Idomítható sólyom
Szöveges ítélet
A Hayabusák egyedi formavilágát az is felismeri, aki amúgy nem fogékony a motorokra. Nem egy diszkrét darab, még ebben a nagyrészt fekete színben sem, de általában elismerően méregetik a járókelők. Lábat átvetve rajta inkább "beleül" az ember, mint rá, és az óracsoport csak erősíti a vadászgép-élményt. Utóbbi látványa egyszerűen gyönyörű, még hónapok múltán is azon kapom magam, hogy mennyire szeretem nézni. Álló helyzetben is, de ahogy kigyorsítás közben fordulatszámmérőket megszégyenítő módon emelkedik a sebességmérő, minden folyadékkristálynál vagy színes egérmozinál jobban illik a gyorsulás élményéhez. A középső TFT kijelző még éppen elfogadható méretű, de a beállítások kitapasztalása után úgyis csak a vezetési módokat váltogatja rajta az ember, így nem hiányzik, hogy nagyobb legyen.
Minden leírás kivesézi a motor elektronikai csomagját. A különböző funkciók felsorolásában azonban elvész a lényeg: vérmes sportmotort, vagy békés krúzoló motort lehet faragni belőle egy gombnyomással. Nem sorolom fel, hogy mennyi minden állítható, de én kikísérleteztem magamnak egy olyan vezetési módot, ahol közepes a motorerő (PW2) és közepesen csökkentett a motorfék (EB2), melynek köszönhetően egy még városi közlekedésre is tökéletes, bársonyos galamb lesz a motorból, pedig hát nem ez jut az ember eszébe a Hayabusáról. Amit szintén nem említenek a leírások, hogy a PW2 beállítás úgy működik, hogy csak a fojtószelep 50-70%-ig nyitott állásáig csökkenti a teljesítményt, utána enged mindent. Magyarul békés poroszkálásra tökéletes, de lámpától elindulásnál rendesen kinyitva a gázt nem kell számolgani a ménest, megvan mind a 190 ló.
Városból kiérve mehet "A" módba, ahol a motorerő maximális, míg a vezetési segédletek csak végszükség esetén avatkoznak be. Közvetlenebb a gázreakció is - persze még ilyenkor is fényévekkel simább, mint a notórius Yamaha MT-09 vagy első modellévi GSX-S1000. Nem az a motor, aminél vissza kellene gangolni előzéshez. Egyébként a segédletek ki is kapcsolhatók, akkor sem öl meg a gép, csak jobban észnél kell lenni. A gyorsváltó vajpuhán és megbízhatóan működik, csak arra kell figyelni, hogy visszaváltásnál csukva, felváltásnál pedig legalább 25%-ig nyitva legyen a gáz.
Ami teljességgel hihetetlen, hogy ez a masszív, szériaállapotban 264kg-os motor mennyire könnyen irányítható. Alacsonyan van a súlypontja és tökéletesen kiegyensúlyozott, a tömeg 50-50%-ban oszlik el a tengelyek között. Ennek köszönhetően egyáltalán nem nehéz döntögetni, egyik kanyarból a másikba dobálni. Birtokba vétel után az első utam a Mátrába vezetett és annyira magától értetődően dönthető a kanyarokban, hogy már a második körben végighúztam az aszfalton a hosszú lábtartó-tüskéket - hasonló érzés volt, mint a bő 50kg-mal könnyebb csupasz ezresemen, csak éppen sokkal stabilabb. Ráülve, oldaltámaszról való levételnél érezni a tömeget, de mikor megindul a gép olyan, mintha egy utasnyi ballasztot hagyna a parkolóban.
Ebből is következik, hogy már-már szürreálisan jól használható városban, nagy forgalomban is. Alacsony, 1,16 méter, és keskeny, legszélesebb pontján is csak 73,5 centi. Ahol egy közepes robogó elmegy az autók között, ott a Hayabusa is, nem akad fenn a visszapillantó tükrökön és a selymes gázreakciónak köszönhetően attól sem kell tartani, hogy gázt adva meglepetést okoz.
Fék terén a Suzuki nemcsak orvosolta az előző generációk gyengeségét, hanem a motor erősségévé tette. A négydugattyús Stylema féknyergek, 320mm-es tárcsák masszívak, határozottan lassítanak, de ami különlegessé teszi az élményt, az a motor stabilitása. Nincs bólintás, nincs dráma, a fékkar meghúzásával szinte észrevétlenül úgy 50-100km/h-t csökken a sebesség. Nyilván a kiváló fék, futómű és a motor tökéletes kiegyensúlyozottságának érdeme. Mondanom sem kell, ez is óriási önbizalmat ad.
A futómű nem elektronikusan állítható vagy adaptív, "csak" egy tökéletesen beállított, profi felfüggesztés. Nem kellett hozzányúlnom, kényelmes, ugyanakkor nem himbálós. A kiváló futóműnek és nagy tömegnek hála nem pattog el rossz minőségű aszfalttal megvert kanyarokban sem.
Bármilyen fordulaton disznó nyomatékos a motor, bármilyen helyzetben van benne tartalék, közúton sosem érezni a határait. Ha a súlyt és végtelen erőt/nyomatékot helyén kezeli az ember, akkor egy végtelenül megbocsátó és barátságos társ a Hayabusa. Alacsony az ülés (800mm), alacsony a tömegközpont, jó a kormányelfordítási szög, így nem nehéz vele manőverezni kis helyen sem. Van benne un. Suzuki Low RPM Assist, ami azt jelenti, hogy egyesben-kettesben elengedve a kuplungot nem fullad le, hanem lassan megindul. Dugóban kellemes könnyítés, ugyanakkor más Suzukim e rendszer mellett is le tudott fulladni, a Hayabusa pedig 6e km alatt egyszer sem.
Én néhány kisebb átalakítással (kormánykiemelő, magasabb szélvédő) eszményi sport-túragépet faragtam belőle. Alacsonyabb lábtartó is kapható. Eddig 720km/nap volt a legtöbb és meg se kottyant. 2023 kezdetére már mindenféle táskát, dobozt és egyéb kiegészítőt lehet rá kapni, így pakolni sem problémás. A kényelmes ülésnek, jó szélvédelemnek és tempomatnak hála nagyon pihentető vele még autópályázni is, majd a hegyek közé érkezve, jó minőségű aszfalton az agyad eldobod olyat lehet motorozni. Voltam vele sokfelé, szerpentineken, szűk visszafordítókban, özönvízszerű esőben, de még földúton is, ez a motor tényleg mindenben jó, emberevő hírét meghazudtolóan sokoldalú. Megjegyzem, az utasülés is széles és jól párnázott, rendkívül kényelmes.
Sokféle aftermarket kipufogót kínálnak hozzá, melyekkel több (tíz)kilót lehet faragni a súlyából. Én (még) nem éltem vele. Kifejezetten szeretem, hogy alapjáraton és annak közelében csendes, "lopakodós" a motor. Így nem zavarok akaratlanul másokat, továbbá elvileg a nyugati zajkorlátozós utakon is legális. Ellenben ahogy emelkedik a fordulatszám, úgy válik egyre ércesebbé a jellegzetesen mély hangja.
Tempomat a gyári felszerelés része, nagyon megkönnyíti az autópályás etapokat, illetve kis falvakban is szívesen használom a véletlen gyorshajtás megelőzésére. Van sebességkorlátozó is a motorban, ennek létjogosultságát többen megkérdőjelezik, de szerintem van haszna: olyan helyeken, ahol szigorú sebességkorlátozás mellett sok a gyorsítás-lassítás (lásd Großglockner, Passo Giau stb.), érdemes felpattintani, nehogy túlontúl drágává váljon kilőni egy-egy hajtűkanyarból. Ezzel a motorral nagyon könnyű észrevételül gyorsan menni - jó a szélvédelem, mérsékelt a hang, nyugodt a blokk - főleg az elején többször is azon kaptam magam, hogy úgy harminc-negyvennel gyorsabban megyek mint gondoltam volna.
Az általam mért fogyasztás vegyes üzemben 6,2l/100km, de túrán jellemzően 5,3-5,7 között alakul, ami szerintem nem vészes. Nagy motornak nagy étvágya van, és gumit is kíván. A gyári Bridgestone S22 2.600km alatt kb. el is fogyott, a helyére tett Michelin Road 6 GT azért tartósabb, igaz, kevésbé is tapad szárazon. Vizes úton meglepően jó.
A gép tulajdonságai mellett érdemes kitérni a Hayabusás közösségre is. A hazai szcéna is összetartó, de a nemzetközi Hayabusa.org fórumot még más márkák barátai is megéneklik. Jóindulatú, elhivatott és szimpatikus közösség, mely örömmel segít bármilyen kérdésben.
Néhány szót ejtenék a hibákról is, amelyek meglepőek egy ilyen legendás blokkal megáldott, végletekig kidolgozott motornál.
- Kitámasztó. Már a korábbi generációs Hayabusáknál is előfordult, hogy a kvázi 90 fokban álló kitámasztó mellett a motor bármi külső hatás nélkül előregurult és eldőlt ha nem volt sebességben, nem volt elfordítva a kormány és nem tökéletesen vízszintes helyen állt. Van erről néhány videó is Youtube-on. Szerencsére egy csiszoló segítségével nagyjából 10 perces művelet megoldani, erről is vannak oktató videók. Szürreális érzés volt flexszel esni neki a vadonat új motoromnak, de a beavatkozás óta ránézésre is sokkal megnyugtatóbb szögben áll a gép, nem is volt vele gond.
- Újraindítás. Nyáron, forróságban fordul elő, hogy a motort leállítva, majd nem sokkal később újraindítva (pl. lámpánál, fizetőkapunál, vasúti átkelőnél) egyszerűen nem indul be, többszöri próbálkozásra sem, csak amikor valamennyire lehült, vagy tekered a gázt az indítás mellé. Ez is előfordult korábbi generációs Busáknál. Olyannyira, hogy még a gépkönyv is írja, hogy ha nem indul a motorod, nyisd rá a gázt és úgy próbáld. Nesze neked Suzuki easy start... Velem 6e km alatt háromszor fordult elő, ebből egyszer rém kínos helyzetben. Van akinél akksi csere megoldja, másnál egyszerűen elmúlt, van akinél nem, én inkább nem állítom le a motort ha tudom, hogy hamarosan indulni kell. Ami olykor kellemetlen, mert...
- ...Melegszik. Érthető egy ilyen brutális erővel megáldott, nagy lökettérfogatú és meretű blokk esetén, de forróságban, városban állásnál valósággal megsüti az ember vádliját és combját. Szerencsére a felett nem. Ellenben haladás közben remekül működik a hőelvezetés.
- Tempomat. Egyik probléma, hogy rossz helyen van a gombja (jobb oldalon, a vészvillogó felett), tartott gáz mellett nehéz elérni hüvelykujjal. Miért nem lehetett a szabadon álló bal kézhez tenni, mint bármilyen más motoron? Másik, hogy aktiválása esetén többé nem változtatható, hogy mit jelezzen ki a központi TFT kijelző, így érdemes még a tempomat bekapcsolása előtt beállítani, hogy mit akarunk látni. Mivel van külön, gyönyörű analóg benzinszintmérő, ez nem óriási probléma.
- Hátsó fék: egy dolog, hogy valahogyan levegő került bele, amit az ezres szerviz során orvosoltak. Azonban intenzv használat során felforrósodik és jócskán lejjebb kerül a fogáspontja, olykor meglepetést okozva. Némi békésebb haladás után visszaáll.
Összességében nagyon elégedett vagyok a motorral. Eredetileg kényelmesebb, stabilabb, utas-barátabb motort kerestem a csupasz ezresem helyett. Nagyon örülök neki, hogy ezt választottam, mert érzésre majdnem akkora az ugrás 1.000-ről 1.340 köbcentire, mint anno 600-ról 1.000-re volt. A GSX-S1000-ből egyedül a kisebb tömeg, és a motorhang rosszindulatúan rekedt tónusa hiányzik. Jó váltás volt a Hayabusa, mert egy kiforrottabb, sokoldalúbb, stabilabb, jobban felszerelt motor. Élményszámba megy vele az utazás, az ingázás, már pusztán az óracsoport látványa is. Ha kell, kényelemben falja a távolságot, ha kell kanyarból-kanyarba dobálható, ha kell olyan sebességgel megy, hogy el sem hiszed. Pedig érdemes, mert a Hayabusa egy fogalom és ez a motor nem hoz szégyent az örökségére.
Hibalista
- Semmi. A lent emltett hátfó féket nem tekintem komolynak, akár én is tudtam volna légtelenteni.
Ide hordtam szervizbe
Motor Center Gyulai (Bp. XVII. kerület, Hajdúcsárda u.)
Értékelése: 10
Képek a motoromról
| Fenntartási költség | (3) | Évjárat | 2021 |
| Kényelem | (9) | Használati időtartam | 1 év |
| Teljesítmény | (10) | Km vásárláskor | 0 |
| Megbízhatóság | (8) | Vezetett km | 6000 |
| Szerviztapasztalat | (9) | Átlagfogyasztás | 6 l |
| Előző motorja? | 2017 GSX-S1000 | Következő motorja? | A benzinkorszak végén valami elektromos |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.0/10) | ||
