A csettegő
Szöveges ítélet
Szóval!
Mint a képeken is látszik, márciusban, kurva hidegben, szakadó hóesésben hoztam el a motort a kereskedőtől. Eddig ismeretlen világ nyílt meg előttem: négy ütem, nagy köbcenti, nagy nyomaték. Előtte soha nem ültem XT-n. Úgy vettem meg, hogy ki sem próbáltam. Valahogy bíztam benne és saját elképzelésemben: nekem ilyen motor kell!!! Be is jött. Pont olyan volt, mint amire számítottam. Nyers járás, magas építés, finom rezonancia mindenütt. Elkövettem azt a baklövést, hogy az átvételkor nem vittem magammal kesztyűt. Úgy éreztem lefagyok, míg hazaérek. Szerencsére a gyári kézvédő enyhített a problémán egy keveset. De tényleg csak keveset! Amikor hazaértem és meglátott a volt sógorom az új verklivel, azt hittem mentőt kell hívni hozzá, kezdett sárgulni… Ahogy a megtett kilóméterek száma egyenes arányban nőtt az idő múlásával, úgy jöttek a tapasztalatok is. Az eleinte kellemes tömésű, kényelmes ülésből hosszabb út után ülésre alkalmatlan tárgy lett. Ez a jelenség kb. 100-150 km megtétele után jelentkezett. Olyan szinten, hogy muszáj volt megállni pihenni. Amennyiben ezt nem tettem meg, hanem folytattam bolyongó-felfedező körutamat, 300-500 km után kényelmetlen helyzetbe kerültem. Leszálltam a motorról, majd iszonyú bizsergést éreztem a tököm környékén. Amikor odanyúltam, egyáltalán nem éreztem, hogy markolok-e valamit, vagy csak a helyét símogatom? Ez főleg társaságban volt kínos… Mindezt a tankra felnyúló ülésnek nevezett valami okozta. Meg lehet, hogy a 130 kilóm…? Na, mindegy! Szóval, ahogy múlt az idő, halknak találtam a gyári mázsás dobot és lecseréltettem egy eredeti, kisipari hendméd Mastek dobra. Mindezért Csongrádra kellett lemennem Maszlag (masztekjózsi) Józsihoz, akinek külön köszönet a remek munkáért! Amikor beindítottam a csettegőt és meghallottam az új dob hangját, azt hittem beleélvezek a motoros gatyámba. Aztán inkább úgy döntöttem, mégsem rakom tele. Kellemetlen lenne Pestig. Meg aztán mit mondok az asszonynak… Útközben hazafelé olyan erős szembeszél fújt, hogy a pályán sem tudtam többet jönni 120-nál. Annyira elfáradtam a szélvédelem hiánya miatt, hogy meg kellett álljak az autópálya leálló sávjában pihenni. De azért hazaértem. A fogyasztás nem változott: 5-6 liter között mozgott. Ez a gyárilag megadottba belefért. Amikor beértem a házak közé és megpöcköltem a markolatot, isteni hangjáték hagyta el a rozsdamentes véget! Kicsit kevésnek találtam az elöl egyáltalán nem, hátul meg csak „keménységileg” állítható futóművet. Rá is állítottam hátul. Az eredmény: magasabb hátsó és az eddigitől is szarabb futómű!!! Borzasztó volt vele kanyarodni… Hiába, ennek a motornak az ősével még Sztálin is motorozott. Nem valami korszerű, használhatnánk a „jól bevált” jelzőt is. Legalább húsz éves konstrukció (nem ez derült ki az árából!). Na mindegy! Megszoktuk egymást. Soha semmi kínos esetem nem volt vele, mindig indult. Megbízható dög volt. Még mínuszokban is mentem vele. A gumi ekkor már végképp nem tapadt. Aztán eladtam, mert kissé kevésnek bizonyult a teljesítmény. Jóindulatú verkli, ami tanuló motornak alkalmas. Szerettem. Helyébe lépett egy GSX 1400. De ez már egy másik történet, majd erről is írok…
Hibalista
- km spirál
Ide hordtam szervizbe
Értékelése:
Képek a motoromról
| Fenntartási költség | (8) | Évjárat | 1999 |
| Kényelem | (5) | Használati időtartam | 2 év |
| Teljesítmény | (6) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (9) | Vezetett km | 25000 |
| Szerviztapasztalat | (7) | Átlagfogyasztás | 5 l |
| Előző motorja? | – | Következő motorja? | – |
| Ennyire szerette | (8) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (6.6/10) | ||
