Hókuszpók
Szöveges ítélet
Egyszer kibéreltük a Műegyetem Schönherz Zoltán Kollégiumtól, hogy ezzel menjünk Görögországba. Ez volt életem legnagyobb autószerelése, a 3 hét alatt gyakorlatilag folyamatosan autót szereltünk.
Már Nagylaknál nem volt önindítója Hókuszpóknak (így neveztük, már nem emlékszem miért), Makón 2 szereló is gányolt benne valamit (pillangószelep, automata szívató), de önindító az nem lett. Ellenben alapjárat sem volt. A kettő eredményeképpen állandóan leállt. 2-3 nap múlva az oldalajtó alsó zsanérja is megadta magát, így kikötöttük az ajtót, és csak kb. 30 centire nyílt. Mikor lerohadtunk pld. Athénban valami lámpánál, akkor kiugrott 2-3 napbarnított, koszos, strandpapucsos ember és látható rutinnal betolták. Az oldalajtó résén pedig közben labdák, vizeskannák, szalmakalapok hullottak ki.
A Barkas a szerb-bolgár határon is lerohadt, de könnyed porlasztó-szétszedés és összerakás után beindult.
Bulgáriában jelentkezett a hűtőrendszer problémája: rendszeresen (emelkedőn kb. 500 méterenként) felforrt a hűtővíz. A kiegyenlító-tartály az anyósülés előtt van, és az ott utazó kolléga folyamatosan figyelemmel kísérte: "bugyog má´, bugyog". Vagy a lábával mérte, hogy milyen meleg. Sajnos arra, hogy a légtelenítő csavar a jobb első ajtó nyílásában van, csak hetekkel később jöttünk rá.
Az utazást tehát megszínesítették azok a jelenetek, amikor vadidegenekhez kopogunk be mindenféle hegyi tanyákon, üres vizeskannákkal, hűtővizet kérve.
Sikerült Görögországot elérni, ahol is eleinte jól ment minden. Majd következett egy kis emelkedő Trikala és Ioannina között, ahol a sok felforráson kívül az a csúfság esett meg, hogy elszakadt a gázbowden. Benzinkútnál gyorsan pótoltuk.
Később egy hegyi tisztáson tartott pihenőn valaki a kocsi alá nézett, és azt tapasztalta, hogy a váltó és a motor szétnyíltak, és a csavarok egy része kiesett. Szerencsére más, kevésbé érzékeny részekről bányászott csavarokkal valahogy összehúztuk ismét a váltót és a motort korábbi meghitt közelségbe.
Igoumenitsában feltörték a Barkast! Ez annyira hihetetlen, hogy meg is esküszöm rá hogy így volt. De nem vittek el semmit. Talán végül megsajnáltak bennünket, amikor jobban megnézték az autót.
Ezután kilyukadt a benzincső. Ezt megragasztottuk Leukoplast-tal, de a fránya benzin leoldotta a ragasztót, majd, mint a Tisza, hordalékát lerakta a porlasztóban. Ennek kitakarítása kiváló félnapos türelemjáték volt.
Később ki akartuk venni a termosztátot, hogy ne forrjon fel olyan sűrűn a víz, de közben eltörtük a termosztátházat. Iszonyatos drótos gányolásokkal sikerült valahogy megakadályozni a víz elfolyását, és beindítani, majd eljutni Athénba. Ott egy rendes műhelyben adtak új termosztátházat.
Lassan elindultunk hazafelé: de az úton szörnyű dolog történt: elment a kuplung. Ekkor már kénytelenek voltunk görög traktorosok segítségével autószerelő műhelybe vontatni a Barkast. Sajnos itt sok jó hírrel nem szolgálhattak: az egészet szét kell szedni. Megmagyaráztuk a mesternek, hogy nekünk ezt egészen biztosan nincs pénzünk kifizetni, de megpróbáljuk megcsinálni mi magunk a műhelyben. Úgy is lett. A szerelő eleinte segített nekünk, de egy idő után közölte, hogy ettől a kocsitól neki fejfájása van, és ő aztán hozzá nem nyúl. Mikor az egészet széjjelgányoltuk, láttuk, hogy a kuplungtárcsa erősen elfogyott.
Elmentem stoppal a legközelebbi városba, de ott azzal szembesültem, hogy a kuplungtárcsa ára magasabb mint összesített drachmáink (már ekkorra eléggé le voltunk égve).
Visszajöttem dolgom végezetlenül, és végül megpróbáltunk reszelni a kuplungtárcsa kiemelkedő fém alkatrészeiből, hogy ne üljön fel azokon. Ezután összeraktuk az egész kocsit. És beindult. És volt kuplung. Ekkor harmadik napja tartott a monstre Barkas-szerelés. (Ezek a napok: este egy kis fürdés a tengerben, kómaszerű álom a tengerparton a hálózsákban, majd irány a műhely, és egésznapos szerelés)
Elérkezett a visszaindulás ideje. Sajnos a Barkas végsebessége kb. 20 km/h-ra visszaesett, és képtelen volt felmenni a legkisebb emelkedőn is. Pedig ment mind a 4 henger, és a porlasztó is oké volt. Még egyszer szétszedtük a benzinellátó rendszert (ekkorra többen a hazastoppolást tervezgették, és azt számítgatták, mennyiért vehetünk egy Barkast a kollégiumnak e helyett), és csodák csodája, a kocsi beindult, és még erő is volt benne.
Szerencsésen hazaértünk Magyarországra, és ettől kezdve egy barátommal ketten kezeltük a Barkast a Kollégiumnak.
Volt ott mindenféle csúnya dolog: a hibák felsorolása szinte lehetetlen. Így a kollégium ujjongva adta el egy kollégistának, aki utána nem mindennapi szívásokat élt meg vele, és ha volt egy kis esze, végül belökte valami erdélyi szakadékba (Erdélybe akart vele járni, ugyanis).
Hibalista
- Hát ez a felsorolás ennek a textarea-nak a terjedelmét nagyon meghaladná, mivel ezen a Barkason fejétől a farkáig sorban minden elromlott.
Ide hordtam szervizbe
Műegyetemi szerelőműhely (sótlan, mogorva, drága mesterek)
Értékelése: 3
Másik szerelő értékelése
Schönherz Zoltán Kollégium Barkas Kör (parkoló)
Értékelése: 1
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (5) | Évjárat | 1985 |
| Kényelem | (5) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (1) | Km vásárláskor | 100000 |
| Megbízhatóság | (1) | Vezetett km | 8000 |
| Szerviztapasztalat | (3) | Átlagfogyasztás | 10 l |
| Előző autója? | Opel Rekord D | Következő autója? | Ford Fiesta |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (4.5/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan