Észveszejtő
Szöveges ítélet
Azt hiszem, a mai napom eseményei jól jellemzik azt, hogy milyen is egy Yamaha TRX 850-et birtokolni. Nagykovácsiba kellett mennem. A Budagyöngyénél láttam, hogy abból az irányból csúnya vihar közelít. Két választásom volt: vagy hazamegyek a kocsimért, vagy bőrig ázok a nyári ruhában. A féktárcsazárral bíbelődtem, és biztos voltam benne, hogy az autóért kell mennem. Felültem a nyeregbe, egy fordítás a kulcson, piros kapcsoló le, szürke kapcsoló megnyom, lüktető alapjárati dübörgés megindul, józan ész elmegy, és én szépen elindultam Nagykovácsi felé. Hátha mégsem esik, csak rosszul látom, vagy addigra elmúlik, amire odaérek, esetleg csoda történik, deus ex machina, szóval végülis jó esélyeim vannak a száraz időre, nem, az ott nem villám, csak a szemem káprázhatott, a dörgés lehet valami más is, mondjuk atomrobbanás, dehogy ülök át egy négykerekű izébe, a körülmények nekem kedveznek, ez biztos. Agyam egy eldugott zuga persze számított erre már az indulás előtt, ennek megfelelően pár pillanatra átvette az irányítást, és a forgalmit egy nejlonzacskóba csomagoltatta velem. Nagyon gyorsan beértem a viharba. A felhőszakadás jégesővel kombinálódott, kopogott a jég a sisakon, átütött a hálós nyári ruhán, a víz folyt a kesztyűmben, hátamon, a mellemen, tocsogott az alsógatyámban és a csizmámban is, tíz fok volt, a plexi párásodni kezdett, és én arra gondoltam, hogy ez most nagyon rossz ugye, ennek most rossznak kell lennie, ez minden motoros rémálma, akkor én mi a fenétől érzem magam ilyen jól, tüdőgyulladást fogok kapni, meg minden, mondom, ennek most nagyon-nagyon rossznak kellene lennie, hát akkor miért vigyorgok a plexi mögött? Nagykovácsiban elhatároztam, hogy megszáradok, és megvárom a vihar végét. Persze nem tettem, esőben indultam haza is, ki a fene fog várni, ha ott a TRX, elázni már eláztam, akkor nem mindegy? És ez is jó volt.
Precíz japán mérnökök, miután megőrültek, elhatározták, hogy egy traktorból és egy tirannoszaurusz rex-ből sportmotort építenek. Olyan sportomotort, mint a Ducati. Kapóra jött a TDM blokk, soros két hengeres, ez eddig meg is van, de hogyan lesz ebből hangszer, elvégre a Yamaha hangszergyár, hát 270 fokos gyújtásszög kell neki, meg egy jó kis kipuff rendszer, és máris jöhet a szimfónia. Egy soros kéthengeres a 270 fokos gyújtásszögtől nem lesz V2-es. Hanem valami egészen izgalmasan aberrált dolog lesz. Ilyen csodás hangorgiát más nem tud. Alapjáraton egyenetlen, lüktető dübörgés, kis sebességnél a dübörgésbe traktorra jellemző váltó-vonyítás vegyül, kicsit odahúzva neki férfias V2-es dörgedelem és Ducati-feeling, nagyobbat rántva a gázkaron pedig előtörnek a tirannoszaurusz-gének, és brutális, artikulálatlan, semmihez sem hasonlítható üvöltés tör elő a két csőből, megvadult őshüllő, libabőőőőr, libabőőőőr, még-még-még. De itt nincs vége, ha gyorsítottál, akkor lassítani is fogsz, beindul a motorfék, és a hang teljesen megváltozik, egy kéthengeres sugárhajtású vadászrepülőűrhajórombolóborzalom pilótája vagy, és éppen leszállást hajtasz végre, mindegy, hogy ilyen nincs, akkor is ez van minden egyes motorfékezésnél, kéthengeres sugárhajtóműhang, észveszejtően jó, nem lehet abbahagyni, miért nincs ilyen a gyorsításkor is, kellene egy kapcsoló, amivel átválthatok az őshüllő és a sugárhajtás között. Néha tényleg csak a hangokért motorozom.
Aztán ott a váz. Térhálós cső, Ducatiról koppintott, nagyon jó, könnyű, merev, élmény vele a kanyargás, sínmotor (tudom, ilyen sincs), kinézed az ívet, ezt ő sínként értelmezi, és szépen végigmegy rajta. Persze ehhez kell a jó futómű is, ami szintén van. Ha rossz ívet választottál, egy pöcc a kormányon, és már korrigáltad is. Nagyon pontos, megbízható az úttartása. A fékek is teljesen rendben vannak.
Említést érdemel még a gyorsulás. A mai szupersportgépek között abszolút értékben persze nem lehet bajnok egy tíz éves, 850 köbcentis kéthengeres, de magához képest hihetetlen, hi-he-tet-len gyorsulást produkál, felvéve a versenyt a 600-as speed-ekkel, és mindezt közvetlenül a traktor-szerű hangok után, amitől teljesen szürreális lesz az egész. Egy megvadult versenytraktoron ülsz, ami úgy gyorsul, mint egy sportmotor, és transzformer módjára éppen átváltozik tirannoszaurusszá. Ezt nem lehet ésszel felfogni. A gyári doksi 3,6-ot ír 100-ra, ez egy gixer 1k-hoz semmi, de a közutakon bőven kihasználhatatlan, illetve nem, de az már az elmebaj, ezért szeretem a tankolást az autópályán, mert utána be kell sorolni a forgalomba, és akkor, na akkor lehet. A helyzet ilyenkor a következő: tizenöttel kikanyarodsz a kútról a leálló sávba. A szélső sávban mögötted egyenletes tempóban, 123,5 km/h-val közlekedik a büszke Astra tulajdonos, és magabiztosan tartja a sebességet, hiszen szinte álló helyzetből te elé már úgysem férsz be. Ekkor a Jurassic Parc-ból ismerős üvöltés üti meg a fülét, majd azt látja, hogy a köztetek lévő távolság egyre kevésbé csökken. Majdnem melléd ér, amikorra felvetted a tempóját, de te itt nem hagyod abba, hanem gyorsulsz tovább, hogy aztán egy tisztességeset motorfékezve kényelmesen besorolj elé annyi helyet hagyva magad mögött, hogy neki ne kelljen csökkentenie a sebességét, és a követési távval se legyen gondja. Kicsit elbrummogsz még előtte udvariasan, hogy legyen ideje némileg feldolgozni a történteket, aztán újra jön a Jurassic Parc flash, és te már a belső sávban szeled a levegőt.
És ha már itt tartunk, térjünk vissza kicsit az elmebajhoz. Minden elmebajnak - így ennek is - van egy sajátos belső logikája. Itt a következő érvényesül: hiába zongorázol tizenöt éve, hiába adagolsz magadnak minden nap intravénásan fél deci műszerolajat, egyesben akkor is egy háromállású fokozatkapcsoló kifinomultságával tudod csak szabályozni a hátsó kerékre ható gyorsítóerőt, és kettesben se sokkal jobb a helyzet. Az első két fokozaton tehát célszerű hamar túlesni. Erre, és a terhelésváltás okozta sokkhatás kiküszöbölésére a legjobb módszer az, ha magas fordulatszámon, kuplung nélkül váltva, gyorsan letudod az első két sebességfokozatot. A bibi csak az, hogy a váltó alul hosszú áttételű, és összesen öt sebességfokozat áll rendelkezésedre, tehát mire észbekapsz, már valószínűleg régen túllépted az összes ismert közúti sebességhatárt.
A TRX 850 a nyomatékát a traktortól örökölte, erről nincs mit mondani, nyomatéka van, mindenhol, mindig van. És terhelésváltási reakciói is, nagyon. Ha az alapanyagokat - a traktort és a tirannoszauruszt - nézzük, nem csodálkozhatunk azon, hogy a TRX ebből a szempontból nem kezes motor. A gázkarkezelési hibákat azonnal és vehemensen megbosszulja. De ha figyelünk rá, csodákra képes. Tartósan 40 alatt menni komoly kihívás, mert egyesben kell csúsztatni hozzá a kuplungot. Az első két fokozatban a motorféket elfelejtjük szépen, mert gyilkol, nem annyira, mint ahogy gondolod, hanem sokkal jobban. Kettesben csúsztatott kuplunggal lehet csak kanyarodni, a terhelésváltást ilyenkor semmiképpen ne provokáljuk ki, ha az úton akarunk maradni. Biztos ami biztos, hármasban se. Alacsony fordulatszámon zsibbasztó a vibráció. Az üléshelyzet sportosan aszkétikus. A hátsó ülés egy otromba vicc, de a legrosszabb az utas lábtartója. Ennek helyzetét speciálisan a Gyűrűk Ura egy soha le nem forgatott részéhez tervezték, amiben Gollam egy streetfighter mögött kuporogva kergeti Frodót Középfölde kanyargós útjain. A forgatás azért maradt el, mert Gollamot még digitális formában sem lehetett rávenni arra, hogy 10 kilométernél hosszabb utat tegyen meg a TRX hátsó ülésén, egyszerűen nem vállalta, és a filmben szereplő animációk fellázításával fenyegetőzött. És nem csak ezek ellenére, hanem ezekért is szeretni lehet a TRX-et. Mert elveszi a józan eszedet, teljesen és végleg.
Objektíven:
+ Jó gyorsulás
+ Nagy nyomaték
+ Jó futómű, kiváló váz -> jó úttartás, meglepően jó kanyartulajdonságok
+ Egyedi megjelenés
+ Elképesztő hangok
+ Megbízhatóság
* Rendben lévő fékek
* Csuklófüggő fogyasztás
* Sportos üléshelyzet
- Erős terhelésváltási reakciók, első két fokozatban nehezen kezelhető nyomaték
- Alacsony fordulaton zavaró vibráció, ami magas fordulaton sem tűnik el teljesen
- Utasnak nagyon kényelmetlen
- Alig pakolható (tanktáska, és az utas helyére valami, meg az utasülés alatt pár köbcentiméter)
Igazi egyéniség, aki komoly áldozatokat követel a tulajdonosától, kompromisszumokat, de elképesztő élményeket ad cserébe.
Hibalista
- Teló szimering, láncszet, pár apróság, semmi különös, leszámítva a törést. :-(
- Na meg az elő féktárcsa a felniegyengetéstől.
Ide hordtam szervizbe
Yamaha World
Értékelése: 10
Képek a motoromról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 1997 |
| Kényelem | (3) | Használati időtartam | 2 év |
| Teljesítmény | (9) | Km vásárláskor | 32000 |
| Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 10000 |
| Szerviztapasztalat | (8) | Átlagfogyasztás | 7 l |
| Előző motorja? | – | Következő motorja? | – |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.2/10) | ||
