Gertrud - kiöregedő félben lévő NDK-örömlány
Szöveges ítélet
A történethez hozzá tartozik, hogy műszaki téren viszonylag tapasztalatlan, de annál lelkesebb vegyészmérnök hallgató voltam az első évemben. Apám nehezen, de inkább egyáltalán nem adta oda az autót. Nem vagyunk szegények, de szóba sem jöhetett második autó tartása, hogy megtanuljak rendesen vezetni. Egy-két kölcsönautón már túl voltam, de a saját vas érzése nagyon hiányzott. Egy elég vad TC-cikk után döntöttem el, hogy nekem kell egy Schwalbe, mert az pont olyan, mint a hármas metró, csak motorkerékpár (aki a két kék járgányt egymás mellé teszi, az megérti :)
2016 Júniusában vettem egy 1966-os Schwalbét ami egészen októberig szívta a véremet. Többet toltam, mint amennyit motoroztam vele. Mélyen meggyűlöltem a sok kínlódás miatt és eladtam. Októbertől egészen februárig tartott a Schwalbementes lét: ilyenkor két vizsgaidőszak között Siófokon dolgoztam egy kis játékboltban. Annyira nem találtam a környékemen motort, hogy a betérő embereket kérdezgettem, illetve nyitás előtt az embereket az utcán. Elég béna látvány lehetett, hogy egy húsz éves kis nyikhaj mindenkit nyaggat, hogy adjon el neki már egy rendes Schwalbét. A munka azonban meghozta a gyümölcsét: egyszer csak belebotlottam egy helyi lakosba, akinél volt egy bilikék cirkáló.
Bár nem használta, nem akarta úgy odaadni, hogy nem hadra fogható azonnal: Lajos - ezúton is köszönöm - kicserélte a benzincsövet, tett fel egy új szűrőt, kitakarította a tankot, mielőtt odaadta nekem a motort. Amikor elhoztam, miután még ő alkudott a felajánlott vételárból, akkor hazavitt városon belül a saját utánfutójával és autójával a motorral együtt. Egy üveg borral háláltam meg a segítségét, ám ekkor még nem sejtettem, micsoda érzelmi hullámvasút vár rám a motorral.
Alig vártam, hogy eljöjjön a hétvége. A karácsonyi dugókulcs készlet kerepelésére és beragadt csavarok kalapálására ébredt a család. Még aznap elmentek a kerekek és a teleszkópok egy balatonboglári mesterhez, a motor pedig egy siófokihoz. A vázakat, elemeket szintereztettem és szépen apránként megvettem minden alkatrészt. Sajnos sok olyant is, amire az égvilágon semmi szükség nem volt. A váz és az idomok elkerültek szinterezésre, lassan elkészült a blokk és összeálltak a kerekek. Az elején elkezdtem egy Excel táblát, ami eddigre tetemesre hízott.
Június elején kötöttem meg a biztosítást és mentem el az első útra, Balatonszárszóra egy rokonhoz. A motort nyáron elkezdtem használni, persze sajnos néhány hiányosságot nem tudtam kezdettől fogva orvosolni: nem volt töltés és index, sem féklámpa. Az elektromos rendszer fele gyakorlatilag hiányzott. Az első háromszáz kilométer után otthonról egy utcányira elköszönt a tirisztor. Gertrud - mert hogy ekkorra már kiérdemelte a nevét - tudta, hogy nem szórakozhat velem nagyon, ezért nem messze rohadtam le vele. Hazatoltam, majd felhívtam az első drága szerelőmet, hogy ilyenkor mi van. A válasza egy 300 kilométert futott általa frissen felszerelt gyújtás meghibásodására a következő volt: ez ilyen. Itt már gyanút kellett volna fognom.
Sokáig kerestem, hogy mit tehetnék az ócskavassá vált motorommal, amíg rá nem akadtam Farkas Tiborra. Ő nehezen fogadott, mert a motort már valaki előtte felújította. Sajnos Magyarországon a felújítás ezen becses motorok esetén gyakran pejoratív jelentéssel bír. Mivel látta rajtam a kétségbeesést, megigérte, hogy ránéz a motoromra. Hibátlan állapotban, működő index és töltés mellett, komplett átvezetékeléssel kaptam vissza a motoromat. Annyira örültem neki, hogy Tibornak is vittem egy jó üveg vörösbort a szerelés költségein felül, és megköszöntem, hogy nem hajtott el a francba. A 2017-es szezont gondtalanul végigmotoroztam. Nagyon élveztem, nagyokat túráztam, közben fantasztikusan éreztem magam. A motor egész nyáron hibátlanul ment, nem lehetett rá panaszom egészen szilveszterig.
Szilveszter napján egy tempósabb haladás mellett elkövetett előzés közben daráló hangra lettem figyelmes és a motor hirtelen megállt. A gyertyán olajos spén. Kétségbeesetten felhívtam Tibort, aki megkért, hogy toljam be a motort, ha nem vagyok messze. Messze voltam ugyan, de nagyon elszánt :). A zsebpénzem sajnos több, egymásra torlódó költség miatt (egyszerre köszönt el a Schwalbe, a laptopom és a telefonom) elfogyott. Izgultam, hogy mit sikerül kihozni a helyzetből. Annyit mondtam Tibornak, hogy előteremtem az árát, és ne kezelje sürgős esetként a motoromat. Ahogy az anyagi gondjaim megoldódtak, beállítottam Tiborhoz egy négysebességes váltóval és a feltett szándékkal, hogy motorozzak.
A kész motornak már a hangja is teljesen más lett. 2018 elkezdődött, jött a motoros szezon és ismét rengeteg gondtalan kilométerrel lettem gazdagabb. Körülbelül 2000 kilométert tettem a motorba ezen a nyáron. Ült rajta jóbarát, barátnő, próbálgatta néhány ismerős. Büszke voltam a frissen festett idomokra, minden sarkon kaptam a dicséreteket és az ajánlatokat. Persze tudtam, hogy már 400 felett jár az excel, sosem kapnám vissza amit ráköltöttem, de ez nem vont le a kilométerek gondtalan falásának élményéből. Esténként balatonparti röfögtetés, nappal karok naptejjel kenegetése és csavargás. Így telt el a 2018-as szezon.
Sajnos a szilveszteri motorozás nem valami szerencsés az esetemben. El akartam mászni a postára délelőtt, és még az utcánk végéig sem jutottam el. Egy audis arc egy pillanatra elbóbiskolt a volánnál és kivasalta Gertrud elejét. Fotók, beszélgetés, károk zsebből rendezése. Az első villa görbült, törtek tükrök, fékkarok, lámpabúrák. Ismét volt egy indok, amiért télen nem motoroztam. Ehelyett egy fagyos műhelyben pakoltam össze a gépet négy nadrágba öltözve.
2019-ben ismét nekiindultam a szezonnak. Az egyik első nagy túránkra maga a 2radgeber, Martin Klein is ellátogatott. Jártam a nagy múltú Tábori műhelyben is, teljesen beszippantott a Simson-szcéna. Nem is bírtam ki sokáig a széria gépet, a motoromon lecserélte Tibor a hengert egy Sajtos-féle dugattyúval ellátott Tábori 60/4 hengerre. Az eddig nyögvenyelősen 55, de inkább 50 felkúszott nyögvenyelősen 65, de inkább 60-ra. Volt eredmény, a használhatóság sokat javult, de többet vártam egy kicsit.
A hengerszettet figyelmesen bejárattam, élveztem a motorozást. Az egész szezon így telt, ismét rengeteg kilométert tettem a motorba. Gyakorlatilag mindenhová azzal mentem, legyen az egy, vagy kétszáz kilométer. Még a Balatont is megkerültem október 12-én, egy seggel. Keszthelynél esteledett rám, onnantól már nagyon fáztam.
Idén tavaszig kicsit több, mint 5000 kilométert tettem a motoromba. Ebből majdnem 4000 megszakítós gyújtás mellett. A bezártság teljesen meghülyített, vettem egy állítható rezonátorkúpos kipufogót és egy Vape gyújtást. A két "tuning" kemény 5 kilométer per órás sebességnövekedést hozott, viszont a nyomaték drámaian megnőtt. A gyorsulással nagyon meg vagyok elégedve, a fogyasztás nem hagyta el a 3-3,2 litert.
Úgy döntöttem, hogy nyárig nem bántom a motort, csak használom így, ahogy van. Persze a hosszú távú terveim mások. Egy német műhelyvezetővel beszélgetve tudakoltam meg a tartós tuning határait. Ajánlotta a 85 köbcentimétert, amit még komolyabb problémák nélkül lehet napi szinten üzemeltetni. Erre kiváncsi vagyok, aztán valószínűleg megnyugszom, mert a Simson az csak maradjon Simson. Majd a következő járgányban kiélem magam kicsit jobban. Motor lesz vagy autó? Talán kicsit mindkettő?
Összefoglalva: a forma és a pöfögés miatt vettem meg, és mert reméltem, hogy ebből lesz még használható jármű akár a mindennapokra. Igen hamar durva luxuscikk lett belőle, 500 ezernél abbahagytam az excel vezetését a mentális állapotom megóvásának érdekében. Szerencsére tanulékony vagyok, és ez a pénz nem ment kárba. Rengeteg munka, szórakozás és üzleti lehetőség származott ezekből a tapasztalatokból a civil életemben, amiből a mai napig vastagon profitálok. Szóval kijelenthetem, hogy visszakereste az árát. Sőt. Arról nem is beszélve, hogy mindenhol leszólítanak, beszélgetnének, nézegetik. Igazi kis kincs, ékszer, szerethető motor. Ültem kényelmesebb, jobb motorokon, de valahogy mindig a sajátom adta meg azt az élményt végül, amire visszavágytam. Jaj, megint megkívántam rettenetesen, mintjárt megyek is vele egy kört...
Hibalista
- Amint megkaptam, apró csavarokra szedtem és különböző helyi mesterek vették kezelésbe a részeket. Szakembert itt nem említek, mert aki bevált a kerekekre és teleszkópokra az már letette a lantot, aki a motort összerakta, az pedig vagy áthúzott a palánkon, vagy nagyon nem értett a dolgához. Szóval 39200 kilométernél szétszedve, minden átnézve, összerakva taiwani tirisztoros gyújtással. Élt 300 kilométert. Gyújtást kicserélve a blokk összesen 1200 kilométert. A felső tűgörgők a négy égtáj felé repültek volna, ha nem tartja vissza őket a hengerfal. Generál ismét.
- Második generált egy helyi, tapasztalt szerelőtől kapott. Ez a motor így 3000 kilométert teljesített alattam zömmel városi használatban, majd kapott egy kicsit erősebb hengert, amibe szintén majdnem kétezer kilométer belecsorgott. A tirisztoros gyújtást megszakítós követte, amivel végig semmi bajom nem volt. A szerelő szerint a titok a gyári alkatrészekben rejlik. Sokszor a bontott gyári még mindig többet ér, mint bármilyen utángyártott.
Ide hordtam szervizbe
Nem nevesítem, 120 000 HUF felett hagytam nála. Ez csak a blokkra vonatkozott, és a kerekek és a villa beszerelésére. Nem volt tartós a generál.
Értékelése: 2
Másik szerelő értékelése
Farkas Tibor
Még az átkosban szervizelt garanciálisan Simsont, Jawát, Pannóniát és számtalan keleti kétüteműt. Hihetetlen rutin jellemzi és a korát meghazudtoló pörgős, pontos, preciz munka. Sajnos lassan kivonul az iparból, mást viszont nem szívesen bíznék meg rajta kívül semmivel.
Értékelése: 10
Képek a motoromról
| Fenntartási költség | (10) | Évjárat | 1985 |
| Kényelem | (4) | Használati időtartam | 3 év |
| Teljesítmény | (7) | Km vásárláskor | 39200 |
| Megbízhatóság | (6) | Vezetett km | 5000 |
| Szerviztapasztalat | (6) | Átlagfogyasztás | 3 l |
| Előző motorja? | KR51_1 (1966) | Következő motorja? | Mazda MX-5, szinte már motor... |
| Ennyire szerette | (10) | Megérte a pénzét? | igen |
| Verdikt | (8.1/10) | ||
