Egy különös történet
Szöveges ítélet
Ez talán nem egy átlagos történet egy elfeledett autóról, egy rajongóról és egy boldog emberről.
Előtte azonban pár szó magáról az autóról, hogy meglegyen az objektív rész is.
A 145/146-os páros volt az utolsó Alfa, amit boxer motorral szereltek. Az 1.6-os egy viszonylag elavult technika, de jól teszi a dolgát és sok szempontból megbízhatóbb, mint a sokkal modernebb TS erőforrások. Jól megy, persze nem egy versenyautó, de így 17 évesen is bőven felveszi a versenyt a mai hasonló kategóriás autókkal, sőt egy kicsit talán jobb is. Mivel boxer, már alacsony fordulattól is jó nyomatéka van, nem kell igazán pörgetni. Ha kihuzatjuk, akkor nagyon megindul és hátborzongatóan szép hangja van. A futóműve számomra a tökéletes középút, elég feszes, de mégse rázza szét az ember veséjét. A váltó nem a legjobban eltalált konstrukció, rendesen be kell rakni a fokozatokba, nem mondanám, hogy magától beugrik... A fékek jók, ekkora teljesítményhez bőven elegendők. Az első ülések nagyon kényelmesek, kiváló oldaltartással és gerinctámasszal. Elsőre furcsa az üléspozíció, mert kissé magasan ül az ember, de hamar meg lehet szokni. A csomagtartó mérete megfelel a kategória átlagnak, de a jó magasra nyíló hátsó ajtó megkönnyíti a pakolást. Hátul is el lehet benne férni, de azért nem kényelmes nagyon hosszú távra.
Fogyasztása városban 9, országúton nekem 7,5. Ez nem kevés. Persze kárpótol bőven mással, de akkor sem kevés. :)
A vezetési élmény pedig, ami miatt az ember Alfát vesz, hozza a tőle elvárhatót. Közvetlen kormányzás, nagyon jó útfekvés, frenetikusan szép hang. Minden megtett km egy élmény. Eddig mindenki vigyorogva szállt ki mellőlem. :)
És akkor jöjjön a szubjektív rész, azaz a mi történetünk:
Kezdjük azzal, hogyan akadtunk egymásra.
Volt egy Grande Puntom, ami szép volt, jó volt, de valami rettenetesen hiányzott belőle. Kicsit már kiölték belőle a szívet. A sok elektronika, meg hülyeséggátló, meg egyebek miatt nem volt meg az az érzés, ami miatt én anno beleszerettem az olasz autókba. Szóval egy hirtelen felindulás, majd 5 hónap árusítás után sikerült eladnom. Az új autóról akkor még nem döntöttem. Egy volt biztos, újra Alfa kell. Leginkább 156-okat nézegettem, édesapámét nagyon-nagyon szerettem, de nem nagyon találtam olyat, amiire azonnal rámondtam volna, hogy: NA! EZ AZ! EZ KELL! Szóval keresgéltem tovább. Eszembe se jutott a 145. Úgy voltam vele, hogy már öregecskék, ráadásul olyat találni, ami nem volt törve és tényleg jó állapotban van, gyakorlatilag lehetetlennek tartottam. Egyszer azonban mégis megnéztem a hahu-n a 145 hirdetéseket. És ott volt. A legelején, kiemelve. Máris gyanús volt, általában ezek mindig átverések. Megnyitom, micsoda? 2500 km? Egy ’96-os boxer. Áh, ez tuti átverés. Mondjuk a képeket nézegetve tényleg nagyon szép állapotban van. Kívül is, belül is, a motortér is szép. Persze le lehet mindent szépen mosni, stb. Szóval nem igazán hittem. Aztán ennyiben is maradtam magammal. De azért nem hagyott nyugodni a gondolat, ott motoszkált folyamatosan hátul a fejemben… Eltelt pár nap, szülőknél voltam vasárnapi ebéden. Apám is épp nagy autókeresésben volt, mondja, hogy képzeljem talált egy jót, de el kéne menni megnézni. Persze menjünk, hétfőn munka után hajrá. Hol a kocsi. A Süba mögötti kereskedésben. Ajjaj, gondoltam magamban, ott van a 145 is… Mindegy, megnézem és majd jól megállapítom, hogy átverés és egyébként is. Este megnéztem még egyszer a hirdetést. Áh se klíma, se ABS, csak egy lufi és elektromos ablak. Hát ez elég sovány. Áh, tuti nem jó.
Másnap hát mentünk, megnéztük apámnak a kinézett verdát, én meg elkóboroltam az Alfa felé. A kóboroltam, mondjuk erős kifejezés, mert az egész kereskedésben volt kb. 10 autó. Apám is jött velem, aztán néztük. Néztük és néztük. Hm. (Itt megjegyezném, hogy apám első alfája egy ugyanilyen olajzöld 1.6 boxer 146 volt, amit még szalonból vett új korában.) Áh, kizárt. Na azért kérjük el a kulcsát. Beültünk. Ajjaj. Semmi kopás a kormányon. A pedálokon sem. Áh, ezeket le lehet cserélni. De a szag. Azt nem lehet újra varázsolni. Mivel a családban volt már ilyen autó, ami annak idején új volt, emlékeztem annak a szagára, amikor apám elhozta a szalonból. Ugyan az. Nem is szag, illat! Indítsunk. Szép. Jó. 1-es. Kuplung, de jó. Kiszálltunk, megnéztük alaposan a motortért, az alját, a mindent, amit tudtunk. Kérdeztem a kereskedőt, hogy aztán miért? Mit miért? Miért van benne 2500 km? Hát aztat nem tudom, de ennyi van benne. Na mindegy, őt sem a Nobel díja miatt fogjuk szeretni. Ára? Uh. Azért az elég húzós egy közel 14 éves kocsiért, mondja apám, majd rám néz. Ekkor már ő is tudta, hogy mindegy. A fia elveszett. Oda minden ész érv, okoskodás, vége. Hazafelé annyit kérdezett, hogy mikor jövünk vissza érte. He? – ocsúdtam fel. Nem tudom, megint három ajtós, nincs benne klíma (még mindig próbáltam magam lebeszélni róla, persze teljes sikertelenséggel). Na jó, mondja apám. És visszafordult. Ne nekem kelljen már téged meggyőzni egy teljesen logikátlan döntésről. Addig vegyél autót szívből, amíg fiatal vagy és megteheted. Ez igaz. És innentől konstans vigyorgás.
Vissza a kereskedésbe. OK, visszük. Jó, foglaló maradt, mi meg haza. Két nap gyakorlatilag alvás nélkül, és mehetek érte.
És eljött a nap. Persze esik. Aláírások, pénz átadása, biztosítás megkötése. stb. stb. Aztán kezemben a kulcs, jó utat.
Beül, indít, juuuuujjjj, de szép hangja van. Na menjünk. De jó, jaj de jó, erre vágytam, ez kellett. Újra az az érzés, ami már iszonyatosan hiányzott. Rálépek a gázra és harap. Megmozdítom a kormányt és érzem az utat, az autót. Eggyé válok a géppel és hasítunk. Ez az.
Ez volt találkozásunk történet. A szerelem pedig azóta is tart. Töretlenül.
Mostanra megtettünk együtt 31000 km-t. A fent leírt alsó kuplung munkahengert kivéve más baja nem volt.
Hibalista
- Alsó fékmunkahenger.
Ide hordtam szervizbe
Német Mihály, Dunakeszi.
Értékelése: 10
Másik szerelő értékelése
undefined
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (5) | Évjárat | 1996 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 3 év |
| Teljesítmény | (9) | Km vásárláskor | 2500 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 31000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 8 l |
| Előző autója? | Grabde Puntos 1.4 16v Sport | Következő autója? | – |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.4/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan