Dacia WRC - mindig így mutattam be
Szöveges ítélet
Január 14.-én, Lóránt napján vettem el, és elneveztem Lórikának. Már gyermekkorom óta minden vágyam volt egy 10.3-as ARO. A kasznija annyira dizájnos, nekem annyira tetszett, a keleti blokkban ehez fogható soha nem volt még, igaz felvágós, csajozós dzsipnek tűnt. Jó,jó, persze, román, nem lehet előtte magyarul beszélni, meg előbb esik szét, minthogy kifogy a benzin, persze, de ez nem számit, ha szerelem első látásra-ról van szó.
Felnőttebb koromban hivatásos katona, ásványgyűjtő, barlangász és ezzel párhuzamosan terepjáróra szoruló dzsip-buzi lettem. Volt egy UAZ-om, de azt tartson az , akinek sejk vagy kalifa a keresztapja, gázzal se bírtam, nemhogy benzinnel, a rusztikus kényelemről nem is beszélve, elég volt nekem munkaidőben. A Niva nekem valahogy nem jön be, nyugatira meg nincs pénz, maradt az ARO. Esetleg lett volna cash suzuki samurai-ra, de az nekem szűk vállban meg mostanság már derékban is.
Szóval megvettem a kis arómat, megtetszett, mert nem egyszerű mezei paraszt ARO volt, hanem speciális, német exportra kiadott példány (ki a fene vette ezt ott meg? Ja, persze, nem ismerik, a külcsíny oké, a belbecsről fingjuk sincs, ár minimális), 1.6-os VW golf motorral, renault sportülésekkel, oldalcsíkkal, gallytörővel, napfénytetővel, színezett üveggel, kiemelt sárvédődobbal, emelt kasznival, szebb belsővel, dizájnos hűtővel, megmégami belefér. Előző gazdája hagyta szegénykémet szétrohadni, száz macska se fogott volna benne egeret, kétszázeret hagytam kasznisra, de alig lett jobb. Engem az állapota nem zavart, a Honvédségnél is megszoktam, hogy a ronggyá vert technikát kell helyre pofoznom.
Feleségem imádta Lórikát, mert bármit bele lehetett pakolni: medvét nem próbáltam, de két fotel, két szék, két asztal és egy komód belefért egyszerre, meg aztán ő is merte vezetni: én kiütöttem vele fát, kresztáblát, opel astrát, villanyoszlopot, észre se vette: erős lökhárító, galytörő, I-gerendás váz, na igen. Nekem terepen is jól szolgált, igaz, a hármast mindig kidobálta, és ha bemelegedett az osztó, úgy kellett összkerékből kiimátkozni. Egyszer autópályán nekiengedtem mit bír a dacia motornál jó huszonöt lóerővel izomsabb motorral:155-ig mertem engedni, a motor még mindig ment volna, de a dobozkaszni a laprúgóján már úgy pattogott, mint draskovics, ha gárdaegyenruhát lát.
Egyszer újrafestettem, belement négy kiló gitt (nem vicc!). Igazi hobbiautó: többet töltöttem alatta, mint benne. Télen belefagyott sáros trutyi a kardánalagútba, azt kilvasztani, nyáron folyt az olaj mindenhol, azt felitatni. A hűtő Erdélyben lyukadt ki, a helyiek csodálták: ilyen hülye magyart, képes ARO-val járni, hát , ez nagy haver lehet. A kuplungbovden a leglehetetlenebb pillanatokban tud elszakadni, pl. Debrecen-Szeged között a vad pusztában.
Mindenesetre olcsó hozzá az alkatrész, ha az ember harminc kilométerre lakik a dák birodalomtól, még van is, csak át kell gördülni. Vagy tolni. Legmesszebről hat kilométerről toltam ugyan csak haza. De megjárt velem erket-berket, Bükköt, Zemplémet, Aggteleket, Tátárát, Fátrát, Kárpátokat - megérzete a földutat,ott sose hagyott cserben.
Ha nem rúgnak ki a Honvédségtől, és nem megyek el nagypofájú menedzsermérnöknek és tolnak alám nullkilométeres metálfényű cégautót, hát, biz Isten, még mindig alatta szentségelnék, mert akkor megtartottam volna. De hát, aki egyszer beleteszi az ülepét egy igazi autóba (azaz modern nyugatiba) az már abból nem ül vissza a KGST kultúrába, az hétszentség. Most Landroverre gyűjtök, had' szídjam azt.
Hibalista
- Most soroljam? Egyszerűen: minden. Tényszerűen, négy év alatt javíttattam: generátor, önindító, fékek (igaz, nem drága), benzintank (születésnapomon lyukadt ki, biciklivel mehettem Debrecenből Nagykárolyba bontóba alkatrészért, hazafelé a vámos levámolta a bontott tankban a három liter benzint), féltengely, kihajtás, kuplung (háromszor) hűtő, olajcső, hűtőcső,(mind folyt) üzemanyagellátás,(bezzeg ez nem folyt) AC, gumik, külső tükrök (magától esett le)felnik, ablaktörlő (szétesett), index, fényszóró, szélvédőcsere (száznegyvenötezer , mint a vadi verdáknál, még szerencse, hogy régi lej)kasznin a műanyag is rohadt, a fémrészek olyan állapotban, hogy avar kori sírokból különb vas kerül elő.
Ide hordtam szervizbe
Egy Józsai srácot boldogitottam vele (hizlaltam a bankszámláját), de volt fékcentrumban és spec kasznisnális, aztán áttértem a LEJ alapú szervízre, csak olcsóbb
Értékelése: 5
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (3) | Évjárat | 1989 |
| Kényelem | (3) | Használati időtartam | 4 év |
| Teljesítmény | (5) | Km vásárláskor | 78000 |
| Megbízhatóság | (1) | Vezetett km | 35000 |
| Szerviztapasztalat | (5) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző autója? | 469 parancsnoki, gázos - tök gázos | Következő autója? | stilo 1,4 MW |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (4.3/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan