Végül is tényleg mindegy...
Szöveges ítélet
Kicsit sértettségből írok.
Van egy motorom – hogy milyen, az most nem számít –, amit egy ideje felújítgatok, bár igazából nem volt baja. Tehát kellett átmenetileg egy másik, amivel addig is tudok túrázgatni.
A választásnál ezek voltak a fő szempontok:
- túraenduró,
- ne kelljen rá semmit költeni (olaj stb. természetesen benne volt a pakliban),
- volt persze egy árplafon,
- szerethető legyen,
- elnyűhetetlen és
- könnyen eladható.
Azért vagyok kicsit sértett, mert lement a túra, azóta még használom, amikor tudom, nagyon szeretetem, mégsem akarja senki megvenni. Igaz: nincs idény (október 15.) és nagyon drágán is adom. Gondoltam hát, megírom, milyen jó motor is ez!
Utóbbi, a drágaság persze csak akkor igaz, ha a többi Super Ténéréhez hasonlítom, de leszögezem: szerintem ennyivel többet is ér. Ez nem szerénytelenség, hiszen nem én gyártottam, nem én ápoltam 22 éven keresztül, tehát semmi részem az egészben, egyszerűen csak elképesztően jó állapotban van. El is vittem a Yamaha Fehérhez, ahol kopóalkatrészen kívül csak a rugós tag alsó, csak gyáriban létező csapágyát cserélték. Tudjátok, ez az a csapágy, amelyik a legtöbb sarat, vizet, esetleg sót kapta az utóbbi 22 évben. Minden más rendben volt.
Szóval milyen is a Yamaha Super Ténéré? Golyóálló. Tudomásom szerint konstrukciós hibától vagy inkább váratlan meghibásodásoktól teljesen mentes gép. Azaz egy igazi túraenduró. Ezeket ugyanis – néhány jópénzű álturistától (én is ilyesmi lennék, mármint álturista…) és szerelmi vásárlótól eltekintve – azért vették az emberek, hogy bárhova elvigyék őket, olyan helyekre is, ahol esély sincs szerelőt találni. Mondom: ez ilyen.
Elboldogul terepen is, vagy inkább terepecskén, mert én csak olyanra megyek vele. Autópályán azzal a tempóval, amit még szeret (ez szerintem 160), egész jó a szélvédelme. Nem egy Goldwing, de elmegy. Hiába a 21-es első kerék, nem hintázik, nem bizonytalankodik, csak megy. Nyújtott kanyarokban nagyobb tempónál érezni egy minimális imbolygást, de ez egyrészt tényleg csak 140 felett jön elő, másrészt erről azt írta egy hivatásos tesztelő, hogy "sokkal ijesztőbb, mint amilyen veszélyes". Szerintem nem ijesztő, inkább szórakoztató. Az oldalszelet persze nem érdemes keresni vele – ahhoz kicsit talán magas, de erről majd később.
Országúton, szűkebb kanyarokban is ügyes. A fékei nem túl acélosak, de erről az a tudományosan talán nem teljesen megalapozott meggyőződésem, hogy ilyen keskeny gumin komolyabb féket csak szegény megboldogult Simoncelli, Rossi, Peterhansel stb. tud úgy kezelni, hogy ne kelljen azon törnie a fejét, lehet-e utólag ABS-t kapni rá Louiséknál.
Az országúthoz még annyit, hogy ez egy túraenduró – bár ezt már említettem. Azaz pont olyan motor, amilyen itt Magyarországon a túléléshez kell. Ha bárhol, bármilyen tempónál jön egy gödör vagy egy borda, ez csak rugózik egyet, és megy tovább. Nem pattog, nem ugrál, nem dob le magáról, de még csak meg sem ijeszt. Aki ült már túraendurón, annak ez nem hír, de hátha valaki még nem ült.
A hengerenként ötszelepes motor nagyon simán jár. Lehet pörgetni is, az sem kellemetlen sem érzésben, sem hangban (ezen egy Laser ProDuro dob van, ami gyakori akusztikai tuning lehetett ezeknél a gépeknél az 1990-es években, mert sok ilyet láttam a Mobilén), de ami még ennél is élvezetesebb, az a rugalmassága. Nem szoktam erőltetni, de kb. 1500-tól húz, ami előcsalja belőlem azt a perverz vágyat, hogy városból kijövet betegyem ötödikbe, és a következő szakaszt váltás nélkül csináljam meg. Ez azért is jó, mert annyira azért nem vagyok beteg, hogy ezt bármi áron erőltessem, viszont így van mire hivatkozni magamnak, miért mentem bele gyorsabban egy-egy kanyarba.
Városban is elég ügyesen mozog. Nem. Városban is nagyon ügyesen mozog, de ezen sincs semmi meglepő.
Magas. Tényleg magas, de én 1,78 vagyok, átlagos arányokkal – itt kizárólag az alsó- és felsőtestemre gondoljatok – mégis le tudom tenni mindkét lábam, de tény, hogy nem nagyon könnyen, akkor is csak pipiskedve, így nem is nagyon erőltetem.
Magas és karburátoros. Amikor siettem, fogyasztott már 7 liter fölött is, de amikor konvojban mentünk 2-300 kilométert 90-110 között Csehországban, én mentem leghátul és alig gyorsítgattam, lassítgattam, csak tartottam a tempót, 4, azaz NÉGY litert fogyasztott. 2, azaz KÉT decivel többet, mint a barátom F 800 GS-e. Akinek ez nem mond semmit, annak elmesélem, hogy az a motor sok mellett arról is híres, hogy milyen keveset eszik. És modernebb, befecskendezős. Érdemes kiszámolni, mennyit tud így elmenni a Ténéré a 26 literes tankjával. Ide tartozik egy apró hülyeség: két benzincsapja van, egy-egy oldalra kell lenyúlni, ami menet közben elég macerás, így amikor vészesen fogy az anyag, célszerű inkább az egyik megállásnál előre áttenni tartalékra.
Aztán van még egy hülyeség. Írták mások is, és magam is tapasztaltam, hogy hosszabb állás után nehezen indul. A hosszabb állás természetesen minimum egy hetet jelent. Csakhogy aki előre tudja, hogy nem fogja használni egy ideig és gondosan elzárja a benzincsapokat, szinte biztos lehet benne, hogy simán elindul akár 2 hónap után is. Ezt speciel tegnap le is teszteltem. Kinyitottam a csapokat, egyet szuszogott, kinyitottam majd visszazártam a tanksapkát, szívató nélkül indítóztam három rövidebbet, majd szívatóval egy hosszú. Először beindult egy henger, kisvártatva a másik is. Emiatt tehát nem kell aggódni. Emiatt sem.
Végül térjünk vissza a piachoz és az értékhez! Volt két Transalpom. Szerettem mindkettőt, de ez a gép pont egy fényévre van tőlük. Mentem Africa Twinnel, de arra sajnos már csak homályosan emlékszem. Azt viszont biztosan tudom (biztosan sejtem…), hogy az Africa annyival nem lehet jobb a kistestvér Trasalpnál, hogy annyival jobb legyen egy XTZ 750-nél, amennyivel többet kérnek érte. Na, innen is a sértettség.
És még valamit. Egy klubszerű társaság egyik tagjától vettem Burgenlandban. Amikor megérkeztem, ott volt a fél falu, többnyire XTZ-kkel, Transalpokkal, Africakkal. Gondolom, nálunk is tennének bizonyos óvintézkedéseket, ha egy bársonyos hangú moldáv érdeklődő jelentkezne be a féltve őrzött kincsre. Nézegettem a motort, próbáltam nagyon érteni hozzá. Kérdeztem, biztos-e, hogy 22 év alatt csak 48 ezret tettek bele. Míg az eladó keresgélte a rengeteg papír között a mappában az ezt igazoló bizonylatokat, egy XTZ 660 mellett álló idősebb fazon dörmögött valamit németül. Megkérdeztem, mit mondott. Mosolyogtak, és lefordították: „nekem is van otthon egy 750-esem, hüm, hüm... amivel már 160 ezret mentem gond nélkül, úgyhogy nem tök mindegy, mennyit mutat az óra?!”
Hát, végül is tényleg mindegy.
Hibalista
- Hátsó rugós tag alsó csapágya
Ide hordtam szervizbe
Yamaha Fehér
Értékelése: 10
Képek a motoromról
| Fenntartási költség | (9) | Évjárat | 1995 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (9) | Km vásárláskor | 48000 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 6000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző motorja? | Gran Canyon | Következő motorja? | Gran Canyon |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (9.3/10) | ||
