autót.
Ismét szó - szót követett, előkerült egy rétegvastagság mérő is, bár fölöslegesen, mert minden elem a gyári értéket mutatja.
Elmondta a fiú, hogy az autót télen nem használták, garázsban volt végig és egyetlen egy tulajdonosa volt újkora óta. Hibaként két elemet tudtam neki felhozni, mire ő csak ennyit mondott:
hibátlan használtautó még Németországban sincs.
A csomagtérajtón egy horpadás és az első M-es lökhárító alján egy horzsolás volt. Mosolygott, mondta hogy nézzük meg nyugodtan, indíthatjuk is. Megtettük. Indult is. Füstölés mentesen. Az adagoló száraz, a belső tér hibátlan, a futómű nem koppan... Egyszóval ahogy kijött, úgy láttuk ott.
Időközben a háziak készítettek nekünk reggelit, így bent folytattuk a csevegést főleg az árról, melyet sikerült a két kis szépséghiba miatt lejjebb nyomni. Az autó amúgy is jó áron volt. Nem az volt a célom, hogy alkudozzak belőle, csak ki akartam próbálni, hogy mennyire lehet alkudni. Hát lehetett, de egy kicsit bánom is, egy ilyen autóért...
Kezet fogtunk, kitöltöttük a papírokat és egy piros "Zollkennzeichen"-nel elindultunk haza.
Hazaérve a család is nagyon örült másodszori ránézésre az autónak, mert nekik először nem tetszett az autó színe.
Első dolgom a kézi takarítás volt, bár nem nagyon kellett, de mivel mániákusan imádom takarítani a kocsit, ezért azonnal kitakarítottam, lemostam, eltörölgettem és máris csináltam róla a képeket. Délután már a fórumlakók is megcsodálhatták a gépet képek alapján. Mindenki gratulált a géphez. A haverok és barátok egyaránt amikor meglátták, elállt a szavuk. Azt mondták, hogy ilyen autó nem létezik. Valahogy én is így voltam ezzel, de aztán jött szerencsémre a valóság! :)
És ez a valóság folytatódott itthon is. Miért mondom ezt? Csak amiatt, mert a minap láttam, hogy egy belsőség nevű blog oldalon beszélgetnek az autóról és vannak kérdések is, amikre szívesen adok választ.
Tehát a valóság folytatódott itthon is, csak kicsit kellemetlenebb szájízzel. A magas regisztrációs adó nagyon elvette a kedvemet az itthoni üzembe helyezéstől. Vannak olyan ismerőseim - főleg BMW mániákusok - akik a kintről hozott példányukat itthon helyezik forgalomba, a regisztrációs díj megfizetése után.
Nos egy körülbelüli értéket kaptam konkrétan erre az ötös BMW-re: kb.480.000Ft. Ez az összeg csupán, a regisztrációs díjat jelöli, ehhez még kb egy "százas" hozzájön, ha azt akarom, hogy rendszáma, törzskönyve, műszakija, forgalmija legyen az én kis csodajárgányomnak.
Tili - toli, ide - oda lesz az kb hatszázezer forint is. Az már egy kicsit sok, figyelembe véve azt, hogy az autó ára az akkori euró / forint árfolyamot figyelembe véve alig volt több ettől a hercehurcás folyamatot igénylő pénzösszegtől. Mivel családunk a felvidékről származik, ráadásul ezt tetőzendő még, hogy saját szlovák céggel rendelkezünk, így nem volt kérdés, hogy hol regisztrálom az autót. A Magyar regisztrációs díjnak a töredékéért sikerült regisztrálni az autót északi szomszédainknál. Azért ez nem kevés pénz! Számokkal kifejezve ez durván 150.000Ft-nak megfelelő (akkor még)korona, most már ugyebár euró. Ráadásul különösebb segítség - protekció - nélkül az egész procedúra egy teljes napot vett igénybe. Reggel elmentem még a német ideiglenes rendszámmal, majd délután négy, öt óra körül meg is kaptam az összes okmányt, tanúsító okiratokat, tehát egyszóval mindent. Nem tudom figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a Szlovák Regisztrációs központban örülnek, ha valaki náluk helyezteti forgalomba az autóját! Kedvesek és elmagyaráznak mindent, ahol én voltam ott ráadásul Magyarul.
Az autót jogszerűen tudom használni. És használni is fogom, ameddig a regisztrációs díj hazánkban nem fog változni. Ha csökkenni fog, akkor elgondolkozok azon, hogy Magyarosítsam-e az "AVUS"-t.
TDS. Nos igen, megosztják a BMW fanatikusokat ez a hárombetűs kis felirat. Nem olyan rossz, mint amilyennek mondják. Érteni kell a nyelvén. Nem szabad hidegen hajtani, nem szabad hajtás után rögtön leállítani. Mint minden dízelmotornak az olaj és szűrőcsere rendkívül fontos, hogy időben történjen és hogy jóminőségű alkatrészeket kapjon az autó. Egy BMW nem attól lesz hibátlan, hogy a szakszervizben javíttatunk meg rajta mindent. Egy BMW attól lesz tökéletes, ha olyan kezekbe kerül, aki rajong a márkáért - mint én, gyerekkorom óta.
A jó szerelő rendkívül fontos pontja az autónak. Ha van egy szerelőd, aki ért a BMW-k nyelvén, akkor már egy lépéssel közelebb vagy ahhoz, hogy olyan BMW-d legyen, amire úgy emlékszel vissza, hogy milyen jó volt, nem pedig úgy, hogy mennyi pénzt húzott ki a zsebemből.
Az autó maga rendkívül kezes. A váltó BMW-sen pontos, nem nyöszörög az utastérben semmi menet közben. Nem egy erőgép, de azért lehet vele meglepetéseket okozni. Nem fogyaszt sokat, és könnyen kezelhető. A kilátás belőle csillagos ötös, az úton való fekvése egyenlő egy kiadós szeretkezéssel. Hosszan ívelt, rövid, éles...bármilyen kanyart élvezet vele bevenni. Hála az M-tech futóműnek. Kicsit keményebb, kicsit alacsonyabb, kicsit feszesebb és kicsit ennivalóbb is így.
A belső szuper, a fekete tetőkárpit már ebben az időben is rendelhető extra volt. Extra sportos hangulatot teremt az M-tech kormánnyal együtt, mely a szokásos három színű cérnával lett összevarrva. A HIFI rendszer elmegy, a tetőablak kötelező. A klíma is megfelelő.
Számomra a hely elöl kicsit szűkös (188cm vagyok), de ez igazából a sportüléseknek tudható be, mert a sima üléses verzióban jobban elférek, mint ebben. Kétségtelen, hogy esztétikai és funkcionalitását tekintve a sportülések verik a simát, mégha félbőrösek is.
Fogyasztása körülbelül 7.6 - 8.0liter/100km, ez egy vegyes adat, de ezt fel lehet tornázni egy koszos levegőszűrővel, rosszul beállított adagolóval és a sok fölösleges lámpától lámpáig gyorsulással.
Az utazója valahol 150km/h körül van, de ennyivel nem szoktam menni, mert fölösleges. Egyébként 180-ig fürgének mondható, afölött meg nem tudom. :)
Lehet, hogy ez a típus már kiment a divatból és nem olyan feltűnő, mint egy újabb darab, de az igazi értéke pont ebben rejlik. Sajnos hazánkban csak a nagyon elfogult, nagyon elvetemült E34 tulajdonosoknak vannak szép gépeik. Az az igazi érték, amikor egy ilyen korú autó marad meg ennyire szuper állapotban, mert ugye akinek van pénze tud új autót venni. Tömegterméket. Egyéniség nélküli autót.
A BMW nem csak egy autót gyárt. Egyéniséget gyárt, új embert farag belőled. És ezt csak az tudja, akinek már volt saját tapasztalata egy olyan BMW-vel, amit még a mai napig körbejárnak, amikor otthagyod valahol az utcán.
Nézd csak meg... Egy új ötös BMW-t - ami manapság már lassan tömegterméknek mondható - ki jár körül? Nem azt mondom, hogy az új BMW-k semmit nem érnek és nem szépek. Egyszerűen csak azt mondom, hogy nincs olyan varázsa, mint egy régebbi szériának, ami új köntösben rója az utakat. Gyakran odajönnek hozzám és gratulálnak, hogy ilyen állapotban van az autó. Felbecsülhetetlen érzés.
Igazából sokszor mondtam már, hogy na ezt az autót már tényleg nem adom el. Mostanra érett ez be valójában. Olyan autó, amelyről sokan csak álmodoznak. És igen, nekem így is megfelel TDS motorral. :)
Csak annyit tudok mondani, hogy büszke vagyok erre az autóra. Büszke vagyok rá, hogy az enyém lehet. Piszok jó érzés. Próbáljátok ki ti is egy másikkal. Mert ezt nem adom, de nem ám! :D
2009.02.02.
Itthon ülök - de ezt mintha mondtam már?! :) - és az E34 fórum oldalán hívják fel a figyelmemet arra a tényre, hogy az autómról beszélgetnek. Ejha, hát ilyen sem történt még eddig, gondoltam magamban. Végigolvastam a hozzászólásokat, és azt hiszem egy pár dolog tisztázást érdemel, hogy tisztábban lássunk...
Az autó forgalomba helyezésével már fentebb tisztáztam magamat és a nagyérdeműt is, azt hiszem.
Mivel többen kifogásolták, hogy ez egy népítéletet, tehát tapasztalatot publikáló oldal, és az én hozzászólásom nem igazán az, ezért ezt most pótolom.
Típus: BMW E34 525TDS. Évjárat: 1994.11.14.
Motor: 2498 cm3-es feltöltéses turbódízel, hat hengeres, 143LE-s, 280Nm/2200ford.
Tulajdonosok száma: 2.
Az autót 145.000km-rel vettem meg, azóta pontosan 15.000km-ert tettem meg vele. Az ez idő alatt megtett útról fogok ítélkezni.
Motor: A hat henger hangja felejthetetlen. Motorikusan semmilyen problémával nem álltam szemben, eddig egy komplett olajcserén vagyunk túl, természetesen itt a szűrőket is cseréltük. Nem egy erőművész az autó, de nekem megfelel. 0-100-as adatokkal nem tudok szolgálni, nem szoktam ilyeneket mérni soha. Átlagfogyasztása a 15.000km alatt 7,6 liter/100km volt. Autópályán elég jól tartható vele a 150km/h, de igazából jobb szeretek csak 120km/h-val menni, azért is mert így csökken a fényképkészítés esélye, valamint keveset fogyaszt az autó (kb 6liter/100km). A tempomat tökéletes választás, aki autóvásárlás előtt áll és megteheti, az rendeljen tempomatot az autójába. Hidegen - melegen az autó jól indul, bár az adagolót be fogom állíttatni, mert szerintem túl nagy az előtöltése, több üzemanyagot kap a kelleténél. Az autó kétezres fordulattól húz igazán, alatta egy kicsit lomhácska. Végsebességét csak papíron ismerem, sosem volt merszem kipróbálni, hogy mennyi a vége. Nem is bánom.
Futómű: M-es futómű jelentése: kicsit feszesebb, kicsit alacsonyabb, kicsit jobban fekszi az utat és természetesen kicsit drágább hozzá a futóműalkatrész, bár nekem ilyen gondjaim még nem fordultak elő, de ez is kopó alkatrész, amelyet idővel cserélni kell. Még szerencse, hogy lehet hozzá kapni mindent.
Belső tér, extrák: Az autó ahhoz, képest, hogy TDS rendkívüli módon fel van szerelve. A kedvencem a fekete tetőkárpit, amely sportos hangulatot teremt a bent ülők számára. Gyárilag csak két elektromos ablak jár hozzá, de sikerült már hátra is bevásárolni a komplett rendszert, ezek beépítése idén tavaszra tehető. Szervókormány, alaptétel, de könnyen tekerhető. M-mes bőrkormány. Na ez az igazi tétel, hiszen az M-mes kormányt a tipikus három színű cérnával varrják. Esztétikailag nagyszerű. Félbőr sportülések: Nekem egy kicsit kényelmetlenek, valószínűleg egy kisebb termetű ember jobban preferálja ezt az extrát. Minden esetre szép látványt nyújt. Ülésfűtés: egyszerűen leírhatatlan. Két légzsák: nem fogom kipróbálni, de talán jó, hogy van belőlük. ABS, elektromos napfényvédő roló: nagyon szeretem, elektromos napfénytető: Ha tehetem, akkor mindig tetőablakos autót választok. Gyári levehető vonóhorog, amelyet soha nem fogok használni. Fabetét, kazettatartó és egy nagy hifi, amely azért lehetne egy kicsit nagyobb és CD-s. :) A nagy boardot eddig nem ismertem, sok hasznos dolgot tud megmutatni, így most már eléggé összebarátkoztunk vele.
Külső: Szeretem, ha egy autó úgy néz ki, hogy lépcsőzetes a formája. A szín egyedüli és nagyon vonzza a tekinteteket az utcán. A M-es kiegészítőktől még dögösebbnek hat az autó, eddig nem volt számomra fontos, hogy valami M-es kivitel legyen, hát most egy kicsit megváltozott erről a véleményem.
Szerintem egy szép felni (Sternspeiche 32), valamint egy nagyon halvány sötétítés (körben, de épphogy sötétítsen valamit), fehér indexek körben és egy szép - nem szemkisütős - xenonnal az autó olyan szépségűvé válhat, amelyet mindenki megnézne. Valójában ez a tervem. Ha sikerül, akkor új képeket fogok feltölteni.
A rendszámmal kapcsolatban: Igen, ez egy szerkesztett verzió, amit a képen lehet látni. Az autó egyébként nincs szerkesztve, csak a rendszámon az E34 "felirat".
És nem, nem vagyok mobile.de kereskedő, és nem, ez nem egy kamuítélet. Ha az lenne, akkor nem írnék ennyit. Aki elhiszi elhiszi, aki meg nem, az meg nem.
2009.07.19.
Február óta egy pár dolog megváltozott az autón.
Voltam klímásnál, aki feltöltötte a klímát nem kevés, kb 1500grammnyi gázzal (az újabb típusok általában 600-800g-ot kérnek). A gázt meg is festettük, mert gondoltam, hogy hátha valahol ereszt így 15 éves korában a rendszer. Viszont nagy meglepetés ért: a festett gáz a rendszeren belül maradt! Tehát semmit nem kell cserélni. Viszont a klímaventilátor megállt (ami a lökhárító mögött van, a vízhűtő előtt). Ezt cserélni kell, mert enélkül nem ajánlatos a klímát használni, túlnyomás keletkezik a rendszerben - akár 18-25bar is - amit viszont egy klímacső sem bírna ki. Az új ára itthon horror, a bontott verzió teljesen pénztárcabarát, viszont a megoldást én Németországban találtam meg, ahol az új ára töredéke az itthoni árnak. Ráadásul új, így megint elforog majd tizenöt évet :-)
Az autó olajfogyasztása még mindig 0, azaz nulla, két olajcsere között (10.000km-ként). Természetesen kizárólag gyári BMW olaj kerül bele, hogy miért? Mert megérdemli. És az ára is kedvező.
Az autó optikáján sikerült javítani egy kicsit még tovább. Sikerült nyárra új felniszettet vásárolnom, igen hát honnan máshonnan, a német aukciós oldalról. Vicces vásárlás volt, nem szeretek használt dolgokat venni, de ezzel a garnitúrával valahogy úgy voltam, hogy én ilyet szeretnék. 8 x 16 os AC Schnitzer felniket néztem ki. Kialkudtam egy árat, ami pofátlanul alacsony volt, de az eladó valami oknál fogva belement. Gondoltam, hogy valami gáz lesz a felnikkel, de amikor a futár meghozta a Schnitzer dobozos felniket és kibontottam őket, hát a lélegzetem is elállt. Nem újrafestett, nem karcos, nem padkázott, nem ütött, nem javított AC Schnitzer kupakokkal együtt... Na majdnem elbőgtem magamat, annyira csinosak voltak még a dobozban is.
Aztán jött a gumikeresés. Igazából a gyári méret 225/55 R16, de mivel a gyári felnik 6-7,5 col szélesek és az ET-jük 20-as, ez pedig 8 col széles és 14-es ET-vel rendelkezik, ezért nem mertem rá gyári méretű nyárigumit venni, mert féltem, hogy a sárvédő alól ki fog lógni, azt pedig én nagyon-nagyon gyűlölöm.
Ezért 215/55R16 lett. Használtan. Már megfogadtam egyszer, hogy még akkor sem veszek használt gumikat, ha azok újszerűek. Hát megint megszegtem a fogadalmamat. És megint ráfáztam. Nem olyan minőségű, mint amilyet szerettem volna. Nem rosszak, de alig várom már, hogy elkopjon, mert akkor tényleg ugrik rá az új. És a gyári méret, mert a 225 sem lóg ki egyáltalán. Szerencsére.
Aztán sikerült hátra beszerelni az elektromos ablakemelőket. Így most már az összes ablak villanyos. Jó móka volt beszerelni őket. Kicsit macerás dolog, de megéri. Egy ilyen autóban ne legyen kurblis ablak. Olyan értelmetlenül néz ki vele. Rendeltem hozzá gyári dugókat, amik azért kellenek, hogy a tekerő helyén lévő tátongó lyukat betömje, eltakarja. Hát a gyári dugó jóval nagyobb, mint maga a lyuk átmérője, úgyhogy most azon gondolkozom, inkább kerítek két Türverkleidung-ot, azaz ajtóborítást. Természetesen ismét a német aukciós oldal van a segítségemre, mert ott mindent megtalálok. És általában olcsón.
Az egyik legfontosabb és legszembetűnőbb újítás a fehér indexes hátsó lámpa. Na ez már úgy kellett, mint egy falat kenyér. Enélkül olyan gnóm volt a feneke a kocsinak, a gyári sárga index-szel. Persze ízlések és pofonok, de szerintem így csinosabb lett Avus.
Felugrott még egy sötétítő fólia is. Na persze nem az az agysötét marhaság. Nem attól véd a napsugarak ellen a fólia, hogy minél sötétebb...Ez egy 35%-os fólia. Az, amelyiken nappal is be lehet látni, de azért észre lehet venni, hogy van rajta egy réteg. Pont ilyet szerettem volna, mert ez még szebbé varázsolja az autó kisugárzását. Körbe csináltattam meg, de épphogy csak észre lehet venni, mert tényleg nagyon lájtos.
"...És még azellen is véd..." Igen. A perzselő napsütéstől nagyon nagyon hasznos. Ajánlom mindenkinek, mert tényleg jó dolog, nem csak szép.
Aztán az egyetlen műszaki beavatkozás az volt, hogy az adagolón kellett állítani egyet, mert túl sokat kapott. Most tökéletesre van beállítva (köszönet ezúton is K. Tibor és csapatának). Így az autó átlagfogyasztása nem vicc: 5,7 liter /100km. Aki nem hiszi, az így járt. Azóta egy teletank több mint 1200km-re elegendő. Hát ezt már rég meg kellett volna csináltatnom, de igazából a 7,5 sem volt sok. De azért azt mindenki belátja, hogy csak jobb kevesebb üzemanyaggal furikázni. A pénztárcám meg főleg belátja.
A napokban jött meg a CCFL karikám, ami a fényszóróba fog kerülni, igaz elég sok ellentmondást hallottam a karikáról is meg a fényszóróról is. Mármint a szétszereléséről is. Ezen még egy kicsit gondolkozom, hogy érdemes-e beleraknom...
Ha bekerül, akkor úgyis tudni fogjátok!
Na most azt hiszem elég lesz ennyi, ha valami történik, arról úgyis beszámolok itt. Szép nyarat!
2009. szeptember 22.
Mondanom sem kell. Már megint itthon ülök. És egy kicsit vonakodva kezdem az irományomat, mert ezt egyszer már megírtam. Mármint ezt az egész nyári-őszi történetkavalkádot. Majd amikor fel akartam tölteni, akkor elszállt valahová az éterbe az egész és elment a kedvem attól, hogy újra leírjam a történelmet. Aztán most meg unatkozom és gondoltam, hátha valaki tovább olvassa Avust…
Történt a fejemben némi szemléletváltás a nyár alatt, vagyis igazából most az ősszel. A megrendelt CCFL karikáimon túladtam. Nagyon macerás volt a sütőben sült fényszóró receptje, így inkább úgy döntöttem hanyagolom a témát. Aztán persze rögtön arra nyergeltem rá, hogy majd veszek egy komplett lámpatestet, amiben már benne van a karika. Ez tegnap meg is történt. Igazából a véletlen keze van a dolgok hátterében, de ezt most itt nem firtatom, lényeg az, hogy itt van lent a szobában a lámpatest. Szép és kitűnő és még ráadásul Xenon is, ráadásul a jobb fajta (DS2, Hella 6000K…) Szóval itt van, és mégis bizonytalan vagyok. Illetve voltam. Mert ha berakom ezeket a testeket az autó orrába, azzal megváltoztatok valamit Avus kisugárzásán. Így ma el is döntöttem, hogy túladok rajta. Aztán a maradék pénzből inkább veszek a gyári lámpákba egy Xenont, mert azzal csak jobban lehet látni. Még mielőtt valaki a szívéhez kapna, nem, nem távol keletit és nem atom kéket. Csak olyan szolidat, mint amilyenre én gondoltam….
Megint írok és egy valami vitt a dologra; nem olyan régen elindultam megnézni egy másik autót a nagypapámnak, egy kereskedésbe. Amikor odaértem, a kereskedést vezető, fiatal srác nagy mosollyal üdvözölt, majd rögtön feltette a kérdést, hogy ez az a BMW? Kérdezem tőle, hogy melyik az? Mire a válasz, hát az, amelyik a népítéletek között is fent van? Mondom az. Na innentől fogva inkább Avust nézegettük, mintsem az autót, amit szerettem volna megnézni…Valójában ez a történet annyira nem is érdekes az olvasónak, de én átéltem. Átéltem, és még sosem éltem át ilyet. Borzasztóan jó érzés az, ha megismerik az autódat valahol és szinte ámulattal simogatják. Lehet nagyképűség, de ezt az érzést csak azok tudják átélni, akikben a vér keveredik az autófanatizmussal. Fantasztikus…
Persze mondanom sem kell, hogy az általam kiszemelt kis autócska nem volt megfelelő, de az élmény…Hát hogy a reklámszöveggel éljek; Felbecsülhetetlen.
A nyár elég unalmasan telt el, egy dolgot leszámítva.
Szeptember első hétvégéjét, a Nemzetközi BMW Találkozón töltöttük hármasban, a kedvesemmel. Na talán ezt vártam idén a legjobban. Reménykedtem abban, hogy sikerül valamiféle kis elismerést szerezni az autóval és az autónak. Így is lett. A kezdeti rossz időjárás ellenére a program idén is nagyon színes volt és estére megkaptuk a hőn áhított első helyezettnek járó trófeát az E34 Limo / Touring kategóriában. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az első helyet ketten foglaltuk el, egy nagyon kedves cimborámmal. Felhőtlen örömöm még talán ma is tart, ahogy visszanézem a képeket.
Az autón különösebb javítási munkálatok nincsenek, illetve a minap vettük észre a hobbiszervizben, hogy a két hátsó hídházszilentet illene kicserélni, valamint eljött a nagyszerviz ideje is, hiszen belépett Avus a 190.000-ik kilométerébe. A szokásos motorolaj, szűrők cseréjén kívül az autóban található összes folyadékot (fékfolyadék, hűtőfolyadék) váltóolaj, sperr-difi olaj is cserélve lesz. Az alkatrészek most is a BMW-től származnak, kivéve a szilentet. Ennek az ára ugyanis eléggé borsos (17.820Ft), így viszont a Lemförder mellett döntök, amely állítólag szintén legalább olyan jóminőségű, mint a gyári. Érdeklődve várom a fejleményt, amely ezt remélhetőleg alátámasztja.
A nyár a fényezés időszaka is volt. Az előző tulaj által produkált szépséghibákat tüntettem el. A csomagtérfedőről lekerült az 525TDS felirat, persze emlékbe eltettem, de most jobban tetszik a Modellschriftzug-entfall verzió. Az első kötény alja is meg volt húzva, ezt is újrafújattam. Szép lett, így már valóban megérdemelte a díjat.
Hamarosan jön a tél, és egyre erősebben gondolkozom azon, hogy egész télre beteszem az autót fűtött garázsba és addig valamiféle kényszerautóval oldom meg a közlekedést. Ez kicsit önsanyargató számomra, de ha arra gondolok, hogy az előző tulaj sem használta az autót télen soha, akkor rögtön megenyhülök és a kímélő lehetőséget választom.
De addig is van még idő, így élvezem a lehulló leveleket és a késő nyári időt.
Hamarosan újra jelentkezem, addig is vezessetek óvatosan!
2010. január 7.
Ismét jelentkezem, idén először, de minden bizonnyal nem utoljára.
A szép őszi napok után az első havazás előtt jóval, lekerültek az AC Schnitzer alufelnik, és a helyükre felugrottak a 195/65R15-ös acélfelnis téli változat. Hű. Hát gondoltam, hogy csúnyácska lesz, de nagyon szíven ütött a látvány. A csúnyácska nem éppen a megfelelő szó arra, amit akkor éreztem, amikor megláttam virsliken az autót. Ezen még a gyári BMW dísztárcsák sem segítettek, igaz azért valamennyire legalább megnyugtató az, hogy nem fogom szétnyírni a nyári alufelniket.
Az előző kommentemben szóltam arról, hogy gondolkozom az autó téli lerakásáról. Meg is történt még körülbelül 2009. novemberében. Azóta egy másik, „téli autóval” közlekedem. Elég nehéz megállnom azt, hogy nem járok Avussal, ezért hetente egyszer kb. fél órára beindítom és ilyenkor minden pillanatát élvezem, annak ellenére, hogy csak egyhelyben állok és nem megyek sehová. Egy kicsit nehéz elviselni, de ha jobban átgondolom a helyzetet, akkor belátom, hogy ez a lehető legjobb dolog, amit tehettem annak érdekében, hogy a téli útviszonyoktól megvédjem az autót. A rengeteg kátyú, amelyek néhol elérik a Grand Canyon méreteit, a tengernyi útsó, amit kiszórnak ilyenkor és legfőképp az a sok figyelmetlen, vezetni nem tudó egyén, aki ilyenkor kimerészkedik autójával, majd esetenként belereccsen egy másik autóstársába… Na én jobbnak láttam ezt kihagyni.
Persze ilyenkor sem áll meg az élet, csak egy kicsit elcsendesedik. Most is megvannak az idei tervek, amelyeket végre kell hajtani ahhoz, hogy még ettől is szebben ragyoghasson az autó. Ilyen tervek közé tartozik a felnicsere. Bár az AC Schnitzer gurigák elég szépen mutatnak az autón, a méretével gondban vagyok. Eleinte féltem a 17 colos felniktől, annak ellenére, hogy gyárilag is volt E34, amelyeken 17 vagy annál nagyobb felnik voltak. Most megváltozott a véleményem, így a következő szett mindenféle képpen eggyel nagyobb lesz, 17-es. Még nem sikerült kitalálnom, hogy ugyanilyen AC Schnitzer-t, vagy pedig az E34 gyári M5 kerekei gurulnak majd be alá, erre még azt hiszem van időm. Mondjuk nem egészen pénztárcakímélő megoldás a nagyobb felni, mert ugyebár fel kell őket gumizni, ami megint egy kisebb vagyon, de esztétikai szempontból megéri. Nem akarok én kilógó felnit, csak a gyári méretet – gumikból is.
Aztán tervben van a kétszínű fényezés is. Na ez egy jó történet, ugyanis eleinte ki nem állhattam azt, ahogyan az eredeti E34 M5-ök kinéznek. Két szín, a lényeg az, hogy az alja általában egy bizonyos fajta szürke / ezüst. Na addig-addig kérdezgették, hogy nem akarom mégis úgy megcsinálni, mint az M5-ön van?! A válasz mindig az volt, hogy nem, mert az nem tetszik. Aztán egyik napon erre a válaszra azt a választ sikerült adni, hogy na jó lehet. Azóta pedig sikerült megnéznem fotókon néhány Avusblau színű M5-öt, melynek az alján bizony végigfut az a szürkés csík. Tetszik, megtetszett. Pedig sosem gondoltam volna, hogy egyszer azt fogom mondani, hogy tetszik a kétszínű fényezés, de higgyétek el, tényleg illik az autóhoz. Már csak azért is, mert ez E34 sajátosság. Csak az E34 M5 nézett ki így, azóta talán egy BMW sem készül ilyen színkombinációval.
A kipufogó még mindig várat magára, az is tervben van, a kérdés csupán az, hogy milyen stílusú véget kapjon az autó. Valamilyet fog kapni, még most nem akarom elköhécselni, hogy milyet, mert úgyis meglátjátok majd tavasszal.
A beltér tovább bővült egy karácsonyi ajándékkal: világítós, M-es bőr váltógombot kaptam, ennek nagyon örültem. Apró kis ajándék, de nagyon fel tudja dobni az utasteret. Ráadásul esztétikailag is jobban szeretem a bőrbe varrt gombot, mint a fát. Sőt használhatóságát nézve szintén a bőr mellett döntök. A fa gombbal az volt a gondom, hogy gyorsabb váltásoknál (például 1-ből 2-be) lecsúszott a kezem a váltógombról. Az újdonsült gombnál viszont ezt nem tapasztaltam. Szerencsém volt a gombbal, mert az újnak eléggé borsos ára van, viszont az egyik BMW-s társunk készít ilyen gombokat, a gyári ár töredékéért, viszont az olcsóság ebben az esetben nem megy a minőség rovására. Ez a kis kiegészítő az egyik kedvencemmé vált, biztos vagyok benne, ha lesz más BMW-m is Avus mellett, akkor ő is megkapja ezt a kis csecsebecsét.
A beltérben további változás nem történt. Még. Viszont a B oszlopokon lévő kárpit a tetőhöz közelebbi részen elkezdett elengedni. A kárpit nagyon vékony, ezért egy egyszerű kárpitos nem tudja megcsinálni, általános kárpitragasztóval. A ragasztó ugyanis átütne a kárpiton, amitől a javított részen olyan hát hogy is mondjam… olyan lesz, mint az odaszáradt takony. Ezt elkerülendő, inkább saját kezűleg fogom megoldani a B oszlop takarását szolgáló kárpit visszahelyezését. Ehhez sikerült speciális, folyékony, fújható ragasztót szereznem. Remélem, hogy a jobb idő beköszöntével sikerül hibátlan állapotra feljavítani ezeket az apró, de számomra igen nagy gondot.
Az autó még ősszel kapott egy xenon szettet. H1-es, 4300K fokos égőkkel, tehát nem az a „nagyon kivilágítja a szemed szett”, ez teljesen normális, emberi fényforrás. A hobbiszervizben sikerült beállítani a fényszórókat is, így a szembejövők is megkönnyebbültek, nem vakítom meg őket továbbra sem. A várakozásaimat felülmúlta a szett, esőben és ködben is kiválóan lehet látni vele, azért valljuk be, hogy egy normális, nem gagyi, jól beállított szettel el lehet érni pozitív javulást a többi forgalomban lévő autós zavarása nélkül.
A beltér további komfortosítását tavasszal megfejelem két első gyári könyöklővel, ennek az újrabőrözése épp folyamatban van.
Sajnos a CD tár beszerelése komolyabb feladat, mint ahogyan azt gondoltam. Persze hozzá kell tegyem, hogy a gyári CD-tárhoz való kábelek közül hiányzik a tápkábel, emiatt nem halad ez a projekt. Egyenlőre.
A fanatizmusom pedig tovább fejlődött. Sikerült szereznem BMW-s bőr mappát, amiben az autóról található összes információt gyűjtöm. Minden beavatkozást, cserét, javítást egy könyvben jegyzem, de megtalálható még ebben a kis mappában az autó német hirdetése, eredeti szervizkönyv, kezelési könyvek, pótkulcsok és egyéb dokumentumok, fotók stb-stb.
Igazából járt az autóhoz egy ilyen műanyag tok, de az szerintem nem méltó az autóhoz, így aztán a bőrből készült mappát választottam. Ez hülyeségnek hangozhat, de számomra fontos.
Nagyjából ennyi történt az elmúlt időben velünk. Várjuk a tavaszt, hiszen sok új kis apróság beépítése, átépítése vár ránk. Remélem, hogy minden tervet sikerül majd végrehajtani az autón.
Már nem is mondom, mert úgyis írok még!
2010. július 17.
A nyár közepén vagyunk, pont a tomboló hőség közben születik meg a következő fejezet, melyet papírra vetek. Kisebb – nagyobb csalódások és problémák következnek, mert ami működik, az egyszer el is romlik.
Tavasszal előszedtem az autót a téli álomból. Felkerültek az AC Schnitzer kerekek is, amelyekre új gumit húztam. Igen, jól emlékeztek, úgy volt, hogy lecserélem, s ezt a tézist továbbra is fenntartom, csupán az anyagi válság a pénztárcámba is bekígyózott egy kicsit, emiatt a fontossági sorrend változott, tehát maradtak a régi felnik, új gumi kombináció lépett életbe. Az új gumik egyébként is nagyon fontos tényezők az utazásban, bárki bármit mond. Megoldásnak megoldás, bár mostanra ráuntam a görgőkre – jócskán.
A téli álom alatt a kuplung munkahenger megunta az állást, emiatt az első út a hobbiszervizbe vezetett, ahol kicseréltem a meghibásodott alkatrészt. Nem cicóztam, hiszen ha már új felnik nincsenek, legalább jó alkatrészek legyenek az autóban, így megvettem a gyári újat. Nem egy veszett összeg, kicsivel kevesebb, mint egy „Deák Ferenc jegy”. Mivel a munkahenger működéséhez a fékolaj szolgál, ezért jobbnak láttam, ha lecserélem egyúttal a fékolajat, újra, így két legyet ütöttem egy csapásra. Második probléma, ami szerelést igényel; a fékek. A fékek állapotán tűnődve arra a következtetésre jutottam, hogy hamarosan cserére érettek. A hátsók mindenféle képpen, az elsők pedig hát olyan lassan, de tudjátok úgy vagyok vele, hogy ha az autó ilyen jó szolgálatot tesz, akkor én is tisztelem annyival, hogy felvértezem új alkatrészekkel. Az egyik ismerősömön keresztül sikerült hátsó féktárcsákat venni, betétekkel, kézifékpofákkal, és fékkopás visszajelzővel együtt. Természetesen ezt a témát is körüljártam, hogy biztos legyek a dologban, mielőtt még beleugrok valami hülyeségbe.
A BMW-s ismerősöktől, barátoktól egyébként is gyakran lehet olyan híreket, hír foszlányokat hallani, hogy már megint ráz az autó fékezéskor. Na ebbe a hibába még véletlenül sem szerettem volna esni, így maradtam a gyári alkatrészeknél, amelyek ára egyáltalán nem volt borsos. És több helyről is azt az információt kaptam, hogy ha biztosra akarok menni, akkor a gyári minőséget válasszam – nem lesz vele baj. Ésszerűnek tűnik, hiszen eddig is gyári alkatrészek voltak az autón, és a fékkel nem volt gond. A komplett hátsó fék cseréje anyagárban kb harmincezer forintba került, úgy, hogy mindenből a gyári alkatrészt sikerült beszerezni. Persze ehhez még a munkadíj hozzájönne, de a cserét saját kézzel végzem, hiszen még mindig azt vallom, hogy az a legjobb munka, amit te magad végzel el. A hátsó fékcsere után az első féket fogom kezelésbe venni, hasonló árakkal számolva, mint az előbbi összeg.
A szokásos szűrő és olajcsere is megtörtént, persze mondanom sem kell, hogy ki csinálta, s milyen anyagokkal. Sokan szidják, lenézik a gyári BMW motorolajat, de nekem nem volt vele eddig semmilyen gondom. Nem fogyasztja az autó, nem csattog vele és nekem árban is megfelelő. Idő közben, az autón az első, nagyobb hiba, amelyet én magam nem tudok megoldani előjött. Bár erre számítottam, mert az eddigi 6-7 TDS BMW-m is mind átesett az adagoló kisebb-nagyobb felújításán. Igen, ez egy gyenge pontja a TDS BMW-knek. Igen, sokan bevállalják a javítását. És igen, a legtöbben nem értenek hozzá, csak elbarmolják, elállítják, a rendszert. Vagy épp megoldják valami általuk megálmodott szupermódszerrel, ami nagyon jó, elméletben. Gyakorlatban viszont én úgy gondolom, hogy az a jó módszer, amit a gyárban kitaláltak. Persze gyenge pont, de mégis gyári. Nem fogom átalakítani újabb rendszerre az adagolót, nem teszek bele semmi olyat, ami nem illik oda. Higgyétek el, nem éri meg. Az egyetlen mód, amivel meg lehet oldani az adagoló hibáit az, ha kicseréltetjük szakemberrel azt az elemet, ami épp elromlott. Fedél, fej, legyen bármi, én jobbnak látom kicserélni azt újra. Persze ez már egész más árkategória, mint egy olcsó akciós mobiltelefon, valamelyik mobilszolgáltatónál internetes kedvezménnyel megspékelve. Ez rendesen zsebbenyúlós művelet, úgyhogy aki ezen próbál meg spórolni, vagy azt mondja, hogy neki sokkal olcsóbban csinálják meg, az hazudik. Legfőképp saját magának hazudik. Megcsinálják sokkal olcsóbban, kétség kívül. Nekem is megcsinálták már nem egyszer. Csak sosem lett jó. Persze a munkadíj és az egyéb alkatrészek árát kifizettetik – még akkor is, ha esetleg nem változott az autó „betegsége”. S, ha már itt tartunk, elmesélek egy történetet, ami most tavasszal történt, s nagyon elszomorított:
Vannak néha hülye ötleteim, de ha nem lennének, akkor nem tanulnék belőlük semmit. Most tavasszal megtanultam a leckét; úgy gondoltam ugyanis, hogy milyen menő lenne beállítatni az autó futóművét. Nem volt vele gond, nem húzott semerre az autó, szépen egyenesen ment, csak gondoltam, hogy 94 óta nem volt még beállítva, hát elviszem egy fővárosi, jóhírű, BMW-kel foglalkozó magán szervizbe. Nevet nem mondok, mert nem velük van gondom, csak az itthoni szerelő mentalitással, de ez úgyis mindjárt kiderül.
Szóval bejelentkeztem, elmagyaráztam milyen autóról van szó, időpontot is kaptam. Az ár drágának mondható, de összespóroltam rá egy kis pezetát. A megadott időpontban megjelentem az autóval, először nagyon jó érzés fogott el, hogy olyan helyre került az autó, ahol tudják, hogy mivel van dolguk. Persze volt mazsolázgatás a történetből, hogy hogy is van most ez az autó, meg miként jött haza stb-stb. Eközben a futómű hangolása megtörtént. Kifizettem a megbeszélt összeget, majd boldogan távoztam haza. Néhány nap múlva észrevettem egy autópályás vezetés közben, hogy az autó elhúz jobbra. Nem is kicsit, elég erőteljesen. Aznap egész végig azt tapasztaltam, hogy biztosan nem az út miatt érzem a táncolást. Estére teljesen biztos voltam a dolgomban, s tudtam, hogy az autó szereti saját magát irányítani, a megszokottnál jóval nagyobb mértékben. Felhívtam a műhelyt, ahol a finomhangolást végezték. Elmondtam a problémát. Az úriember, akivel beszéltem kedves volt, bár nem értette, hogy hogyan jelentkezhet ez a probléma. Ismét megbeszéltünk egy időpontot, amikor újra átnézik az autót. Ismét eljött a nap, ismét elvittem az autót a szervizbe. Kipróbáltuk közösen, elmondtam a hibát. Megbeszéltük, hogy megcsinálják ismét a futómű állítást, természetesen ezúttal ingyen (+) . A gyári mérőpontokat is kimérték az autón, miliméterre egyezik minden, ismét beállították a futóművet.
Újabb tesztelés következett, ezúttal részemről. Ismét jelentkezett a probléma. Egy kissé elszomorodva hívtam a szerviz vezetőjét, s tájékoztattam mindenről. Az autót átnézték A-tól Z-ig, majd hosszas beszélgetés után közölték, hogy a jobb első féktárcsám színesedik, mivel a fék fog rajta. Ez okozhat hasonló tüneteket egy autón, gondoltam magamban. Nem vagyok színtévesztő, de én nem láttam, hogy színesedett volna a tárcsa, minden esetre mintha egy leheletnyivel melegebb lett volna, a többinél a jobb első. Eltelt néhány perc, majd ismét újabb megállapításra jutottak a szerelők: a jobb első gátló annyira rossz állapotban van, hogy kézzel is be lehet nyomni, úgyhogy ez a fő hiba. Mondom, micsoda? Hát hogy lehet, az, hogy én nem érzem ezt a hibát? Tény, hogy van egy hangyasikításnyi koppanás néha-néha a jobb első futómű felől (kormányösszekötő miatt, de ezt már tudtam egy ideje), de úgy tettem, mintha teljesen analfabéta lennék az autó szerkezeti részéhez. És itt jön a pláne: A szervizben dolgozók közölték velem egyöntetűen, hogy ez a hiba forrása. Mivel az autó jobb első gátlója teljesen rossz, ezért az folyamatos tempónál, vízszintes irányban meghajolhat, emiatt húzza el az autó az orrát. Persze ők tudják a megoldást, csere. És csak azután tudjuk akkor megjavítani az autót, ha ez a két elem ki lesz cserélve. Mivel az autó gyárilag M-Sportfahrwerk-kel van szerelve, ezért egy gátlót ők be tudnak szerezni, potom 108.000Ft-ért. De mivel látják rajtam, hogy értek az autóhoz, ezért gondolják tudom én is, hogy ezt párban kell cserélni, tehát 2 x 108.000Ft és a beépítését vállalják olyan 20-30 ezer forint közötti összegért. Egy gyors fejszámolást végeztem majd a 250 ezer forintos árra annyit mondtam, hogy ezt nekem még át kell gondoljam. Elköszöntünk egymástól - végleg - bár ezt ők még akkor nem tudták. Ajándékba kaptam két darab rendszámtábla tartót, amit köszönök szépen, de inkább a sajátjaimat használom tovább.
Hazafelé végig azon gondolkoztam, hogy egy gátló szár hogy a fenébe tud meghajolni vízszintes irányban. Nem tudtam rájönni, így megkérdeztem az ismerőseimet, hogy nekik mi a véleményük ezzel kapcsolatban. Esetleg lehet én maradtam le a technika fejlődési rendellenességein, vagy csak szimplán csőbe akartak húzni? Az ismerősök mind állították, hogy ez lehetetlen, egy normális gátlónál. Annyira nem akartam hinni nekik, hogy elmentem egy független szervizbe, ahol lemérettem az összes gátlót. Mondanom sem kell, ugye? Mindegyik hibátlan. A legrosszabb is 61%-os eredményt mutatott, ráadásul az a bal hátsó.
Ekkor előtört belőlem az az érzés, amely szerintem már elég sok autóstársamban megmutatkozott. Lehúzás, a köbön. De miért?! Nem az az ésszerű egy szerviznek, ha olyan kuncsaftokat szereznek, akik rendszeresen járnak hozzájuk és rá merik bízni azt, aminek akár egyes esetekben az életüket is köszönhetik? Nem az a tiszta sor, ha egy új vendég – amikor csak gond van az autójával – habozás nélkül hozzájuk fordul? Hogy lehet így megbízni bárkiben is? Vajon ez csak nálunk hungaricum, vagy külföldön, mondjuk Németországban is így működik? Sok kérdést tettem fel magamban, amikre saját magam nem találtam ésszerű és épeszű választ. Mélységesen nagyot csalódtam ismét egy olyan csapatban, akikről azt gondolná az ember, hogy igen, érdemes hozzájuk fordulni. A történteket leszámítva a futóművet tényleg jól állították be – bár nem is volt igazán mit állítani, mert az autó hangolása kiváló volt az állítás előtt is.
Slusszpoén: az autó húzása azóta megszűnt. A tél végén cserélt kuplung munkahenger, s a fékolaj cseréjénél elkövettem egy igen nagy hibát, amire csak az eset után sikerült rájönni. A fék légtelenítése nem volt tökéletes. Egy fél napomba került, míg itthon megcsináltam a légtelenítést, mely után az autó húzása teljes mértékben abbamaradt.
Köszönöm a segítséget, de így már talán megértitek, hogy miért emlegetem oly sokszor: a legjobb munka, amit te magad végzel el.
…Persze itt közvetve igaz, hiszen én is hibáztam a légtelenítésnél. Ember vagyok, hibázok. Gondolkozom, majd megoldom. S tanulok. A saját hibáimból meg pláne.
Az üzenet, amit mondani szeretnék, hogy ne higgyünk el mindent, amit mondanak nekünk. Nem szégyen megkérdezni mást a témáról. Nem ciki megnézetni az autót több helyen.
Nem gáz, ha lerágott csontként fejezzük be a feladatot, amibe belekezdtünk. Gondolkozzunk, s csak utána cselekedjünk.
U.I.: az idei Soltvadkerti BMW találkozón részt vettünk, sikerült első helyen végezni a szépségversenyen. Köszönet mindenkinek, aki felismerte az autót a találkozón a rengeteg csodagép közt. A hangulat fergeteges volt, a felvonuló autó mindegyike külön – külön egy –egy gyöngyszem.
Legközelebb a nemzetközi találkozón veszünk részt, (Sopron) addigra remélem megújulunk egy kicsit. Na persze nem nagyon, csupán ízlésesen.
Szép nyarat!
2011.02.05.
Új év, de az autó marad. Még szép! :-) Jelenleg pihen a garázsban a gépezet, hiszen télen még mindig nem használom. Így kímélem meg a téli útviszonyok viszontagságaitól, mert mondhatnak nekem bármit, a só igenis megeszi az autókat, még akkor is, ha lemossák őket, gyakran és alaposan. Bár az idei téli autóm még mindig nem készült el, így visszaszoktam a tömegközlekedésre a tél folyamán, ami egyrészt jó, mert olcsóbb, mint az üzemanyag, másrészt viszont annyira hiányzik már az igazi vezetési élmény, mint egy jó nagy falat kenyérke.
A téli álom előtt némi felújítás kezdődött az autón. Komplett kuplung szett csere történt, alsó kuplung munkahengerrel és kettős tömegű lendkerékkel. Mivel ezzel az autóval kapcsolatban nem igazán szeretem a bontott alkatrészeket beépíteni, ezért természetesen mindent újban vettem meg, s az ügyes kezű szerelők pikk-pakk meg is oldották az alkatrészek cseréjét.
Azóta a kuplung hibátlan, így kell ezt csinálni!
További cserére érett alkatrészek voltak a féktárcsák és fékbetétek, valamint a kézifékpofák is. Sikeresen megoldottam a cseréjét, bár bejáratni már idén fogom, mert ez a csere igencsak az ősz közepe felé történt, azután pedig az autót elcsomagoltam a tavaszi szezonra.
Tavasszal további alkatrészeket kell cserélnem az autón, hogy fenntartsam az autó állapotát. Így kerül képbe a hídházszilent, valamint a motortartó bakok cseréje is. Az adagoló teljes tömítését is cserélnem kell, ugyanis szivárgásnak nyoma bizony van. Ez nem probléma, ennyi kilométernél egy tömítéscsere azt hiszem belefér.
Az autóban jelenleg 235.000km van, ez azt jelenti, hogy a rendszeres használat miatt már 90.000km-ert futottam le vele 2,5 év alatt.
Az átlagfogyasztás board szerint 6,4l/100km.
Olajfogyasztás olajcserétől - olajcseréig: kb. 2-4dl (10.000km)
A legutolsó irományom óta megváltozott a véleményem az autó kinézetét tekintve. Minden áron azon voltam, hogy átalakítsam M5 kinézetűre az autót. Egyik reggel azonban úgy keltem fel, hogy lementem a garázsba és mindent, ami nem gyári, kiszereltem az autóból. Egyedül a 4 villanyablakot hagytam bent, mert azért az csak kényelmes. A fehér indexek száműzve lettek, a Schnitzer garnitúra már korábban elkelt.
Visszakerült az autóra az eredeti Hella narancssárga index (körbe), valamint sikerült 5db 15 colos pókhálós felnigarnitúrát szereznem, melynek perempolírozása után 225/60R15 méretű Vredestein abroncsokat kapott a felni, s vele együtt az autó is.
Nyári felninek is lehet, hogy megtartom ezeket, illetve van egy nagy vágyam még, amelyet nem akarok felfedni. Ha sikerül szereznem egy szettet abból a bizonyos felni-garnitúrából, akkor azt úgyis megírom ;-)
Jelenleg teljesen gyári állapotra sikerült visszahozni az autót. Sokan nem értették, hogy mi okom volt erre, én mégis azt mondom, hogy aznap reggel, amikor felkeltem, s megváltozott a véleményem, jól döntöttem. Ez az autó így eredeti, így szép. Nekem is így tetszik valójában. Nem akar hasonlítani az M5-re, mert az egy más világ. És milyen jó világ is az :-) De az akkor igazi, ha tényleg egy M5-ről van szó, ízig-vérig.
Ez pedig köztudottan nem az, így letettem erről az elképzelésemről.
Az új eszmefuttatásom szerint semmi mást nem szeretnék az autóval, mint megőrizni ilyen állapotban, s használni ameddig csak jól esik.
Hibalista
- - Termosztát - - Elektromos ablakemelők (kontakthiba helyett megállt a motorja) - - Klímahűtő ventilátor (20e Ft) - - Adagoló állítás (18e Ft) - - Fékbetétek (30e Ft/garnitúra) - - Féktárcsák (10-13eFt/db) - - Adagoló tömítés garnitúra (20e Ft) - - Hardy tárcsa (6eFt) - - Kettős tömegű lendkerék (85e Ft) - - Kuplung szett (20e Ft) - - Hídházszilent (20e Ft) -
Ide hordtam szervizbe
BMW fórumról ismert szerelőkhöz viszem, biztos kezekbe adom át (THX: PUPI) Esetleges adagoló problémával pedig kizárólag Nyírtelekre. Ott értenek is hozzá, nem csak a hülyeséget magyarázzák! Amit én is meg tudok csinálni, azt megcsinálom saját kezűleg.
Értékelése: 9
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 1994 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 3 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 145000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 90000 |
| Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző autója? | E34 525TDS A Touring | Következő autója? | BMW |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.8/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan