Egy Jawa és a főváros
Szöveges ítélet
14 évesen szereztem meg a jogosítványomat, okkal, hiszen két motor is várt rám és az utakra. Családi hagyaték mindkettő, egy öreg szocialista és egy fiatalabb japán. A Honda is megérne egy jó oldalt, volt sok szép és rossz emlékünk, de a Jawa, az egy külön világ. Hol is kezdjem… talán ott, hogy 12 éves koromban kezdett érdekelni a rózsaszínre festett, Riga tankos, Verhovina sárvédős, Jawa Mustang oldaldobozos, idom nélküli Jawa 05 Ideal. A 3 gangos, felülről egyes-üres-kettes-üres-hármas elrendezésű 50köbcentis Simson kihívó hamar a kedvencem lett. Nagyszüleimnél állt a garázsban, félévente be lett indítva, néha én is ráültem, a 3-asban is csúszó kuplunggal könnyen el tudtam indulni. Egykori lakhelyén raktuk össze apámmal a sokadik túlméretes hengert. Ugrunk jó pár évet, a motor a 11. kerületbe került, a fővárosba, itt akartam mindig is használni. Mennyire jó egy '65 körüli motorral mászkálni, Simson van sok itt is, de Jawa alig. A nagyvárosi életre azonban fel kell készíteni a motort, nem lehet csak úgy megállni a 2X2 sávon és arrébb tolni, ha beköpi a gyertyát, meg hát a kinézet is számít.
Miután a Hondát nagyjából kipofoztam, elkezdtem a Jawaval foglalkozni. Tavaly tavasszal kezdődött. Első lépés volt a kuplung csere, beszereztem új lamellákat, primer láncot, majd olaj leenged, dekni szét, szívás. Gyári szerszám híján kombinált fogó és vízpumpa fogók bonyolult kapcsolatából előállított erőkkel sikerült a kuplungszorító rugókat összenyomni és lezárni zéger gyűrűvel. Leizzadtunk a végére, de sikerült. Miután kiderítettem, hogy a Jikov porlasztóban a gyári helyett egy szögből reszelt súbertű van, amit kicseréltem a gyárira, a gép rúgásra indult. Mondván a váltóolaj nem hígul és nem is folyik, a blokk késznek lett nyilvánítva. Lefestettem gyorsan feketére, majd elraktam. Még a kipufogó dekarbonizálásával adtam egyet a greenpeacenek. Kivittem a 10atmoszférára töltött kompresszort, az 1800 fokos gázégőt. Begyújtottam, csapattam neki levegőt, majd az 500négyzetméteres közös udvart vastagon telítettem füsttel. A koksz vaspirítóan égte végig a 80cm hosszú kipufogót, a tiszta dob nem hozott sok változást.
Idén tavasszal fedeztem fel a moped rallyt http://www.mopedrally.hu/ . Nem bírtam ellenállni, mindenképpen menni akartam. Szüleim mondták, hogy egyedül nem, találjak egy ismerőst. Találtam. Csak a motor volt kérdéses, vágjam tönkre a 8"-as kerekű Hondát vagy támasszam fel a közben vázig csupaszított Jawat? Kizárásos alapon győzött a csehszlovák veterán. Egyik ismerősöm átugrott, és egy délután alatt összetákoltuk a gépet. Ez azt jelenti, hogy a gyújtást bekábeleztük, tank a helyére, láncfeszítés, sárvédők, gumiszerelés, kormányrögzítés, fékkarok, blokk a vázba.
Este 10-kor kitoltam az utcára egy indítás erejéig, hátha vannak még csodák. A kuplung furcsán kemény volt, nem oldotta a tárcsákat. Apám mondta, adjam oda majd ő beröffenti, elvégre az ő motorja volt annyi idősen, mint én. Megtolta, kuplung nélkül be egyesbe, hatalmas csattanás, a motor jár, de sebességben meg lehet vele állni kiengedett kuplunggal. Kiderült, hogy a fél évet állt blokkban, a tárcsák összetapadtak, azért volt kemény a dolog, majd a hirtelen rántásra visszaálltak rendes működési helyzetükbe. Egy kis után állítással jó is lett.
Este 11-kor két motor búgott fel a csendes utcákban összesen 2 lámpával. A Honda nyergében apám, a Jawa ülésén én. Kettőnk duettje pompásan szólt a meleg tavaszi estén, a vén megszakítós becsületesen húzott, már-már egy ütemben a 20-al fiatalabb CVT-s technikánál. Felemelő érzés volt, a sok szerelés meghozta gyümölcsét, a motor kezdett felkészülni a magyar-dakarra.
Eljött a nagy nap május 18.-án reggel. A túramotorrá avanzsált öszvér megpakolva egy kisebb műhely szerszámaival, én 10 liter kevert üzemanyaggal a hátam mögött elindultunk a start helyszínére, Dunavarsányba. Az oda vezető Helsinki út nem tudom hányas száma alatt egy gyors kuplungállítás, az átmelegedett tárcsák nem oldottak eléggé. Csak odaértem a starthoz, barátom egy Piaggio Liberty-vel indult a nagy túrának. Megkezdtük az egész napos eseménydúsnak ígérkező táv leküzdését. A váltós Jawa kifejezetten alkalmasabbnak bizonyult a terepre, nagy homokban nem pörgött a kerék szemben a fokozatmentes váltóval. Nagyot hibáztunk, amikor azt hittük, hogy az Android illetve iOS alapú mobileszközök alkalmasak terepen való navigációra. A rossz térképek miatt, 8 óra elteltével még csak Tatárszentgyörgy magasságában az erdő közepénél voltunk. Itt úgy döntöttünk, hogy átvágunk az 5-ös főútig és hazafelé vesszük az irányt. Az első motorikus gondok itt kezdődtek az egész nap során, meglepetésünkre azonban az olasz szépség kezdett meghalni. Némi idombontással megtaláltuk az emberi mulasztást, a levegőszűrő ház és porlasztó csatlakozása kilazult, köztük a rés hangosan fütyült. Visszaeszkábáltuk majd hazamentünk. A túra hatalmas élmény volt számomra, soha nem terepeztem semmilyen szinten, de nagyobb meglepetés volt a hibamentes járgány. Néhány kevésbé szükséges elem, mint például kipufogó vagy láncvédő zörögtek a nap végére, de pár csavar meghúzásával elhallgattak. A fogyasztás kb. 3 literre jött ki 100km alatt.
A nyár elején dolgozni voltam, a nagy szépítő átalakulás augusztusig váratott magára. Atomjaira szedtem másodszorra is a csodát. Külön azt, ami megy szinterezni és azt, amit én pucolok. Találtam egy homokfúvó&szinterező kombót Csepelen. Oda vittem mindent, ami vasból van a motoron. Jó munkát végeztek, legalábbis referencia hiányában meg vagyok elégedve az eredménnyel. Jött a várva várt összeszerelés és a váratlan sok szívás. Alkatrészbeszerzéssel kezdtem. Vettem új megszakítót,
megszakító bütyköt, kondenzátort, első villára gumiharmonikát, lábtartó gumit, rendes külsőt, belsőt a kerékre. A kerekekkel kezdtem, az a jó bennük, hogy szabadon lehet cserélni az elsőt és hátsót, így ha egy alkalommal elkopna a hátsó gumi, elég csak az elsővel felcserélni és olyan, mintha új lenne. A kerekek után jött a blokk, ez nem nehéz csak 4 csavart kell berakni és kész. Azonban a rosszul megtervezett szerelési tervem miatt a láncot utólagos visszabontás árán tudtam a saját szerepéhez juttatni, de ez nem a motor hibája. A blokkot összesen 2 kábel hagyja el, egy gyújtó és egy lámpa. Nem szereltem be semmiféle gyújtáskapcsolót, motorleállítót, úgyis magától leáll, akár egy pirosnál is. A kábeleket bevezettem a vázba és igyekeztem megfelelő színűt választani, hogy ahol kijönnek, ott se legyenek feltűnőek. Mivel az első fej és egyben lámpaidom nem tetszett, se formailag, se használhatóság szempontjából, kihagytam az építésből. Az abba való krómkeretes lámpát viszont nem akartam száműzni, szeretem, ahogy a gondosan rovátkázott áttetsző üvege teljesen szétszórja a 15Wattos izzó összes fotonját egyedül az utat hagyva sötéten. A lámpát sok farigcsálás után masszívan rögzítettem az első villára. A sebességmérővel nem voltam ilyen jó, egy az egyben kivettem, mondván kit érdekel mennyivel és mennyit megyek. Hátsó lámpa gyanánt egy piros/fehér szélességjelzőt szereltem fel, pont váz széles, remekül mutat. A tank az egyedüli gyenge pont, a belekerült csapot szinte lehetetlen szivárgásmentesen tömíteni. Naponta arra mentem be a műhelybe, hogy áll a drága 2T a földön, a benzinszag meg betölti a helyet. Ha vastagon betekertem a menetet teflonos vízcsőtömítővel, akkor az képes volt úgy eltömíteni a csövet, hogy 3-asban fulladt a motor benzin hiányában, majd leállt. Jó móka reggel fél nyolckor a jobb oldalon lezárt Petőfi hídon, két flexelő munkás között arra várni, hogy az úszóház telítődjön és lehessen betolni, mert ugye üzem meleg Jawat csak betolni lehet, a forró olajban pancsoló parafatárcsák miatt. Az üzemanyag ellátási gondok mellett előjött a gyenge szikra is. Nyilván az ezeréves mágnes a hasonló korú gyújtótekercs és a cirill betűs gyertya is közrejátszott abban, hogy a motor indulása hajszálpontosan megközelítette az 50%-ot. Állítottam előgyújtást, utógyújtást, hézagot, néha jó lett néha nem. Most ott tartok, hogy a motor rugásra indul, de kitartóan nézegetem a Vape gyújtásokat, és gyűjtöm rá a pénzt. Eladni soha nem fogom, ha már ennyi munkát fektettem bele.
Összegezve jót és rosszat csak azt tudom mondani, hogy szeretem. Ha megy, akkor megállíthatatlan, nyilván nem hozza egy modern robogó tulajdonságait, de nem is kell neki. Menet közben zörög, ordít, nem rugózik, na és akkor? Eddig ahol megálltam vele ott megnézték, a sok alakítás miatt a hozzáértők sem tudják, hogy mi az alap.
Nagyobb képek, csak hogy mindenki lássa: https://www.dropbox.com/sh/fwccqdjyia39fq9/b3VilBIp1m
és egy videó:
www.youtube.com/watch?v=qWJqpi0ANCo
Hibalista
- Nincs ami elromoljon, a szimeringnek kellett volna, de 15 év után is úgy tömít, hogy inkább nem szedtem szét.
Ide hordtam szervizbe
Csak otthon.
Értékelése:
Képek a motoromról
| Fenntartási költség | (9) | Évjárat | 1965 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 3 év |
| Teljesítmény | (6) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (7) | Vezetett km | 1500 |
| Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 3 l |
| Előző motorja? | – | Következő motorja? | – |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.4/10) | ||
