Dzsordzsi, a szívatós szerető
Szöveges ítélet
Hol is kezdjem az alább taglalt öt év történéseit... Életem első autója egy '86-os Ford Escort volt, 1.3-as vasblokkos táltos :) Hét évig használtam, óriási imádat közepette, motorfelújítástól, kasznizáson, teljes fényezésen, ülések bőrbehúzásán keresztül a zöld üveg beszerzéséig, XR3 fékek beszereléséig mindent megkapott. Nagyon imádtam, s nem csak én, családom is, barátaim is. Még is lassan elérkezettnek láttam az időt arra, hogy lecseréljem. Persze a finnyás mindenemet, akár milyen állapotú nem volt jó, így a magyar piacot folyamatosan pásztáztam, hátha megtalálom az új utódot.
Először a vérvonal folytatására gondoltam - Focus. Meg is néztem párat, de aztán elgurult a gyógyszerem és képbe kerültek a prémium márkák is: BMW E36, Volvo V40, majd végül bevillant, hogy szembe-szomszédunk Audi 80-asát mennyire imádtam. Ennek folyományaként azon kaptam magam, hogy A4-eseket nézegetek. Persze a '99-es facelift-es modellek tetszettek igazán, még emlékeztem, mikor megjelent a cikk a módosításról az Autó-Motorban :)
Ekkor 2006-ot írtunk, a legidősebb facelift B5-ösök hét évesek voltak, s ami nem volt gatya, két mikulás után indultak árban. Én pedig ezt a lélektani határt nem kívántam átlépni, hitelre ment a dolog, egy későbbi öröklési procedúra lezárásának a biztosítékával.
Aztán egyszer csak megláttam szombat délután a közismert narancspöttyös hirdetési oldal felett gúvadva a 'tutit' a budaörsi úton, egy kereskedésben.
Csodás, feláras ezüstmetál szín, projektoros fényszórók, gyári 15" alufelnik, digitklíma, abs, elektromos tükör, első ablak, elektromos gerinctámasz, a német autóipar remeke :) 1.6 benzin, 150.000km, doki tulaj, 1.899.000-
Azonnal felhívtam a kereskedőt, most rakta ki, barátnője apjáé, az öreg megvette az újabb A4 kombit, ezt minél gyorsabban szeretné eladni. Vasárnap nincs nyitva, de holnap jár a telep felé, mert dolga van, nézzem meg.
Elmentem, megnéztem, csodaszép volt, mindene működött, igaz a féktárcsáknak hátul már volt válla, de annyi baj legyen, a gumik normálisak voltak rajta. Mentünk egy kört és ott aztán kész lettem. Mondjuk meglepő volt, hogy a kis ültetett Escort-om után, kövér gázra, mint ha semmi nem történt volna, pedig a mutatóra pillantva igencsak nem városi volt a tempó. De hang semmi, futómű fixen az úton tartott, a külvilág ’idétlensége’ kirekesztve.
Kedden rám csörgött a ’díler’, hogy sokan érdeklődnek, de én voltam az első, döntsem el, kell-e. Jó húzás volt ez részéről, persze, hogy kellett. Elintéztük a hitelt, papírokat, s enyém lett a csoda.
Anyámék mikor meglátták, nagy lett a csend, sosem volt ilyen drága autó a családban.
Első ismerkedésünk úgy indult, hogy a tárcámat bedobva a kormány alatti fack-ba, tapinthatóan nedves volt a plüssözés. Amikor átvettem láttam, hogy a mélygarázs felhajtóján állt, hullottak rá a falevelek, s ezek szerint jól eltömítették az akksi alatti lefolyót, így szépen átszivárgott a víz egy része ide. Kitakarították a kis cimboráim, a víz ami körbevette az aksit egy laza dugóhúzással kizúdult a kocsi alá.
A mindennapok boldogságban teltek, hihetetlen volt a vasúti átjárók és kátyúk felett átsiklani a régi után. Szépen lassan megismertük egymást, s kezdtem érezni a korlátait.
Légkondi használatakor az indulás igen érdekes volt, szegény motor küzdött a kondival, a tömeggel, velem. El kezdtem gyűjteni egy vezérlő optimalizálásra. Közben persze volt mire költeni.
Első szervizként beiktattunk egy vezérlés cserét folyadékokkal egyetemben. Nem volt egy laza menet, le kellett bontani az elejét kompletten. Fájt vagy százhúsznyira. Majd jöttek a hátsó féktárcsák, betétek, mert eleve csereérettek voltak. Aztán arra is fény derült, hogy a hátsó gátlók még elmennek, de már nem az igaziak, ha többen ültünk benne, akkor oldalszél esetén ’csóválta a farát’.
Egy alkalommal mentem hazafelé és a fehér úton ’troli’ lett belőle a dugóban araszolva. Kiderült, hogy kevés volt benne a szervóolaj, az felmelegedett, felhabosodott és ezt nem komálta a rendszer. Szerencsémre lehűlés után elmúlt, szerelőim utántöltöttek, a betegnek tűnő szervet megmentettük utántöltéssel, helyre állt a rend.
Jött a hűvösebb idő, az alapjárat látható és hallható tartományban ’kereste az útját’, merre van az alapjárat? Megtudtam, hogy típusbetegség az elkoszolódó pillangószelep. Egyszerűbb leírni, mint megcsinálni, minden esetre: pillangó szelep háza kiszerelés, fogkefés, féktisztítós tisztogatás és összeállítás után, egy biztonsági nullázás laptoppal és lőn világosság. Újra megtanult járni.
Idő közben beszereztem egy xenon szettet, mert érzékeltem a projektor halovány teljesítményét, s a szettek árai a csillióról a földi, elérhető magasságokba csökkent. Beszereltük és hirtelen értelmet nyert a projektoros lámpatest. Nappal lett az éjszakából.
Másik plusz opció egy gyári helyre való sport betétszűrő képében manifesztálódott. Érezhető volt a különbség, ráadásul egy autóbuzériában szenvedő tulajnak remek, hogy tavaszi, őszi tisztogatásra is lehet számítani, lehet molyolni, még ha nincs is baj :)
Sikerült összegyűjteni a hőn áhított motoroptimalizálásra is. Körbenéztem a ’piacon’, majd kiválasztottam azt a műhelyt, amelyiknek már akkor is majd 10 éves tapasztalat volt a háta mögött, publikációi voltak minden felé. Nem volt olcsó árlistájuk, de szerencsére akkor még volt egy szombati akciójuk. Annyiban volt akciós, hogy nem csináltak teljesítménymérést előtte-utána. S mivel az ilyen 1.6-os audi-vw motorokból rengeteget csináltak korábban, így az enyémre is sor kerülhetett. Nem kicsit lepődtem meg az eredményen, nagy hirtelenséggel eltűnt a ’fojtás’ a motorból, a fogyasztása pedig érezhetően javult, átlagosan fél litert 100km-re vetítve. Szépen ment alul, nem konyult le felül, más élmény lett vezetni :)
Boldogan teltek a km-ek, de kezdte felütni a fejét egy újabb fáradás. Először azt hittem, ismét a pillangó szelep a ludas, de az volt a gyanús, hogy nem csak alapjáraton voltak anomáliák, hanem induláskor is. Szó szerint lehetett hallani, ahogy a gázpedáltól függetlenül az elektronika csapkodja a pillangó szelepet össze vissza. Ez abból a szempontból mókás volt, hogy a pedál bowdenes (csak a szelepen van egy plusz léptetőmotor), így volt, hogy eltűnt a lábam alatt és belesüppedt a szőnyegbe. Viszont az már kifejezetten kellemetlen volt, hogy induláskor kis gázadás részemről, majd eltűnik a gázpedál, de az autó torpan, pillangó szelepcsapkodás, mögöttem meg majdnem belém jönnek, ’béna-béla, minek vett audit, ha vezetni sem bír, még kikerülni sem lehet a nagy seggét... ’ Szerencsére ekkor is elvitt a szerelőig, majd a diagnózis feltárta, hogy légtömegmérő hiba. Választhatok BOSCH-t 65 pénzért, vagy van hitachi 38-ért. Szentségtörés, de utóbbit választottam, s a mai napig kiválóan működik. Az új tulajnál is :) Utólag feltételezem, hogy a légszűrő újraolajozásakor nem vártam eleget a kiszáradásra vagy túlolajoztam, netán mindkettő egyszerre, minden esetre feltételezem, hogy az azért adhatott egy pofont az amúgy is kihullásra hajlamos légtömegmérőnek.
Volt holtponti jeladó hiba is, ez azért mókás, mert addig, amíg le nem állítod a motort, mehetsz amerre látsz, a tanult értékek alapján szépen elpöfögtet, csak az lesz gyanús, hogy kb 3500-as fordulat fölé nem pörög, vészfutás. Na de ha leállítod... utolsó stációban már nem tudja a ’vezéregér’ hol áll a forgattyús tengely, onnantól nem indul. Bontottan 15 pénzt is elkérnek érte az új BOSCH pedig 25 két év garanciával, így ez utóbbi volt a megoldás. Lassan minden szenzor cserére kerül és akkor lesz egy új LAN-om a vas körül – gondoltam, ami majdnem igaz is lett.
Mert hogy hőgombát kellett cserélni. Szenzornak szenzor, még ha nem is oly kifinomult. Hogyan derült ki? kifeküdt a vízhőfok mérő mutató a műszerfalon. A meggondolatlan műszerész mit csinál? ’Lehet a fújogatós módszer beválik’, majd azzal a lendülettel gomba csatlakozója le, tisztogat, vezeték szemrevételezés, visszacsatt. Mi történt ezután? Lendületet veszítve az ügyben, akkor már leültem gondolkodni, hogy mi a fene történt, mert akkor járt csak normálisan, ha ’garázs-meleg’ volt a motor :) kis melegedés után, elkezdett dúsulni a keverék, frankó füst lett a teremgarázsban, a kipufogó még a falra is hányt – na nem borsót... Szerencsétlen vezérlő az addigi tanult értékek alapján ment addig, mert a gomba meghalt, ezt ő is látta. Csak éppen a csatlakozó lehúzásával meggyőződése volt, hogy kicseréltem, hát nem. Innentől fogalma sem volt, hol tartunk a filmben. Szerencsére az alkatrész nem csilliós tétel, cseréjével a kérdés megoldódott.
Boldogan indultam neki, mondom kicsit megpörgetem, hogy kitisztuljon a kipufogó, kiégjen a katalizátor, jött is belőle füst, de kezdett gaynús lenni, hogy a füst kékes. bár ment mint az olajozott nyíl... ja hogy valóban olajozott volt? 200.000km-nél jártunk óra szerint. Meg nem mondom milyen indíttatásból ( tán a remény vezérelt, hogy csak ez lesz a baja), de minden féle diagnosztika nélkül cimborámmal nekiláttunk, leszedtük a hengerfejet és átvittük a szomszéd utcába, kvázi hengerfej felújításra, szelepszár szimering cserére. Egy tízesért meg is csinálták, közben beszereztünk tömítéseket, hengerfej csavarokat, új vezérmű szíjat, olajat, olajszűrőt, s összeraktuk. Nagyjából negyed óráig úgy kalapáltak a hidro-tőkék, azt hittem belehalok , de aztán helyre állt a rend. pont hétvége jött, mondom most lesz a nagy ’tanistest’, mindenhol jártam vele, vickándozott, pörgött, igaz láttam némi ’powercsíkot’ a tükörben, de inkább tisztulásnak tűnt akkor...
Csakhogy a hétvégi pörgés-forgás eredményeképpen, a friss olajból is kortyolt a drága, a max-ról min-re ugrott az olajszint a nívópálcán... Akkor már éreztem nagyobb a baj. Elmentem a szerelőmhöz, elmeséltem a beavatkozást és a konklúziót. Ránézett a kipufogóra, kérdezi, ez milyen motor? 1.8 turbo? ... mondom nem, 1.6 szívó. Nem volt őszinte a mosolyunk, sem külön-külön, sem együtt véve. ’Szét kell szedni Zolikám, meglátjuk, a vw motorok azért elég jó minőségűek, hát ha gyűrűzéssel beéri’. Szétszedték. Nem érte be. Század helyett tized az illesztési hézag, hordosra kopva a henger fala. Ragyogó. Így lett folyószámla hitel, motorfelújítás és akkor már az önindítót is írassátok be egy wellness-re. Mikor mentem érte és kezembe kaptam a kulcsát, papírját, én meg tejeltem, mondom a főnöknek: ’sosem vettem ilyen olcsón autót még’ 285.000-
Viszont ragyogó lett, remek erőben volt, szépen ment, fogyasztása 7,5 lett átlagban (Budapest és agglomeráció). Lett értelme a frissített motorvezérlésnek, klíma szinte fel sem tűnt, hogy be van kapcsolva (már a korábbi küzdelemhez képest).
Rengeteg felé jártunk együtt, Gyula, Gyöngyös, Balaton, Sopron, Bécs, remek utazó autó volt, igaz az autópálya kevésbé az ő világa. Nem vérzik el, sőt az ötödik fokozat automatává tette az ’autobahnon’, persze mindez meglátszott a fogyasztásán is. Ott evett a legtöbbet, igaz jobb láb függő, de a pörgéshez nafta kell. Valószínűleg tudta ezt a német mérnök is, aki valaha a váltó áttételeit reszelte, mert a megengedett 130-as tempónál 3800-at pörög percenként a főtengely és ott van a motor legnagyobb nyomatéka is. Ergo szabálytisztelő pilóta árkon-bokron elmehet a nyomatékcsúcson.
Idő közben összebarátkoztam két szintén Audit hajtó kollégával, volt, hogy ’krúzoltunk’ is egyet, fotóztunk, az utca népe meg pislogott, ki ez a három elmeháborodott ezüst ’Audista’ (mindhárom ezüst volt). Egyikkőjüktől megvettem az általa használt 16-os gyári alufelniket, így lett nyárira 16-os, télire 15-ös alufelni szettem, tiszta luxus.
Beszereztem egy gyári ülésfűtés kapcsolóval felszerelt klímavezérlőt, valamint gyári új ülésfűtés párnát, mondanom sem kell, a beszereléséig már nem jutottam el.
Ami viszont hamar üzembe állt, az egy gyári rádió és egy jó kis kiegészítő doboz a cd- tár helyére mp3 hallgatásra (köszönjük dension :)) Csodásan szólt együtt a rendszer. Nem egy BOSE, de a gyári is remekül szólt. Nagyon szerettem. Előtte persze én is használtam más fejegységet, erősítőt jó kis zárt JBL mélyládával (kis 25-ös hangszóróval), de az ember öregszik, sokkal nyitottabb lesz a gyári dolgokra :D
Persze az ember mindig próbálkozik, s nem is feltétlen ’szarrágás’ okán, jött az új őrület, az E85. Megnéztem a gyári rendszer miként bánik el vele, ha keverünk a benzinhez. Egy kevés még jó is volt bele, mert még csendesebb lett a motorhang (gondolom a tökéletesebb égés okán), tisztította is a rendszert, szépen ment vele, de a fele-fele már nem volt jó, fulladt alul, felül kifogyott a szuszból, a vége az lett, hogy megölte a benzinpumpámat, gondolom jól elmosogatta, menet közben (szerencsére nem messze az otthonomtól) lefulladt és többet nem indult. Gyújtást ráadva rájöttem mi hiányzik: a szivattyú hangja. Cimborám mentett ki mint annyiszor máskor már (köszönöm Laca), elhúzott a szerelőig a ’dömperével’. Csere után meneteltünk tovább, E85-ről végérvényesen leszoktunk.
Persze a szokásos lengőkar cserék nálam is adottak voltak, igaz nem olyan mértékben, mint másoknál. Lehet, hogy azért bírta tovább, mert 16-osnál nagyobb kereket nem látott csak a pirosnál a versenytársakon, ráadásul az 1.6-os motor sem a legnehezebb a családfáján :)
Hogy törtem-e? Vigyáztam rá, de három eset azért megesett.
Rögtön az elején, ’két hetesen’, tolattam egy főútvonalon, de egy okos néne úgy gondolta a ’macisajt’ alól ő mögém jöhet. Miért is ne. Szerencsére a hátsó lökhárító felfogta az ütést és még az is menthető volt.
Második alkalom évek múltán ’csengetett be’, egy kiszervezett BKV járatnak köszönhetően az Astorián. Így jár az az Audis, aki nem rombol végig a busz-sávon, hanem a végénél szeretne jobbra kanyarodni és lehúzódni, a buszok nem engedik el, majd az utolsó jobbra is kanyarodik és ad egy maflást a jobb első sárvédőnek. Mondanom sem kell, hogy senki semmit nem látott, a térfigyelő kamera dísz, az új volvo busz pedig sérthetetlen.
A harmadik eset volt a legmélyebbre ható. Amikor gyűlnek a kilométerek és rutinból mész, mindig akad, aki nem a te szinteden van, viszont előtted téblábol. Jobbra kanyarodó sáv, távolban jön egy ’mi autónk’, de bőven befért volna nem csak az előttem haladó, hanem még én is, konkrétan ezt figyeltem, mikor ő meggondolta magát előttem. Paff. Annyira nem értettem mit keres még mindig előttem, hogy vagy még kétszer nekikoccantam mint egy billiárd golyó a másiknak. Mindez anyáméktól 500 méterre, ahová tartottam este nyolckor. Remek.
A sérülés nem volt vészes, de tudjuk az eleje mennyire tele van. A klíma hűtőt kellett javítani, a rendes hűtő csere, első gyári lökhárítót kaptam ’cimbitől’ egy 10-esért (szinte úgy éreztem kilopom a garázsából, de hát a jó szíve a Tominak :) ). Akkoriban a facelift előttieket bontották nagy számban Angliából, ezt a csodás, két évig gyártott formát, alkatrészekből, nem volt egyszerű beszerezni, de összeállt a gép.
Nem sokkal később találkoztam ’nejemmel’, később gyermekeim anyjával és ő is nagyon szerette, voltunk vele a győri rokonoknál, ők is megcsodálták. Később döntöttünk úgy közösen, hogy esetleg egy újabb Audira kéne összedobnunk a kis örökségünk maradványait, így lett az utód egy A3-as, de ez már egy másik történet. ;)
Hibalista
- Légtömegmérő, holtponti jeladó, hűtővíz gomba, komplett motorgenerál, benzinpumpa, opciósnak mondható önindító és klímakompresszor felújítása, hátsó kerékcsapágy csere, hátsó lengéscsillapító csere, kopó alkatrészek: féktárcsák, fékbetétek, lengőkarok.
Ide hordtam szervizbe
Varga Autószerelő Műhely, Kistarcsa, Határ útcimbora és saját magam.
Értékelése: 10
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (5) | Évjárat | 1999 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 5 év |
| Teljesítmény | (6) | Km vásárláskor | 150000 |
| Megbízhatóság | (6) | Vezetett km | 100000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | Escort | Következő autója? | A3 |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (7.7/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan