Zsebchopper
Szöveges ítélet
Sok év álmodozás, Sons of Anarchy rész és szörnyes metál videoklip után úgy döntöttem, leteszem a motoros jogosítványt. Abból is a korlátlant, mert erre az életre azt hiszem elég lesz a Tekintetes Vizsgabiztos Urakból és a procedúra máshol már részletesen kitárgyalt egyéb nehézségeiből.
Ezt a célt kicsit kevesebb, mint egy év alatt végül abszolválva első motor vásárlásába fogtam. Egy röpke Simson-bütykölős időszak után (két hétvége alatt elérte a fejlődésnek tekinthető "közepesen életveszélyes" fokozatot) belevetettem magam a használtmotor hirdetések böngészésébe.
A GZ250 Marauder formája egyből megtetszett, úgy gondoltam, első motornak a 250 ccm elég lesz. Kedves ismerőseim rögtön konstruktív kritikák özönével láttak el, úgy mint:
"250 ccm az kicsi! Miért veszel olyat? Az nem megy gyorsan!"
Nem vágyom a száguldozásra, közlekedni, meg túrázgatni akarok vele, ehhez a sebességhez számomra kielégítő.
"De nekem (márka) van, ami sokkal jobb, mert (paraméter) gyorsabb/nagyobb/pirosabb! Miért ilyet veszel? Ez szar!"
Mert nekem tetszik.
"De a chopper az nem jó, (motortípus)-t kell venni, mert az jó mindenre"
Nekem ez tetszik. Zavar?
Ilyen magasröptű beszélgetések után amikor a vásárlás realitássá vált, elkezdtem nézegetni a hirdetéseket, a legolcsóbbal kezdve. Első tesztalanyunk: patika állapotú, mínusz öt fokban rövid idő alatt beindul. A hangja nagyszerű, az üléspozíció kényelmes (175 cm magas vagyok, gyakorlatilag pont az én testarányaimnak megfelelő), és jól néz ki. Sokat elárul, hogy az eladó (aki egyébként egy motoros oktató) azzal kezdte: "Látom még nem nagyon vettél motort.".
Szóval igazi hülye módjára ott helyben le is foglalóztam.
Pár hónap múlva aztán hazahoztam. Még hó volt és hideg, néha kimentem a garázsba megsimogatni, meg villogtatni a lámpát, a szükségesnél sokkal jobban élvezve ezeket a tevékenységeket. Később a szezon rögtön akkucserével kezdődött (erről szólt az eladó, be volt tervezve). Ekkor ismertem meg Cs-t, a tőlünk nem messze élő motorszerelőt, aki kiváló dumája mellett még a motorokhoz is értett.
Néhányszáz kilométer után sajnos megtörtént az első komolyabb esés. Ezt nem részletezném, én karcolásokkal megúsztam, a motor viszont mindkét oldalt megtört (a kormány elhajlott, az egyik oldalon, ahol csúszott, a lábfék meghajtogatódott). A másik oldali törés onnan ered, hogy az adrenalintól felpörögve rögtön megpróbáltam felállítani, majd elejtettem, és a másik oldalára dőlt. (Kedves gyerekek, balesetkor örüljetek, hogy éltek, a hardverrel meg majd lesz valami. Abból lehet újat venni, lábból már nehezebb…).
Így hát ismét felkerestük Cs-t, hogy „Hát ööö, csinálj már ebből valami működőképeset.”. Ő némi homloktörölgetés és magában elmorzsolt démonidéző litánia után nekilátott a feladatnak. Itt derült ki - amint később megtudtam, ez a japán motorok sajátja - hogy a sárvédők, indexek és úgy a műanyag elemek általában egy darab nagy blokkot képeznek, amit természetesen csak egyben lehet cserélni.
Szóval Cs. faszán megragasztotta/forrasztotta ezeket.
Ezek után kicsit nyugodtabban (értsd: gyomortépő terrorban 30 felett) utazgatva ismertem ki a gép sajátosságait. Munkába járásra használtam, ez napi 2x10 km-t jelentett. Városban nem rossz vele közlekedni, a váltó rövid fokozatai (50-nél már nem bánja, ha 5-ösben van) sok gépészkedést biztosítanak. A kocsisorok közötti közlekedést nem erőltettem, mert lassú sebességnél a chopper dizájn miatt nehéz egyenesben tartani, és egyébként viszonylag széles, így könnyen tükörtörés lehet a vége.
Arcomon elégedett vigyorral, fülemben metál-melódiákkal üzemeltettem motorkerékpáromat, mikor is egy napsütéses nyári reggelen váltáskor a váltókar hirtelen egy kattanással ugrott ki a helyéről, én pedig 2-esben maradva kivergődtem az út szélére.
Miazstnkrvfszamegint? Megvizsgálva a váltókart, a gömbfejben lévő csavar repedt szét. Hmm. Elmerengtem a megoldás felett, mikor egy segítőkész zöldséges úr szólított meg a "Hallod ge*i, nem igaz! Ez 250-es csak ge*i, hallod? Tök jó, pedig… Hallod ge*i?" - székfoglalóval. Röviden vázoltam, hogy igen, ge*i, 250-es, ugyanakkor most nem igazán tudok továbbhaladni.
A furgonban volt gyorskötöző, meg szigszalag, mert miért ne lett volna, ezzel összegányoltam a váltót olyannyira, hogy az 1 km-re lévő munkahelyig valahogy eljutottam. Itt a csavar maradék része ismét megadta magát (valószínűleg még az esés okozta trauma miatt omlott porrá).
Egy telefonhívás után Cs. azonnal kivonult veterán Guzzi motorkerékpárjával és bájos segédjével ("mér vettél ilyet bzmg"), és a motort hazaszállították.
A típusazonos alkatrész felkutatása sajnos nem járt sikerrel, így aztán a precíz gömbfej átfúrása, és egy bronzcsavar beépítése mellett döntött a magasan képzett konzílium. (Később megtudtam, valami bútor csavarja volt). Ez határozottabb váltási élményt ad azóta is (CSATT-KLAKK), ugyanakkor jobban bírja a strapát.
Ezek után az ülés alatt található rövid helyre valahogy belegóztam szigszalagot, pillanatragasztót, túlélőkést, 3 napi hideg élelmet, számítva az esetleges apokalipszis eljövetelére.
Nos, ezek után nyaralni indultam a jószággal, hiszen mi baj is lehetne?
Békés, 60-70-es tempóban elkrúzoltam 300 km-t, ekkor volt ez első olyan élmény, hogy na, ezért megérte motorozni. Augusztusi napsütés, kellemes tempó, alulöltözött lányok, rock and roll, egyetlen hiba nélkül.
Kipróbáltam a végsebességet is, elhagyottabb utakon - 110ig húztam, ekkor még ment volna, ha nagyon akar, de már nagyon durván vibrált, és a szél is határozottan rángatott. Egyszerűen nem volt kényelmes. 90-el viszont tartható az utazó tempó (ekkor jöttem rá, hogy gyakorlatilag a magyar sebességkorlátozások pontosan az én 250 ccm-es „V1”-es cirkálószörnyemre vannak tervezve).
Pár nap vízparton töltött delírium után sajnos elkapott minket a vihar. Mivel sátorozás volt, ezért a maradás szóba sem jöhetett, a legközelebbi fedett szállás azonban 120 km.
Ekkor szembesültem a ténnyel, hogy a choppereket nem földútra, és különösen nem traktor által kitaposott, sáros nyomvályúra tervezték. Párszáz méter drift után már csak az ömlő eső, és 119.8 km volt hátra. Sokat segített az előttem menő safety car, de így is rövid idő után bőrig áztam, a motor azonban sikerrel vette a helyenként 10 cm mély pocsolyákat, a vizes és ritkán karbantartott utakat.
Végül hazaindultam, itt már sok élmény nem ért, egyedül még azt említeném meg, hogy a fogyasztás odafelé valamivel 3l alatt, hazafelé szemkinyomva pedig valamivel felette alakult.
Összegzés.
Sikerült nem megbánnom az impulzusvásárlást. A típust javaslom annak, aki nem akar gyorsan menni, viszont egy olcsón fenntartható, stílusos motort szeretne. Az alkatrészek nehezen, de beszerezhetőek. Menni nagyon jó vele, szerelni kevésbé. A lóereje nem sok, a nyomatéka viszont elég, hegymenetben sem szokott küszködni.
Én nem bántam meg, pár szezonig még - azt hiszem - maradni fog.
Hibalista
- Gyakorlatilag csak az romlott el, amit én rontottam el rajta.
- Akkumulátor - 3000 Ft
- Hajtogatás, kalapálás és fekete mágia - 20 000 Ft
- Váltócsere az IKEA támogatásával - 3000 Ft
- Olaj, és olajcsere ~ 5000 Ft (a pontos összegre nem emlékszem, nagyságrendileg ennyi)
-
-
-
-
Ide hordtam szervizbe
Cs., az ismerős motorszerelő
Értékelése: 10
Képek a motoromról
| Fenntartási költség | (3) | Évjárat | 2000 |
| Kényelem | (7) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (6) | Km vásárláskor | 36700 |
| Megbízhatóság | (7) | Vezetett km | 2000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 3 l |
| Előző motorja? | – | Következő motorja? | Intruder |
| Ennyire szerette | (9) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (7.0/10) | ||
