Karakteres youngtimer a mindennapokra
Szöveges ítélet
Sosem volt más autóm életemben, mint E30. 9 éve, 22 évesen vettem az elsőt, jelenleg a harmadiknál és egyben utolsónál tartok, mert ő az igazi. (Hogy hogyan jutottam el eddig a pontig és végül hogyan találtam rá az igazira, egy elég érdekes történet. Aki tehát szigorúan csak az autó használatával kapcsolatos információkra kíváncsi, az most lécci lapozzon előre a vonalig, mert úgyis leírom.)
Egyetemista koromban láttam meg az első E30at közelről egy tuning show-n. (Igen, tényleg a legelejéről kezdjük.) Ahogy állt ott a sok ízléstelen, széttuningolt Need for Speed-es ricer között, tisztán, csupán egy ízléses ültetéssel és szép felnikkel, azzal a visszafogott, nem hivalkodó, de mégis tiszteletet parancsolóan agresszív és génjeibe kódoltan sportos formájával, én ott helyben eldöntöttem, hogy nekem ilyenem lesz.
Mire összegyűjtöttem a pénzt rá, már mindent tudtam róla a német fórumokról. Naphosszat erről olvastam. Az első egy sima 318i fostalicska lett, nagy sportdob, iszonyú hangos, de legalább lassú. És 4 ajtós. De nagyon szerettem, és tudtam, hogy továbbra is ilyen kell nekem, csak egy jobb. Addigra már körvonalazódott bennem, hogy mint teljesítmény, pedigree, használhatóság, a 318is lesz a legkerekebb package. Eladtam a simát és elkezdtem keresgélni IS után. Találtam is egyet Debrecenben, közel 4 évet használtam, de sajnos utólag, komplett restaurálás közben jöttem rá, hogy kaszniproblémás volt és nem ő lesz az a példány, amit megtartok. A motorja viszont pont olyan volt, mint amilyennek reméltem: pörgős, mérges, karakteres, meglepően okés fogyasztással. Ekkor bizonyosodott meg bennem, hogy mint típus, a 318is az én autóm. Már csak egy jobb példány kellett.
Mindez már el volt döntve, de még nem volt szívem képeket készíteni róla és kitenni a netre. De ekkor egy E30as Facebook csoport egyik hozzászólására lettem figyelmes. Egy elég drágán eladó, széttuningolt, motorcserés E30 alá kommentált egy úriember, hogy nem rossz, de neki jelenleg csak 3000 eurója van E30ra. Én ráirtam félig viccesen, hogy te, nekem annyiért van egy sokkal szebb. Képeket kért, küldtem, megtetszett neki, rá 2 napra leutazott Marosvásárhelyre az ország másik feléről és el is vitte. Óriási megkönnyebbülés volt, végre lehetett keresni az igazit.
A jelenlegit csodával határos módon találtam, illetve talált meg ő engem. Ugyanarra a Facebook csoportra írtam ki egy hét elteltével, hogy hát keresek E30 318is-t. Pont, amilyet eladtam. Rögtön gyanút fogott a nép, jöttek is a kérdések, hogy mégis milyen bajom van, én pedig jöttem a mesékkel, hogy izé, megbántam, meggondoltam magam, nem bírom már nélküle, stb. Végül egy szerény, helyesen író (!), nem ez a BMWs túner arc típusu ember írt rám ilyen bocsánatkérően, hogy neki esetleg talán lenne egy, ha netán érdekelne. Őszinte, nem előkészített képeket küldött egy láthatóan szolid, de mindennapi használatban levő autóról. Nem felfényezve, jó fényben, hanem úgy, ahogy volt, az aljáról és a sárvédők belsejéről is. Ezek már jó jelek voltak, de igazán csak akkor izgultam fel, amikor elmesélte az autó sztoriját.
Ő kint élt és dolgozott Spanyolországban, 2001ben vette az autót első tulajdonostól (aki egy nő volt, megvolt az eredeti adásvételi), és 2013ig csak ott kint használta. Ez volt a mindennapi autója, de semmi több. Nem tuningolta, nem kínozta, nem is igazán értett hozzá, csak szépen karbantartotta, a közel 10 évet vezetett eredeti szervízkönyv pedig bizonyította, hogy csak BMW márkaszervízben javíttatta. Ezen kívül gyári használati utasítás és minden könyvecske, mindkét eredeti kulcs, gyári központi, eredeti sárga ködlámpák (ami csak a spanyol és francia modelleken volt), az IS-hez járó M-tech 1 sportkormány és váltókar im Lederbeziehung, elektromos tűkrök und so weiter. Minden full eredeti. Egyszóval egy normális ember családi autója volt, és mindez Spanyolországban, ahol nincs tél, ergo nincs rozsda. Aki vett már autót, foleg régit, az tudja, hogy ez így kb a jackpot, ilyen igazából nincs is. És akkor megláttam, a műszerfalon azt a két kis gombot. Gyári klímás. Nem nem nem, itt valami nincs rendben. Ez túl szép, hogy igaz legyen. Eredeti IS, ilyen gyári állapotban Németországban még légkondi nélkül is úgy 6000 eurótól indul. Biztos legalább 8000t kér érte. De nem. 3400at kért. Fogalma sem volt, hogy mije van. Ekkor már 90%-ban biztos voltam, hogy ő az én autóm. Utána kell menni, most. A maradék 10% tudtam, hogy akkor dől majd el, amikor beleülök. Tudtam, hogy milyen NEM kell legyen, azzal volt már elég tapasztalatom. De ahogy csukódott az ajtó, ahogy indult a motor, ahogy vette gödröket. Annyira egyben volt minden, mint amilyet még sosem éreztem E30ban. Próbáltam burkolni a tulaj elott, de belül igazából sírtam, mint egy 6 éves kislány. Megtaláltam az autómat.
_____________________________________________________________________
(Innen lehet folytatni.)
Azóta sem csalódtam benne. Az egyedüli dolog, ami igazából elromrott rajta, az a pedálok fölötti vízcső/könyök, amiben megment a pakolás és folyni kezdett. Ez az előzővel is elofordult, úgyhogy gondolom, ez egy gyakori hibájuk. Miután megvettem, azzal kezdtük, hogy a motorját az utolsó csavarig szétszedtük és szinte minden lehető dolgot kicseréltünk vagy felújítottunk. Pakolások, gyűrűk, csapágyak, vezérlés, minden létező víz- és levegőcső stb. Gyakorlatilag nem adtunk neki esélyt elromlani. 3000 km bejáratás következett, mint az új autóknál, azóta pedig kvázi új a motor, gyönyörűen megy. De egyébként is nagyon eltalált és megbízható motornak tartom, az előzővel sem volt szinte semmi gond 4 év alatt. Egyszer útközben az alternátor csapágya leblokkolt, ergo ledobta a szíjat, így elment a töltés és a vízpumpa. De ez elkerülhető lett volna, ha azelőtt egy héttel a szerelő rájött volna, hogy ez a baj, amikor megkérdeztem, hogy mi az a furcsa nyivogás a motortértben.
Az IS egy igazi sportváltozat. A németek anno a GTI Golfok és GSI Astrák ellenfeleként fejlesztették ki, amikor rájöttek, hogy nincsenek jelen a szegmensben. A sima 318i labdába sem rúgott itt, a 6 hengeresek pedig úgy árban, mint célközönség szempontjából már más lígában játszodtak. Így jött létre a 318is, ami a BMW első 16 szelepes (és az E30 legkorszerűbb) motorját, M-Technik felfüggesztést (-20 mm) és 4 db tárcsaféket kapott szériaként. Pörgős, mérges kis gép, és sportautóhoz illően magasabb fordulatszámon mutatja meg igazán, hogy mit tud. 4200 fordulat körül kel életre, a hangja is megváltozik. Onnan szeret a legjobban gyorsulni és 6500-7000ig húz, mint vonat. Ennek ellenére normál vezetési stílus mellett 7 literből is megél hosszúban, városban pedig (évszaktól és vezetési stílustól függően) 10.5 - 11.5. Ennél kevesebbet is ki lehet hozni belőle, de minek? Nem arra van az autó. Ha kicsit nem figyelünk oda, apám 1.6 16v Logan MCV-je, de egyébként kvázi bármi más 1.4 - 2.0es, nem a legújabb fejlesztésű benzines autó is megeszik ennyit. És azok nagy része nem 136 lóerős és 28 éves.
A váltó is viszonylag rövidre, sportosra van áttételezve, de a 140 simán lehet utazósebesség. Egy 6os azért elférne rajta. Úttartása precíz, és bár vizes úton nem árt figyelni, a hátsó fele tapadáshatáron is elég kiszámíthatóan és progresszíven viselkedik, nem lep meg. (Ha már vezettél hátsókerekes autót.) Úttartása kifinomult, és valahogy összességében egy szofisztikáltabb feeling, mint pl egy ugyancsak jó állapotban levő 2es Golf (ami a téli autóm). Sokkal több buksa, dió, szilent van rajta. Gondolom, ez a komplexebb felépítés (elöl-hátul stabi rúd, hátul ferde lengőkaros megoldás stb.) is hozzájárul az összhatáshoz. Most meg egy decens 60/40 Koni GM ültetéssel és minden létező gumi kicserélése után szerintem kvázi perfekt.
A legjobb ebben az autóban az, hogy szerintem ideális kompromisszum azok számára, akik egy sportos, karakteres, de minden nap használható youngtimert szeretnének. MÉG nincs annyira modern, hogy tele legyen kényes elektronikával és folyton elromoljon, viszonylag analóg, könnyű szerelni és minden alkatrész kapható hozzá, a kopó alkatrészek (motor, felfüggesztés) jelentős választékban is és formailag pedig mégmindig összetéveszthetetlenül youngtimer, a 80as évek letisztult, őszinte vonalvezetésével. Viszont MÁR van annyira modern, hogy ne 20 litert fogyasszon, teljesítmény szempontjából se kelljen szégyenkeznie (sőt), és a mindennapi használathoz szükséges komfortja is meglegyen (elektromos ez-az, szervó, légkondi stb.). Igen, télen és vizes úton nem árt figyelni, igen, egy 28 éves autó törésbiztonságát nem lehet a modern autókéhoz hasonlítani, és igen hátul nem a legtágasabb. De kb. ennyit tudok felhozni ellene.
Ja, és mivel egy limitált szériás sportváltozatról van szó, az értéke csak felfele megy. Amikor az elsőt vettem 2012-ben, még 3000 euró körül mozogtak a jobb példányok Németországban. Jelenleg 7000-től indulnak. És ez már lassan közhely, de még egy olyan korszakból származik, amikor az autókat mérnökök tervezték, legjobb tudásuk szerint, egy életre, nem pedig 3-4 év után elavuló fogyó terméknek. Ilyet többet nem gyártanak.
Sokszor játszodtam el a gondolattal, hogy milyen autókat lehetne venni ennyi pénzből, de igazából nem tudnám elképzelni az életemet E30 nélkül.
Hibalista
- pedálok fölötti vízkonyök
Ide hordtam szervizbe
Feri, a marosvásárhelyi BMW whisperer
Értékelése: 8
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 1990 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 2 év |
| Teljesítmény | (8) | Km vásárláskor | 140000 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 30000 |
| Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 8 l |
| Előző autója? | E30 318is | Következő autója? | – |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.8/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan