Sancho, gyerünk már!
Szöveges ítélet
Van mit mesélnem, mivel ma vittem el a kis drágát a 12 ezres szervízre. Olajcsere, olajszűrő, gyertya (de jó, hogy csak egy van benne), szokásos láncfeszítés.
De inkább kezdjük az elejéről! 2005 késő őszén láttam meg a kereskedés leghátsó, legsötétebb sarkában árválkodni egymagában, divatos SV-k és Gixxerek gőgös társaságában. Egy barátomat kísértem el, aki akkor állt motorváltás előtt, és természetesen mindenféle nagymotorra fel akart ülni. A Suzuki is sorra került. Amíg a hétötvenes és ezres GSX-R között őrlődött, én próbaképp felültem a VanVan nyergébe. A "felülni" kifejezés talán túlzás, mert igen alacsony az ülése, ezáltal a magamfajta - hórihorgasnak nehezen reklámozható - emberek is könnyen megállnak vele egy nyomvályú tetején, vagy terepen egy buckán. Vagy akárhol. Röhögve leér mindkét talpam. Ugyanezen tulajdonságából, rövid tengelytávjából és kis súlyából adódik könnyű manőverezhetősége, és szigorúan vészhelyzetekre (pl. körforgalom 70-nel éjszaka...) lábbal való manőverezőképességünk. Satöbbi... Ne szaladjunk előre! Szóval felültem rá. Az akkori nagymotorom (Kawasaki ZX-12R) tapasztalatai alapján a röhögés és szánalom mellett némi kíváncsiság fogott el a masina iránt. Végülis miért ne lehetne nekem egy városi, munkábajárós, ügyintézős, lottóért szaladós, tanyára járós, apámat horgászatban meglátogatós, néha hülyeségből töltésoldalban forgatós mocim? Lehetne. Lett is. December ötödikén hoztam el a kedvest a kereskedésből. Nem volt túl hideg, de zúzmarás volt a levegő és az út, én viszont fogadásból a púpos bőrruhámban, piros speedcsizmában, versenykesztyűben mentem érte, így is hoztam haza. Érdekes volt az érzés, amikor meghúztam a gázt a szokott óvatossággal, majd gyakorlatilag nem történt semmi. Húzni kell a fülét, hogy megértse a kérést.
A fenti gondolatmenetet most hagytam abba. Ugyanis akik ócsárolják ezt a kis gépet, azt nem veszik figyelembe, hogy nem a telivér speedgépek, nem a versenyendurók, de még nem is a litert meghaladó hengerűrtartalmú túragépek azok, amikkel össze kell mérni. Én sem indulok el vele Brno-ba és vissza, nem arra való. A Mátrát sem ezen hódítottam meg. Ez igazából egy csendes, szerény mindennapi társ, ami (aki) nem feltűnősködik, alig eszik valamit, továbbá a járulékos fenntartási költségei is minimálisak. Szerviz és biztosítás töredéke egy nagyvasénak.
Nézzük, miben jó még! Eddigi tapasztalatom alapján (12.000 km főként városban, városkörnyéki kisebb utakon és könnyű terepen sok földúttal) rettentően megbízható. Miért ne lenne az? Végtelenül egyszerű, hosszú évek altal igazolt konstrukció. A nagy lufikerekek nemcsak a kívülállók megnevettetésére alkalmasak, de homokos dűlőutakon meglepő magabiztossággal uralható általuk a bicikli. (És valljuk be: marhára tetszenek nekem. Ha fölöslegesek lennének is, mint ahogy azért a városban általában azok, akkor is kellenének.) Kis helyigénye és a már említett jó terelgethetősége miatt városi garázdálkodásra (értsd: a célállomások lehető legkevesebb időn belüli megközelítésére, olykor járdán, parkon, kutyaürüléken keresztül is) teremtette a teremtője. Erre a legtökéletesebb. Ezért vettem és erre használom leginkább. Amint az időjárást alkalmasnak találom, ezzel járok munkába, ezzel járok mindenhova apró-cseprő ügyeimet intézni.
A végére hagytam a negatívumokat. Ne induljunk el vele a Bolgár Alföldet felfedezni, nagyon korán visszafordulnánk! Nagyon, sőt indokolatlanul kicsi a tankja (tartalékkal együtt 7,5 liter a gyár szerint). Én olyan 230-240 kilométer megtétele után szoktam a tartalékra váltani, mindig ekkor mondja: köhh-köhh. Ráz is rendesen, hiszen egyhengeres. Az üléspozíció a vibrációval egyetemben remekül elzsibbasztja az ágyéki gerincet hosszabb nyeregben ücsörgés után. Rövidebb távokon nincs gond a kényelemmel, legalábbis az én 171 cm-es testmagasságommal (ezért a hajszálra ugyanekkora Mel Gibson és Tom Cruise is bátran felülhet a nyeregbe). És nem utolsó sorban, ez országúton egy kifejezetten rendőrbarát motor. Mert bár képes 90-nél gyorsabban menni - nem sokkal -, de érzed: nem szeret. Jaj, persze, mindig írnak a csomagokról is... ezen az ülés alá nem pakolhatsz, tanktáskának nincs elég hely, a hátsó csomagtartó nagyon kicsi, viszont gumipókkal kisebb motyók azért felfogathatók biztonságosan.
Külön bekezdést érdemel a lánc. Komolyabb gyermekkerékpárokon vastagabbakat látni, a motor pedig középkori brutalitást idéző tizenkét lóerejével úgy nyújtja, mint méla óvodáskislány a taknyát. A mai napig nem értem, ezen miért spóroltak ázsiai barátaink!?
Összefoglalva mindent, Micsio Suzuki ezt a motort Sancho Panza láncos-fogaskerekes-benzingőzös-csattogós inkarnációjának szánta, és sikerült is a mágia. Ez a motor úgy szolgál a mindennapokban zokszó és berzenkedés nélkül, hogy szinte észre sem veszed, hogy ott van veled. Én nagyon megszerettem. Pontosan annyira szeretem, mint a másik motoromat, ami a maga 1400 köbcentis nyers állatiságával a fizikakönyv minden fejezetével megismertet testközelből az ünnepnapi motorozásaim, túráim alkalmával. Csak ezt másképp szeretem, mert ezt másképp kell szeretni. De ha valaki megismeri, és nem az első kacsintás után kitörő röhögőgörcsében fetrengve szólja le a gúnytól fuldokolva, akkor a szolgálataiért csak szeretni tudja.
Hibalista
- A szükséges kopásokon kívül semmi.
- A lánc sem romlott el, sőt a vásárláskorinál már jóval hosszabb lánc van rajta (így biztosan többet is ér), és csak nyúlik, csak nyúlik, csak nyúlik...
Ide hordtam szervizbe
Szeged - Motor Világ Kft (Igen Fefy-nek jár a nagy piros pont szerintem is!)
Értékelése: 10
Képek a motoromról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 2004 |
| Kényelem | (5) | Használati időtartam | 2 év |
| Teljesítmény | (3) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (10) | Vezetett km | 12000 |
| Szerviztapasztalat | (10) | Átlagfogyasztás | 2 l |
| Előző motorja? | – | Következő motorja? | – |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (7.6/10) | ||
